Egy kis szlovák történelemhamisítás
Megvan egy újabb vármegye. Hont volt a következő áldozat. Ha úgy veszem, kész van az úgynevezett „első kötet”, hiszen fent van 24 vármegye. Ez már az egyharmada a teljesnek. Még nagyon sok van vissza, és nem lesz egyszerű, de ettől függetlenül élvezem a munkát, és minden egyes vármegyét újabb kihívásnak veszek. Mikor nekivágok, bennem van a félsz, hogy mi lesz most. Hontnál is ez volt. Mikor ránéztem a térképre, akkor úgy voltam vele, hogy mi a fenét fogok írni erről a vármegyéről? Árva óta bennem van ez. Pedig az nagyon az elején volt. Egy periférián tengődő vármegyéről, amely az egyik legkisebb az országban, elég kevés érdemlegeset lehet papírra vetni. Thököly szabadságharca után semmi sem történt ott (előtte se nagyon), van négy járása, meg egy jelentéktelen városa. Aztán csak találtam egy-két dolgot. Van ugyanis egy csodálatosan szép magyarok áltál épített vára, meg egy hatalmas víztározója, amit már 1870-ben a magyarok elkezdtek tervezgetni. Itt viszont jöttek az új problémák. Korábbi munkám során, mikor források után kutatok, már találkoztam történelemhamisítókkal, de újra és újra megdöbbenek, hogy emberek miket képesek papírra vetni. Van egy nagyszerű könyvem, amit fel is használok a könyvemhez, mivel elég sok használható információt tartalmaz. A nagyszerű író, Szombathy Viktor írta, és a címe: „Száll a rege várról várra”. Ezzel semmi bajom nincs, de az alcíme: „Szlovákiai vármondák”. Ezt már nem kívánnám kommentálni.
Most Hontnál azonban végleg elszakadt a gépszíj! Félelmem, mely szerint nem lesz mit írnom a vármegyéről nem igazolódott be. A vármegyéhez tartozik ugyanis Selmecbánya mely önmagában is képes lett volna egy fejezetet kitölteni. Csodálatos város, csodálatos helyen, csodálatos múlttal. A jelene azonban már neccesebb. Mivel a török nem tudta soha elfoglalni, és elég sok menekülőt kellett befogadnia hatalmas várossá nőtt. A török kiűzése utáni időben a harmadik legnépesebb város, de 1792-ben II. József híres népszámlálásakor is még 5. az országban. Mindössze Debrecen, Pozsony, Buda és Szeged előzi meg. Az aranybányászat hanyatlásával, hanyatlani kezd a város is. A cseh megszállás után végleg megpecsételődött a sorsa. Az egykor szebb napokat látott Selmecbánya egy valamivel több mint 10.000 lakosú szlovák kisváros, melyet elkerülnek az utak, de nem kerül el a történelemhamisítás. A kisváros ugyanis a múltjából él. Ami voltaképp a mi múltunk. Ez azonban elég áldatlan állapotokat idéz elő. Ezzel ugyanis nem lehet kérkedni. Selmecbánya anno két várat is épített a török ellen. Miután eredeti funkciójukat nem látják már el 1900 óta múzeumként működnek. Mondanom sem kell, hogy ezt még a magyarok tették meg. A mai múzeumot már azonban szlovákok üzemeltetik. Számos állandó kiállítás van benne. Többek közt olyan is, ami a következő címet viseli: „Szlovákia a török hódítás korában”. Valamint a múzeumhoz tartozik az egykori Kamaraház, amiről szintén érdekes dolgokat tudtam meg. „Selmecbánya legértékesseb objektumaihoz tartozik a Kammerhof (Kamaraudvar) épülete, amely a város történelmi részének a legkiterjedtebb építészeti komplexuma. A múltban (13.sz.) a bányakamara székhelye volt, későb (16.sz.) a középszlovákiai bányászati kerület kamaragrófjainak a székhelyévé vált.” Ez egy eredeti szöveg átvétele. A helyesírási hibákból arra következtetek, hogy írója nem feltétlenül magyar ember volt. Ettől függetlenül mindkettő pár éve még fent volt az interneten. Remélem azóta már törölve lettek.