Európa elrablása
Eljöttek a nehéz idők. Most lenne szükség az erős emberekre. Legalábbis nekünk európaiaknak. Ugyanis a világ tele van erős emberekkel, csak nekünk nem jutott belőle. Az új világrendben mi kimaradtunk az osztogatásból. Lehet, hogy azért, mert eddig Európa kiváltságos helyzetben volt. Nem volt konkurencia, mert az erős emberek erről a kontinensről irányították az egész világ sorsát. Ezek az idők azonban már elmúltak. Jobb lesz megbarátkoznunk a gondolattal, hogy az új világrend kártyapartijában nem hozzánk kerülnek az erős lapok.
Mit kell hát tennünk? Hol van Magyarország helye az új világrendben?
Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy mi is történik körülöttünk valójában. Oroszország világhatalmi pozíciójának visszaszerzésére irányuló törekvései mindenki számára egyértelművé vált. Ez mindig is egy olyan ország volt, amelyik túlnőtt Európa határain. Minden szempontból. Most jött el az idő, hogy Kína megerősödésének segítségével megszűntessék az USA által felállított egypólusú világrendet. Európa nem egy világhatalom. Vezető államai régen világhatalmi státuszban voltak. Az Európai Unió viszont nem más, mint ezek az egykor meghatározó államok gazdasági szövetsége. Legalábbis eddig ez volt. Rájöttek ugyanis, hogy külön-külön meghatározó pozícióba soha többé nem kerülhetnek, így megpróbálták a világhatalmi státuszt közösen kiharcolni. Ez azonban egy laza gazdasági szövetségként nem megy. Csak és kizárólag egy ideológiailag is egységes államszervezet képes meghatározó hatalommá nőni világszinten, ezt azonban nem mindenkivel beszélték meg. Ezért vannak problémák.
Nyugat- és Kelet-Európa mindig külön utakon járt. Ezért Európa sosem volt egységes. Világszinten kicsi államocskák írták a maguk kis történelmét, egyik pillanatban egymás barátjaként, másik pillanatban ádáz ellenségként. Nyugat-Európa három legnagyobb állama folyamatosan harcolt egymással a földrész, és egyben az egész világ vezető helyéért. Változó sikerrel. Most valamiért úgy érezték, hogy összefogva sikerülhet. Mondjuk, ha valami 1000 éven keresztül nem működött, most miért működne? Egy próbát persze megért, de a britek hamar rájöttek, hogy ez nem az ő asztaluk. Ők sose voltak Európa része. Mindig egyfajta lenézéssel kezelték a csatornán túli részt. Így Franciaország és Németország kettesben maradt. Elenyészőnek mondható az az idő, amit ez a két állam, szövetségesként töltött egymás mellett a történelem során. Most sem lesz hosszú életű ez a történet.
Mi lesz hát a vége, és milyen sors vár a Köztes-Európára?
Macron újrázása stabilitást hozott Franciaországnak, és lépéselőnybe került a jelenleg politikai válsággal küzdő Németországgal szemben. Hiába erősebb gazdaságilag Németország, ha gyenge vezetői vannak. Merkel kigolyózása, és normális utód nélküli távozása olyan helyzetbe hozta Németországot, amit az ellenfelei sorra kihasználhatnak, és a világ egyik vezető gazdasági hatalmának nincs politikai súlya. Ezt akarja megakadályozni von der Leyen, aki láthatóan elengedte a közös uniós politizálást, és elkezdett Németország megerősítésén dolgozni, valamint a saját magát kezdte el építgetni. Nem lennék meglepve, ha a ’24-es uniós választások után, mint kancellárjelölt tetszelegne. Tény, hogy ő sem a legélesebb kés a fiókban, de ebben a csapatban simán labdába tud rúgni. Bár az USA még mindig rövid pórázon tartja Németországot, azért valamilyen szinten ki tud bontakozni.
Nagyon persze nem tud pattogni, hiszen még mindig tart az USA katonai megszállása, de tapasztalható némi enyhülés. Németországot teljesen gyarmati státuszban tartani lehetetlen. Ahhoz egy, vagy több kisebb ország segítsége kell. Az amerikaiak már nem bentről, hanem kintről, másik ország területéről felügyelik Németországot. Ez nem más, mint Lengyelország. Lengyelország az évek során kulcspozícióba került Európában. Európa 9. legnagyobb gazdasága. Bár jelentős a lemaradása a nagyok mögött, de a sorban ő következik. Területileg nem sokkal kisebb, mint Németország, és mellé van egy 38 milliós lakossága. Elhelyezkedése kiváló, hiszen szemmel lehet tartani Németországot, és Oroszországot is.
Az utóbbi időben az USA pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve felszerelte Lengyelországot. Továbbá nemcsak Németország felügyelete a cél, hanem az EU gyengítése is. Egy jelentős gazdasági erő, amely folyamatosan a destabilitás forrása. Egyfolytában szembe megy az Uniós érdekekkel, és renitenskedik, ha kell, ha nem. Mi magyarok meg gyermeki naivsággal csodáltuk őket, és örültünk, hogy van egy szövetségesünk a központi hatalom ellenében. Pedig ők teljesen más úton jártak. Hiába voltunk ugyanazért az Unió szégyenpadján, az USA részéről csak Magyarországot érte kritika, Lengyelországot soha. Most, hogy az Unióban is elkezdett Amerika diktálni, Lengyelország egyből jófiú lett, és már csak minket csesztetnek. Az úgynevezett brüsszeli bürokraták bedobták a gyeplőt a lovak közé. Már a látszatra sem adnak. Egy az egyben az USA kiszolgálása zajlik. Lengyelország hirtelen vezető pozícióba került. Az Oroszország megfékezésére történő akció elsőszámú figurája. Nem véletlenül történt az, hogy ők, és Bulgária (a másik gyarmat) voltak az elsők, akinél lekapcsolták az orosz gázt. Bulgáriánál beláthatatlanok lesznek a következmények. Nincs terv, hogy mihez kezdenek majd, és az USA el is engedte a kezüket. Nem így Lengyelországét. Ők nyugodtan át tudnak állni az amerikai LNG gázra. Megvannak a termináljaik is, amiket csak bővíteni kell, amire nyilván megvan már a forrás is. Az ő igényeiket ki tudják elégíteni, nem úgy a németekét. Nekik termináljuk sincs, építeniük kéne, és lényegesen nagyobbak a mennyiségi igényeik. Ők az egyszerűbben beszerezhető orosz gázra építettek, amit most felsőbb utasításra el kell utasítaniuk. Szép lassan viszont rájöttek, hogy az LNG-ről lecsúsznak, így inkább előhúztak egy újabb tervet, ami nagyjából már a „ZS” terv, és összeállva a belgákkal, a hollandokkal és a dánokkal szélerőművekkel pakolják tele az egész Északi-tengert, hozzávetőlegesen a Feröer-szigetek magasságáig.
Mindenki egy lehetséges atomháborútól fél. Teljesen indokolatlanul. Putyin ugyanis nem fogja ledobni az atombombáját. Már megtette. Azzal, hogy elzárták a csapokat. A nyugat-európai sajtó folyamatosan azt zengi, hogy mi gond nélkül le tudunk csatlakozni Oroszországról, és megszüntetjük az energiafüggésünket. Putyin erre azt mondta, hogy akkor hajrá! Lehet kezdeni. De nem akkor, amikor ti akarjátok, hanem amikor én. A hangzatos szólamok teljesen lépéskényszerbe hozták Európát. De Európa nagyon sok országból áll, és ezért mindenki másik irányba fog lépni. Egységes lépés kizárt. Mások az érdekeink, mások az igényeink, mások a lehetőségeink.
Ki merre lép ebben az energiaháborúban?
Az Unió felbomlik, ez vitán felül áll. Hogy hogyan? Nagy-Britannia és Norvégia nem tagja az Uniónak, és már nem is lesz. Saját gáz- és olajmezővel rendelkeznek, így nem szorulnak rá senkire. Valószínűleg Svédország is csapódik hozzájuk, mert ők nagyjából önellátók, de a maradékot pótolni tudják a Északi-tengerről. Franciaország tökéletesen el tudja látni magát az atomerőműveivel. Saját bányái vannak Kazahsztánban, így a nyersanyag utánpótlása is biztosított. Az újabb csapat a fent említett német, belga, holland, dán négyes, akik megpróbálják a zöld fordulatot, hogy mekkora sikerrel, az már kérdéses. Németország egy komoly balansz, így erre a formációra nehéz idők várnak. Svájc, Ausztria, Liechtenstein és Luxemburg megmarad a semleges státuszban. Nincs problémájuk energiaellátás terén. Talán Ausztria billeg kicsit, de erre később visszatérünk. Dél-Európa szintén különutas. Spanyolország, Olaszország és Portugália nagyrészt Afrikából szerzi az energiahordozókat, így nem függnek Oroszországtól, de nagy kérdés, hogy hogyan vészelik át az Unió szétesését. Szerintem sehogy. Ezeket az országokat már évtizedek óta feszítik a gazdásági erőterek között húzódó törésvonalak, amik most elő fognak jönni, és az országok felbomlása lesz a vége. Ugyanígy további életképtelen országok szétesésére is számíthatunk. El fog tűnni a térképről Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Koszovó. Köztes-Európa sorsa ezért nagyon összetett. Ez egy ütköző zóna lesz Nyugat-Európa és Oroszország között. Ukrajna szomorú sorsát látjuk. Nagy része elcsatolásra kerül Oroszországhoz, a maradék pedig ütközőállam lesz a már korábban említett amerikai hídfő Lengyelország és Oroszország közt. Korábban azt jósoltam, hogy Fehéroroszország egyesülni fog a nagy testvérrel, de ezt már árnyaltabban látom. Valószínűleg önálló marad, egy ugyanilyen ütközőállamként. Ahogy ilyen státuszba süllyednek a balti államok, és Finnország, valamint délen Moldávia. Az energiaháború nyertese lehet a Balkán, és mi, valamint Törökország. Ez utóbbi teljes értékű szövetségese lesz az oroszoknak, és ketten leuralják a teljes Fekete-tengert. Bulgáriában valószínűleg komoly zavargások után megbuktatják az amerikabarát kormányt, és az ország teljesen orosz függés alá kerül. Szerbia elengedi az Unióról szőtt álmait, és inkább kelet felé nyit. Horvátországnak, Szlovéniának és Szlovákiának nem nagyon marad más lehetősége, mint Magyarországgal tartani. Magyarország számára csak egyetlen járható út marad. Egyensúlyozni a két világrend között. Egyik irányba sem elköteleződni, viszont mindkét felet támogatni. Elsősorban abban, hogy egymással tudjanak kereskedni. Magyarország egy logisztikai központ lehet a jövőben kelet és nyugat között. Az egyik oldalon Oroszország, Törökország és Kína, a másikon meg a kis darabokból álló Nyugat-Európa és az Egyesült Államok. Ehhez a semleges övezethez csatlakozhat Ausztria is.
Lesznek azonban államok, amik a légüres térben maradnak, és nekik elég bizonytalan a sorsuk. Csehország például több erőtér határán fekszik, és nem tartozik igazán sehova, és megjósolhatatlan, hogy melyik szippantja fel. A másik ilyen állam Románia. Az USA harmadik gyarmata. Státusza inkább Lengyelországéhoz hasonlatos, nem Bulgáriáéhoz. Az amerikaiak ezt az országot is telepakolták fegyverrel, de innen elsősorban Oroszországot szerették volna sakkban tartani, csak elfelejtették, hogy ezzel az országgal van egy komoly probléma. Hogy a lakói románok, és ők több veszteséget tudnak okozni az USA-nak békeidőben, mint az oroszok háborúban. De ezt valamiért vállalják, és Lengyelország akciói Nyugat-Ukrajna megszerzésére azt a célt szolgálták volna, hogy határos legyen a két ország, így az Egyesült Államok Romániát is megtarthatta volna. Azonban, ha Ukrajna és Bulgária orosz bábállam lesz, Szerbia és Magyarország pedig a semleges övezet része, akkor nem nagyon lesz sok út Románia előtt. Azt fogják tenni, amihez a románok a legjobban értenek. Átállnak.