Kőváry László a szászokról és az örményekről

   A sorozat mostani részében két népet is bemutatok egyszerre, mert a róluk készült leírások kicsit rövidebbek, viszont annál érdekesebbek. Látni fogjuk, hogy milyen egyedi módon adja elő, hogy bár a szászok semmiben sem különböznek a németektől, a nyelvük mégis mennyire más. A második részben pedig a kor kereskedőit, az örményeket mutatja be, akiknek jellemrajza is ennek megfelelő.

A szászok

   A szász nemzet jelleme csaknem ellentéte a magyarnak. A magyar a mily rendet nem tartó, a szász épp oly takarékos; mily kényelmes a magyar, a szász épp oly szorgalmatos ; a magyar a mily nyílt, a szász épp oly tartózkodó; a magyar mily vendégszerető, a szász épp oly barátságtalan; a magyar mennyire czeremomáltan, a szász épp oly udvarias fogásu. sat.

   Ezen hasonlatát lehetne folytatni, tekintetbe véve vallásos érzelmét, bátorságát, vitézségét, tudományos hajlamát, mivészeti talentomát s egyebeket ; ugy hogy elmondhatni, mikép jó história és régiség buvárok, jó theologusok, meglehetős mathematicusok és philosophusok, de van gyenge oldalok is. Azonban a szásznép Erdély legszorgalmasabb, legmértékletesebb népe; s a műiparnak, mesterségnek e nép valóságos magva. Városán inkább törpe zömök testalkatuk van, falukon magas suhanczár. (…) Nyelve valami sajátságos. Valamint anyjával a plattdeutsch-al Némethonban a reformatio után nem írtak, ugy ez is könyvekben nem fordult még meg. Innen van aztán az, hogy nem lévén egy typus, az erdélyi maroknyi szász népnek három dialectusa van, a szebeni brassai és beszterczei. Mint tudjuk, Beszterczevidék egy merőben külön vált földterület, Brassó és Szeben táját is Fogaras magyar-földe isméi elszakasztja, s igy három csomóban lakván, oly bábeli nyelvet alkotának, hogy köz példabeszéd, mikép egyik dialect a mást ha megakarja érteni, oláhra fordítja a szász beszédet. (…) Papjaik minden reggel egy fejezetet szoktak vala felolvasni Luther bibliájából, s a gyermek ismét kathekismust tanulgatva, ugy belé jöttek a német nyelvbe, hogy ma akár melyik hoch-németséggel irt könyvet szászul ugy olvassák, hogy írója bizonyosan nem fog saját művére ismerni.

Az örmények

   Kelet ezen szép ráczája Armenia pusztulásával indult Európába. (…) Így telepedett le vagy 3000 család Moldovába. Honnan 1668, hogy kiütött a polgári háború felköltek, s addig koborlának, főleg az erdőken, míg 1671-n Erdélybe beköltözének, hol I. Apaffy M. barátságosan fogadá. (…) Nyelvöket mit behozának ma is beszélik, de magyarul a nem született magyarok közti ők beszélnek legtisztábban. Ugy hogy ha miséjöket nem tartanák örményül maholnap kimenne divatból az egész örmény nyelv. (…) Jelleme az örménynek a beszédesség, udvariasság. Igen tudván a nőnem kedvibe járni, kereskedési czikkekben a nőnem ízlését eltalálni, mind e napig ők egyedüli kereskedőink. Termete közép, kerek arczczal, nagy fekete szemekkel, s hollósötét hajzattal. A férfiak pirosak, a nők pedig mivel épp oly szenvedélyük a honn ülés, mint a férfiaknál a járkálás, többnyire halványok. Öltözetük a magyarokéval ugyanaz. Nagyon vallásosak. (…) Papságra és orvosságra legtöbben készülnek tanultjai.