Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

Magyarország nemzetiségei a 2002-es népszámlálások alapján

   Korábban már elkészítettem Magyarország etnikai térképét a 2002-es adataim alapján, de akkor vármegyei lebontásban tettem közzé. Ebből született a fanyalgóknak szóló írásom, melyet azóta is a legtöbbek által olvasott blogbejegyzés az oldalon. Ezt fejlesztettem most egy kicsit tovább, és megrajzoltam ugyanezt a térképet, de járásokra lebontva.

   Első körben nézzük a jelmagyarázatot, utána tartok elemezzük a látottakat.

   Az 1. oszlop minden nemzetiség esetében az úgynevezett „döntő többség”-et (90% felett) jelenti. A 2. oszlop színezése az „abszolút többség”-é (51%-89% között). A 3. oszlop jelenti a „relatív többség”-et (50% alatt). A háromszögek jelentik azt, ha egy adott nemzetiség 10%-nál nagyobb arányban van jelen a járásban, de kisebbségben.

   Ezek fényében lássuk a térképet. Azok a járások ahol a magyarság döntő többségben van talán nem nyúlnak át a trianoni határokon, de az abszolút többségű járások már igen. Az  egész országban csak két terület van ahol mindössze relatív többség van, és ez Szabadka város és a Rajkai járás. Ezen felül érdemes még megnézni a kelet-magyarországi tömbmagyarságot. Udvarhely vármegye teljes területén kívül a Nyárád-mentén, Dél-Csíkban, és Kézdiben találunk döntő többséget. Ezt 80 év népirtása se tudta megváltoztatni.

   Most pár szó a többiekről. A ruszinok egyértelműen belakták a Kárpátalját. Bár nem egyértelműek a nemzetiségi adatok ezért én összevontam a ruszinokat és az ukránokat, gyanítom, hogy egy újabb magyar impérium azért kimutatná, hogy a térségben ki az ukrán és ki a ruszin. Horvátországon ugyanúgy látszanak a török hódoltság nyomai, mint Magyarországon. A megszállt keleti országrészre betelepült rácokat ettől függetlenül kisöpörte a ’95-ös „Vihar”. A rácokról egyetlen érdekesség. Egyik járásban sem alkotnak döntő többséget. Az oláhok is csak a folyamatosan megszállt dél-erdélyi járásokban tudtak ilyen arányt kialakítani. A tótoknál csak az úgynevezett Nyugat-Szlovákiában irtottak ki minden más nemzetiséget. Keleten már nem olyan egyértelmű a helyzet, ahogyan Magyarország és Szlovákia jelenlegi határain sem.

   Mi lehet ezek után a végkövetkeztetés? Mindenki vonjon le olyan tanulságot amilyet akar. Én mindössze egyetlen jól kivehető érdekességre hívnám fel a figyelmet. Románia jelenleg nagyobb területet tart megszállva, mint amekkora a Csonka-Magyarország. Ennek tükrében hasonlítsuk össze a bordó és a lila területek arányát.

Szólj hozzá!