Az oláhok 100 legnagyobbika

   Találtam egy listát mely a 100 legnagyobb románt sorakoztatja fel. Őszinte leszek. Nem gyengén romános. A 2006-ban készült listába 29 történelmi személyiség illetve politikus, 26 művész, 15 tudós, 14 sportoló, 10 pap és 6 egyéb híresség jutott be. Egy nagyobb jelölttömegből lehetett kiválasztani a 100 megfelelőt, de úgy tűnt az oláhok nem bővelkednek megfelelő személyekben, hiszen jelölt lett Kossuth Lajos, Tőkés László, Markó Béla, Jeney Imre, Frunda György, Bölöni László és az atléta Szabó Gabriella is. Kossuth kivételével a többiek legalább erdélyiek, de így sem értem, hogy mit keresnének a 100 legnagyobb román közt. Persze ők nem is kerültek be. Ellentétben Burebistával, aki a 36. lett, és anno ő volt az első dák király, ő egyesítette a dák törzseket. Mindössze annyi a gond vele, hogy annyira román, mint Kossuth Lajos. Ezután nem meglepő, hogy a nála kissé ismertebb utolsó dák király Decebal 26. helyen zárt. De ha már groteszk példákat kell hoznom, akkor jelzem, hogy Bulă, aki egy kitalált személy, és a román viccek főszereplője, nagyjából Mórickával egyenrangú, az 59. helyen végzett, míg az ismeretlen katona a 94. Valamint a korábban felsorolt magyar jelöltekkel ellentétben két Hunyadi azért beverekedte magát a top 100-ba. Mátyás a 61. lett, míg apja János a 98. helyen végzett. Egy hellyel lemaradva az első egyetlen román űrhajóstól a brassói születésű Dumitru Prunariutól.

   És hogy kik végeztek az élen? Sokak számára valószínűleg ezek a személyek nem ismerősek, így egy pár mondatot ejtek róluk.

   Az első nem más, mint III. István moldvai fejedelem. Ha a név nem mond semmit, akkor nem az ön készülékében van a hiba. Az illető a tőle jócskán lemaradó, korábban már említett Mátyás magyar királynak volt a kortársa. Történelmi tevékenysége ott kimerült, hogy miután stabilizálta Moldva helyzetét kicsit elszállt magától, és nekiment a kor egyik vezető hatalmának, Magyarországnak. 1467-ben lázadást szított Erdélyben, majd az ellene vonuló magyar király elől hazafutott. Az utána menő Mátyást, aztán az éjszaka leple alatt orvul megtámadta, de vereséget szenvedett, és fogságba is esett. Ezután behódolt, és hűséges hűbérese lett országa Magyarországnak. Úgy látszik ennyi is elég, ahhoz, hogy valaki a legnagyobb legyen a legnagyobbak közt. Mondjuk végignézve a listát nem biztos, hogy nehéz dolga volt. A 2. nem más, mint a románok első királya I. Károly. Aki igazából német, de ez nem von le semmit az érdemeiből. Ráadásul a magyar és a dák résztvevők után ezen az apróságon már fel sem akadunk. Ő váltotta egyébként 1866-ban a 8. legnagyobbat, Alexandru Cuzát, aki 1859-ben államcsínnyel hatalomra jutott az akkor még különálló Moldvában, és Havasalföldön is, és egyesíti a két fejedelemséget. 1866-ban azonban szintén puccsal megbuktatják. Az egyik puccsista hátán írja alá a lemondó nyilatkozatot. A román elit ugyanis úgy gondolta, hogy szerencsésebb uralkodónak fogadni, egy nyugati herceget. Egy rosszízű tréfa szerint az is felmerült, hogy vezető nyugat-európai újságokban adjanak fel hirdetést, hogy király kerestetik. Hogy mi igaz ebből, azt nem tudom, de tény, hogy Károly álruhában, üzletembernek öltözve, hamis útlevéllel érkezett Romániába. Majd 1881-ben egy zsákmányolt török ágyú acéljából készült koronával koronázzák királlyá. A 4. Vitéz Mihály lett, aki mint tudjuk az elsőként egyesítette a román földeket. Ebből csak annyi igaz, hogy Báthory Zsigmond akkori erdélyi fejedelem kérésére a szultán 1593 végén őt nevezte ki Havasalföld új vajdájává. Hálából Báthoryt 1595-ben hűbérurává fogadta. Utódjával, Báthory Andrással már nem volt ilyen felhőtlen a viszony, így miután követeket küldött Moszkvába, hogy szükség esetén a cárnál kapjon menedéket, 1599. október 15.-én megindította Erdély ellen hadait. A közszékelyeket régi szabadságuk ígéretével maga mellé állítja, majd az október 31-i Nagyszeben melletti győztes csata után bevonult Gyulafehérvárra, ahol november 26.-án erdélyi fejedelemmé választották. A következő évben Moldvába is bevonult, de az év szeptember 18.-án Miriszlónál vereséget szenved Basta császári tábornoktól, aki egy évvel később már, mint szövetségese, vallon zsoldosaival megölette. Az már csak hab a tortán, hogy Vitéz Mihály görög származású. Erre szoktam mondani, hogy a konzekvenciát vonja le az olvasó. Ezek után nem meglepő Vlad Tepes, vagy ahogyan mindenki ismeri, a Drakula 12. helye. Őt gondolom, nem kell bemutatni, bár történelmi szerepe neki is eléggé kétes. Ahogy az őt megelőző Nicolae Ceausescut sem ismeretlen. Bár az ő esetében véleményes az a 11. hely. Kétes dicsőségű emberek azért vannak még a listán. Elég csak a 6. helyen álló Ion Antonescura gondolni, aki 1940 és 1944 között diktátorként vezette az országot, és Hitler egyik legnagyobb támogatója volt. De említhetném a 22. helyezett Corneliu Codreanut is, aki hírhedt a Vasgárda vezetője a két világháború között. Aki elvakult sovinizmusa ellenére Corneliu Zelinski néven látta meg a napvilágot, édesapja ugyanis bukovinai lengyel volt, míg édesanyja német. A szemezgetés azonban egy olyan emberrel fejezem be, aki szerintem nem érdemtelenül került a listára. Ez pedig az író, történész és politikus Mihail Kogalniceanu. Gyanítom, sokaknak ez a név sem mond semmit, pedig ő az, aki sokat letett arra a bizonyos asztalra. A már említett Cuza alatt kezdett politizálni, de átmentette magát I. Károlyhoz is. Ő kiáltotta ki 1878-ban Románia függetlenségét, nekem azonban másért kedvenc. Ő adta a Romániáról szóló könyvem mottóját: "Bennem egy román lakozik, viszont sohasem oly mértékben, hogy hozzájáruljak a romanománia növekedéséhez, vagyis ahhoz a mániához, hogy rómainak nevezzük magunkat…"