Ébresztő!
Amikor nekiálltam a játékaim megalkotásának, sokan azzal támadtak le, hogy a „mi lett volna, ha” játék egy badarság, és álomvilágban élek. Aztán az idők során rá kellett döbbennem, hogy nem én élek álomvilágban, hanem azok, akik ezt állítják rólam. Mire gondolok? Én nem csináltam semmi egyebet, csak megnéztem milyen lenne Magyarország, ha minden marad a régiben, és milyen fejlődésen ment volna át, ha a XX. század elején nem állítják parkolópályára. A megkezdett emelkedést nem töri le két világháború, és a Kárpát-medence minden kincse az ő kezébe marad.
Ezzel szemben folyamatosan olyan blődségekkel kell vitatkoznom, hogy Trianon elkerülhető lett volna, ha nem Károlyi vezeti az országot, hanem nekünk is lett volna egy Musztafa Kemálunk. De nekünk csak egy Károlyink volt, akit nem érdekelt, hogy mi lesz az országgal. Mondhatjuk azt is, hogy nem mi robbantottuk ki a háborút, mi csak Ausztria gyarmata voltunk. Meg hogy nem mi voltunk a fő bűnösök, és nem lett volna szabad jogtalanul és aránytalanul büntetni minket. Ez nagyjából annyira érdekelte az antanthatalmakat, mint Károlyit, hogy mi lesz az országgal. Ha nem lett volna Károlyi, ha nem lett volna Kun Béla, ha nem lett volna Linder Béla, ha nem szerelik le a katonáinkat, ha már az elejétől önállóan dönthettünk volna a sorsunkról, és nem csak a második sorba szorítottak volna minket. Ha nem lettek volna velünk olyan ellenszenvesek az antanthatalmak, ha nem zártak volna ki minket a béketárgyalásokról, ha nincs a cionbolsevik világösszeesküvés, ha ez, ha az, ha amaz! Így elkerülhető lett volna Trianon. Az a baj ezekkel, talán a cionbolsevik világösszeesküvést kivéve, hogy mind megvoltak, és egy sokkal rosszabb „mi lett volna, ha” játékba bonyolódik az, aki ezekre helyezi a hangsúlyt. Nekem is ugyanúgy fáj, de ki kell mondani, hogy Trianon elkerülhetetlen volt abban a politikai helyzetben, ami létrejött. Hatalomra jutott Károlyi, aki utána úgy lépett le a politika színpadáról, hogy átadta a hatalmat a kommunistáknak, akik behülyítették az embereket, és szétvertek mindent, ami az útjukba került. És minden történt, ahogy történt.
Ne ámítsuk magunkat azzal sem, hogy a háborút nem vesztettük el, mert 1918 novemberében nem tartózkodott idegen katona Magyarország földjén. A háborúnak nem 1918 novemberében lett vége! Még 1923-ban is voltak harcok, amik az I. világháború folyományaként zajlottak, tehát nincs értelme arról vitázni, hogy ki hol állt a lefújás pillanatában, mert utána még egy komoly hosszabbítás következett.
Mindenki jól tudja, hogy igazságtalan volt Trianon, és aránytalanul bűntettek minket, de azzal, hogy ezt hangoztatjuk, és nem fogadjuk el a megtörtént dolgokat, nem leszünk semmivel sem előrébb. A tények attól még tények maradnak. Jogtalan és igazságtalan volt Magyarország feldarabolása, de attól még megtörtént! Szajkózhatjuk, hogy Erdély nem Románia, de ezt egy temesvári magyar ember egészen másként tapasztalja, és Nagylaknál el fogják kérni az úti okmányokat, valamint a székely testvéreinknek továbbra sem kell útlevél ahhoz, hogy Bukarestbe utazhassanak.
Azt is mondogatják, hogy attól, hogy ott voltak a kisebbségek, még nem kellett volna elcsatolni azokat a területeket, hiszen az ősi magyar föld. Ezek is tények. De a történelem során úgy alakult, hogy lettek ott kisebbségek, akik többségbe kerültek, és mivel volt egy Trianonunk, ezért elcsatolták.
Látom azt is, hogy sokan most azzal kezdték el ámítani magukat, hogy 2020-ban Trianon érvényét veszti, és minden terület visszakerül a jogos tulajdonosához. Őszintén szólva ez a lehető legnagyobb baromság, amit az utóbbi években hallottam! Pedig mondtak már egy pár cifra dolgot. Nem is értem hogyan gondolhatja ezt akárki is komolyan. Nem is akarok belemenni a cáfolatába, hogy könyvtárnyi könyvet lehetne teleírni ezzel a témával.
Mi volt mégis, ami miatt úgy éreztem, hogy le kell írnom ezeket a sorokat? Szeretném, ha már mindenki felébredne abból az álomból, amibe ringatta magát. Én nem álmodozok, hanem egy speciális módon igyekszek rávilágítani arra, hogy mi volt az, amit az évek során elvesztettünk, és mi volt az, ami miatt ebbe az egészbe nem szabad belenyugodnunk. Ellentétben azzal, amivel szemben állok. Sok okos szobatudós szajkózza a begyakorolt szövegét olyan szinten, hogy még csak meghallgatni sem akarja a másikat. Ha felmerül a téma, akkor nyomban ugrik a billentyűzethez, és már gépeli is azokat a sorokat, amiket évet óta ismételget. Teljesen függetlenül attól, hogy mit mond a másik. Jó pár helyen leírtam már mit kellene csinálni, úgyhogy csak ismételném magam. Be lehet fejezni a károgást, meg az okoskodást, mert azzal nem jutunk előbbre. Ahogy a hangzatos jelszavak ismételgetésével sem. Horthyék egy aktív 18 év után végrehajtottak egy részleges revíziót. Az elmúlt 70 évben azonban nem történt semmiféle lépés ez ügyben. Úgyhogy jó lenne kicsit összekapni magunkat, és tisztába tenni a fejekben lévő káoszt. Ébresztő! Vége az álmodozásoknak!