Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

Mit akadályozott meg Trianon?

   Mindenki azt mondja, hogy Magyarország rosszul járt Trianonban. Ez tény. De az is tény, hogy járhattunk volna rosszabbul is. Ha egy kicsit jobban utánanézünk, kiderül, hogy összetehetjük a két kezünket, hogy ennyivel megúsztuk. A következőkben azt fogom elemezni, hogy mi maradt volna Magyarországból, ha az antanthatalmak elfogadják a szomszédaink összes követelését, és mindent megadnak nekik, amit kérnek.

   Nézzük tehát mi maradt volna belőlünk. A mellékelt térkép mutatja, de azért egy pár számadattal illusztrálom, hogy még elrettentőbb legyen. Annyit még érdemes megjegyezni, hogy az eredeti követelésekben nem mindenhol voltak ilyen egyértelműek a határok. Többnyire egyenesen meghúzott vonalak voltak, és nem néztek se Istent, se embert. Kettévágtak mindent, ami az útjukba került. Én igazítottam ki legalább egy járásnak a határához, de csak azért, hogy könnyebb legyen az adatközlés. Ezek a határok, ettől függetlenül, nagyjából megfelelnek azoknak a határoknak.

   Kezdjük Romániával, elvégre az ő étvágya volt a legnagyobb. A térképen világosbarnával jelölve. Mint ismeretes a Tiszát szerették volna mindig is a két ország közti határfolyónak, ezt nagyjából tudtam is követni, egyedül Máramarosnál tértem el egy kicsit, de ez nem számottevő. Csehország követelésének leírása már egy kicsit bonyolultabb. Övék a zöld szín. Ott kezdődik, hogy eredetileg ők szerették volna megszerezni az úgynevezett „Burgenlandot”, ami végül Ausztriáé lett, amit igazából nem is akartak, de valamiért nekik adták. Persze a csehek nem csak egy vékony sávot akartak Magyarország és Ausztria közé, hanem mindjárt egész Vas, Sopron, Győr és Moson vármegyét. Innen a határ a Duna vonala, majd Nógrád, Heves, Borsod és Zemplén vármegyék, illetve a tőlük északra eső területek. Természetesen igényt tartottak még Ung vármegye nyugati, valamint számomra érthetetlen módon, Szabolcs vármegye északi részére is. Ez utóbbinál viszont összetűzésbe kerültek volna a románokkal, ugyanis ez már a Tiszától délre esik, és ezt már ők is kinézték maguknak. A térképen sárgával jeleztem ezt. Amint azonban feltűnhetett, hogy eredetileg a Kárpátalja egyik ország igényei közt sem szerepel, de erre még majd később visszatérünk. Van viszont a követelés másik végén egy másik konfliktuszóna is. Dél-Vas vármegye két járását ugyanis a szerbek is szerették volna. A térképen ezt a sötétbarna jelöli. Ezen kívül Szerbia kívánságlistáján szerepelt még ami türkizzel van jelölve. Zala vármegye déli része, Somogy vármegyéből két járás, majdnem egész Baranya vármegye, ahogy Bács-Bodrog vármegyéből is csak pár településről mondtak le, majd a Maros vonalán egészen Krassó-Szörény vármegyéig. Itt nagyjából a nyugati rész, ami kellett volna nekik, gondolom azért, mert ez egykor többségében szlávok lakta rész volt, de ennek már jó ideje. 1910-ben a horvátokkal együtt is mindössze alig 25 ezren voltak a több mint 200 ezer románnal szemben. Nem beszélve a többi etnikumot. Azért a románt emeltem ki, mert ez a terület a térképen kékkel szerepel, és Torontál és Temes vármegyékkel kiegészülve, a szerb-román ellentét melegágya. Mondanom sem kell, hogy ezen kívül természetesen teljes Horvátország is kellett nekik.

   Lássuk tehát részletesen milyen követelések voltak. Az, hogy mit kaptak meg végül azt úgyis mindenki tudja, majd összehasonlítja a két adatsort.

   A románok igényei a következők voltak.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin egyéb
138.108 7.573.468 3.321.429 718.296 14.443 2.939.749 128.548 291.243 60.584 99.176
% 100,00 43,86 9,48 0,19 38,82 1,70 3,85 0,80 1,31

   

   Az, hogy színmagyar területek elcsatoltak volna, gondolom mondanom sem kell. De itt látszik, hogy milyen arcátlan követelés volt az, amivel előálltak. A több mint 7 és fél millió lakosból alig 39% lett volna román, és több mint 3,3 millió magyart is el akartak volna csatolni. Összesen több mint 4 és fél millió nemrománt.

   Ezek után nézzük előbb számokban a cseheket.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin lengyel szlovén egyéb
78.624 5.122.015 2.623.909 491.719 61.947 2.539 1.716.162 558 103.611 21.749 51.281 48.540
% 100,00 51,23 9,60 1,21 0,05 33,51 0,01 2,02 0,42 1,00 0,95

 

   Mindig azt szoktam mondani, hogy cseh az elég kevés van a Felvidéken, tehát nem nagyon értettem sosem a követeléseiket. Az „egyéb” kategóriában szerepelnek, minimális arányban. De amint látható, még az egyéb sem éri el az 1%-ot. De nézzük akkor a szlovákokat, mert mindig ez volt az ütőkártya. A több mint 5 millió elcsatoltnak, mindössze egyharmada szlovák! Viszont a fele magyar!

   Mindettől függetlenül a legdurvább követelés akkor is a szerbeké volt. Már csak az összlakosság szerb arányát tekintve.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin szlovén olasz egyéb
85.601 5.524.296 982.714 830.303 1.847.704 470.524 73.851 1.087.680 19.803 82.123 24.212 106.382
% 100,00 17,79 15,03 33,45 8,52 1,34 19,69 0,36 1,49 0,44 1,93

   Az arányuk nem éri el a 20%-ot! Az alig több mint 1 millió szerb mellé kellett volna még nekik 4 és fél millió más nemzetiségű ember. A délszlávok együttes aránya azért már jelentősebb, de az is csak 54,6%. Ez természetesen a Horvátországgal együtt vett adatsor. Nézzük mi a helyzet Horvátország nélkül.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin szlovén egyéb
43.039 2.852.536 870.271 694.090 196.424 469.502 52.085 442.300 11.477 72.928 43.459
% 100,00 30,51 24,33 6,89 16,46 1,83 15,51 0,40 2,56 1,52

    Itt már alig több mint 15%! A magyarok, a németek és a románok mögött csak a negyedik legnagyobb népességű etnikum. A délszlávok együttes aránya is csak 25%.

   További elrettentésnek nézzük meg azt, hogy milyen vitás területek vannak a mi mészárosaink közt. Először a legpikánsabb, a cseh-román vita tárgya, Észak-Szabolcs vármegye.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin egyéb
2.799 211.536 209.507 544 13 51 880 2 89 450
% 100,00 99,04 0,26 0,01 0,02 0,42 0,00 0,04 0,21

   Szerintem, amikor egy 99%-ban magyarok lakta területre igényt tart két idegen is, ahhoz elég nehéz értelmes dolgot hozzáfűzni. Meg se kísérlem. Inkább nézzük meg a cseh-szerb ütközőzónát. Vas vármegye két járását.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin szlovén
1.231 104.003 21.585 31.019 68 1 39 12 1 51.278
% 100,00 20,75 29,83 0,07 0,00 0,04 0,01 0,00 49,30

   A csehek motivációja egyértelműen stratégiai, míg a szerbeket annak a majd 50%-nyi szlovénnek a megszerzése hajtotta. Persze ezzel több mint 50 ezer egyéb nemzetiségűt is szereztek volna.

   Végül lássuk mi az, amire a románoknak és a szerbeknek is fájt a foga.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin egyéb
24.812 1.433.533 233.484 375.286 13.489 469.043 21.463 284.153 711 35.904
% 100,00 16,29 26,18 0,94 32,72 1,50 19,82 0,05 2,50

   Az, hogy alig 20% a szerb, azon szerintem meg sem kell lepődnünk, de a románok is kevesebb, mint egyharmadát teszik ki annak a majdnem másfél milliónyi összlakosságnak. Tehát ez is elég érdekes helyzet. Még érdekesebb azonban a lényeg. Mégpedig az, hogy mekkora maradt volna Magyarország. Ez persze nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Ugyanis említettem, hogy első körben senki sem tartott igényt a pirossal jelölt Kárpátaljára. Őszintén szólva, nem véletlenül. Ha megnézzük a számait, egyből kiderül.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin egyéb
10.292 498.188 152.650 51.779 120 623 2.967 17 288.908 1.124
% 100,00 30,64 10,39 0,02 0,13 0,60 0,00 57,99 0,23

   A román-szerb-szlovák trió együttesen sem éri el a maradék területen az 1%-ot. Na nem mintha ez eddig problémát jelentett volna, és mint a történelemből ismerjük a tényt, hogy Csehszlovákia gond nélkül bekebelezi ezt a területet, így hozzájuk is csatoltam, és a másik két konfliktust is rövidre zártam. Kárpátaljáért cserébe ugyanis elsimítottam a románokkal és a szerbekkel történő vitájukat. Észak-Szabolcsot Románia, Dél-Vast pedig Szerbia kapta. Az ő területi igényükbe már bele van számolva az is, de Csehország területszerzése a következőképpen alakult volna.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin lengyel szlovén egyéb
84.886 5.304.664 2.545.467 511.935 61.986 3.110 1.718.210 561 392.429 21.749 3 49.214
% 100,00 47,99 9,65 1,17 0,06 32,39 0,01 7,40 0,41 0,00 0,93

   A megszerezhető népesség tehát 5,3 millióra nőtt, de kissé megváltoztak az arányok. A szlovákoké tovább csökkent, és kijelenthetjük, hogy több mint 3 és fél millió ember jutott volna az alig több mint 1,7 millió szlovákra. A szerb-román konfliktust viszont nem tudtam megoldani, hiszen túl nagy és túl jelentős területről van szó. Szerintem ott háború tört volna ki a terület birtoklásáért. Ami, mint láthattuk, mindkét fél részéről milyen szinten jogos követelés. De most már tényleg nézzük meg, ezek után mi maradt a térképen lilával látható Magyarországból.

terület lakosság magyar német horvát román szlovák szerb ruszin egyéb
41.628 3.917.862 3.435.173 351.561 19.529 4.694 60.716 11.278 372 34.539
% 100,00 87,68 8,97 0,50 0,12 1,55 0,29 0,01 0,88

   A trianoni Magyarország kevesebb mint a fele! Alig 4 millió lakossal. A Kelet-Dunántúl és a Duna-Tisza közének egy része. Van még valaki ezek után, aki nem azt mondja, hogy Trianonban olcsón megúsztuk? De nem is ez a fő kérdés. Inkább valami máson kéne elgondolkodnia mindenkinek. Főleg azoknak, akik most lenézik a határon túli magyarokat. Nézzenek rá a térképre, és állapítsák meg, hogy jelenleg melyik ország állampolgárai lennének. Vannak egy pár milliónyian, akik most már nem úszták volna meg az elcsatolást. Gondoljanak bele, hogy most őket is köpködnék, hogy miért akar mindenáron magyar állampolgárságot, húzzon innen, mert megvan nekünk a magunk baja!

   De van még valami! Egy újabb kis fricska az én fanyalgóimnak. Meg lehet nézni, hogy milyen követelésekkel álltak elő a kisantant államai, és mit kaptak meg belőle. Több milliónyi idegent hajtottak az uralmuk alá, és hellyel-közzel meg is birkóztak velük. Meg lehet nézni a magyarok állapotát Dél-Szlovákiában, a Vajdaságban, vagy Erdélyben. Nem azt mondom, hogy ez a követendő példa, de ezek után végképp nem értem, hogy miért ne tudnánk mi is ugyanúgy megoldani azt a „problémát”, ami akkor jelentkezne, ha megtörténne a teljes revízió.

Szólj hozzá!