Újra egy kis földrajz

  Egy korábbi írásomban már szó volt róla, hogy miért nem a jelenlegi neveket használom az egyes földrajzi tájegységeknél. Ott bemutattam Magyarország természetes határait, és érintőlegesen megemlítettem az általam használt neveket, de most készítettem egy térképet is róla. Nem bontottam szét a legapróbb részletekig, mindössze a nagytájakat tüntetem fel. A vármegyékhez tartozó térképeken úgyis jelezve vannak a jelentősebb kistájak is.

   Amint az egyértelműen látszik a térképen, hogy nem a zölddel jelölt alföldek vannak legtöbben Magyarországon. Számszerűen nincs is belőlük sok, de azok azért nagy kiterjedésűek. A Nagy-Magyar-alföld az ország szíve. Munkácstól le az Al-Dunáig terül el, csak a Duna partján emelkedő Tarcal-hegység emelkedik ki belőle szigetszerűen. A Dráva mentén egészen a Muravidéki-dombságig (a térképen 1.-es számmal jelölve, a dombságok pedig világosbarnával) nyúlik. Horvátország belső területeitől egy középhegység-láncolat (a térképen a középhegységeket barnával jelöltem) választja el, melyek a több kisebb részből összeálló Pozsegai-hegység, a hosszan elnyúló Bilo-hegység, valamint a két kisebb hegy, a Kálnik-hegység (2.), és az Ivaneci-hegység (3.). A másik jelentős síkságtól, a Kis-Magyar-alföldtől, a Zala és a Sajó folyók közt végighúzódó Magyar-Középhegység választja el. Ezt a Lajta, és a Lajta-hegység (4.) választja el a már Ausztriához tartozó Bécsi-medencétől, valamint a Kis-Kárpátok a legkisebb síkságunktól, a Malacka központú Erdőháti-alföldtől (5.). Az ettől északabbra található Morva-medence (6.) csak kis mértékben nyúlik át a határon. A Kis-Magyar-alföldet Ausztria belső részétől az Alpokalja, a Dráva-menti síkságban felnyúló Nagy-Magyar-alföldtől a Dunántúli-dombság választja el. Ezen felül több domb is övezi. Például a Magyar-középhegységből kinyúló Sokoró (7.), de a Garamon túl már jelentős dombsorok tarkítják az északkeleti részét, mint a Garammenti-hátság (8.), és az Ipolymenti-hátság (9.). Szintén szigetszerűen emelkedik ki a környezetéből a Dunántúli-dombságtól délkeletre található Mecsek, melyet a Baranyai-dombság (10.) választ el az aprócska Villányi-hegységtől (11.). A Sokoró mellett egy másik említésre való kiugrás a Magyar-középhegységből a Gödöllői-dombság (12.). De jelentős dombság még itt a Cserhát, melyet hibásan az úgynevezett Északi-középhegységhez sorolnak, de már csak a magassága miatt sem lehet középhegység. A térképen nagyszerűen látszik, hogy az említett Északi-középhegység hol helyezkedik el. Látszik, hogy az ország határán húzódó hegységekig (amiket sötétbarnával jelöltem), még van tőle északra középhegység, tehát a névadás nem lehet helyénvaló. A Cserhát a majdnem a határig felnyúló Sátor-hegységet választja el a Magyar-középhegységtől, melynek így értelemszerűen nem tagja. A Kárpátok láncai előtt tehát találunk még három középhegységet, melyek az ásványkincsekben gazdag Magyar-érchegység, és a Gömör-Szepesi-érchegység, valamint a Branyiszkó-hegység. Az Északi-Kárpátok jól ismert hegységeit felesleges egyenként felsorolnom, mindössze csak a két számmal jelölt kisebb egységet említem, ezek az Árvai-Magura(13.), és a Szepesi-Magura (14.). Az Északi-Kárpátok a Fehér-Kárpátoktól (vagy más néven Magyar-Morva-határhegység) a Máramarosi-havasokig húzódik. A Tisza-Visó-Borsa folyók vonalától délre már a Keleti-Kárpátok terül el, mely apróbb egységekre tagozódik. Az Avastól indul, mely csak középhegységi magasságokat ér el, de a Kőhát után már komoly csúcsok sorakoznak. Ezek a Radnai-havasokban és a Kelemen-havasokban már meghaladják a 2000 métert is. Ettől délre kezdődnek a legendás székely hegyek. Mindegyik közül a legszékelyebb, a Hargita. De említhetném a Nemerét is, amelynek saját szele van. Két kis középhegység csatlakozik a lánchoz, a Baróti-hegység (15.) és a Bodoki-hegység (16.), mely a Tömösi-szorosig tart, és a Csukás-hegység az utolsó tagja. A Tömösi-szorostól az Aldunáig a Déli-Kárpátok található, mely a Brassói-havasokkal kezdődik (17.), és legmagasabb pontja a szomszédos vadregényes Fogarasi-havasban található. Legismertebb része a csodaszép Retyezát, számmal pedig a kis kiterjedésű Csernai-havasokat (18.) kellett jelölnöm, mely az egykor szebb napokat látott Herkulesfürdőnél található. A Krassó-Szörényi-érchegységgel pedig el is értük a Duna vonalát. A dimbes-dombos Erdélyi-medence és a csaknem teljesen sík Nagy-Magyar-alföld között azonban emelkedik még egy jelentős tömb, ez pedig az Erdélyi-szigethegység. Központja a Bihar-hegység, és innen lejt minden irányba. Ha már a legszékelyebb hegyet megemlítettem, nem hagyhatom ki a Szigethegység legmagyarabb hegyét, mely a Bihartól északra terül el, és ez pedig a Kalota-havas (19.).