Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

Az ellenségem ellensége, a barátom

   A történelem során számtalanszor bebizonyosodott, hogy pár év leforgása alatt barátokká tudtak változni az ellenségek, ha egy új közös ellenség jelent meg a színen. Nem állítom, hogy Moldovával hatalmas barát lesz Magyarország a közeljövőben, de az tény, hogy közös az ellenség. Így viszont van közös pontunk. Miről is van szó? Moldováról nagyon sokan, nagyon keveset tudnak. Elsősorban az okoz téveszmét, hogy azt hiszik róluk, hogy ők románok, és egy kalap alá veszik velük. Pedig elég csak fellapozni a történelemkönyvek lapjait, és máris minden világossá válik. Persze nem a román történelemkönyvek lapjaira gondolok, hanem azokra, amikre ténylegesen az van leírva, ami történt. A románok ugyanis vadul hirdetik, hogy a Prut folyón túli területeket Sztálin igazságtalanul elszakította tőlük, és most azért akarnak újra egyesülni Moldovával, mert kérik vissza a jogos jussukat. Nehéz ezt Erdély említése nélkül minősíteni, úgyhogy nem is teszem. Nem is tehetném, ugyanis sok a párhuzam. A jelenleg a Prut és a Dnyeszter folyók közt elterülő Moldova ugyanis ugyanolyan jogtalan juss lenne ma Romániának, mint ahogy Erdély volt 1920-ban. Akkor egy őrült kalandor ámokfutása volt az ok, miszerint Vitéz Mihály 1600-ban pár hónapra egyszerre volt fejedelme három önálló államnak, és létrehozta Románia ősét, amit a kései utódok fel akartak támasztani. Aki egy kicsit is képben van a középkori viszonyokkal, az tökéletesen tisztában van vele, hogy attól függetlenül, hogy Erdély, Havasalföld és Moldva fejedelme lett egy időben Vitéz Mihály, még nem egyesült a három állam. Nagyjából ez a helyzet Moldovával, vagy ahogy akkor hívták, Besszarábiával. A Pruton túli területeket Románia az általuk csak „rablóbékének” titulált bukaresti békének köszönhetően kapta meg. Ahol felállítottak egy bábkormányt, amely kimondta a két terület örök időkre való egyesülését. Ez körülbelül annyira hiteles, és széleskörű, mint a gyulafehérvári nagygyűlés. Ezt a területet vette vissza Sztálin 22 évvel később. Tehát se előtte, se utána nem tartozott a terület Romániához. Miért nem? Mert a Moldvai fejedelemséget, amely a Kárpátok és a Dnyeszter folyó között terült el, a tatárjárás után kiürített Kumánia romjain hozott létre Nagy Lajos magyar király, nem volt semmi köze Romániához. A két fejedelemség, még török fennhatóság alatt, mindössze 1859-ben egyesül, és hozza létre Románia elődjét, de a Pruton túli területek nélkül, ugyanis azt Oroszország az 1808 és 1812 között zajlott orosz-török háború után megszállta. A jelenlegi Moldova területe tehát, az önállóság mellett, tartozott Magyarországhoz, Lengyelországhoz, Törökországhoz és Oroszországhoz (majd a Szovjetunióhoz), de Románia csak 1918 és 1940 között tartotta megszállás alatt. Nem véletlen tehát, hogy Moldova nem kér Romániából. Történelmüket, teljesen jogosan, a Moldvai fejedelemséggel fűzik össze, és vadul tagadják, hogy akarnának valamit is a románoktól. Kicsit sem feltűnő, hogy nem is hívják magukat románnak. Megviselte őket a jó pár évtizedes szovjet megszállás. Jó nekik az önálló állam, és nem akarnak egy újabb megszállót a nyakukba. Ugyanis tökéletesen tisztában vannak vele, hogy milyen szerepet szánna nekik Románia, hogy ha létrejönne a hőn áhított „Egyesülés”. Amit a románok így nagybetűvel használnak minden fórumon. Pedig a moldovaiak nagyjából 80%-a elutasítja.

   Tehát mint mondtam, közös az ellenség. Az illusztrációként használt képet ugyanis nem egy magyar irredenta oldalon találtam, hanem a Patriotism Moldova oldalán. Ők az 1859-es egyesülést is úgy látják, hogy Munténia megszállta Moldvát. Románia felosztását pedig úgy kommentálták, hogy mindenkinek vissza kell adni ami jár neki. Akárki akármit mond, Románia körül fogy a levegő. Moldova függetlenségének 25. évfordulóján az ottani amerikai nagykövet is kijelentette, hogy a két ország egyesülésének propagálását nem kéne erőltetni, mert esélytelen. És tudjuk, hogy ami mögül az USA kihátrál, arra nyugodtan keresztet lehet vetni. Mi viszont ne vessünk keresztet erre a lehetőségre, és ragadjuk meg. Támogassuk Moldova területi növekedésének vágyait, és osszuk fel együtt Romániát!

Szólj hozzá!