Erdély visszafoglalása

   Itt van egy újabb fricska a fanyalgóknak. Már egyszer kielemeztem, hogy milyen etnikai állapotok uralkodnak a Kárpát-medencében, és arra jutottunk, hogy korántsem olyan vészes, mint ahogy beállítják. Nos, ledöntök egy újabb tabut, és bebizonyítom, hogy akkor sem lenne olyan nagy gond, ha Erdély újra a magyar közigazgatás alá kerülne. Már arról volt korábban szó, hogy milyen ütemben fogy Erdélyben a román lakosság, és bizonyítható, hogy impériumváltásnál mindig van egy váltás a fejekben is. Tehát kiszámoltam, hogy hogyan alakulnának Erdély etnikai adatai 2020-ban, ha most megtörténne az a hőn áhított visszatérés.

   Újfent a történelmet hívtam segítségül, és négy népszámlálási adat segítségével dolgoztam. Az a négy nagyon fontos adatsor nagyon sokat elárul. Az 1930-as, az 1941-es, a 2002-es és a 2011-es népszámlálások adatai ezek. Miért pont ezek? Nem véletlenül. Ugyanis 2002 és 2011 között elindult egy olyan folyamat, ami nem valószínű, hogy meg fog állni, és szerintem még csak lassulni sem nagyon fog. Már 1992-től elkezdődött egy fogyás, de az más jellegű volt, mint ami napjainkban folyik. Erdély teljes lakossága 2011-re az 1992-es 84%-ára esett vissza. 1992 és 2002 között félmillióval, 2002 és 2011 között csaknem 750 ezerrel lett kevesebb. 1930 és 1941 között pedig megvolt az a bizonyos impériumváltás, és akármilyen furcsa a népszámlálási adatokon tisztán látszik, hogy melyik község a határ melyik oldalára került.

   Természetesen én azért most nem mentem le községi szintig az elemzésnél, de a megyéket külön-külön kiszámoltam. A jelenlegi román közigazgatási beosztást kellett használnom, hiszen csak ezekhez rendelkezek megfelelő adatokkal, de ez nem lesz zavaró. Az átláthatóság kedvéért öt részre osztottam a jelenlegi Erdélyt. Így könnyebb lesz elmagyaráznom az egészet, hiszen mindenhol más a jelenlegi helyzet, és másként alakultak a viszonyok.

   Nézzük azonban először az alaphelyzetet. 1910-ben az elcsatolt Erdélyben 5,262 millió ember élt, ennek 32%-a magyar, 54%-a román és 11%-a német. Ez 1992-re úgy változott meg, hogy 21% magyar, 74% román, a németek aránya pedig 2% alá esett. Számokban kifejezve a 82 év alatt a magyarok száma nagyjából 60 ezerrel lett kevesebb, míg a románok száma majdnem 3 millióval nőtt. Ezek az arányok nagyjából maradtak 2011-ig, amikor is végrehajtom a visszacsatolást. Az, hogy hogyan alakultak az etnikai arányok 1930 és 1941 között egyértelműen rávilágít arra, hogy nem kell több évnek eltelnie ahhoz, hogy drasztikus változások álljanak be, hiszen a második bécsi döntés és a népszámlálás közt egy év telt el.

   Nézzük akkor, hogy hogyan alakultak a különböző területek. Kezdjük Székelyfölddel. Amit kicsit kibővítettem, és belevettem teljes Maros megyét. Ide tartozik még Hargita és Kovászna megye. Ezzel a két megyével semmi gond, hiszen Hargita 85%-ban, Kovászna 74%-ban magyar többségű. Ez az arány tovább fog nőni 90 illetve 82%-ra. Mindkét megyében mindkét vizsgált időszakban jelentősen csökkent a románok száma, a magyaroké pedig 1930-1941 között olyan mértékben nőtt, hogy kompenzálta a 2000-es évek fogyását. Maros már egy kicsit másabb. Vannak színmagyar és színromán területei is. A háború előtt a románok száma stagnált, míg a magyaroké jelentősen megnőtt. A közelmúltban azonban a megye lakossága majdnem 10%-kal zuhant. Ez azt eredményezte, hogy 2020-ra a magyarok száma nagyjából annyival nőtt, mint amennyivel a románoké csökkent. A megye lakosságának magyar-román aránya 2011-ben 38-53. Ez módosulna 41-47-re. Székelyföld összaránya magyar-román viszonylatban 64-29. Székelyföld megyéi a magyar betelepülésnek köszönhetően azon kevés megyék közé fognak tartozni, ahol az össznépesség is nőni fog. Igaz mindössze 3,5%-ot, de ez a már vázolt népességcsökkenésben jelentős eredmény.

   Ez mondható el Erdély másik végéről is. Bár itt sem nagyon volt jelentős népességnövekedés, de itt sem véletlen. Míg Székelyföld mindig is Magyarország szívének csücske volt, és színmagyar területre szívesebben költözik az ember, addig az Észak-Partium azért van szerencsés helyzetben, mert közel fekszik ahhoz a csonka-magyarországi területhez, ami kissé hátrányosnak mondható, ezért onnan könnyebben mobilizálhatóak az emberek. Szabolcs, Borsod és Hajdú megyékből könnyedén átteszik az emberek a székhelyüket pár kilométerrel arrébb. Itt Bihar, Szatmár és Máramaros megyékről beszélünk. Szatmár és Máramaros 1940-ben teljes egészében visszatért, és ez meg is látszik a ’41-es adatokon. A magyarok száma majdnem a duplájára nőtt mindkét helyen. Biharnak a délkeleti vége maradt megszállás alatt, de itt is komoly román fogyás és magyar növekedés volt tapasztalható összeségében. Ha kiegészítjük a 2002 óta tartó fogyással, akkor azt láthatjuk, 2020-ig majdnem 100 ezer fővel lesz kevesebb a román a megyében. Ha ezt nem is, de a 2011-hez képest bekövetkező csökkenést nagyjából ki tudja egyenlíteni a magyar növekedés. Ehhez persze a cigányság nagymértékű növekedése is kell, de az egy külön téma, és majd még visszatérünk rá. Mindenesetre az arány 26-67-ről 34-57-re változik. Ugyanez a helyzet Máramarosban is, csak ott az arányok mások. A 8-82 módosul 16-73-ra az össznépesség változatlansága mellett. Biharban az összlakosság csökkenése másfél százalék 2011-hez képest, ami elenyészőnek mondható. Szatmár azonban már egy teljesen más téma. Itt olyan jelentős a magyarok száma, hogy egy komplett lakosságcsere megy végbe, ahogy 1941-ben is történt. 1930-ban még másfélszerese volt a román a magyarnak, 1941-re már a magyarok voltak kétszer annyian. Mivel a 2011-es csökkenés is a románoknál a jelentősebb így nem csoda, hogy a 35-58-as arány megfordul, és 2020-ra már 63-34 a magyarok javára. Észak-Partium lakossága, amely majdnem változatlan maradt a 2011-eshez képest, 35-57%-os magyar-román arányt mutat.

   Most lássuk a kettő közt elterülő történelmi Erdély északi részét. Még itt is aránylag magas a magyarok aránya. Kivételt csak a történelmileg német Beszterce-Naszód képez. Ez most már tényleg csak történelmi múlt, ugyanis a németség a megyében mindössze 0,2%-ot alkot, és a többi helyen sem valami rózsás a helyzetük, ezért nem részletezem őket. Róluk is csak a későbbiekben mondok pár szót, mivel számuk folyamatosan csökken, az II. világháború előtt betöltött szerepük már tényleg a múlt homályába vész. Ez a megye teljesen elrománosodott, amit a könnyen asszimilálódó németségnek, és Romániával való közös határnak köszönhetett. A magyarok száma itt is csak stagnált. Hiába futott fel 1910-re a németség mellé létszámban, 1920-ra visszaesett az 1890-es szintre, amit azóta is folyamatosan tart. Ez alól csak 1941 volt a kivétel, amikor majdnem megduplázódott a számuk. 2011-ben viszont itt is fogyás tapasztalható, de ennek a ’41-es kiugrásnak köszönhetően, és annak, hogy a románok ebben a megyében is vesztettek az elmúlt 20 évben 50 ezer embert, az arány némileg javult, 6-90-ről 8-85-re. Közel ennyi románt vesztett Szilágy megye is, magyart viszont jóval kevesebbet. De a magyarok fogyása csak 2011-ig volt. 2020-ra a 2002-es szint fölé siker kerülni. Az arány pedig 24-69-ről 29-61-re javul. A harmadik, a nagy részében Kolozsvárból álló Kolozs megye. A ’41-es kiugrást is elsősorban a városnak köszönheti a megye, mert ott 1930-hoz képest duplájára nőtt a magyarok száma, a megyében pedig másfélszeresére. Ennek megfelelően javult a magyarok aránya, de elég érezhető a 2002 utáni fogyás, aminek hatására 40 ezer fővel lett kevesebb az összlakosság. Az összarány itt 17-79-ről 23-75-re változik, úgy, hogy mindössze 1%-kal csökkent a lakosság. A teljes Észak-Erdély magyar-román aránya 20-75.

   A sorban a következő elemzendő terület a dél-partiumi. Ezeknél a területeknél már nem tudtam 1941-es népszámlálásra hagyatkozni, azt viszont értelmetlennek láttam, ahogy mások csinálták, hogy a románok arányváltozásait a magyarokra számolom, és ugyanígy fordítva. Én inkább a visszatért Észak-Erdély teljes adatsorát vettem alapul, és úgy számoltam ki a változásokat. Ezen a területen már jóval kisebb a magyarok aránya, és jobban befolyásolják az összlakosság változását a románok magas aránya. Innen volt a legnagyobb mértékű az elvándorlás, ami tekintve, hogy elég hátrányos helyzetű régióról van szó, nem véletlen. Viszont Arad és Temes megye a két nagyvárosának, és a trianoni határ közelségének kicsit kedvezőbb helyzetben van. Arad esetében olyan mértékű volt a magyarság fogyása is, hogy nem kompenzálta az a több mint 100 ezer 2002 és 2020 között eltávozó románt. 2011-hez képest az összlakosság majdnem 18%-kal fogyott, a megye népsűrűsége pedig 44 fő/km2. De van ahol még ettől is rosszabb a helyzet. A 9-84-es arány 2020-ra 13-81-ra változik. Temes megyét inkább az impériumváltás fogja megtizedelni, mivel itt nem volt olyan a 2002 utáni fogyás, köszönhetően Temesvárnak. Azonban egyedül a magyarság létszáma nő, így 2020-ra mindenkitől elvesz egy kicsit, és aránya 7-ről 12%-ra nő, míg a románoké csak 1%-ot esik, 85%-ra. Az összlakosság is csökken 13,5%-kal. Nem így Krassó-Szörényé. Az összlakosság 28%-kal csökken, és a románok száma 2002 és 2020 között több mint 115 ezer fővel lesz kevesebb. Az amúgy nagy területű megye lakosság szempontjából sereghajtóvá válik, és a népsűrűsége 23 fő/km2. Csak, hogy érzékeltessem, ennyi Mozambik népsűrűsége is. Ez az egyetlen megye, ahol a magyarság száma, ha minimálisan is, de csökkent. Aránya másfélről 2%-ra nőtt, de mivel az egyéb nemzetiség száma sokkal nagyobb mértékben csökkent, így a románok aránya 89-ről 91%-ra tudott nőni, a nagymértékű fogyás ellenére.

   Végül nézzük a hagyományosan idegentől hemzsegő Dél-Erdélyt. Itt a magyarok aránya mindig alacsony volt. Kezdetben azért, mert ez volt a német többségű Királyföld, később pedig teljesen elrománosodott a Beszterce-Naszódnál már ismertetett tények miatt. Viszont ennek „köszönhetően” itt a legnagyobb mértékű a népességfogyás, és a magyar szempontból nézett, népességarány javulás. Ide négy megyét soroltam. Mind a négynél a románság számának a fogyása 2002 és 2020 között egyenként meghaladja a 100 ezer főt, így inkább nem is részletezem. Elég szerintem annyi, hogy összesen 600 ezerrel lettek kevesebben. A magyarságnak 2020-ra nem sikerül elérnie a 2002-es szintet, de a katasztrofális 2011-es szintet némileg kozmetikázza. A legjobb a helyzet Brassó megyében, ahol ez majdnem sikerül. 20%-os összlakosság csökkenés mellett a magyar-román arány 8-88-ről 12-82-re változik. Szeben megyénél 19%-os lett a csökkenés, de itt is javulás látható, még ha nem is ilyen látványos. 3-91-ről 5-88-ra. A másik két megyében, Hunyadban és Fehérben csak kevéssel ez fölött van a magyarok száma, így arányaiban véve itt sem volt komoly az előrelépés, dehát a kicsit is becsülni kell. Fehérnél az összlakosság több mint 21%-kal csökkent 2020-ra a 2011-eshez képest, az arányok pedig 5-90-ről 8-85-re módosulnak. Hunyadban még ettől is nagyobb lett a fogyás, összesen 26%. A párszáz fős növekedést produkáló magyarság viszont arányában 4%-ról 6%-ra ugrott, míg a románság 93-ról 91%-ra esett vissza.

   A fanyalgóim most biztos dörzsölik a tenyerüket, és mutogatnak a számokra, de van számukra egy meglepetésem. Elindultunk tehát onnan, hogy összlakosság 5,262 millió, ebből 1,664 millió magyar (32%), 2,83 millió román (54%), 0,565 millió német (11%), és 0,203 millió egyéb (4%). 1992-re eljutottunk oda, hogy az összlakosság 7,723 millió, ebből 1,604 millió magyar (21%), 5,684 millió román (74%), 0,109 millió német (1%), és 0,326 egyéb (4%). Mint ahogy korábban említettem, itt látható, hogy a németség már nem tölt be olyan szerepet Erdély életében, mint azt korábban tette. Számuk ez után még tovább csökkent. Ezért nem részleteztem sehol őket. Hogyan alakult tehát az általam visszahódított Erdély képe 2020-ban? Összlakosság 5,916 millió, ebből 1,604 millió magyar (27%), 3,94 millió román (67%), 11 ezer német, és 0,368 millió egyéb (6%). A cikk végén lévő táblázatban összefoglalom az eddig leírtakat, hogy kicsit átláthatóbb legyen. De előbb összehasonlításként nézzük meg az 1941-es adatsort: összlakosság 5,91 millió, ebből 1,744 millió magyar (30%), 3,304 millió román (56%), 0,535 millió német (9%), és 0,327 millió egyéb (5%). A térképeken pedig azt mutatom be, hogy hány százalékkal változott a magyar illetve a román népesség 1992 és 2020 között. A magyarok egyébként összesen 186-tal lettek kevesebben. A többit meg ki lehet számolni, és nyugodtan abba lehet hagyni a fanyalgást.