Mátyástól napjainkig a törökök nélkül

   Kutatásaim során bukkantam egy térképre, amit közzé is teszek. Ez a magyarországi nemzetiségi állapotokat tükrözi a XV. században. Ez alapján számításokat végeztem, és kiszámoltam Magyarország etnikai adatait. Abból indultam ki, hogy történészek szerint 5-5,5 millió között mozgott az ország lakossága ebben az időben. Vármegyékre lebontva számoltam ki a teljes népesség etnikai arányait. Számításaim szerint ekkor a Horvátország és Erdély nélkül vett középső országrész lakossága valamivel több mint 4 millió főt tett ki. Ennek a lakosságnak 81%-a magyar, 5%-a német, 3%-a román, 7%-a szlovák, 2%-a szerb volt. Olyan korabeli híradásokat vettem figyelembe, mely szerint például a mohácsi csata és Buda elfoglalása közti időszakban a törökök 400 ezer magyar embert hurcoltak el, vagy öltek meg azon a Délvidéken, ahol más akkoriban nem nagyon élt rajtuk kívül. Valamint mértékadó volt az 1790-es népszámlálás Felvidéket érintő része, hiszen az nem volt olyan pusztításnak kitéve, mint a déli országrész. Helyhiány miatt nem részletezném, hogy hogyan történtek számításaim, és nem is igazán izgalmas a téma, viszont az eredmény annál inkább az. A már említett 1790-es, valamint az 1890-es és 1910-es népszámlálások segítségével viszont elvégeztem egy kis előrefelé történő számolást is. Ezen népszámlálások segítségével kiszámoltam, hogy hogyan alakult volna Magyarország etnikai térképe, ha akkor nem történik meg a tragédia, és megállítjuk a török előrenyomulást, és nem történik meg a török által megszállt területek teljes kiirtása. Az eredmények engem is megdöbbentettek. A Horvátországgal együtt számolt ország népessége így ugyanis 21 milliós lett volna 1890-ben. Melynek 72%-a magyar. A majdnem 2 és fél millió horvát a népesség 11%-át, a másfél millió német pedig 7%-át teszi ki. A románok és a szlovákok külön-külön nem érik el az egymillió főt, és arányuk alig haladja meg a 4%-ot. Eközben 17,3 milliós volt az ország, és mindössze 43%-a volt magyar. Európában betöltött helyén nem nagyon változtatott volna, hiszen így sem előzte volna meg a 7. legnépesebb (Törökországot nem számolva) országot, Ausztriát melynek ebben az időben 23,8 millió lakosa volt. Viszont megelőzte volna Spanyolországot, melynek ebben az időben közel ugyanannyi lakosa volt, mint Magyarországnak. A lényegi különbség ezért nem ez, hanem az, hogy a magyarság száma a duplája lett volna. A XIX. század nemzetiségi politikája, és a magyarság számának ugrásszerű növekedése, és a kisebbségek egyidejű csökkenése miatt ezek a számok 1910-re még döbbenetesebben alakultak. Itt már a meglévő adatokkal dolgoztam, és a tényleges változásokat alkalmaztam a számításoknál. A teljes ország lakossága közel 26 és fél millióra nőtt. A magyarság aránya még Horvátországgal együtt is meghaladta a 75%-ot. Nélküle viszont közel 84%-os volt. A horvátok aránya továbbra is 11% körül mozgott. A németeké 5%-ra csökkent, a románoké 4%-on megállt, a szlovákoké pedig ez alá csökkent. A szerbek száma 1890-ben még 1% volt, 1910-re már nem érte el azt, mivel egyetlen nemzetiségként az ő számuk csökkent. Ilyen nemzetiségi adatok mellett gyaníthatóan más lett volna a leányzó fekvése Trianonban, ha egyáltalán eljutunk oda. Arról nem is beszélve, hogy napjainkban hogyan nézne ki az ország képe. A teljes lakosság meghaladná a 46 milliót, ebből közel 38 millió lenne magyar, a jelenlegi 15 millió helyett. Tudom persze, hogy a „mi lett volna, ha…” játék a történelemben ritkán szerencsés, de szerintem érdemes volt eljátszani a gondolattal.