Magyarország futballtérképe III.

   Az utolsó két kerület a legjelentősebb a Kárpát-medence futballtérképén. Akkor is itt találnánk a legtöbb országos bajnokot, ha olyan dolgokat nem vennénk figyelembe, hogy 1901 és 1926 között csak Budapest és környékének csapatai vettek részt az országos bajnokság küzdelmeiben. Én viszont elsősorban azokat emelem ki akik 1926 után is megállták a helyüket, amikor profivá váltak a klubok, és az országos bajnokság valóban országossá vált. Budapestet természetesen az 1910-es határai közé szorítom vissza, és az akkori vidéki csapatok újra azok lesznek. Szerintem így érdekesebb. Ahogy az is, hogy ebben a két kerületben van a legtöbb olyan csapat, amelyik meghatározó lett, de még a megalakulása is elmaradt volna. De kezdjük a Dunántúllal.

NYUGATI KERÜLET

   Dunántúli kerületnek is nevezték, de mivel bele tartozik többek közt Pozsony és Nyitra vármegye is, ezért ez az elnevezés helytállóbb. Az első alosztályközpont, Pozsony csapatainak sorsa teljesen biztos, hogy másként alakul. Több egyesület is létrejött a háború előtt, de a dunántúli csapatok mögött csak másodhegedűs szerep jutott nekik. Csak akkor tudtak komolyabb sikereket elérni, amikor létrejött a Pozsonyvidéki alosztály, ahol viszont csak pozsonyi csapatok szerepeltek. Közülük is kiemelkedik a Pozsonyi TE (1898), amelyik igazából nem is pozsonyi, hanem pozsonyligetfalui csapat, de ezen ne akadjunk fent. Főleg, hogy más komolyabb csapat nem is marad fent az első világháború után. Ők viszont csak a 2000-es évekre tudták véghezvinni, amire korábban lettek volna hivatottak. Kétszer megnyerték a szlovák bajnokságot, és kétszer a kupát. Többször indultak az UEFA kupában, de legnagyobb sikerült a BL főtábla volt. Trianon után a Pozsonyi TE-n kívül mindössze két pozsonyi csapat tudott kiemelkedő sikereket felmutatni. Az egyik, aminek a létrejötte számomra rendkívül kétséges, az a Slovan (1919). Egy olyan városban ahol a magyar és a német közösség a domináns nem is tudott volna megalakulni egy etnikai alapon létrejövő, a hatalom által támogatott szlovák csapat. Ha meg is alapították volna, akkor sem ér el olyan sikereket, amiket a csehszlovák és a szlovák bajnokságban is sikerült neki. Így elmaradt volna a legnagyobb nemzetközi siker is, az 1968-as KEK-győzelem. A másik említésre méltó pozsonyi csapat Inter (1940) néven került a köztudatba. Akármilyen furcsa, de ennek a csapatnak már van létjogosultsága. Alapításakor Pozsonyi Apollo néven indult, mivel a Pozsony mellett a magyar állam által még 1895-ben felépített Apollo kőolajfinomító csapata volt. Egyszer megnyerte a csehszlovák, kétszer a szlovák bajnokságot, hatszor pedig a szlovák kupát. Egyetlen probléma van vele, hogy a TE-hez hasonlóan nem teljesen pozsonyi csapat, mivel központja a Pozsony melletti Főrévben található. De ezt a települést is Pozsonyba olvasztották a kommunizmus éveiben. Az igazi pozsonyi csapatok azonban Trianon után már nem tudtak maradandót alkotni. Ezek, eredményesség szerint, az Újvárosi LE (1907), a Terézvárosi FC (1913), a Pozsonyi Vasmunkások SE (1912), a Pozsonyi Törekvés SE (1913), és a Pozsonyi MTK (1911). Hogy közülük melyik töltötte volna be a kiemelkedő pozsonyi csapat szerepét, azonban megtippelni sem lehet. A másik alosztályközpont szintén tudott egy országos bajnokot adni, de azon kívül nem sokat. A győri Egyetértés TO (1904) a vidékbajnokság éveiben a kerület elsőszámú csapata volt. A profiliga megalapításakor az amatőrök között maradt, és a kerületi bajnokságot többször megnyerte. 1937-ben aztán feljutott az első osztályba, de szereplése nem volt tartós. Többszöri ingázás után 1960-ban ragadt meg végleg a legjobbak között, 4-szer meg is nyerte a magyar bajnokságot, és szintén 4-szer a kupát is. A legjelentősebb nemzetközi sikere a BEK elődöntő 1965-ből. A közelmúlt viszont már nem olyan dicsőséges, hiszen tudjuk, hogy tavaly az anyagilag csődbement klubot a harmadosztályba sorolták vissza. Helyette most a Gyirmót (1993) csapata vitézkedik. Az ETO-n kívül egyetlen jelentős csapat volt a városban a Dunántúli AC (1912), mely a vasút támogatásával stabil másodosztályú csapatot tudott létrehozni MÁV DAC néven, de mikor a vasúttársaság kihátrált az egyesület mögül, mélyrepülés vette kezdetét. A harmadik alosztályközpont szintén termelt jó pár egyesületet, de igazán kiemelkedő eredménnyel egyik se büszkélkedhet. Pécs legrégibb csapata a Pécsi AC (1886), mely aztán többszöri átalakulás után a legnagyobb csapattá növi ki magát. Az első világháború előtt a vidékbajnokságban a kerület egyik legjelentősebb csapata, ami Trianon után már nem mondható el. Folyamatosan ingázik az osztályok között, míg 1948-ban a negyedosztályig süllyed. Aztán 1950-ben a harmadosztályban megszűnik, de helyét a Pécsi Dózsa veszi át. Ami már sikeresebbnek mondható, hiszen 1955-ben már a legjobbak között találjuk. 1973-as megszűnéséig csak egyszer nem tagja a legmagasabb osztálynak, egyébként végig az NB I.-ben szerepel. Ekkor azonban összevonják másik négy pécsi egyesülettel, és megalakítják belőle a Pécsi MSC-t. Legnagyobb sikereit is ezen a néven éri el, ami egy második hely, valamint egy kupagyőzelem. A nemzetközi porondon nem sok babér termett neki. Az UEFA kupában és a KEK-ben is búcsúzott már az első körben, de még Pécsi Dózsa néven 1970-ben legjobb vidéki csapatként indult a VVK-ban ahol három forduló után a Juventus búcsúztatta. Ezen kívül első osztályban csak a direkt a profil liga miatt alapított Pécs-Baranya FC (1926), valamint a Pécsi VSK (1919) tudott szerepelni. A Pécs-Baranya FC nem sok vizet zavart, ráadásul pár év után összevonták a szintén profi kaposvári Somogy FC-vel (1926), majd 1936-ban anyagi okok miatt megszűntek. A kaposváriak 6, a pécsiek 2 idényt töltöttek az NB I.-ben. A PVSK többszöri nekifutásra összesen hármat. Az említetteken felül említésre méltó csapata Pécsnek még a Pécsi SC (1911), a Pécsi TE (1911), és a Pécsi Bányász (1921). A már említett profi Somogy FC a Kaposvári MÁV TE (1921) és a Donnervárosi Levente TE (1920) fúziójából jött létre, amelynek az amatőr csapata a Kaposvári Petőfi AC lett. Ez a csapat 1935-ben beolvadt a város későbbi legjelentősebb csapatába a Kaposvári Rákóczi SC-be (1923). A Rákóczi csak elég későn, 1975-ben tud először feljutni a legjobbak közé, ahol 15 idényt tölt el, és a legjobb helyezése mindössze egy hatodik hely. Országos bajnoki címe még a nagyszombati Szpartaknak (1923) lett. A csehszlovák bajnokságot és a kupát is 5-5 alkalommal nyerték meg. A BEK-ben 1969-ben az elődöntőig jutottak. Kétszeres magyar bajnok és egyszeres kupagyőztes az egykori Vadásztölténygyár SK (1941) Székesfehérvárról. Természetesen nem így ismerjük, hanem híradástechnikai irányba történt változás után felvett nevén. Érdekesség, hogy csak 1968-tól hívják Videoton SC-nek, de mindenkiben inkább ez maradt meg, hiszen ekkor jut fel az első osztályba, ahol egy pár kiesés mellett 46 idényt tölt. A már említett címek mellett nem szabad elfelejteni a klub legnagyobb sikerét, az 1985-ös UEFA-kupa döntőt. Székesfehérvárnak volt még egy csapata a legjobbak között, a Székesfehérvári MÁV Előre SC (1909). Legalábbis így hívták abban a három idényben, amikor az NB I.-ben szerepelt. Eredetileg a Déli Vasút támogatásával jött létre, de mára olyan szinten megszűnt, hogy stadionjában már amerikai futball-meccseket játszanak. Az egyszeres bajnok Zalaegerszegi TE-t 1920-ban alapították. 1972-ben került fel először az NB I.-be, de ezen a győzelmen kívül nem tudott maradandót alkotni, nemzetközi szinten sem. 36 idényt töltött a legjobbak között. Találunk még egy országos bajnokot a kerületben, de Dunaújváros csapata feltehetően nem is jött volna létre, hiszen maga a város is a megalakulását a vasgyárnak köszönheti, ami véleményem szerint fel sem épül. Felesleges, hiszen a vasipari központjaink a Rima és a Sajó folyók vidékén, valamint Krassó-Szörény és Hunyad vármegyében találhatóak. Nem volt szükség egy olyan vasgyárra, ami az összes nyersanyagforrástól a lehető legmesszebb található. Kétségeim vannak afelől, hogy Dunapentele tovább fejlődött volna annál az egyszerű kis Duna parti mezőgazdasági jellegű falunál, ami 1950 előtt volt. Így értelemszerűen az a bajnoki cím sem vándorol a városba, amit 2000-ben szerzett az egyesület. Hasonló a helyzet Pakssal. Bár 1952-ben még a konzervgyár támogatásával alakult a sportklub, de a kimagasló sikereit, amelyek között egy országos második hely is van, már az atomerőmű csapataként érte el. Igaz, hogy mindig is Tolna vármegye gyűjtőcsapata volt, de szerintem ez önmagában kevés lett volna az első osztályhoz. Kétségeim azért vannak, mert nem vagyok benne biztos, hogy esetünkben Paksra került volna Magyarország atomerőműve. Az se biztos, hogy csak egy atomerőműve lett volna egy ekkora országnak. A települések sorsa is kétséges. Az, hogy Paks egy virágzó város lett csak egy dolog. De például Románia egyetlen atomerőművét üzemeltető Cernavoda egy kifejezetten hátrányos helyzetű település, a jelenleg Szlovákiához tartozó Mohit pedig úgy elbontották, hogy csak a templom és a temető maradt meg belőle. A kerületnek van egy további érdekessége is. Egy város, amely ide tartozik, de nem a kerületben található (a térképen azért elhelyeztem). Ez pedig Fiume. Mint ismeretes nem Horvátország, hanem Magyarország része, és a háború előtt nem is a horvát, hanem a magyar bajnokságban indult. A Fiumei AC (1909) azonban nem tudott maradandót alkotni, de az US Fiumara (1925) néven alapított klub, HNK Rijeka néven már többször részt tudott venni a jugoszláv első osztály küzdelmeiben, és az önálló horvát bajnokságnak is rendszeres részvevője. A tradíciókat követve a Nyugati-kerülethez tartozik. Jelentős még Szombathely városa is, amely több első osztályú klubot is adott, de csak a Haladás Vasutas SE (1919) tudott többször is részt venni a legjobbak csatáiban. Az 1926-os profi liga küzdelmeiben még a Sabaria SC (1919) vett részt, de 5 idény után eltűnt. A Haladás viszont 1936-tól kezdve 58 idényt töltött ott. Meg kell említeni a bányászcsapatokat is, melyek kiemelkedő eredményt nem produkáltak, de évekig meghatározói voltak a honi élmezőnynek. A Tatabányai SC (1912) 44-szer, a Dorogi AC (1914) 22-szer volt az első osztály tagja. A kerületben találunk még bőven nagy múltú klubokat, melyek egy párszor sikeresen felkerültek a legjobbak közé. Ilyen a Komló SC (1922), a Dunaszerdahelyi AC (1904), a Nyitrai TVE (1909), a Kismartoni SC (1907), a Veszprémi TFC (1912), és a Soproni FAC (1900). Van még két csapat akik ebbe a körbe tartoznak, de egyszer mindkettőnek sikerült elhódítania a magyar kupát. Ez a Siófoki SE (1921) és a Soproni Postás SK (1923). További régi alapítású klubok melyek többre voltak hivatottak az Érsekújvári SE (1907), a Komáromi AC (1900) és az Alsólendvai FE (1903). A kerület jelentősebb futballközpontjai a felsoroltakon kívül: Pápa, Nagykanizsa, Muraszombat, Malacka és Vágsellye.

PESTVIDÉKI KERÜLET

   Gondolom nem okozok nagy meglepetést, ha kijelentem, hogy ez a kerület elsősorban Budapestről szól. Ezért, ahogy már korábban jeleztem különválasztom az 1950 után hozzácsatolt települések csapatait. Megjegyzem, hogy így már meglepően kevés csapat marad. Szintén különválasztom a profi és az amatőr időszakot, így további meglepő adatok kerülnek elő. Folyamatosan meghatározó szereplői az élmezőnynek csak a Ferencvárosi TC (1899), az Magyar TK (1888) és a Vasas SC (1911). Az első osztályú bajnokságok zömében csak ők hárman tudtak részt venni, és bajnoki címeik is csak nekik vannak. Ha az 1926 előtti Budapest-bajnokságokat nem számoljuk, amit a BTC kiválása után az FTC és az MTK felváltva nyert meg, akkor a FTC 20, az MTK 11 a Vasas pedig 6 bajnoki címmel büszkélkedhet. A magyar kupában az 1910-es kiírásától kezdve részt vettek a vidéki csapatok így abból nem kellett levonni. Más kérdés, hogy nem folyamatosan volt megrendezve, hanem néha akadt több évnyi kihagyás. Ezt a sorozatot a Ferencváros 22-szer, az MTK 12-szer, míg a Vasas 4-szer nyerte meg. Nemzetközi szinten is a Ferencváros csapata a legsikeresebb az összes kerületet együttvéve, hiszen 1965-ben megnyerte a VVK-t, 1975-ben pedig második lett a KEK-ben. Bejutott továbbá a BL és az UEFA csoportkörébe is. Az MTK is volt KEK második még 1964-ben, valamint 1962-ben a VVK-ban az elődöntőig jutott. A Vasas az 1958-as BEK-ben jutott el szintén az elődöntőig. Mint említettem további jelentős csapatokat nem termelt ki Budapest. Akik profiként is helytálltak a III. kerületi TVE (1887), a Nemzeti SC (1906), az Elektromos SC (1921) és a Budapesti Vasutas SC (1911). Közülük csak a BVSC jutott ki nemzetközi szintre, de ott nem alkotott maradandót. Viszont a III. kerületnek van egy kupagyőzelme még 1931-ből. Az amatőr csapatok sincsenek sokkal többen mivel meghatározó csak a Budapesti TC (1885), a 33 FC (1900) és a Törekvés SC (1900) tudott lenni. A BTC kétszer a bajnokságot is megnyerte. A vidéki csapatok közül kimagaslik az Újpesti TE (1885). Ha a félbeszakadt 1944-45-ös bajnokság helyett megrendezett hadibajnokságot nem számoljuk, akkor is 19 országos bajnoki címe van, 9 kupagyőzelem mellett. Nemzetközi szinten a 1974-ben BEK-ben, 1962-ben a KEK-ben az elődöntőig jutott, viszont 1969-ben a VVK-ban a második helyet szerezte meg. A száz első osztályú szereplést már a Kispesti AC (1909) is elérte, melyből 13-at meg is nyert. Igaz sikereit elsősorban a Honvédelmi Minisztériumnak köszönheti, hiszen miután felkarolták, és katonacsapatot csináltak belőle özönlöttek hozzájuk a tehetséges fiatalok a laktanyákból. Bajnoki címei is ebből az időszakból valók, ahogy az 1926-ost kivételéve 7 kupagyőzelme is. A nemzetközi szereplés már nem volt annyira sikeres, mivel a KEK-ben (1966) és az UEFA kupában (1979) is csak negyeddöntőig jutott, igaz napjainkban már sokkal kevesebbel is beérnénk. Több bajnoki címe rajtuk kívül csak a napjainkban elég mostoha körülmények között tengődő Csepeli TK (1912) ért el. A vasgyár hathatós támogatása mellett négyszer is ünnepelhettek. Mivel többségük korai időszakban volt, így csak egyszer indulhattak a BEK-ben, ahol rögtön az első fordulóban búcsúztak is. A kerületben már csak a Váci SE-nek (1899) van országos bajnoki címe. Nekik csak egy. Jó ideig azonban meghatározó csapat volt, és többször ki is tudott jutni a nemzetközi porondra, ahol az első fordulót mindössze egyszer élte túl. A kerület nagyobb múltra visszatekintő csapatai melyek egy párszor megfordultak az első osztályban a és egyszer sikerült megnyerniük a magyar kupát az a Soroksári FC (1911), a Kecskeméti TE (1911) és a Szolnoki MÁV (1910). A többi a Budafok FC, a Rákospalotai EAC (1912) és az Erzsébeti MTK (1907). Jelentősebb futballközpontok még Kiskőrös és Jászberény.