Az ideiglenes megszállások
Magyarország XX. századi történelmében megkerülhetetlen téma Trianon, hiszen, mivel szinte rögtön ezzel kezdődik, rányomta a bélyegét az egész századra. Hatása azonban, akárki akármit is mond, még ma is, a XXI. században is tart. Természetesen én optimistán nézek a jövőbe, és hiszem, hogy a jelenlegi állapot csak átmeneti. Történelmi példák sora igazol, hiszen a törökök is „csak” 150 évig tudták megszállni az országot. Azért raktam idézőjelbe azt, hogy csak, mert annak az állapotnak is egyszer vége szakadt. Mindenki lehurrogja a revizionistákat, pedig nem kéne, hiszen mind azok vagyunk, valahol a lelkünk mélyén. Nem hiszem el, hogy ne élne mindenki egy olyan országban, melynek határait még a világűrből is látni. Nem vagyok hajlandó elfogadni azokat a csitító hangokat, akik nem engedik meg nekem, hogy a felvidéki települések ősi magyar nevét használjam. Miért tenném? Minden nép ezt teszi. Minden településnek meg van az adott országban használt neve. Ennyi erővel tiltakozhatnának az osztrákok is, hogy miért hívjuk Bécsnek a fővárosukat, mikor annak a rendes neve Wien?! De mondhatnám Brüsszelt, vagy Koppenhágát, mely szintén távol áll a hivatalos hazai elnevezéstől. Ideiglenesen megszállt, és elcsatolt területekről fogok beszélni mindig, hiszen újabb élő példa szerint történészeink ugyanezt teszik a török megszállással kapcsolatban. Szabályszerűen elcsatolt, és a másik ország testébe integrált területekről van szó, ahol az adott állam a saját közigazgatását vezette be, és a településeket a saját nyelvén nevezte el. Mégse kezeljük őket így! Akkor most miért tennék? A trianoni békeszerződés valóban rablóbéke volt. Erőszakkal, és jogtalanul csatoltak el meg nem hódított területeket. Miért fogadjam el? Maga Delcassé, a francia külügyminiszter mondta Trianon után: „Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.” Ezért nem teszem én sem.