Magyarország futballtérképe I.

   Mi se lehetne aktuálisabb a napokban, mint azzal a témával foglalkozni, hogy miként alakult volna Magyarországon a futballélet Trianon nélkül. Természetesen nincs egyszerű dolgom, de a józanész szabályai szerint haladva nagyjából fel tudom térképezni. Segítségül hívtam az elemzéseimet is, ugyanis nem mindegy, hogy egy adott település milyen mértékben, és irányban fejlődött a megszállás alatt, és mi történt volna vele a magyar világban. A térképemen a nagyobb futballközpontokat tüntettem fel. Elsősorban azt néztem, hogy 1918 előtt milyen futballcsapatok alakultak az adott településen, és hogy milyen háttérre támaszkodhattak. Mivel azonban még nagyon sok szempontot kellett figyelembe vennem, benne van a hibázási lehetőség is, de szerintem nagyjából így nézne ki Magyarország futballtérképe.

   A kerületekre történő felosztás az MLSZ által történt felosztást tükrözi. Ezt használom én is, és így mutatom be a településeket és a csapataikat. Természetesen nem egyszerre történik a bemutatás, mert az kicsit sok adat lenne egyszerre. Terveim szerint a 6 kerületet 3 részletben fogom tálalni.

   Az utolsó békeévben, 1914-ben, rekordszámú csapat indult a magyar bajnokságban, és ez a szám feltehetően csak nőtt volna. Alapból ezekből a csapatokból indulok ki, de megemlítem a később alapított csapatokat is, illetve azokat is amik feltehetően a magyar impérium alatt nem jöttek volna létre.

ÉSZAKI KERÜLET

   A kerületet 1914-ben már 3 alosztályra osztották a 3 legjelentősebb település központjával. A kerület legjelentősebb települése és legrégebbi alapítású csapata Kassán található. Itt van az egyik alosztályközpont is. Az első csapat a Kassai Torna és Vívó Egylet 1892-ben került megalapításra, de az 1907-es alapítású Kassai TK-val együtt nem ezek a legjelentősebb csapatok. A város első számú egyesülete a Kassai AC, amelyet 1903-ban alapítottak, és az évek során számos kis egyesületet olvasztott magába. Hála a bécsi döntésnek 1939-ben a magyar bajnokságban is bemutatkozhatott, de korábban már többször volt vidék bajnoka is. 1926 előtt csak budapesti és környékének csapatai versengtek az országos bajnoki címért. Köztük osztották ki az azóta is számon tartott NB I.-es bajnoki címeket. Úgynevezett országos döntőt a vidék bajnoka és a fővárosi bajnok között nem mindig játszottak. 1914 előtt észak egyik legjobb csapata volt, de az elcsatolás után is jelentős tényező volt a csehszlovák, majd a szlovák labdarúgásban. Csehszlovákiában egyszer volt második, Szlovákiában pedig kétszer első. 1997-ben pedig a Bajnokok Ligája csoportkörébe is bejutott. Feltehetően egy stabil középcsapat lett volna belőle az NB I.-ben, néhány kiugró évvel. Jelenleg a vasgyár támogatja, ami Trianon elmaradásakor nem épült volna meg, hiszen akkor már állt a közelben egy hatalmas vasmű, de Kassa más ipari létesítményei feltehetően stabil hátteret biztosítottak volna a csapatnak. Az említettek mellett még szólni kell még egy kassai csapatról, amelyet 1940-ben alapítottak, ez pedig a Kassai Vasutas SC. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt csak a magyar másodosztályig jutott, de a ’70-es évek végén, a nemzetközi porondon is bemutatkozhatott. A másik központ a második legjelentősebb városban van, Miskolcon. Itt is a vasgyár és a vasút csapata a domináns. A Miskolc és Diósgyőr egyesítéséből létrejött város vasutascsapatát az 1911-ben Miskolcon alapították, de az nem tud olyan jelentős tényezővé válni, mint a kassai. Az egy évvel korábban alapított Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre viszont jó éveiben stabil középcsapat tudott lenni, de volt időszak, amikor ingázott az első és a másodosztály között. Csúcsidőszaka a ’70-es évek vége, ’80-as évek eleje, amikor a nemzetközi kupákban is szerepelhetett. A harmadik alosztályközpont Losonc. Itt csak a profi időszak előtt volt kiemelkedő csapat. A legjelentősebb az 1902-ben alapított Losonci AC, amibe beolvadt az 1911-es alapítású Losonci TK. Később nem tudott jelentős sikereket elérni, de mivel számításaim szerint Salgótarjánnal nagyjából egy szintű várossá fejlődött volna, így belefér, hogy korai sikereit tovább örökíti, és néha elcsíp egy-egy jobb szereplést. Ahogy Salgótarján is. A bányára és a helyi iparvállalatokra támaszkodó SBTC-t 1920-ban alapították, és a ’40-es évektől folyamatos résztvevője a legmagasabb osztálynak. Igaz itt csak középcsapat egy-két kiugró eredménnyel, ami a megnagyobbodott magyar bajnokságba csak a feljutáshoz lett volna elég. A ’80-as évek után viszont eltűnik, és a miskolci vasutascsapat sorsára jut. A bányászat és a nehézipar ezredforduló környéki hanyatlása elképzelhető, hogy eltűntette volna a csapatot, de sokat számított az is, hogy a perifériára szorult a város. Ugyanígy járt a jobb sorsra érdemes Sátoraljaújhely. Kevesen tudják, de 1910-ben a régió egyik vezető települése volt, és több lakosa volt, mint például Munkácsnak. Valószínűleg ezen a pályán maradt volna, és mivel számításaim szerint Salgótarján méretű várossá nőtt volna, benne van a jó szereplés lehetősége. Vasutascsapatként, és úgy, hogy a város többi csapatát is magába olvasztotta az 1909-es alapítású Sátoraljaújhelyi AC a világháború előtti szintet tudta volna továbbmenteni, és megfordult volna az NB I.-ben. Ettől kézzelfoghatóbb sikereket ért el a kerület második legrégebbi csapata az Eperjesi TVE, melyet 1898-ban alapítottak. Komoly sikerei neki is csak a ’60-as és a ’70-es években voltak, de akkor a nemzetközi kupákig is eljutott. Onnantól kezdve inkább középcsapat státuszát töltötte be, de nem állt tőle távol az első és a másodosztály közötti ingázás. A zsolnai 1909-ben alapított TK viszont a közelmúlt csapata lenne. Még a korai időkben is ért el szép eredményeket, de a csehszlovák időkben nem tudott stabil élcsapattá fejlődni. Az ezredforduló után viszont megtáltosodott, és 6-szoros szlovák bajnok lett, az UEFA kupában és a BL-ben is bejutott a csoportkörbe. Szintén a közelmúltban ért el komolyabb sikereket az 1914-es alapítású Trencséni TE. 2 bajnoki címe van. A Vág völgyének legnagyobb városa viszont több csapatot is tudott alapítani. A jelentősebb az olasz vasutasok által alapított 1906-os Concordia SC, vagy Rózsahegyi SC. Több helyi csapatot magába olvasztott, és az évek során stabil középcsapat tudott lenni, bár többször ingázott. Legnagyobb sikeréig azonban a centenáriumig várni kellett. 2006-ban tudott csak bajnok lenni, és a nemzetközi kupában is csak 2001-ben mutatkozott be először. A másik csapat az 1913-as Rózsahegyi SE, mely inkább csak az alsóbb osztályokban szerepelt volt, mivel számításaim szerint Rózsahegy jóval nagyobb lett volna, mint amekkorára nőtt, valószínűleg ő is megfordult volna a legjobbak között. A továbbiakban csak említés szintjén azok a települések, amik adhattak volna első osztályú csapatot. Zárójelben az alapítás éve. Besztercebánya a Besztercebányai SC-t (1903), melynek helyét 1965-től a katonacsapat veszi át, de mivel volt jelentős laktanya a városban már a háború előtt is, így nem elképzelhetetlen, hogy ez a váltás egyébként is megtörtént volna. Ruttkai TC (1909), mely vasutascsapatként a háború előtt meghatározó volt az északi kerületben, Turócszentmárton azonban elnyomta, és nem tudott azon a szinten maradni. Bár ott nem alakult ki komoly futballélet. A Lévai TE (1926) szintén erre a sorsra jutott. Magyar alapítású csapatként nem tudott kiemelkedőt alkotni, majd ahogy a vármegye székhelyi rangot is elvette tőle Aranyosmarót, úgy a futballközponti szerepét is. Igaz Aranyosmarót nem tudott jelentősebb sikereket elérni, a magyar világban még annyi babér sem termett volna a csapatnak. Több régi alapítású csapat szintén megrekedt volna az alsóbb osztályokban. Például a Nagymihályi AC (1912) és az Ózdi Vasgyári SE (1909). Több jelentősebb város viszont nem tudott normális csapatot összehozni, vagy a település sportélete nem a labdarúgás felé irányult. Az említésre méltó futballközösséget felépítő települések: Eger, Mezőkövesd, Fülek, Rimaszombat, Selmecbánya, Balassagyarmat, Hatvan, Gyöngyös és Puhó. Bár ez utóbbi a helyi gumigyárnak köszönhette a létét, ami valószínűleg nem épül fel, így sem a település, sem a futballcsapat nem került volna fel a térképre.

ERDÉLYI KERÜLET

   A kerület legjelentősebb városa, és amelyik a legtöbb csapatot is adta, az nem más, mint Kolozsvár. Az összes csapatát felsorolni értelmetlen volna, főleg azért mert biztos vagyok benne, hogy csak egy pár ért volna el közülük kiemelkedő sikereket. Amelyik a háború előtt is stabil csapat tudott lenni, az a Kolozsvári TC (1909), de kiemelkedőt a Kolozsvári AC (1880) tudott alkotni. Mint látható ez a legrégebbi alapítású klub a városban. A háború előtti vidékbajnokság meghatározó szereplője volt az erdélyi kerületben, de az egyesített bajnokságban is be tudott mutatkozni elég sikeresen. Példa rá, az utolsó magyar bajnokságban eltöltött évében megszerzett harmadik helye. A háború után még visszailleszkedett a román bajnokságba, és stabil középcsapat lett, de nem sokáig húzta, mert 1948-ban kénytelen volt egyesülni a másik neves kolozsvári csapattal, az 1907-es alapítású Kolozsvári Vasutassal. De nem sikerült megkapaszkodniuk, és húsz évig alacsonyabb osztályba kényszerültek. A ’70-es évek első felébe sikerült visszakerülni egy pár évre, de újabb kiesés, és csak 2004-ben kezd tündökölni a csapat. 2007 óta 3 bajnoki cím, és BL, valamint EL csoportkörös eredmények. Ettől nagyobb kálváriát csak az Egyetem csapata járt be. Most azonban nem az 1919-ben alapított román „U”-ról beszélek. A Kolozsvári Egyetemi AC csapatát ugyanis 1902-ben alapították, ami viszont Trianon után szegedi emigrációba kényszerült. Ekkor alapították meg a románok az Universitatea csapatát, ami a KEAC helyét vette át. Érdekes adalék, hogy mikor Kolozsvár visszatért, a KEAC visszaköltözött Kolozsvárra, az „U” pedig Nagyszebenbe helyezte át a székhelyét. Észak-Erdély ismételt megszállásakor pedig újabb költözés volt. Az „U” egyébként Kolozsvár kirakatcsapata lett, és inkább azt tolták a Vasutas helyett. Ettől függetlenül kiemelkedő eredményt nem tudott elérni, és a nemzetközi kupákban is csak pár alkalommal tudta megmérettetni magát. A következő település Brassó, ami számításaim szerint közel sem nőtt volna akkorára, mint amekkorára a románok felduzzasztották, de ettől még jelentős tényező Erdélyben. Több csapata közül a legjelentősebb a Brassói FC, amely csak az ’50-es évektől szerepelt a legjobbak között. Kiemelkedő eredményt csak egy párszor sikerült elérnie, és a nemzetközi kupákban sem termett neki sok babér. Ezen kívül csak az SK Brasovia (1914) a figyelemre méltó, amely többször is megnyerve a kerületi bajnokságot, részt vehetett az országos döntőben, és az 1932-ben útjára indított profi bajnokságnak is alapító tagja volt, de onnan hamar kiesett, és nem is került már vissza. Meg kell még említeni a Brassói Vasutas SC-t (1921), és a Coltea Brassót (1920). Ez utóbbi viszont az 1913 alapítású Coltea Bukarestnek volt a fiókcsapata, úgyhogy elég valószínűtlen, hogy létrejött volna, de erejét mutatja, hogy 1928-ban megnyerte a román bajnokságot. Ezek után együtt mutatok be egy egész vármegyét. Hunyadban a nehézipar felvirágzása után gombamód szaporodtak a futballklubok, de ahogy már északon is láttuk, és majd lesz még rá példa, ez nem tartott ki napjainkig. A vármegye legjelentősebb csapata a Petrozsényi Bányász AC (1919). Petrozsényi SC néven 1912-ben történt egy alapítás, de valószínűleg nincs köze egymáshoz a két csapatnak. Kiemelkedőnek azért mondanám, mert 41 idényt töltött el az élvonalban, de egy kupagyőzelmén kívül, amit egy dicstelen nemzetközi kupaszereplés követett, semmit nem tud felmutatni. Stabil középcsapat volt, amíg a ’80-as évek második felétől el nem kezdett „liftezni”, míg végül 1998-ban teljesen elbúcsúzott az élvonaltól. A Vajdahunyadi Korvin FC (1921) hasonló cipőben járt. Nekik azonban jutott egy bronzérem, és két forduló az UEFA kupában. Itt azonban hamarabb jött a mélyrepülés, és 1992 után nem volt visszatérés. A Lupényi Bányász SC-nek (1920) még ennyi sem jutott, csak pár évet tölthetett a legmagasabb osztályban, viszont még az amatőr időkben 1928-ban ők játszották az országos döntőt a már korábban említett Coltea Brassóval. A háború viszont egyértelműen elbánt a Piski Vasutas SC-vel (1909). A vármegye első csapata, és legjelentősebb csapata. A kerületi bajnokságban csak a kolozsvári csapatok tudták megelőzni. Stabil háttérrel rendelkezett, és Trianon nélkül többre vihette volna. Bár egy kis településről van szó, úgyhogy valószínűleg nem tudott volna maradandót alkotni. Ahogy Dévának sem sikerült a kitörés, és bár volt már két csapata is a háború előtt, a Dévai FC (1912) és a Dévai TK (1913), nem tudtak jelentőssé válni. Marosvásárhely ellenben már sikeresebbnek mondható. Bár rendelkezett csapatokkal a háború előtt is, Marosvásárhelyi SE (1898) és Marosvásárhelyi PMTE (1911), de igazi sikereket csak az 1941-ben alapított Marosvásárhelyi Székely Vasutas SE ért el. Alapítása után előbb a magyar harmad, majd a másodosztályban szerepel, tovább lépnie azonban nem sikerül, mert eléri a várost a háború. A megszállás időszakában sikerül már az első évben bejutnia a legjobbak közé, ahonnan csak 10 év után esik ki. 1960-ban átszervezik, és Maros SC néven szerepel alsóbb osztályokban, 1964-ben párthatározat alapján megszüntetik, és azért, hogy nagyobb felügyeletet tudjanak gyakorolni a magyar sportolók felett, katonacsapatként szervezik újjá. 1967-ben jut fel az első osztályba, majd meghatározó csapattá növi ki magát elsősorban Bölöni Lászlónak köszönhetően, aki 1970 és 1984 között a csapat tagja volt, de valószínűleg ez után nem a későbbi BEK győztes Steaua Bukarest csapatához igazolt volna, hanem marad, vagy Budapestre kerül. Az ASA néven futó egyesület ezen időszak alatt háromszor is UEFA kupát érő helyen végez, de sajnos a nemzetközi szinten nem nyújt kimagaslót. 1989-ben aztán kihátrálnak mögüle, és kiesik. 2004-2005 környékén szervezik újjá, és az utóbbi években ismét sikerül meghatározó csapattá válnia. Jelentőségét tekintve már csak Besztercét kell megemlíteni, ahol elsőként a Besztercei AVC-t (1912) alapították, de Magyarországon meghatározó eredményt a Besztercei Magyar SE (1942) tudott elérni, ami a háború után már értelemszerűen nem tudott sikeres lenni. Helyét a város futballéletében a Gloria (1922) vette át, de komoly eredményeket ők sem tudnak felmutatni. Azért 22 idényt azért eltöltöttek az első osztályban. A régebbi alapítású klubok, melyek alsóbb osztályokban maradtak, az említetteken felül: Csíkszeredai TE (1919), Gyergyószentmiklósi SE (1887), Kézdivásárhelyi Gábor Áron SE (1913), Nagyszebeni SE (1912), Székelykeresztúri Egyesülés (1920) és a székelyudvarhelyi Hargita TE (1921). Ahol volt még kisebb sikereket elérő futballcsapat, az Medgyes, Sepsiszentgyörgy, Szászrégen, Gyulafehérvár és Dés.

A csapatokról a forrás: magyarfutball.hu