Bars vármegye

   Magyarország Duna bal parti részén, a Garam két partján terül el. Területét északon Turóc vármegye, keleten Zólyom és Hont vármegyék, délen Komárom és Esztergom vármegyék, nyugaton pedig Nyitra vármegye határolja. Székhelye kezdetben Bars, majd Léva, aztán Aranyosmarót, és újra Léva.

   A keskeny, északnak két irányban szétágazó vármegye. Nagyobb részében hegyvidék. A Bars túlnyomó részét elfoglaló hegységeket a Nagy-Fátra láncolatához tartoznak. A Körmöci-hegységnek (Aranyos-kút 1266 m) csak nyugati lejtői érnek Bars északkeleti részébe. A Garam és a Nyitra folyók közt terül el a Madaras-hegység (Madaras-tető 1346 m, mely a vármegye legmagasabb pontja is egyben). A Nagymezői-hágótól (857 m) délre a Zsitva völgyével kettéválasztva található az Újbányai-hegység (Nagy-Inóc 901 m), és a Tribecs (Nagy-Tribecs 829 m). A vármegye déli része alacsonyabb dombvidékbe (250-349 m), a Garam mellett síkságba megy át. A Garamtól délre a Magyar-érchegységhez tartozó Selmecbányai-hegység (Görling 867 m) nyúlik be. Természetes határa mindössze nyugaton a Zsitva Verebélyig, valamint egy-egy rövid szakaszon a Tribecs és a Selmeci-hegység gerince. A vármegyén végigfolyó Garam és a vele egyközű Zsitva olyan közel (10-20 km) folynak egymáshoz, hogy a vármegye területén jelentősebb mellékvizük a vidéken nincsen. A Garam Csatánál, a Zsitva Zsitvabesenyőnél hagyja el a vármegyét. A Nyitra az Oszlánynál érinti egy kissé a vármegye északi részét. Ásványos forrásai közül a vihnyei, a szklenófürdői, nyitraszegi és az újbányai említendő.

   Az alacsonyabb területeken jelentékeny a gabonatermelés. Ezek különösen a vármegye déli részében sokfélék. Aránylag nagy területen termelnek cukorrépát. A szőlőművelés csak a vármegye déli részének alacsony dombjain folyik. Elsősorban Kistapolcsányban, Garamszentbenedeken, Újbarson, Léván és Garamszőlősön folyik a jelentős termelés. Az erdők kiterjedése a Madaras és a Tribecs hegységben igen nagy. Az erdők nagyobb része bükkös. 1861-ben a birtokos Schoeller család lótenyészetet alapított Újbarson, amely azóta is virágzik. Évente két-három lóversenyt is rendeznek a településen.

   A Körmöci-hegység, nemes ércekben és egyéb ásványokban gazdag, bár tagadhatatlan azonban, hogy az ércbőség rendkívül csökkent. A magyarországi bányászat legrégibb helyei találhatók itt. Körmöcbányán 1295-ben, Újbányán a XIV. század folyamán indul be a bányászat. Körmöcbányát az 1445-ben Székesfehérvárott megtartott országgyűlésen kinevezték a felső-magyarországi bányavárosok központjának. Bányászata már a huszita támadások alatt hanyatlásnak indult, és ez folytatódott XVI. században is. Az első hanyatlást követően az elhanyagolt Körmöcbányát 1548-ban újra rendbe hozzák. Ebben az időben zárják be Újbányát, melyet csak 1720-ban nyitnak meg újra, és 1887-ig folyamatosan üzemel is, mikor ismét bezárják, mivel a termelés már nem volt kifizetődő. Jánoshegy bányászata is már nagyon régi, talán egykorú Körmöcbányáéval, és jelenleg is működik. A XIII. századtól Garamrudnó területén vasércet bányásztak és üvegkohók működtek. A vasércbányászat 1871-ig működött. Alsóhámor gyors fejlődését a bányászati tevékenység fellendülésének köszönhette. 1752-ben egy gazdag holland nemes Jan Joseph Geramb települt Selmecbányára és a század végén megalapította a Geramb bányászati egyesülést. A társaság később az ország legnagyobb bányászati vállalkozásává nőtte ki magát. Fenyőkosztolány barnaszénbányájában 1859-ben indult meg a termelés. A XVIII. század elején aranybányászat is volt itt, de ezt később abbahagyták.

   Körmöcbányán az egykori királyi pénzverőhivatalon kívül említésre méltó a papírgyár, melyet 1652-ben alapították. Újbánya üveggyárát 1908-ban alapították, mely 1939-től táblaüveg gyártására szakosodott. Az üveggyár 1948-as államosítását követően az 1950-es évek elején, a környéken bányászott bazaltból előállított szigetelőanyag gyártására szakosították. A város iparának egyik legjelentősebb vállalata. Nagyugrócon 1865-ben a híres Thonet család bútor és parkettagyárat alapított. A századfordulón a vármegye területén levő gyárak között első helyen állt. Michael Thonet volt az, aki 1859-ben megalkotta azt a hajlított fa széket, amelyet kisebb változtatásokkal ugyan, de ma is gyártanak. 1938-ban a cseh Baťa cég vásárolt Simony határában területet és cipőgyárat épített oda. Ezzel az egykor párszáz lelkes kis falut várossá fejlesztette. A hagyomány szerint 1473-ban alakul Vihnyén a sörgyár. Az 1819-ben alapított gépgyár akkori tulajdonosai vették meg 1895-ben az egykori sörgyárat, és új épületeket emeltek, valamint a legmodernebb technológiával szerelték fel. A régi sörgyár helyén maláta feldolgozót létesítettek. 2007-ben vette fel a gyár a Steiger nevet. 1893-ban cukorgyárat alapítottak Oroszkán, melyet 1945 után modernizáltak. Malom és konzervgyár is működött itt. A malom a későbbiekben is a község fontos ipari létesítménye, mely 1912-ben épült. 1970 és 1973 között korszerűsítették. Aranyosmarót ipari fejlődése a XIX. század végén indult meg. Sörgyár, cukorgyár, téglagyár, gőzmalom létesült. Legjelentősebbek azonban az 1882-ben alapított szőnyeggyára, és a kályhagyár. Garamszentkereszt bakonyi bauxitra épülő alumíniumkohója 1955-ben kezdi meg működését. Geletneken a malomkőkészítésnek 600 éves hagyományai vannak, az ország legjobb minőségű malomkövei innen kerültek ki.  A malomkő már a község 1637-ből származó címerén is szerepel. Az alsóhámori Sandrik gyárat 1896-ban építették, ami ezüst- és fémfeldolgozással, használati tárgyak és ezüstékszerek, dísztárgyak készítésével foglakozott. Garamrudnó üveggyára 1872-ben épült és az 1920-as évekig üzemelt.

Aranyosmarót, Migazzi-kastély

Bélád, Szentiványi-kastély

Körmöcbánya télen (Dusan Turan)

Léva várának romjai (Szarka Gyula)

Saskő várának romjai (Nagy István)

   Bars alapítása Szent István idejére tehető, és kezdetben az egész Garam völgyére kiterjedt, így magában foglalta Zólyom vármegyét is. Fő területe nem sokat változott az évek folyamán. A zólyomi vár felépítése és Zólyom vármegye népesítése Bars vidékéből történt. Bars a keresztény vallás egyik fészke volt, miről az is tanúskodik, hogy I. Géza király 1075-ben Garamszentbenedeken apátságot alapított. A vármegyében a megyei szervezet már a XI. században teljesen ki volt fejlődve, a városi élet pedig úgy a magyar, mint a német lakosok közt már régen virágzott. A magyar lakosságú Barsot már a XIII. században említik, mint privilégiumokkal bíró várost, a németek által lakott Körmöcbánya és Újbánya pedig a XIV. században jelentékeny bányaváros volt. A németek állítólag utódai azon szászoknak és thüringiaiaknak, kik a XII. században bányaművelés céljából hívtak az országba. Károly Róbert 1328. november 17-én Körmöcbányát szabad királyi bányavárosi jogokkal látta el és megalapította pénzverdéjét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt. Az Anjou királyok idejében Léva is nevezetes lett, mint főhelye a lévai Cseh család birtokának, mely akkor a vármegye leghatalmasabb családja volt. 1331-ben Barsot még palánkkal vették körül, de jelentősége ekkor már erősen csökkent. 1388-ban pedig a lévai váruradalomhoz csatolják. 1434-ben a husziták Körmöcbányát is körülvették és ostromolták, de sikertelenül. A Habsburg Albert halála után kitört trónvillongások alatt a város, a többi bányavárossal együtt, Erzsébet királyné felszólítására, fia pártjára állott. Az özvegy királyné a bányavárosok és Kassa főkapitányává tette Giskrát, és Zólyom várával ajándékozott meg, szilárd következetességgel a rendek választotta Ulászló lengyel királlyal szemben Erzsébet és a kis V. László híve maradt. A zsoldosvezér a huszitákra jellemző harcmodorával rövid idő után elfoglalta Lőcsét, Bártfát, Körmöcbányát, Selmecet, Eperjest és Késmárkot. Ulászló király hívei a maguk pártjára akarták állítani a bányavárosokat és Zólyom vármegyét, aminek egy majdnem két évig tartó háború lett a vége. 1442-ben Rozgonyi Simon egri püspök jelent meg Körmöcbánya falai alatt és négy hétig szakadatlanul ostromolta a várat és a belvárost. Csak mikor hírét vette, hogy Giskra a város segítségére siet, felhagyott az ostrommal. Az utolsó ostromot 1451-ben szenvedte a város. Hunyadi János ostromolta ekkor a Giskra által védett várat, melyet nem sikerült elfoglalnia. A korábban lerombolt, és újjáépített garamszentbenedekei kolostort azonban igen, amely ekkor erősítették meg védművekkel és fallal. A nyugalom csak Mátyás király uralkodása alatt állt helyre. A török megszállás csak a vármegye déli részeit érintette. Székhelye ekkor kerül át Léváról, a török zaklatástól védettebb Aranyosmarótra. A megyegyűléseket azonban sokszor a kistapolcsányi várkastélyban tartották. Lévai Cseh Gábor 1542-es halála után, özvegyét Thurzó Annát Balassa Menyhért vette el, aki egyszersmind Lévát is birtokába vette. Hatalmaskodásai miatt, annak ellenére, hogy 1544-ben Lévát a törökök ellen fenntartotta, 1548-ban Salm tábornokot ellene küldték, aki Lévát ostrommal bevette. Bár Balassa utóbb I. Ferdinánd pártjára állt, mégis mikor 1553-ban Cseh János halála után kihalt a Cseh család, Léva a koronára szállt vissza, és Miksa király később Dobó Istvánnak, az egri hősnek, adományozta. A garamszentkereszti bencés kolostor ebben az időben veszti el egyházi jellegét. 1547-ben már csak katonák állomásoznak benne, és a végvári rendszer része lesz. 1605-ben Bocskay István egyik vezére, Rhédey Ferencz szorongatta Lévát, melyet fel is gyújtottak, de a várat nem tudták bevenni. Bethlen Gábor később hasonlóan járt. 1618-ban a török megszállja a vármegye déli részén fekvő községek jó részét. 1652-ben Nagyvezekénynél diadalmaskodnak a keresztények a török túlerővel szemben. 1663-ban, mikor a törökök október közepén Érsekújvár alól a Garam felé indultak, Bartakovich Gáspár volt a lévai vár alkapitánya. November 1-én Léva alatt volt a török. Bartakovich, nem bízva erejében, már másnap feladta a várat, 1664-ben azonban Souches tábornok nagy erővel visszafoglalta tőlük. Akik azonban visszavonulás közben Újbányát feldúlták, és német lakóit kiirtották. Helyükbe ekkor telepedtek le tótok. Thököly még 1678-ban hatalmába kerítette a bányavárosokat, és Lévát is elfoglalta, de azt a garamszentkereszti vereség következtében feladta, 1682-ben azonban ismét visszafoglalta. A Rákóczi-féle szabadságharc alatt, 1703. szeptember 17-én, Ocskay László foglalta el Lévát. A császáriak október 31-én a várat, a heves ellenállás dacára, bevették, de Ocskay és Andrássy csakhamar visszafoglalta. 1704. december végén, a nagyszombati vereség után, Rákóczi is Lévára vonult, hogy seregeit összegyűjthesse. A fejedelem 1705. január 10-ig maradt Léván és itt nevezte ki Károlyi Sándort a tiszántúli részek főkapitányává. A várat ágyúkkal és minden más szükségessel bőven ellátta. 1708 októberében Heister császári tábornok ostromolta Lévát, mely minden nagyobb ellenállás nélkül meghódolt. Az elvonuló kurucok a várost felgyújtották. Bottyán azonban visszafoglalta a várat, mely ekkor már nagyon rossz állapotban volt. A hosszas háborúk megrongálták és kijavításával senki sem törődött. Mikor Rákóczi szerencsecsillaga hanyatlóban volt, már Bottyánnak sem volt elég embere, hogy a várat megvédhesse, elhatározta, hogy ha a kurucok a várat elhagyni kénytelenek, inkább elpusztíttatja azt, semhogy a németek kezébe kerüljön. 1709. február vége felé romboltatni kezdte és az árkokat betömette. Léva, mint vár megszűnt és csak égnek meredő romjai emlékeztettek a hajdani dicsőségre. A szabadságharcban csak 1849-ben lett a vármegye fontos események színhelye. Januárban Görgey, majd Csorits osztrák tábornok is átvonult rajta. Április 17-én Görgey Lévánál állt fel seregével. Majd Nagysallón április 19.-én fényes győzelmet aratott. Az 1877. évi III. törvénycikk Körmöcbánya szabad királyi várost Bars vármegyébe kebelezte. 1887-ben megépül a Csata és Léva közti vasútvonal, és ezzel a vármegye is bekapcsolódik a vasúti közlekedésbe. 1891-ben Aranyosmarótból is közlekednek a vonatok. 1896-ban már teljesen átszeli a vasút a Léva és Felsőbesenyő közti vonallal mely így összeköti Zólyommal. Érsekújvár felé az összeköttetés 1914-ben jön létre, amikor megépül a Léva-Zsitvafödémes vonal. 1920 után a vármegyét Csehszlovákia megszállja, majd 1938-ban egy része újra visszakerül és egyesítik Honttal. Székhelye ekkor újra Léva. 1945 után újra megszállás alá kerül.

   Területe 2.791 km2, népessége 152.910, 32% magyar, 12 % német, 56% tót. A községek túlnyomó részben aprók, 5.000 lakoson felüli csak Körmöcbánya, és Léva. Népsűrűség: 54,8 fő/ km2 (1890). Területe 2.724 km2, lakossága 179.312, 35% magyar, 10% német, 54% tót. Népsűrűség: 65,8 fő/ km2 (1910). A két népszámlálás közt eltelt 20 év folyamán a magyarság száma 31%-kal, a tótoké 12%-kal nőtt. A németek száma viszont minimális arányban, de csökkent. Összevonva Hont vármegye visszacsatolt részeivel területe 1.981 km2, lakossága 146.028, népsűrűsége 73,7 fő/km2 (1941). A Léva, Körmöcbánya és Újbánya, rendezett tanácsú város. Mint ilyen, közvetlenül vármegyei alárendeltségben van, és nem tartozik egyetlen járáshoz sem. Viszont statisztikai szempontból jobbnak láttam összevonni őket egy-egy járással. Léva természetesen az általa irányított Lévai-járáshoz került. Körmöcbánya pedig a Garamszentkeresztibe, mivel ennek területén fekszik. Újbányát annak ellenére, hogy két járás határán fekszik, szintén a Garamszentkereszti járásba soroltam. Mivel Verebélybe, Simonyba és Lévába a szomszéd vármegyék területén fekvő települések olvadtak, valamint a Nyitra vármegyében található Nyitrabányához innen került át település, így az 1910-es állapotok a következőképpen alakultak. Terület: 2.747 km2, 275.306, 9% magyar, 89% tót. 10.000 fő feletti lakossággal 4 rendelkezik. A járások népessége: Lévai járás: 76.690 (a vármegye népességgének 27,8%-a), Garamszentkereszti járás: 69.293 (25,2%), Aranyosmaróti járás: 51.675 (18,8%), Oszlányi járás: 42.142 (15,3%), Verebélyi járás: 35.506 (12,9%). A magyarok aránya a Lévai járásban (22%) a legjelentősebb. Ezen kívül nagyobb tömbben csak a Verebélyi járásban vannak (12%). Az Aranyosmaróti- (2%), a Garamszentkereszti- (2%) és az Oszlányi járásban (1%) már csak szórvány található. A tótok mindenhol többségben vannak. Az északi járásokban, az Aranyosmaróti- (97%), az Oszlányi- (97%) és a Garamszentkereszti járásban (95%) döntő többség, de a két déli járásban, a Verebélyi- (87%), és a Lévai járásban (76%) is jelentős a túlsúly. A két már említett nemzetiségen kívül még a cigányok vannak mérhető arányban, de csak a Lévai-, és a Garamszentkereszti járásban érik el az 1%-ot. Népsűrűség: 100,2 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 év alatt a magyarok száma 44%-ra, a németek száma 2%-ra csökkent, míg a tótoké 2,8-szorosára nőtt.

   A vármegye legjelentősebb városa, és megszakítással kétszer is székhelye, valamint a Lévai-járásnak is székhelye Léva 7.400, 85% magyar, 5% német, 10% tót (1890). 9.675, 91% magyar, 7% tót, 2% német (1910). Innentől a 80-as évekig lassú, és egyenletes növekedés tapasztalható a népességben. 12.758, 89% magyar (1941). 1945-ben Léva magyar lakosságának háromnegyedét deportálták. A magyarok aránya ekkor esett drasztikusan vissza. 16.845, 18% magyar (1970). Ezt követően azonban a tót elem növekedése válik jelentőssé, a magyarság népességnövekedése továbbra is lassúnak mondható. 26.132, 15% magyar (1980), 33.991, 16% magyar, 82% tót, 1% cseh (1991), 35.538, 14% magyar, 84% tót, 1% cseh (2001).

   A vármegye másik, valamint az Aranyosmaróti-járás székhelye Aranyosmarót 2.541, 33% magyar, 9% német, 58% tót (1890). 3.227, 66% magyar, 5% német, 29% tót (1910). 3.458 (1930). A 70-es évektől indul jelentős fejlődése, ami a 80-as évek után megáll. 9.229 (1970), 14.119 (1980), 15.618, 2% magyar, 97% tót (2001). Garamszentkereszti járás, székhelye Garamszentkereszt, 1.289, 7% magyar, 5% német, 87% tót (1890), 1.507 (1910), 12.151 (1970), 21.516 (1991). Az alumíniumkohó építése miatt volt ez a nagy népességugrás, de ezután visszaesés történt. 19.945, 1% magyar, 94% tót, 1% cseh, 1% cigány (2001). Oszlányi járás, székhelye Oszlány 1.527, 7% magyar, 7% német, 85% tót (1890). 1.789, 19% magyar, 77% tót (1910). 2.154, 1% magyar, 97% tót (2001). Verebélyi járás, székhelye Verebély 2.270, 61% magyar, 3% német, 36% tót (1890). 2.845, 54% magyar, 43% tót (1910). 9.493, 6% magyar, 93% tót (2001). Jelentős település még Körmöcbánya amely a hatósága alatt álló községekkel együtt 9.179, 6% magyar, 71% német, 23% tót (1890). 11.404, 15% magyar, 65% német, 20% tót (1910). A hozzá tartozó községek nélkül 6.700 (1955), 7.130 (1991). Újra a községeivel 7.645, 1% magyar, 3% német, 95% tót, 1% cseh (2002). Újbánya 4.284, 4% magyar, 3% német, 93% tót (1890). 4.813, 10% magyar, 88% tót (1910), 6.259 (1970), 8.534 (1991), 7.505 (2001). Simony 423, 6% magyar, 6% német, 87% tót (1890), 458 (1910). Az ipartelepítés következtében jelentős fejlődésen ment keresztül. 11.500 (1970), 23.266 (1980), 24.907 (2001).

   Látnivalók: Léva közepén találjuk meg a IV. Béla által épített vár maradványait. Aranyosmarót látnivalója az 1810-ben épült Migazzi-kastély, mely ma múzeum. Szép vármegyeházzal és kastéllyal. Újbányán, a volt városháza erődített vadászkastélynak épült a XIV. század közepén. Egykori tanácstermét magyar királyok arcképeiről készült falkép sorozat díszíti. Az épületben található a Garam-menti Múzeum. A város külterületén található az Óhutai-vízesés, valamint Bükkösd fürdője. Az egykor irigyelt bányaváros a kis területen fekvő Körmöcbánya főbb látnivalói a főtéren, és a felette magasodó várban találhatóak. Világhírű pénzverdéjében a XIV. század közepe óta folyik a munka. A pénzverdét a XV. században költöztették a városfalakon belülre, a város északnyugati részébe. Ott is maradt egészen 1986-ig, amikor a város szélén épített új, modern üzemegység vette át feladatát, mely sokkal kevésbé zavarja a városközpont egyedülálló légkörét. A régi, belvárosi üzemrészben csak az emlékérmek gyártása maradt. Ez az 1881-1889 közötti átépítésekor nyerte el jelenlegi formáját. A városban még bányászati múzeum is működik. A Garam fölé magasodó dombon áll a kéttornyú garamszentbenedeki bencés apátsági templom és kolostor épülettömbje. A gótikus templom a közép-európai kora gótika egyik legszebb emléke, főkapuzata a jáki templom bejáratának szépségével vetekszik. Tornyai 48 m magasak. A garamszentkereszti püspöki palota, már korábban, mint várkastély fennállott. Pázmány Péter 1631-ben ennek romjaiból építtette fel a jelenleg is álló épületet. 1944-ig a besztercebányai püspöki nyaraló volt, ma hivatalok vannak benne. A város határában magasodó hegyen áll az árpád-kori Saskő várának romja. Története során több birtokosa volt, végül 1677-ben Thököly Imre foglalta el és lerombolta. Többé nem építették újjá. Vihnye meleg vizű forrásai már a XII. században is ismertek voltak.  A hely egy szép völgyben, 310 m magasságban fekszik, erdőktől övezve. A víz magas vastartalma az itteni vasérc lelőhelyekkel volt összefüggésben. A XIV. századtól a 16. századig a fürdő több, egyszerűen berendezett fürdőházból állt. A XVII. század végére érte el a vihnyei fürdő a szélesebb körű ismertséget, amely a XVII. és XVIII. század folyamán sokat fejlődött és Közép-Európa egyik legismertebb fürdője lett. Az 1870-es években a régi lehasznált fürdőépületeket újjáépítették, megépült a felső park, a promenád és a környék sétányai. Az 1880-as években új fürdőház épült. A régi forráson kívül egy artézi kútfúrás által 1882-ben nyert új forrás szolgáltatja a 38 °C hévvizet. A fürdőélet a gazdasági világválság idején indult hanyatlásnak. Majd a második világháború idején lerombolták. Maradványait a háború után sörfőzde építéséhez használták fel, a többi épületéből sokat ledózeroltak, és már nem építették újjá. Mindössze 2007-ben nyitották meg újra az egykori területén épült aquaparkot. Vihnye egyben klimatikus gyógyhely is. A sörgyár épülete a korábbi, az 1670-es években épített kolostorépület átalakításával 1895-ben épült. Az öntöde 1835-ben épült. De megmaradtak még a XIX. századi fürdőépületek is. Valamint a község határában van a 13 hektár területen elterülő kőtenger. Szklenófürdőnek 40-50 °C-os gyógyvízzel rendelkező gyógyfürdője van, melyet évszázadok óta használnak. Melegvizű forrásai már a kezdettől ismertek voltak, a gyógyvíz gyógyászati felhasználása azonban csak a XVI. századtól indult meg. Az első balneológiai vizsgálatot 1549-ben végezték el a községben. A fürdőépületek 1835 és 1848 között épültek, később átépítették őket. Egyedülálló létesítmény a Parenica termálfürdő, ahol a látogató közvetlenül egy barlangban fürödhet, amelyben 42 °C hőmérsékletű gyógyvíz fakad. Nem messze innen található Teplice várának romjai. Ezen kívül is találunk még jó pár várat a vármegyében. A legjelentősebb Óbarstól északnyugatra, a Várhegyen feküdt, a vármegye névadója, Bars vára. A vár földsáncai még jól kivehetők. A helyén ma temető áll. Keresztúrtól északra, egy hosszúkás hegygerinc fennsíkjának végén, 488 méter magasságban állnak Hrussó várának romjai, melyet 1708-ban a császári katonaság rombol le. A Kisaranyostól északnyugatra emelkedő 573 m magas hegyen találhatók Feketevár romjai. A várat a XIII. században építették és a XV. században pusztult el. A Garam partján emelkedő 314 m magas hegyen állnak Revistye várának romjai. A XVIII. században még lakták, de 1792-ben egy villámcsapás következtében újra leégett és ezután magára hagyták, azóta pusztul. A már felsoroltak mellett sok kastély is van a vármegyében. Zselízben az Esterházy-kastélyt 1720 körül építették, melyhez terjedelmes angolpark tartozik. A malonyai arborétumot az a báró Ambrózy-Migazzi István alapította, akinek a nevéhez fűződik a Vas vármegyei Kám mellett lévő arborétum is. A báró mellszobra a kastély előtt áll. Kistapolcsány várkastélya a XV. században épült, 1662-ben átépítették. A XVIII. század végén tovább bővítették, majd 1830-ban átépítették. Több tulajdonos után 1890-ben Habsburg főhercegi birtok lett. A kastély 12 hektáros vadasparkjában, arborétum, és még egy vadászkastély is áll benne. Nagyugróc várkastélyát a XVII. században építtették. A XVIII. században, és 1845-60 között átalakították, majd a századforduló táján pazar pompával rendezték be. Ma erdészeti szakiskola működik benne. Bélád Szentiványi-kastélya a XVIII. század végén épült. 1874-ben bővítették. Szép parkjában hatalmas hársfák vannak. A Béládba olvadt Nagyheresztényben a Malonyai-kastély, parkjában öreg gesztenyefákkal, míg Pusztahatáron Jeszenszky-kastély van, mely 1820-ban épült. Ennek állapota elég leromlott. Új tulajdonosa renováltatja. Az egykori brogyáni várkastély a 1669-ben épült, a XVIII. században átalakították, a XIX. században megújították és bővítették. A kastély 1979 óta Puskin-múzeum. A nagy orosz költő többször megfordult a kastélyban. Majthényi báró építette 1640 körül a Cserenyében álló szép kastélyt. Felfalu egykori várkastélya a XV. században épült, a XVI. században a Hunyadi család átépíttette. XVII. század vége felé mikor Hunyady László volt a vármegye alispánja, az ő elnöklete alatt, ebben a kastélyban tartotta a vármegye közgyűlését. A Barsfüssön található Barlanghy-kastély 1862-ben, a Balog-kastély a XIX. század elején épült. A Garam partján áll a geletneki Dóczy-várkastély XVI. századi kéttornyos épülete. Miután a Thököly ostromát követően tönkrement 1678-ban megújították, majd 1889-ben ide került a kincstári erdészeti igazgatás székhelye. A XX. században átalakították. A nagymányai Koller-kastély a XVIII. század második felében épült. A kastélyt szép park övezi. Nagysárónak két kastélya is van. A Gyurcsányi-kastély a XVII. században épült, majd a XIX. század elején átépítették. A Beniczky-kastély 1757-ben épült, és 1901-ben bővítették. Nemeskosztolányban négy kastély is található. Legrégibb kastélyát 1600 körül építette a Kosztolányi család. Az eredetileg négy saroktornyos épületből mára kétemeletes két saroktornyos kastély maradt. Innen származik a költő Kosztolányi Dezső költő családja. Nyitraszeg két saroktornyos ódon kastélya a XVII. században épült. A XIX. században bővítették és átépítették. A termálfürdőjében 1923-ban épült az első medence, de hőforrásáról már korábban is beszámolnak. A Jeszenszky-kastély Néveren 1820 körül épült, majd később átalakították és megnagyobbították. Zsarnóca sziklás dombon álló háromemeletes várkastélyát 1480 és 1485 között építették. A XX. században azonban teljesen felújították, és átépítették. Sörgyárának építését Mária Terézia rendelte el. Egykori épülete ekkor épült, majd később átépítették. Zsitvaújfalun is több kastély található, a Klobusiczky-kastélyt 1872-ben építették. A kiskálnai kastély a XVIII. században épült. Kiskálnát először Nagykálnával egyesítették, létrehozva így Kálna települést, melyhez hozzácsatolták Mohi szellemfalut, amit az 1980-as években földig romboltak, és helyén egy atomerőmű épült.  Csak a templomot valamint a falu temetőjét hagyták meg, amely ma az atomerőmű hűtőtornyainak árnyékában áll. Egyéb látványosságai, hogy Jánoshegyen még látható néhány a XVIII. században épített bányászházakból. Valamint a híres csaták emlékhelyei. A nagysallói csata 1876-ban emelt emlékműve a község parkjában látható. A nagyvezekényi csata emlékére 1734-ben oszlopot állítottak, melyet 1896-ban díszes emlékműre cseréltek.