Brassó vármegye

   Erdély egyik vármegyéje, a Barca völgyében. Magyarország egyik legkisebb vármegyéje. Északon Nagy-Küküllő és Háromszék, keleten ez utóbbi, nyugaton Fogaras vármegye, délen pedig a Kárpátok láncai határolja. A Barcaság székhelye Brassó, mely a vármegye 1876-os létrehozása után is az maradt.

   Határai nagyobb részt természetesek: a Persányi-hegység és az Olt folyó, a Tatrang vize, délen a Brassói- és a Csukás-hegység. Szíve a Barcaság termékeny rónája, melyet nyugaton és délen hegységek öveznek. Nyugaton a Persányi-hegység középmagasságú tetői emelkednek (Várhegy 1104 m, Nagy-Fekete-hegy 1294 m). Ezeket a hegységeket, a Barca vizének a völgye választja el a vármegye déli határán égnek meredő, hatalmas Brassói-hegységtől, melynek csak két része esik Brassó vármegye területére. A maga nemében páratlan szépségű és vadságú Bucsecs (legmagasabb pontja az Omu-csúcs 2508 m, amely a vármegye legmagasabb pontja is), és a Brassótól délre emelkedő Keresztényhavas (1804 m) csoportja, melynek legészakibb tagja a Brassó fölött emelkedő szép Cenk (961 m). A Tömösi-szoros ezt a hegycsoportot a tőle keletre emelkedő Csukás-hegységtől választja el, mely a vármegye délkeleti szögletét borítja be. A hegység, mely a Keleti- és a Déli-Kárpátok találkozása, a Tömösi-szoros mellett a Nagy-Kőhavassal (1840 m) kezdődik, azután dél felé domborodó ívben a vármegye határát követve (Paltin 1904 m), az Ósánci-szoroson túl a Csukásban (1958 m) folytatódik, majd hagyja el a vármegye területét. Északi nyúlványaival pedig a Hétfaluig terül szét. A hatalmas hegységekből számos folyóvíz siet a Barcaság síkja felé, valamennyi az Oltnak véve útját. A Csukásban a Zajzon vizével egyesülő Tatrang forrása van, mely a vármegye területén kívül a Feketeügy közvetítésével jut el az Oltba. A Tömösi-szoroson átfutó Tömös a Bucsecsnél eredő Vidombák-patakba ömlik. A Fogaras vármegyében eredő jóval nagyobb Barca az előbbivel párhuzamosan folyik, és Földvárnál ömlik a vármegye határát képező Oltba, amely a Persányi-hegységből még számos apróbb vizet felvesz. Maga az Olt kacskaringós mederben szegélyezi Brassó vármegye határát. Nagy tavak nincsenek vármegyében, de a déli határhegységekben apró tengerszemek előfordulnak, a hegyek általában kitűnő forrásvízben bővelkednek. Ásványvizei közül csak a zajzoni említendő.

   Földjének termékenységre nézve a Barca rónája első az egész vármegyében. Mióta Thököly 1690-ben kiírtatta a brassói Fellegvár dombjának oldalában lévő szőlőket, hogy innen tudja zavartalanul lövetni a várat, azóta Brassó vármegye azokhoz a vármegyékhez tartozik, ahol nem foglalkoznak borászkodással, viszont az egyéb gyümölcsök termelése jelentős. Azonban az erdők adják meg Brassó vármegye jellegét és szépségét. Az erdőkben a nagyvadak is gyakoriak. Prázsmár hagyományos gazdasági ága a pisztrángtenyésztés, amelyhez a XIX. század óta használják a falutól keletre feltörő források vizét.

Ásványkincsei közül csak a Volkány közelében található Konkordia bányatelepen bányászott feketekőszén az említésre méltó, és 1978-tól Földvár közelében uránércet bányásznak.

   A vármegye ipara elsősorban Brassóban összpontosul. Nevezetesebb XIX. században alapított ipartelepei közül sok még ma is üzemel. Ilyen a Schiell testvérek gépgyára (1800), a Scherg Vilmos féle posztógyár (1823), az ásványolajfinomító (1853), a Teutsch-féle vasöntöde (1833), és a Czell féle sörgyár (1893). De ebben az időszakban létesült a Portland-cementgyár (1891), valamint az I. erdélyi cukorkagyár (1899). Botfalun 1889-ben alapítottak cukorgyárat, mely akkoriban Magyarország legnagyobb ilyen vállalata volt. Feketehalomról először nem az jut eszünkbe, hogy az első melegházát 1886-ban építették, és azóta egyik legjelentősebb ágazata a kertészet. Inkább a német Farben által 1938-ban alapított vegyimű az, ami a várossal azonosul, mely az évek során jelentős festékgyárrá vált. Bár az utóbbi időben hanyatlásnak indult. Mindezek mellett meghatározó iparág még a faipar. A nemrég bezárt bútorgyárat még a Hornung fivérek alapították 1878-ban. Az egyéb fával foglalkozó vállalkozások azonban nem tűntek el a városból. 

Barcarozsnyó (Gál Levente)

Barcarozsnyó, a várból

Barcarozsnyó, kőbe faragott címere a várban

Barcarozsnyó,vár (Sántha Imre Géza)

Brassó (Sántha Imre Géza)

Brassó a Cenkről (Sántha Imre Géza)

Brassó, Katalin-torony (Gál Levente)

Brassó, Tanács tér (Gál Levente)

Brassó, régi városháza (Gál Levente)

Brassó, régi városháza a Cenkről (Gál Levente)

Bucsecs (Hauk Tamás)

Feketehalom, régi városháza (Kenzel)

   Az Erdélyi-medence délkeleti szegletében dél felől 4 szoros (Törcsvári, Tömösi, Ósánci és Bodzai) nyílik, amelyeket már a kunok, besenyők, tatárok, törökök és oláhok berohanásai ellen is védelmezni kellett. E célra Brassóvára (a Cenktetőn), Törcsvár, Feketehalom, Höltövény és Királykő várai talán már első királyaink idejében megépültek. Ezt a területet a XIII. század első felében kezdték benépesíteni szász telepesekkel, majd 1288-ban kiválik Fehér megyéből. Csak ekkor lép igazán történelmi előtérbe. II. Endre 1211-ben az ország határainak védelmére a német lovagrendet hívta be, és neki adományozta Barcaság környékét. A lovagrenddel együtt számos német telepítvényes is bejött. A lovagrend azonban oly függetlenségre törekedett, és láthatólag önálló országot akart itt alapítani, hogy II. Endre 1224-ben kiűzte országból. A vitézek visszaköltöztek Poroszországba, a velük jött telepesek azonban megmaradtak, és Endre atyailag gondoskodott róluk. Megerősítette jogszokásaikat, és mint szabad polgároknak földbirtokot ajándékozott nekik, valamint az erdélyi vajda megkerülésével, egyenesen királyi bíráskodás alá helyezte őket. Brassó lakói szabadalmaikat kellőleg kihasználták. Csakhamar főhelye lett a Barcaságnak, és virágzásnak indult. A tatárjárás idején a lakosok a Barca lapályáról a Cenken épített Brassovia vár falai alá, a völgybe húzódtak, és később jogaikból sokat veszítettek. A korábban említett várak, mint királyi várak, újra az erdélyi vajdáktól függtek, és a Barcaság szász helységei is az ő, illetve a székely ispánok hatósága alatt voltak. I. Lajos 1377-ben a 13 szász helységet ez alól felmentette, és Brassónak rendelte alá. Brassónak is visszaadta jogait, és a későbbi céh- illetve ipari élet alapját vetette meg. Zsigmond király 1428-ban megengedte, hogy a barcasági szászok polgári pereiket a nagyszebeni törvényszékhez föllebbezhessék. Élénk kereskedés fejlődött ki Németországgal és a Kelettel. A vagyonosodott polgárok városuk megerősítéséhez fogtak. II. Ulászló Törcsvárt Brassónak elzálogosította, és 1500-ban az ahhoz tartozó 10 magyar falut a katonáskodásra és adózásra nézve Brassóhoz csatolta. A város lassanként az egész Barcaság fejévé és urává lett, és a magyar falvak lakosait jobbágyaivá tette. Az Erdélyi Fejedelemségben Brassó székhellyel szász szék lesz belőle. Brassó és Beszterce vidékei a Királyföldhöz csatlakoztak, amelyen Nagyszebené lett a vezető szerep, és akkor a szebeni vagy szász egyetem hatósága az egész Szászföldre kiterjedt. A háborús idők megrontották a közbiztonságot és aláásták a kereskedelmet. Hogy érdekeit megóvja, Brassó a császárral, majd a szultánnal szövetkezett. 1611-ben és 1612-ben Báthory Gábor ostromolta, és Földvárnál legyőzte a város harcosait. Miután Erdély a Habsburgok kezébe jutott, Caraffa tábornok Brassó várát hatalmába akarta keríteni, és a brassóiak ellenállása következtében 1689-ben az egész várost felgyújtatta. Ezután a város a kurucoktól szenvedett sokat. 1718-19-ben és 1755-56-ban a pestis dühöngött benne. A 1848-as szabadságharc alatt Bem elfoglalta a várost, de seregének szigorú fegyelmezettsége megóvta a szász lakosságot magyarellenes magatartásának megtorlásától. Az osztrákok segítségére érkező orosz seregek főereje a vármegyében található Tömösi-szoroson keresztül nyomult be Magyarországba. A szabadságharc után Brassó és a Barcaság régi jogait elveszítette, csak 1861-ben nyerte vissza azokat. A kiegyezés után Brassó is újból fellendült, és az ország legiparosabb és legvagyonosabb városai közé került. A Brassó vármegye megalapítását, és politikai beosztását az 1876. évi XXXIII. törvénycikk állapította meg, amikor Erdély közigazgatása jelentősen megváltozott, de a székhely azonban továbbra is Brassó városa maradt. A vármegyét az 1920-as országcsonkítás egy az egyben elvitte.

   Területe 1497 km2, lakossága 86.777, 31% magyar, 33% német, 35% oláh. A települések közepes nagyságúak, de legalább 5.000 lakossal csak Brassó, és Hosszúfalu rendelkezik. Népsűrűség: 58 fő/km2 (1890). Területe 1492 km2, népessége 101.199, 35% magyar, 30% német, 34% oláh, népsűrűsége 67,8 fő/km2 (1910). A két népszámlálás közt a magyarok száma 36%-kal, a németeké 7%-kal, az oláhoké 12%-kal nőtt. Az 1910-es közigazgatási határok szerint lakossága 410.651, 10% magyar, 1% német, 88% oláh, 1% cigány. 10.000 fő fölötti településből 4 található a vármegyében. A járások lakossága: Brassó város: 287.295 (a vármegye népességének 70%-a), Felvidéki járás: 58.162 (14,1%), Hétfalusi járás: 36.909 (9%), Alvidéki-járás: 28.285 (6,9%). A magyarok legnagyobb számban, Brassóban (9%) vannak, de a legnagyobb arányban a Hétfalusi járásban (27%) találhatóak. Az Alvidéki- (10%), és a Felvidéki járásban (5%) már a második legnagyobb etnikum lettek, de számuk erősen megcsappant. Ugyanez mondható el a németekről, csak ők szinte teljesen elfogytak. A Hétfalusi járásban lévő németek száma eddig sem volt jelentős, de ez még kevesebb lett. A másik három közigazgatási egységben arányuk 1-2% körül mozog. Az oláhok mindenhol átvették az első helyet. A Felvidéki járásban (93%), és Brassóban (90%) a legmagasabb az arányuk. Érezhetően kisebb a Háromszék vármegyével határos területeken, az Alvidéki járásban (82%), és a Hétfalusi járásban (67%). Ugyanitt találjuk legnagyobb arányban (6%) a cigányokat. Népsűrűség: 275,2 fő/km2 (2002). A vizsgált 112 év alatt a magyarok száma 48%-kal nőtt, a németek 12%-ra estek vissza. Az oláhok száma viszont több mint 11-szeresére nőtt.

   A vármegye, és a Felvidéki-járás székhelye Brassó. Jelentőségéhez képest lakóinak száma kezdetben csak lassan emelkedett: 27.766 (1870), 29.584 (1881). 30.739, 34% magyar, 32% német, 32% oláh, 1% cigány (1891). 41.056, 44% magyar, 27% német, 28% oláh (1910). A világháború után kissé megtört a lendület, de 1930-ra közel másfélszeresére nőtt a lakosság száma, és furcsa módon megmaradt a magyar többség is. 59.232, 43% magyar, 23% német, 32% oláh (1930). A várost a bécsi döntés nem érintette, így zavartalanul kialakulhatott az oláh többség. Jelentős fejlődés viszont azt jelentette, hogy a magyar népesség is folyamatosan nőtt. Természetesen az oláhoktól jelentősen eltérő arányban.166.626, 18% magyar, 7% német, 75% oláh, (1966). 1977-től a magyarság számában csökkenés állt be, az összlakosság azonban 1992-ig folyamatosan nőtt. 327.051, 10% magyar, 1% német, 88% oláh (1992). Az oláh lakosság az 1890-től eltelt száz év alatt közel a 30-szorosára nőtt, míg a magyar csak 3-szorosára, a németek pedig a harmadára estek vissza. Ezután itt is jelentős népességcsökkenés következett be. 287.295, 9% magyar, 1% német, 90% oláh (2002).

   Négyfalu négy barcasági csángó településből jött létre: Bácsfalu, Csernátfalu, Türkös, valamint Hosszúfalu, mely a Hétfalusi járás tényleges székhelye. A négy falu már régóta ténylegesen is össze volt épülve, de csak a második világháború után egyesítették. Mind a négy falura a második világháború előtt az volt a jellemző, hogy a magyar népesség stagnálása mellett az oláh népesség folyamatosan fogy, elsősorban a Regátba való kivándorlás miatt. Hosszúfalu 6.420, 42% magyar, 1% német, 53% oláh, 4% cigány (1890), 6.021, 48% magyar, 1% német, 51% oláh (1910), 6.237, 45% magyar, 1% német, 43% oláh (1941).  A négy falu együtt 14.187, 51% magyar, 1% német, 46% oláh (1890), 13.834, 58% magyar, 1% német, 40% oláh (1910), 14.639, 53% magyar, 2% német, 40% oláh (1941). A települések 1977-ben érték el a csúcspontot, amikorra ez a lakosságszám megduplázódott. 30.551, 33% magyar, 67% oláh (1977). Ez természetesen az oláh népesség növekedésnek köszönhető. Ezt követően a fogyás itt sem maradt el. 30.226, 28% magyar, 71% oláh (1992), 29.915, 24% magyar, 71% oláh, 4% cigány (2002). Az ún. "hétfalusi csángók" másik három települése Pürkerec, Tatrang és Zajzon, ugyanis a Hétfalu magyar lakói csángók. Az Alvidéki járás székhelye Földvár 2.212, 7% magyar, 45% német, 48% oláh (1890), 2.491, 10% magyar, 41% német, 47% oláh, 2% cigány (1910), 2.601, 9% magyar, 42% német, 47% oláh (1941). Ezt követően az oláh népesség látványos növekedésnek indult, a németek pedig egyszerűen elfogytak. 5.456, 12% magyar, 1% német, 85% oláh, 2% cigány (2002). A vármegye további jelentősnek mondható települése a Felvidéki járásban van. Feketehalom sokáig német többségű volt. 4.035, 1% magyar, 67% német, 30% oláh, 2% cigány (1890), 4.542, 5% magyar, 61% német, 34% oláh (1910), 6.214, 4% magyar, 53% német, 43% oláh (1941). A második világháború után jelentősen megnőtt az oláhok száma a betelepítés következtében. A magyarok száma is nőtt, természetesen kisebb mértékben, a németeké viszont stagnált. A település jelenlegi nagyságát már az 1977-es népszámláláskor elérte. 22.449, 6% magyar, 16% német, 78% oláh, 1% cigány (1977). Ezután innen is kivándoroltak a németek, mint oly sok helyről a környéken. 24.286, 4% magyar, 2% német, 92% oláh, 2% cigány (2002).

   Látnivalók: Brassó a Barcaság déli szélén, tágas völgykatlanban, a Cenk tövében található. Cenk csúcsáról csodálatos kilátás nyílik a városra, a Barcaságra, a Csukás, Keresztényhavas, Nagy-Kőhavas, Bucsecs és a Királykő csoportjaira. A Cenk tetején a régi Brassó vár nyomai látszanak. A város főterén áll Brassó egyik legérdekesebb épülete, az 1420-ban épült, 1770-ben barokk ízlésben átalakított régi városháza, melyben ma a történeti múzeum működik. Ugyancsak híres a 1385-1477 között épült evangélikus templom, amelyet az 1689. tűzvész óta Fekete-templomnak neveznek. Hatalmas orgonája (4060 síp) párját ritkítja. A monarchia második legnagyobb orgonája volt. A Belvárostól észak felé a Fellegvár (644 m) különálló dombja van. 1554-ben épült, melyet Bethlen Gábor 1630-ban megnagyobbíttatott, és 1849-ben 200 honvéd 2 napig védett 28000 orosz ellen. A Fellegváron túl van Óbrassó, a hajdani Brassó helye, ahonnan csak a középkor háborúi alatt húzódott be a lakosság a mai Belvárosba. A Belvárost még ma is nagyrészt árkok és kőfalak (1421-ből) veszik körül, de ezek lassanként áldozatul esnek a haladó kor kívánalmainak, és 32 tornya és 7 bástyája közül több már eltűnt. Régi kapui közül már csak az öttornyú Katalin-kapu áll. A Belvárost gyönyörű sétányok veszik körül, legszebb a Cenk alatt elhúzódó páratlan sétány, mely a Lövészházig vezet. Brassó mellett a Fortyogóhegy emelkedik, melynek alján időszaki forrás fakad. Brassóhoz tartozik az 1000 m magasságban található Brassópojána, mely kedvelt téli üdülőközpont, 12 sípályával. A Tömösi-szoros a déli Kárpátok legszebb szorosa. Brassótól délkeletre, Deresztye mellett nyílik dél felé. E szoros sokáig a fő közlekedési vonal volt Erdély és Oláhország közt, és a vasúti közlekedés ma is erre megy. A Tömösi-szoros torkolatát a Tatárhányásnak nevezett sánc rekeszti el, ezen túl a vasút a régi alsótömösi vámot éri el. A szoros innen kezdve vadregényessé válik. Nyugaton a Keresztényhavas (1804 m) sziklaszálai tornyosulnak a fenyvesek fölé. Magyarvár a Nagykőhavasról a Tömös völgyébe kinyúló sziklaorom, mely a Tömösi-szorost majdnem egészen elzárja. A Magyarvár volt Kiss Sándornak utolsó hadállása 1849. június 19.-én, amidőn 1300 székely 18000 orosszal szembeszállt. Az oroszok egy árulás folytán a székelyek háta mögé is kerültek, így ezek nagy része odaveszett, a megsebesült Kiss fogságba került, sokan azonban keresztülvágták magukat az orosz seregen. A hősök tiszteletére a magyar mérnök- és építészegyesület 1912-ben a Magyarvár tetején emléket emelt, mely még ma is látható, bár a változó idők nyomát erősen magán viseli. A Barcaság másik jelentős vára Barcarozsnyóban található, mely a XIV. században épült, egy 150 méter magas sziklakúpon. 1802-ben a várat földrengés rongálta meg, azóta pusztul. Épen maradt részeiben múzeum van berendezve, és a legmagasabb pontjáról csodálatos körpanorámában gyönyörködhetünk. Ezek mellett csak használaton kívüli várromok vannak a vármegyében. A Feketehalom feletti Kotla-hegyen állott Schwarzenberg vára. V. István kedvenc vára volt. 1335-ben Károly Róbert leromboltatta, és nem építették újjá. Már csak alapjai látszanak. A régi városházáját 1726-ban, mely mára rendelőintézet, a mait 1830-ban építették. A várostól kb. 6 km-re a Kotla-hegy oldalában található a város fürdőtelepe. 1904-ben a szász polgárok hozták létre az első strandot az erdő közepén, a Goldbach-forrás vizének elrekesztésével. Földvár keleti oldalán, alacsony dombon láthatók várának tekintélyes maradványai. A Krizbától északnyugatra emelkedő Várhegy (1104 m) tetején a hajdani vár nyomai még látszanak, de most már csak érdekes kirándulóhely. Utoljára 1477-ben említik, jelentőségét elvesztve pusztul. Pedig ez Magyarország azon kevés várainak egyike, mely 1000 méteres magasság fölé épült. Apáca egykori várából ma már csak az öregtorony romjai láthatók csekély alapfalmaradványokkal a falu északi részén. De itt van Apácai Csere János szülőháza, melyet a Brassó vármegyei tanítók 1881-ben emléktáblával jelöltek meg. A Barcaság híres erődtemplomai közül említésre méltó van Szászhermányban. A XII. században emelték, majd a XV. században a török ellen kettős védőfallal vették körül. Külső védőfala jórészt megsemmisült. 1970-ben restaurálták. Belső védőfala kör alakú, nyolc tornya van. Prázsmár evangélikus temploma a Barcaság legnagyobb templomerődje. A XIII. században épült, és 1999 óta a Világörökség részévé vált. Keresztényfalva templomát napjainkban is ovális várfal veszi körül. Ezt kifelé egy második fal nagyrészt megduplázza. Délnyugaton egy kaputorony magasodik elővédművel. A belső fal 1,5-2 m vastag és 6-10 m magas. A külső 1 m vastag és 3-4 m magas. A belső falat eredetileg kilenc, a falhoz épített torony erősítette, ebből nyolc még ma is fennáll. Barcaszentpéter erődített evangélikus templomát hatszögletű védőfal övezi. A község fölött emelkedik a Lempes-hegy, melynek tetején régi vár (Tatárvár) némi nyomai vannak. Zajzonban 1913-ban egyik gyógyvíz forrására fürdőt telepítettek, régen élénk fürdőélet folyt, mára csak az ásványvíz palackozója működik.