Csík vármegye

   Székelyföldön Erdély keleti határán levő vármegye. Határai nyugaton Maros-Torda és Udvarhely, délen Háromszék, keleten és északon a Kárpátok. 1876-ig a területén több kisebb székely széket találunk, melyek egyesítése után Csíkszereda lett a vármegye székhelye.

   Felszíne erősen hegyes, azok 1500 méter feletti magasságokat is elérnek. A vármegyét a keleti részén a Gyergyói- és a Csíki-havasok határolja. Legjelentősebb csúcsai a Nagy-Hagymás (1792 m), a Fekete-Hagymás (1772 m) és a Tar-havas (1663 m).  Gyergyót nyugaton a Görgényi-havasok (Batrina 1634 m, Tatárkő 1688 m), a Csíkot a Hargita-hegység (Madarasi-Hargita 1801 m, mely a vármegye legmagasabb pontja is) szegélyezik, míg a vármegye legdélebbi részét a Torjai-hegység nyúlványai képeznek határvonalat. Habár a vármegyét ekként köröskörül hatalmas hegységek veszik körül várfalként, mégis kifelé minden irányban átjárhatók a hegyek. Kelet felé a Tölgyesi-, a Békás-, a Gyimesi- és az Úzi-szoros, észak felé a Maros, dél felé az Olt és Kászon-patak völgye, nyugat felé a Kereszthegy-hágó (1154 m), Bucsin-hágó (1273 m), Tolvajos-hágó (985 m) és Libán-hágó (1000 m) képeznek természetes átjárót a hegyek közt. A folyók mély völgyeket vágtak a tájba. A Maros forrásvidékén emelkedő alacsonyabb hegyek (Geréces-tető 1129 m) választják el Gyergyót a Felcsíktól, melyet a csíkszeredai dombok különítenek el az Alcsík síkságától. Két utóbbi síkság az Olt, és mellékvizeinek mentén terül el s sűrűn van benépesítve, és együtt alkotják a Csíki-medencét. Terjedelmes fennsíkként terül el, a Gyergyó vidéke a vármegye északnyugati részében a Maros mindkét partján. Ezek nem alföldek csak egybefüggő sík vidékek, hiszen a Gyergyói síkság tengerfeletti magassága 780 métertől 700-ig, a Felcsíké 720-660 m, az Alcsíké 680-640 m közt ingadozik. Folyóvizei közül a Gyergyói és Csíki hegycsoport keleti oldalán fakadók (például Kis-Beszterce, Békás, Tatros, Úz) mind a Szeretbe ömlenek. A vármegye közepe táján a Fekete-rez (1543 m) déli tövében, a Marosfői-hágónál (891 m) a Maros ered, és több kisebb patak vizével gyarapodva, a gyergyói síkságon folyik, majd Salamás alatt Maros-Torda vármegye területére lép át. A Maros forrásától nem messze, a Fekete-reztől északkeletre az Olt ered, mely délnek fordulva, Felcsík és Alcsík vidékét szeli át és Tusnádfürdő alatt hagyja el a vármegyét. Nagyobb mellékvizet csak kelet felől vesz fel (Szépviz, Fiság), a Hargita felől csak rövid patakok folynak bele. Említésre méltó még a vármegye délkeleti sarkában eredő a Kászon-patak, mely csak kis távot tesz meg itt, és miután Háromszék vármegye földjére lép át, Kézdivásárhelynél a Fekete-ügybe ömlik. A vármegye tavai közül nevezetes a Gyilkos-tó (983 m), mely a Békás természetes eltorlaszolása után keletkezett, és a Szent Anna-tava a tusnádi fürdő közelében a Nagy-Csomád hegyen. Nagyszámú ásványos forrását felsorolni is lehetetlen, így a teljesség igénye nélkül megemlítendő, mind közül a leghíresebb, a nagy szénsavtartalma által kitűnő borszéki víz, továbbá ahol még fürdőélet folyik az Tusnád, Csíkmadaras melletti Dugásfürdő, Gyimesközéplok melletti Sötétpatak, valamint Csíkszereda fürdői. Alcsík számos helyén, és Gyergyócsomafalván mofetta gáz forrásokat találhatunk, de ezeken kívül sajnos szinte mindenhol már csak az ásványvíz palackozó maradt meg, az egykor szépszámú ásványvizes fürdőkből.

   Mezőgazdálkodásra csak a Gyergyói-, Felcsíki- és Alcsíki medence alkalmas. A bor- és szőlőtermelés jelentéktelen. A vidék klímája nem kedvez a szőlőnek. Nem része egyetlen borvidéknek sem. Erdőségei leginkább fenyvesekből állnak. A ragadozók közül a havasok erdeiben gyakoriak a nagytestűek is, ahogy a növényevők közt.

   Ásványkincseit tekintve jelentősek a ditrói, a vaslábi és a csíkszentdomokosi kőbányák, valamint 2006-os bezárásáig Erdély legnagyobb rézbányászati központja volt a Csíkszentdomokos melletti Balánbányán. Előfordul továbbá kevés vas, arany, ezüst, ólom és kőszén.

   Az ipari tevékenységek közül egyedül a fafeldolgozás és ásványvíz palackozás az, ami számottevő helyet követel magának. Az egykori, és jelenlegi fazekas központok a vármegyében Csíkdánfalva, Csíkmadaras, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós. Csíkszereda gazdasági életében a sörgyár megszületésével történt meg a legelső, igazi elmozdulása a nagyipari és gyári termelés irányába. Ez az 1860-as években a Szudéta-vidék környékéről itt letelepedő Romfeld családnak volt köszönhető. A XIX. század utolsó évtizedeiben a család megépítette a város első jelentősebb ipari létesítményét, a régi sörgyárat. Jelenleg is a sörgyártás a város húzóágazata. Borszékről a borvizet már 1770 óta szállították. Kezdetben agyagkorsókba töltötték, majd a könnyebb szállíthatóság kedvéért 1806-ban palackozni kezdték. Ezért még üveggyárat is létesítettek. Ásványvíz palackozója a legnagyobb Erdélyben.

Gyilkos-tó

Mohos-láp

Oltárkő

Tusnádfürdő (Sántha Imre Géza)

Csíkszereda, Igazságügyi Palota (Handras)

Gyimesbükk, vámház (Hauk Tamás)

Mohos-láp szeme (Hauk Tamás)

   Csíkszék az Erdélyben lévő hét székely szék egyike. A székek végső formájukat a XIII.-XIV. századra érték el. Csík és környékének első írásos emléke, Károly Róbert adománylevele 1324-ből. A pápai dézmák regusztrumában 1332-1337-ig, Csíknek, Udvarhelynek, Háromszéknek és Marosszéknek csaknem minden nevezetesebb községe előfordul. Innen kezdve mind több írott bizonyíték van, hogy részt vett a csíki székelység Károly Róbert, Nagy Lajos, és Zsigmond Kárpátokon túli hadjárataiban, Hunyadi János és Mátyás király dicső csatáiban, és hogy ezen királyok intézkedései szerint kötelessége főképp a keleti határőrizet volt. Ennek következményeként igen sok betörést kellett megállítani, ami miatt a lakosság igen sokat szenvedett. 1553-ban Felcsíkot dúlják fel teljesen a moldvaiak. 1567-ben János Zsigmond nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt szerezzen akaratának. Csík, Gyergyó és Kászon székely népét erőszakkal akarta unitárius hitre téríteni. A székelyek István gyergyóalfalvi plébános vezetésével pünkösd szombatján gyülekeztek Csíksomlyón. A Tolvajos-tetői ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak. A hagyomány szerint a győzelem emlékére rendezik meg azóta is minden évben a Pünkösdi búcsút, melyet messze földről összesereglő több százezer ember látogat. 1599-ben a menekülő Báthory Andrást Csíkszentdomokos határában egy székely, Balázs "Ördög" Mihály október 31-én kegyetlen módon meggyilkolta, úgy hogy egy baltával agyonverte. A gyilkosságért VII. Kelemen pápa átokkal sújtotta a községet. Ez után következett 1601-1604 között Basta rémuralma. 1661-ben Ali basa egész Csíkot felégette, kifosztotta. 1694-ben Mirza kán tatárjai 5 napon át fosztogatta Fel- és Középcsíkot, azonban az összegyűlt lakosságból felállított seregtől csúfos vereséget szenvedtek. A Rákóczi-féle szabadságharc alatt Petky Dávid csíkcsicsói kastélyát 1706-ban Acton császári tábornok foglalta el és romboltatta le, úgy hogy nyoma sem maradt.  1718-ban a lakosságot roppant nagy éhség és pestis tizedelte meg, marhaállományát pedig a dögvész csaknem teljesen kiirtotta. 1770-ben a gyimesi Ugrapatakról kiindulva újabb két évig tartó pestis pusztította, úgy hogy a lakosság harmad része kihalt. Mindezek mellett került sor a siculicidiumra, aminek az előzményeként Mária Terézia 1761-ben Erdély katonai parancsnokává nevezte ki Adolf Buccow tábornokot. Fő feladata az úgynevezett határszéli katonaság (határőrség) megszervezése volt. Az Erdély déli, keleti és északkeleti részén kialakított határőrvidéken két román és két székely gyalogezredet, valamint egy vegyes székely-román huszárezredet kellett szerveznie. A románok általában örömmel vállalkoztak a fegyveres szolgálatra, mert ezzel felszabadultak a jobbágyszolgálat alól. A román nép csak Beszterce vidékén vonakodott, de miután Buccow több zavargót befogatott, felakasztatott vagy kerékbe töretett, az ellenállás megszűnt. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat és ellenálltak a székely ezredek erőszakos felállításának, ami megszüntette a különállásukat. Az erőszakos toborzás sikertelensége miatt a királynő 1763 májusában Bécsbe rendelte Buccowot, és a toborzást a magát eleinte engedékenyebbnek láttató Siskovics József altábornagyra bízta. 1763. október közepén Mária Terézia visszaengedte Buccowot Erdélybe, de meghagyta neki, hogy többet ne avatkozzon a határőrség szervezésébe. A Buccow helyébe lépő báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak Madéfalva megtámadására, ahol a székelyek vezetői találkoztak. 1764. január 7-én vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy 400 embert, köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat, mészároltak le. Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban. A ’48-as szabadságharc alatt jelentősebb ütközet csak a végén zajlott Csík területén. A kökösi ütközet hírére Lüders seregével visszafordult és benyomult a Székelyföldre. Az 1849. július 5-én vívott nyergestetői ütközetben a cári lovasságnak sikerült átkarolnia a magyar csapatok jobb szárnyát és Gál Sándor székely hadosztálya Csíkszeredára vonult vissza. Majd az osztrák-orosz csapatok általános támadása után, augusztus 1-jén a kászonújfalui ütközetben döntő vereséget szenvedetek. A vereséggel a Székelyföld teljes egészében az ellenség kezére került. A vármegyét 1876-ban Csík-, Gyergyó- és Kászonszékekből alapították Csíkszereda székhellyel. Az 1920-as trianoni békeszerződés után a területet Románia szállta meg, de a II. világháború idején a teljes területét visszacsatolták a Magyar Királysághoz.

   Területe 4.398 km2, népessége 114.110, 87% magyar, 12% oláh. A községek általában középes nagyságúak, 3-nak van 5.000-nél több lakója. Népsűrűség: 26 fő/km2 (1890). Területe 5.064 km2, lakossága 145.720, 87% magyar, 12% oláh, népsűrűsége 28,8 fő/km2 (1910). A két népszámlálás közt a magyar népesség 27%-kal, az oláh népesség 24%-kal nőtt. Terület 5.296 km2, lakossága 171.996, népsűrűsége: 32,5 fő/km2 (1941). Az 1910-es közigazgatási határok mentén lakossága 209.049, 77% magyar, 23% oláh. 10.000 fő feletti lakossággal 4 település rendelkezik. Ezek közül Csíkszentdomokos és Gyergyóbékás az időközben leválasztott települések adatainak hozzáadásával haladta meg a 10.000 főt. A járások lakossága: A Felcsíki járás: 100.487 (a vármegye teljes lakosságának 48,1%-a), Gyergyószentmiklósi járás: 61.495 (29,4%), Kászonalcsíki járás: 23.965 (11,5%), Gyergyótölgyesi járás: 23.102 (11%). A járások közül egyedül a vármegyétől a Gyergyói-havasok által elvágott Gyergyótölgyesi járásban (16%) nincsenek többségben a magyarok. Ezzel szemben a Kászonalcsíki járás (98%) az egész ország legtisztábban magyar járásai közé tartozik. Természetesen a Felcsíki- (82%), és a Gyergyószentmiklósi járásban (82%) is a magyar elem a meghatározó. Az oláhok csak a Gyergyótölgyesi járásban (83%) vannak nagyobb tömbben. A Felcsíki járás (18%) oláh lakosságának több mint 90%-a 4 településen található. A Gyergyószentmiklósi járás (17%) oláhjai pedig javarészt a Maros-Torda vármegyével határos területen vannak. A Kászonalcsíki járásban (1%) viszont alig találhatunk belőlük. Akárcsak a cigányok, akik a vármegye területén az egyetlen jelentősebb nemzetiség a már említett kettőn kívül. Számuk és arányuk a Gyergyószentmiklósi járásban a legtöbb, de itt sem haladja meg az 1%-ot. Népsűrűség: 41,3 fő/km2 (2002). A vizsgált 112 év alatt a magyarok száma 61%-kal nőtt, míg az oláhoké több mint 3,3-szorosára.

   A vármegye, és a Felcsíki járás székhelye Csíkszereda, 1.789 (1890), 3.701 (1910), 6.926 (1941). Lakói ekkor még csak magyarok, számottevő kisebbség nélkül. A jelentős népességnövekedés a 70-es években kezdődött a városban. Ekkor a két népszámlálás közt a lakosság száma több mint a duplájára nőtt. A beolvadt Csíksomlyó és Csíktapolca együttes lakossága 1966-ban 4.401 fő volt. Az oláhok tömeges bevándorlása is ekkor kezdődik meg. 30.069, 84% magyar, 16% oláh (1977). A csúcsot, mint oly sok település Erdélyben, az 1992-es népszámláláskor éri el, de utána itt is jön a kötelező visszaesés. 45.904,  83% magyar, 16% oláh (1992), 41.783,  83% magyar, 17% oláh (2002).

   További járásszékhelyek. A Gyergyószentmiklósi járás székhelye Gyergyószentmiklós, 6.104 (1890), 8.905, 97% magyar, 2% oláh, 1% német (1910). Ugrásszerű fejlődését, mely elsősorban az 1907-es várossá nyilvánításnak köszönhetett, az első világháború teljesen megtöri. 10.979, 98% magyar, 1% oláh (1941). Ugyanaz a tendencia következik be, amit már Csíkszeredánál is megfigyelhettünk, csak itt kisebb a népesség növekedése, illetve csökkenése. 17.748, 89% magyar, 10% oláh (1977). 21.562, 89% magyar, 10% oláh (1992). 20.165, 88% magyar, 10% oláh (2002). A Kászonalcsíki járás székhelye Csíkszentmárton, 903 (1890), 1.034 (1910), 1.508 (1941). Az 1941-es adat volt a legtöbb a település történetében, amit mindössze 1977-ben sikerült megközelíteni, utána következett a megszokott visszaesés. 1.228, 99% magyar, 1% oláh (2002). A Gyergyótölgyesi járás székhelye Gyergyótölgyes, 2.758, 70% magyar, 1% német, 29% oláh (1890). Majd feltűnő növekedés tapasztalható, a fűrészgyárnak köszönhetően. 3.878, 67% magyar, 7% német, 26% oláh (1910). Ezután a növekedés üteme lelassult, majd a második világháború után csökkenésbe ment át, a lakosságcsere miatt. 4.526, 71% magyar, 1% német, 27% oláh (1941), 3.494, 32% magyar, 67% oláh (2002).

   Látnivalók: Csíkszeredán található a XVIII. század elején újjáépített Mikó-vár, mely ma a Csíki Székely Múzeum otthona. A vár szomszédságában találjuk az 1886-ban épült városházát, és az 1904-ben épült Igazságügyi Palotát. A város déli részében van a fedett, és nyitott gyógyvizes stranddal is rendelkező Zsögödfürdő. Csíkszereda azonban elsősorban Csíksomlyó miatt ismert mindenki számára. Csíksomlyó Erdély leghíresebb búcsújáróhelye, a római katolikus székelyek és csángók vallási központja, és az erdélyi ferencesek székhelye. A ferences kegytemplom 1804-1876 között épült, benne a fából készült Mária-szobor, melyhez számos legenda, és csodatétel fűződik. Minden évben pünkösdkor megtartott csíksomlyói búcsú, évről évre egyre több érdeklődőt vonz ide. Csík és Gyergyó látnivalói elsősorban a természet ajándékai. Délről felfelé haladva a következőket érdemes útba ejteni. A Nagy-Csomád egy kialudt vulkán, melynek ikerkráterében két csodálatos természeti ritkaság található. Az egyik a Szent Anna-tó, mely Délkelet-Európa egyetlen krátertava. Lenyűgöző látvány, de fürdeni nem érdemes benne, mert vize igen hideg, és hirtelen mélyül. A másik kráterben találjuk a Mohos-tőzeglápot, mely szintén krátertó, de felszínét vastag tőzegréteg borítja. Számos helyen azonban látható a nyílt vízfelület, és ezt hívják a tó szemeinek. Az egyik ilyen szemhez egy keskeny fahídon be is lehet menni. A jégkorszak korabeli növények közt nem mindennapi sétát tehet a látogató. Egy 60 hektáros tőzegláp található még Vasláb mellett is a Maros partján. Gyönyörű természeti környezetben, az Olt völgyében fekszik Tusnádfürdő, a Monarchia egykori elegáns fürdőhelye. Itt található az 1900-ban mesterségesen kialakított Csukás-tó, mely mára kissé elhanyagolt. A város fölé magasodó Sólyomkő szikláról csodás kilátás nyílik Tusnádfürdőre, és a környező hegyekre. Alcsíkban van még a csíkszentimrei büdösfürdő, mely a kénes szagú mofettának köszönheti a nevét. Továbbhaladva észak felé, már Felcsíkban találjuk azt a Madéfalvát, mely az 1764-es vérengzésről lett híres. Az áldozatok emlékére 1905-ben állított oszlop az országút mellett áll. Csíkkarcfalva 1444-ben épített katolikus temploma, Csíkország legjobb állapotban megmaradt fallal körülvett erődtemploma. Gyergyószentmiklós főtere, pedig az egyik legszebb főtér Székelyföldön. A város kiváló kiindulópont a környék bebarangolásához. A közelben találjuk az igazi természeti ritkaságnak számító Gyilkos-tavat. Az 1837-ben keletkezet tó kialakulásához rengeteg legenda fűződik, mely igazából annak köszönheti létét, hogy a hatalmas esőzések következtében a Gyilkos-kő egy része leszakadt a völgybe, és eltorlaszolta a Békás-patak útját. Így a patak megduzzadt, és elárasztotta a fenyőerdős völgyet. A fatörzsek csonkjai még ma is kiállnak a vízből, ami egyedülálló látványt kölcsönöz a tónak. Innen nem messze van a Békás-szoros. A hasadékvölgyben több kilométeren keresztül 200-300 méter magas sziklafalak szegélyezik az országutat, és a patakot. Sokak szerint ez a legszebb átkelőhely az egész Kárpátokban. A környék leghíresebb sziklatömbje az 1156 méter magas Oltárkő melynek tetején egy kereszt áll. A vármegye északi csücskében található Székelyföld legszebb fekvésű üdülővárosa Borszék. Tusnádfürdőhöz hasonlóan Borszék is, már a Monarchia idejében is virágzott. Első fürdőháza 1725-ben épült. Az egykoron Karlovy Vary-val, Badennel, Ótátrafüreddel egyenrangú fürdőhely ma már csak árnyéka önmagának. A vármegye építészeti emlékeit elsősorban a templomok és erődtemplomok jelentik. Ditró 75 m magas 1908 és 1913 között épült neogótikus nagytemploma, a Gyergyói-medence legnagyobb kéttornyú temploma, de Gyergyószárhegyen megtaláljuk az erdélyi reneszánsz legszebb példáját a Lázár család gyönyörű kastélyát, melyben nyaranta nagy hagyományú alkotótáborokat tartanak. A kastély közelében van egy szabadtéri szoborpark is. Gyimesbükkön van az ezeréves határ legjobb állapotban megmaradt emlékei a régi vámház, és az egykori határkő.