Fogaras vármegye a Királyhágón túl, a Magyar Királyság délkeleti részében. Határai északon Nagy-Küküllő vármegye, melytől nagy részben az Olt folyó választja el, nyugaton Szeben vármegye, keleten Brassó vármegye, délen természetes határként emelkedik a Déli-Kárpátok láncolata. Székhelye a vármegye 1876-os megalapítása óta Fogaras, de korábban is ez a város töltötte be a környék központi szerepét.
Fogaras a termékeny völgyet a havasok zord régiójával egyesíti. A vármegye déli határát képező Fogarasi-havasok mentén termékeny síkság terül el, melynek tengerfeletti magassága 400 és 470 m közt változik. Dél felé ez a sík vidék észrevétlenül emelkedik, melyből a Fogarasi havasok hatalmas láncolata minden előhegy nélkül hirtelen kiemelkedik. A hegylánc Erdély legmagasabb csúcsait egyesíti magában. Ebben emelkednek a Moldoveanu (2544 m, mely a vármegye, és egyben Erdély legmagasabb pontja), a Negoj (2536 m), a Butyán (2507 m), és a Nagy-Vist (2527 m). A XX. század elejéig a Negoj-csúcsot tartották Erdély legmagasabb hegyének, valószínűleg azért, mert a Moldoveanu-csúcs a főgerinctől kissé délebbre, egy oldalgerincen van, így a Fogarasi-medencéből nem is látszik, csak a főgerincről. A zord és meredek, de összefüggő láncot képező főgerincből ritka szabályossággal ágaznak ki észak felé az egymással párhuzamos, keskeny, meredek, de rövid oldalágak, melyeket kisebb-nagyobb patakok választanak el egymástól. Keleten a Barca forrása feletti mélyedés választja el a Brassói-hegységtől, melynek nyugati tagja, a 2238 méter magas Királykő a vármegye területére esik, míg a Törcsvári-szoroson (1240 m) túl emelkedő Bucsecsnek (Omu 2508 m) csak nyugati lejtői számíthatnak Fogaras vármegyéhez. A Fogarasi-havasok csoportja csaknem közvetlenül a síkságból emelkedik ki, így rendkívüli látványt mutat, mely csak a Magas-Tátra panorámájával hasonlítható össze. Nagyjából 1800 m-ig nyúlik fel rajta a fenyves erdő, azon túl a szürkésfehéres sziklaormok és csúcsok következnek, melyeket az év nagy részében hó borít. A vármegye keleti felén a Barca termékeny síkja terül el, melyet nyugat felől a középes magasságú Persányi hegység határol, és választja el a vármegye nagyobb részét alkotó Olt menti síkságtól. A Persányi-hegység legmagasabb csúcsa a Nagy-Fekete-hegy (1294 m) a vármegye határán található. A hegységnek csak nyugati lankásabb része nyúlik be Fogaras vármegye területére. Folyói közül csak a Fogaras keleti részében fakadó Barca veszi keletnek útját a barcasági síkság felé, a többi folyóvizek mind egyenesen északnak, az Olt felé sietnek. A Barca mikor a Törcsvári-patakkal egyesül, akkor lép át Brassó vármegye földjére. Ezeken kívül még az északi határát képező Olt az említésre méltó. A vármegye földjét öntöző egyéb vizek közül, melyek az Oltba ömlenek, a Persányi-hegységet a Királykőtől és a Fogarasi-havasoktól elválasztó Sinka a leghosszabb, míg a Sebes, az Ucsa, és a Kercsi-patak jóval rövidebbek. A vármegyének tavai nincsenek, csak a Fogarasi havasokban van néhány tengerszem. Ezek közül legismertebb a Bulla-tó. Ásványos forrása csak Persányban fakadnak, ahol strand és üdülőtelep is létesült.
A földművelés csak az Olt síkjára szorítkozik és a gabonatermelésen kívül a kedvező talaj miatt elterjedt a gyümölcstermelés. Az Olt mellékein kevés szőlő is terem, mely elég jó bort ad. A vármegye az Erdélyi-borvidék része. Az állattenyésztés sose volt jelentős. Csak a Fogarasi ménesbirtok volt kivétel. Ennek hatását a vármegye egész területén érezni lehetett, mert a lótenyésztésen kívül a szarvasmarha-, juh-, sertés- és bivalytenyésztést is fölkarolta. A század végére Sárkány az Osztrák–Magyar Monarchia legjelentősebb bivalytenyésztő településévé vált. Itt napjainkban is az állattenyésztés a fő kereseti forrás. Fogaras vármegye vadban is bővelkedik. A havasok erdőiben az apró vadon kívül sok a vaddisznó, a magasabb régiókban pedig a medve.
.jpg)
Bulla-tó a magasból (Gál Levente).jpg)
Felsőszombatfalva, kolostor (El bes).jpg)
Fogaras, vár (Gál Levente).jpg)
Fogaras, vár (Sántha Imre Géza)
Fogaras, vár.jpg)
Fogarasi-havasok, Kiralykő (Hauk Tamás).jpg)
Kerc, a templomrom (Sántha Imre Géza).jpg)
Törcsvár, a vár belső udvara (Gál Levente).jpg)
Törcsvár, vár (Gál Levente)Az ásványkincsei csekély jelentőségűek. Almásmezőnek van egy használaton kívüli ólombányája, Zernyesten pedig az 1970-ben nyitott nikkelbányát 1991-ben zárták be.
Egykor a lakosság főfoglalkozása a mezőgazdaság volt, mely mellé csak némi jelentéktelen ipar párosult. Egyetlen nagyobb ipari telepe a zernyesti papírgyáron kívül csak a havasok oldalában működő üveggyárakat említhetjük. Az utóbbi időben a vegyipar vetette meg a lábát, jelentős környezetszennyezést hozva magával. Zernyesten 1852-ben, a helység északkeleti határában alapították a papírgyárat. A termelés 1857-es indulásakor ez volt a legnagyobb erdélyi papírgyár. 1880-ban a Copony cég vásárolta meg, majd 1918-ban eladta egy budapesti vállalatnak, amely 1925 után fokozatosan korszerűsítette. Mellette ugyancsak budapesti tőkéből 1891-ben cellulózgyárat alapítottak. A részvénytársaság 1903-ban felvásárolta a turócszentmártoni, 1916-ban a brailai cellulózgyárat. A gyárak főként az 1880-as évektől magyar és szász munkásokat is idevonzottak. Papírgyára jelenleg is Erdély legnagyobb, papírt újrahasznosító üzeme. Karton csomagolóanyagokat gyárt. Ótohánban a Tohan fegyvergyárat 1938-ban alapították. A nehézfegyvereken kívül kerékpárokat és motorkerékpárokat is készítenek. 1936-ban lőporgyár építését határozták el Felsőucsa külterületén. Az erdők kivágása, a tereprendezési munkálatok és az infrastruktúra kiépítése 1939-ben kezdődtek. 1942-től 1944-ig hadifoglyok, és munkaszolgálatos zsidók építették a gyárat, 1944-ben azonban a munka abbamaradt. A kommunista fordulat után szovjet ellenőrzés alatt fejezték be a gyárat, kezdték meg a termelést, és Viktóriaváros fölépítését. A városban napjainkban is működik a nagy hagyományú kémiai gyár, a vegyiüzem, és a robbanóanyaggyár.
Fogaras vidékére, mint e végvárhoz tartozó állami birtokra a magyar királyok a XIII. század folyamán, főképp a tatárdúlás után nagyobb tömegben telepítenek a Kárpátokon túlról oláhokat jobbágyoknak. 1222-ben említi egy oklevél először az erdélyi oláhokat, éppen Fogaras vidékén, 1223-ban a király a kerci apátságnak egy az oláhoktól elvett földet adományoz. II. Endre királynak 1224-ben a szászok számára adott kiváltságlevele a szászok földjébe „az oláhok és besenyők erdejét” is belefoglalja. A király engedélye nélkül oláhok még 1293-ban sem lakhattak másutt, mint királyi birtokon. Fogaras neve először egy 1231-i oklevélben fordul elő, mely szerint Fogaras vidékén, nevezetesen Szombathelyen (a mai Szombatfalván) azelőtt az oláhok földje a bolgároké volt, akik szintén királyi telepesek voltak és Fogaras várához tartoztak. 1291-ben Fogaras vidékén vegyesen laknak szászok, székelyek és oláhok, mind új királyi telepítvényesek. Oláh bojárok (kenézek, soltészok) telepítenek be, alakítanak egy-egy falut havason túli jövevényekkel, akik mint várnépek és jobbágyok szolgálnak e fontos végvárnak, mint királyi birtoknak. A XIV. század derekán Fogaras vidéke új telepítvénynek (nova plantatio terrae Fogaras) neveztetik. Nagy Lajos királyunk 1369-ben hűbéresének Vlád oláh vajdának adományozza hűbérként Fogarast, amiért ez címei közé veszi a fogarasi herceg (dux) nevet is. Ezután Fogaras mintegy száz évig a havasalföldi vajdák magyarországi uradalmát képezte, de a magyar királyok fennhatósága alatt. Az oláhok ide menekültek a török elől veszély idején. Mátyás az oláh vajdák hűtlenségeik miatt visszavette tőlük Fogarast és 1464-ben Geréb Jánosnak, a későbbi erdélyi vajdának, és fiainak adományozta. 1472-ben a szászok nyernek belőle adományokat. A XV. század végén már Corvin János herceg tulajdona. II. Ulászló 1505-ben Bornemisza Jánosnak adományozta, aki később budai várnagy volt. Ő Tomori Pált küldte le Fogarasba várnagynak, aki itt szerzett magának vezéri hírnevet egy székely lázadás elnyomása, a Fogaras vidékén elszaporodott rablók üldözése, török csapások visszaverése által. A mohácsi vész után Majláth István erdélyi vajda és sógora Nádasdy Tamás nyeri adományul a hatalmas állami birtokot. Ekkor a várnagy szerepet játszik az ellenkirályok pártküzdelmeiben. A Szapolyaiak ellen pártot ütő vajda Fogaras várába zárkózott és sikerrel védte magát 1540-ben Szapolyai ostromló hadai, majd 1541-ben török és moldvai segédhadai ellen is. Végül csellel csalják ki a várból és hurcolják Konstantinápolyba fogságra, ahol 1550-ben halt meg. A fogarasi uradalom szinte egy kis fejedelemség volt ekkor, 64 falu tartozott hozzá. Zászlós uradalom (liber baronatus) volt, országos adót nem fizetett, a várnak adózott és tartozott katonai szolgálattal. Majláth özvegye, Nádasdy Anna, majd fia Majláth Gábor uralja 1567-ig, ekkor Békes Gáspár veszi meg János Zsigmondtól. Békestől az erdélyi fejedelemség elnyerésében szerencsés vetélytársa Báthory István vívja el 1573-ban. 1589-ben Báthory Boldizsár kapja meg. Mikor 1595-ben Báthory Zsigmond fejedelem nőül veszi a császár rokonát Mária Krisztina főhercegnőt, a fogarasi uradalmat hitbérül adja neki. A szerencsétlen fejedelemasszony sokat tartózkodott itt. 1599-ben Mihály oláh vajda is, az erdélyi hadjárata után, a nejének adományozta. Miután Mihályt elűzték, Csáky István kapja. Basta uralma alatt német őrség tartja megszállva. A várat Bethlen Gábor építtette újra, aki az uradalomból mintagazdaságot igyekezett teremteni, 1623-ban udvarbírájának részletes utasítást ad a vár és tartozékai átalakítására, a bástyák, palánkok, istállók építéséről és a gazdálkodás felől. Bethlen, a Rákócziak és Apafi Mihály fejedelemsége alatt is Fogaras a fejedelemasszonyok birtoka volt. A legnagyobb, valóban országos szerepet az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály idejében játszott Fogaras vára, ahol a fejedelmi pár legtöbbször tartózkodott, és országgyűléseket tartottak. Ide menekült a fejedelem 1687-ben a Szebenben székelő Caraffa császári tábornok Erdélyt megszálló hadai elől. Itt halt meg Apafiné Bornemisza Anna 1688-ban és Apafi Mihály 1690-ben, aki Balázsfalván van eltemetve. Apafi halála után Thököly Imre szerezte meg egy rövid időre az erdélyi fejedelmi címet, amihez a zernyesti csatában aratott győzelme segítette hozzá. Az erdélyi fejedelemség megszűntése után a vár és a fogarasi uradalom a királyi kincstár birtokába került. Az uradalmat Mária Terézia 1762-ben a szász egyetemnek zálogosította el 99 évre, 13 községet kiszakítva belőle a szervezett határőrséghez. Fogaras városának lakossága a fejedelmi korszakban magyarokból állt. Vidékén is sokkal több magyar volt, mint manapság. Az 1765-ben felállított oláh határőrezred oláhosította el egészen a vármegyét. 1766-ban szervezték meg a fogarasi kapitányságot, amely tisztjét magyarok és szászok felváltva viselték. 1767-ben Bruckenthal Mihály lett az első kapitány. Fogaras vármegyét is az 1876. évi XXXIII. törvény hozta létre. Fogaras vidékét kiegészítették az egykori Felső-Fehér vármegyéhez tartozó Olton túli falvakkal. Az 1920-as országcsonkítás ezt a vármegyét sem kímélte.
Területe 2.340km2, lakossága 88.217, 5% magyar, 5% német, 89% oláh. A községek aránylag kicsik, 5.000-nél több lakosa csak Fogarasnak van. Népsűrűség 37,7 fő/km2 (1890). Területe 2.444 km2, népessége 95.174, 7% magyar, 4% német, 88% oláh, népsűrűsége 38,9 fő/km2 (1910). A vizsgált időszakban az eltelt 20 év alatt, magyarok száma 59%-kal, az oláhoké 7%-kal nőtt, viszont a németeké 19%-kal csökkent. Az 1910-es közigazgatási viszonyok mellett népessége 132.051, 3% magyar, 93% oláh, 3% cigány. A települések továbbra is jellemzően aprók. 10.000 fő fölötti lakossággal, csak 3 település rendelkezik. A járások lakossága: Fogarasi-járás: 48.137 (36,4%), Törcsvári-járás: 41.201 (31,2%), Alsóárpási-járás: 24.127 (18,3%), Sárkányi-járás: 18.586 (14,1%). A vármegye magyar lakosságának több mint 60%-a Fogaras városában él, így a járások közül egyedül a Fogarasi-járás (4%) van a vármegyei átlag felett, de ez a magasabb népességnek köszönhetően nem annyira feltűnő. A másik három járásban is 2 illetve 1 százalék a magyarok aránya. A németek száma, és aránya is a Fogarasi-járásban (1%) a legnagyobb. Máshol nem érik el a fél százalékot sem. Az oláhok aránya a Törcsvári- (96%), illetve az Alsóárpási-járásban (95%) a legnagyobb. Számuk a Fogarasi-járásban (92%) a legtöbb, de itt a legnagyobb az össznépesség is, ezért arányuk kisebb. A 90%-ot egyedül a Sárkányi-járásban (87%) nem érik el, mivel itt magas a cigányok aránya (11%). Népsűrűség: 54 fő/km2 (2002). A vizsgált 112 év alatt a magyarok száma 34%-kal, a németeké 86%-kal lett kevesebb, míg az oláhok száma 56%-kal nőtt.
Fogarasi járás, és a vármegye székhelye Fogaras. 5.861, 41% magyar, 26% német, 32% oláh (1891). 6.579, 52% magyar, 16% német, 33% oláh (1910). A második világháborúig lassú fejlődés volt tapasztalható a városban. Először csak a nemzetiségi arányok cserélődtek fel. 7.841, 30% magyar, 14% német, 54% oláh (1930). Mivel a bécsi döntések nem érintették, ezért a dél-erdélyi városokhoz hasonlóan itt is felgyorsult a lakosságcsere. 10.482, 14% magyar, 10% német, 73% oláh (1941). A nagy háború után a kezdeti visszaesést követően ugrásszerű népességnövekedés vette kezdetét, ráadásnak még 1956-ban végleg beolvadt az Olt túlpartján levő Galac. 17.256, 10% magyar, 8% német, 81% oláh (1956), 22.934, 8% magyar, 9% német, 83% oláh (1966), 33.827, 8% magyar, 8% német, 83% oláh, 1% cigány (1977), 44.931, 6% magyar, 2% német, 91% oláh, 1% cigány (1992). Ez a látványos növekedés azonban csak 1992-ig tartott. Utána a lakosság száma majdnem visszaesett az 1977-es szintre. 36.121, 5% magyar, 1% német, 93% oláh, 1% cigány (2002).
Törcsvári járás, székhelye Zernyest. 3.435, 5% magyar, 8% német, 78% oláh, 9% cigány (1890), 4.253, 15% magyar, 7% német, 78% oláh (1910), 5.153, 14% magyar, 7% német, 78% oláh, 1% cigány (1930), 8.532, 9% magyar, 2% német, 89% oláh (1966). Ekkor történik egy jelentős lakosságnövekedés, amit az is elősegít, hogy beolvad Ótohán, melynek népessége 7.727 (1966) fő. Itt azonban nem következik be 1992 után olyan drasztikus visszaesés, mint Fogarason. 21.795, 5% magyar, 1% német, 93% oláh, 1% cigány (1977), 24.926, 3% magyar, 94% oláh, 2% cigány (1992), 23.888, 3% magyar, 94% oláh, 3% cigány (2002). Sárkányi járás, székhelye Sárkány. 1.556, 14% magyar, 51% német, 27% oláh, 8% cigány (1890), 1.925, 19% magyar, 45% német, 36% oláh (1910). Ezután a település népessége folyamatosan 1500 és 2000 fő között mozog, ezt csak 1966-ban tudta átlépni, de utána újra visszaesett, és 1977 után az addig jelentős német elem is elfogyott. 2.037, 10% magyar, 26% német, 63% oláh, 1% cigány (1966), 1.859, 11% magyar, 2% német, 82% oláh, 3% cigány (2002). Alsóárpási járás, székhelye Alsóárpás. 1.111 (1890), 1.266 (1910). Népessége nem nagyon változott az évek során, 1956-ban volt a legtöbb. 1.336 (1956), 1.127 (2002). A vármegye említésre méltó települése még Felsőucsa, melynek külterületén hozták létre az 50-es években Viktóriavárost. Lakosságuk összevonva a következőképpen alakult. 1.242 (1890), 1.237 (1910), 3.929 (1956), 8.046 (1966), 9.431 (1977), 11.189 (1992), 10.003 (2002). Lakói nagyrészt oláhok, de jelentős a magyar, a német, és a cigány elem is.
Látnivalók: Fogaras várát Apor László vajda építette 1310 körül, jelen alakját Bethlen Gábortól nyerte. A vár ma is épségben áll. Erődítmény és híres börtön volt a XVII. században. A református templom kertjében van eltemetve a hitbuzgó Bethlen Kata, aki a református templomot újra építtette, iskolai alapítványokat tett, egykori kúriájában most megyei kórház van. Törcsvár feletti meredek hegyen Törcsvár vára emelkedik. A vár az Árpádok óta szerepel történelmünkben, hiszen mikor II. Endre 1211-ben a német lovagrendet hívta be az ország határainak védelmére, a fából épült törcsvári vár is annak várai közé tartozott. Nagy Lajos 1377-ben kőfallal kerítette be, és a Barcagsághoz csatolta. 1498-ban II. Ulászló Brassónak zálogosította el, 1650-ben pedig II. Rákóczi György végleg átadta Brassónak magyar várnagy tartásának kötelezettsége mellett. A szász közösség 1916-ban Zita királynénak ajándékozta. Trianon után pedig a román Mária királynénak. Ő lakhatóvá tette, és nyári rezidenciaként használta is, majd lányára, Ilonára bízta, aki Habsburg Antal felesége lett. Az ő gyermekeik, vagyis a Bécsben élő Mária Magdolna és az amerikai építészként is ismert Domokos vehette át 2009-ben a visszaszolgáltatási törvény alapján, az 1948-ban államosított, és már 50 éve múzeumként működő romantikus várkastélyt. A 25-28 millió dollárt érő ingatlant három évig továbbra is múzeumként üzemeltethetik, utána pedig a Habsburg család dönthet rendeltetéséről. Egyelőre úgy látszik, hogy Domokos sem akarja elzárni a turisták elől. Azt viszont leszögezte, hogy a vár körül kialakult hamis Drakula mítosztól mentesíteni fogja ezt az építészeti ritkaságot. Kerc legnevezetesebb műemléke a cisztercita templom és kolostor, mely a XIII. század közepén épült, de alapítását a korabeli források 1202-re teszik. A XVI. században indult pusztulásnak. Kolostorának egy része emeletnyi magasan áll, templomának szentélyét evangélikus templommá alakították át. Az apátság még romjaiban is lenyűgöző látványt nyújt. Alsószombatfalván az 1750-ben épült, barokk Brukenthal-kastély ma a méntelep és az erdőgazdaság központja, valamint park veszi körül. Felsőszombatfalva határában egy dombon áll egy ortodox kolostor. Mely a legnagyobb ilyen épület Erdélyben. Üvegikonfestő műhely működik benne, könyvtárában értékes régi kéziratokat és könyveket (többek között egy IX. századi perzsa kódexet és egy 1488-as kiadású Thuróczy-krónikát), múzeumában kb. 500 ikont őriznek. Várának már csak romjai vannak meg, viszont a festői Szombatfalvi-völgyben jelentős üdülőközpontot létesítettek. Breázán egy XIII. században épült vár romjait találhatjuk. A Szombatfalvi-völgyön kívül a vármegye más természeti szépségeit is érdemes felkeresnünk. Ilyen a Vád mellett található híres 394 hektár kiterjedésű Nárcisz-mező, melynek tisztásait májusban ellepik a csillagos nárcisz fehér virágai. Kercisóráról elindulva a Fogarasi havasokban először az 1200 m magasságban lévő páratlan szépségű Bulla vízesést találjuk, mely több mint 60 méter magas. Majd a Bulla-tó, mely egy gyönyörű fekvésű tengerszem a Fogarasi havasokban, 2043 m magasságban, a Negoj közelében. A Negoj-csúcs innen mászható meg. A csúcs érdekessége az, hogy a tetején áll még a régi magyar határkő is!
