Gömör és Kis-Hont vármegye

   Hazánk Tisza-jobbparti részében található, a Sajó és a Rima felső folyásánál. Határai északon Liptó és Szepes, keleten Abaúj-Torna, délen Borsod és Heves, nyugaton Nógrád és Zólyom vármegyék. Gömör vármegye székhelye Gömör, vagyis a mostani Sajógömör, illetve a gömöri vár volt, majd a XVIII. század elejétől pedig Pelsőc. Miután Kishonttal egyesült a vármegye, annak székhelye lett a központ, ami Rimaszombat.

   Gömör földje túlnyomóan hegyes és nagyobb síkság az egész vármegyében nincsen. Legmagasabb hegységei északi részében emelkednek, ezért az egész vármegye dél felé lejtősödik és folyóvizei is szinte mind arra veszik útjukat. Északi határát képezi az Alacsony-Tátra láncolata, mely Gömör-Kishont és Liptó vármegyék határain mered az égnek.  Az Alacsony-Tátra hosszanti gerincén a Nagy-Meszes (1691 m), és a Királyhegy (2024 m, amely a vármegye legmagasabb pontja) a főbb csúcsok. A Király-hegy az Alacsony-Tátra legkeletibb kiemelkedése. Négy folyó, a Vág, a Garam, a Hernád és a Sajó vízgyűjtőjének határa. Neve a monda szerint Mátyás királytól származik, akinek vadászterülete volt itt. Az Alacsony-Tátra gerince dél felé hirtelen ereszkedik a Garam völgyébe, mely a Gömör-Szepesi-érchegységtől (Fabova 1439 m), és az attól nyugatra elterülő, a Rima által elválasztott Magyar-érchegységtől (Klénóci-Vepor 1338 m) választja el. A Gömör-Szepesi-érchegységnek több csoportja ágazza be a vármegyét, mely dél felé egészen a Sajó és a Rima völgyéig ér el. Északon a Murányi-fennsík érdekes mészkőképződményei terülnek el, melyek az 1408 m magas Kljakban érik el legnagyobb magasságukat. Ezen, egészben véve a középhegység magasságát túl nem haladó, kiterjedt hegység legjelentősebb csúcsai: a Kakas (1411 m), a Satolica (1476 m), és a majdnem tisztán vasércekből álló Vashegy (812 m). A vármegye délkeleti részén, a Sajótól középső részétől keletre, a sokkal alacsonyabb, de még az Érchegységhez tartozó barlangvidékeiről híres Gömör-Tornai-karszt húzódik. Az Érchegységbe a délnek irányuló folyók, a Sajó, a Csetnek, a Murány, a Turóc, a Balog és a Rima mély völgyeket vájnak. A Garam mellett ezek, és az északon egy darabig határfolyóként funkcionáló Gölnic a vármegye legjelentősebb vízfolyásai. A Rimától délre emelkedő hegyek a Medves-hegység és a Bükk, melyek csak csekély mértékben lógnak be a vármegye területére, a Magyar-középhegység tagjai. A vármegye folyóvizei, a Királyhegy tövében fakadó Garam és Gölnic kivételével, mind délnek veszik útjukat és a Sajóba ömlenek. A Sajó a vármegye keleti részét öntözi, melyet Putnoknál hagy el. Ásványos vizekben a vármegye igen gazdag, kiemelendő a csízi, ezen kívül ahol még fakadnak források az többek közt Tiszolc, Garamfő, Cserepes, Gömörsid, Jolsva, Várgede, Tornalja és Kuntapolca.

   Növényzete a vármegye természeti viszonyainál fogva igen változatos, hiszen a síkságtól a havasokig minden fellelhető. A déli részeken inkább búzát, míg a hegyes vidéken árpát és zabot termelnek. Valamint cukorrépát, és a vármegye déli részében dohányt. A gyümölcstermelés főleg Csetnek, Jolsva és Szilice vidékén jelentős. A szőlőtermelést a vármegye déli részében űzik. Többek közt Gömörszőlős, Sajógömör és Cakó környékén. A keskeny déli sáv az Abaúj-Miskolci borvidék része. A vármegye északi részében nagy kiterjedésű erdőségek vannak, melyeket a magasabb régiókban havasi rétek és legelők váltanak fel. A vármegye erdőségeit a magasabb hegységekben leginkább fenyő, az alacsonyabbakban lombhullatók alkotják.

   Ásványi kincsei jelentősek. Gömörrákos lakói főként a bányászatból éltek, a XIX. században vasércet, rezet, higanyt bányásztak. Ezen kívül kohászattal is foglakoztak. 1922-ben a bányászatot leállították. Majd 1952-től újabb bányákat nyitottak a község területén. A Jolsvát az itteni vas és ólombányák művelésére idetelepített német bányászok alapították. Alsósajón XIX. század elején három vasolvasztó, három hámor, a század végétől vasgyár működött a községben. Fellendült a bányászat is, bányáiban vasat és higanyt bányásztak. Betlér bányásztelepülésként keletkezett a XIII. század végén, melynek határában vasat, rezet, aranyat bányásztak. 1781-től vasolvasztó és két vashámor is működött itt. 1853-ban egy másik olvasztó is épült a területén. Csetnek története kezdettől fogva szorosan összefonódott a bányászattal. 1344-ben említik, hogy a bányászathoz vízi energiát is felhasználnak. 1832-ben alapították réz és vasfeldolgozó gyárát, mely a XX. század elejéig üzemelt. 1883-ban két nagyolvasztó és több kohó épült a kitermelt ércek feldolgozására. A vasipar itt a XX. században indult hanyatlásnak. Rozsnyón az ércbányászat a távoli múltban gyökerezik. Hegyeiben vasat, aranyat és más érceket bányásztak, vasbányája ma már nem működik. Baráttelkén található Közép-Európa legnagyobb magnezit bányája.

Cigánka, Murány várával

Krasznahorka, vár

Betlér, Andrássy-kastély (Saint Moritz)

Rimaszombat, vármegyeháza

   A hegyek gazdag érceiből Dobsina gyorsan meggazdagodott. Határában aranyat, ezüstöt, nikkelt, majd később vasat, rezet, kobaltot és higanyt bányásztak. A XVII. században a környék vasiparának központja lett, ahol fegyvergyár is működött. Itt alakult meg 1680-ban az ország első vasolvasztója. A bányászat és a kohászat a XIX. század végén szűnt meg. A XIX. századtól a Jolsván jelentős magnezit ipar fejlődött ki. Magnezit gyára 1921-ben épült fel, a termelés 1923-ban indult, ami jelenleg is üzemel. Már 1557-ben három hámor és öt kohó működött Lubény területén. Vaskohászata különösen a XIX. században indult gyors fejlődésnek. 1897-ben kezdtek itt magnezitet bányászni, azóta is működő jelentős magnezit ipar fejlődött ki. 1556-ban 8 vaskohó működött Nagyrőcén. A XVII. században jelentős vasércbányászattal, posztó- és szövőiparral rendelkezett. Napjainkban a textilipar mellett a magnezit ipar működik. Nyusta vaskohójának és magnezit bányájának köszönhetően a XIX. században rohamosan fejlődött. A Rimamurány-Salgótartjáni vasművek vasolvasztója és magnezit pörkölő üzeme működött itt. Északi határában ma is magnezit gyár üzemel. A vele összeolvadt Likéren pedig kohó működött. Szirktől keletre emelkedik a Vashegy. Már a XIII. században is bányásztelepülés volt, mely később azonban elpusztult. A vasérc itteni bányászatáról az első említés 1570-ből származik. Itt működött a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű rt. egyik jelentős bányatelepe. Az itt, valamint a szomszédos Gömörrákoson bányászott vasércet 13 km hosszú drótkötélpályán szállították az rt. már említett likéri kohójába. A termelés 1891-ben indult meg. A XIX. században a kohó mellett nagyolvasztó és vashámor is épült. Itt működött a vármegye legrégibb pörkölőkemencéje, mely 1871-ig a vasmű felépüléséig üzemelt. Dernő vasércbányáit a XVII. században nyitották. 1805-ben a falu területén négy vasolvasztót építettek. 1821-ben itt épült meg az akkori Magyarország legnagyobb vasgyára. 1838-ban felépült a finomvasöntöde. 1913-ban végleg bezárták a vasgyárat. A vasgyár romjai ma is láthatók. Itt gyártották egykor a Lánchíd egyes vaselemeit. Tiszolcon öntötték a Rákóczi-szabadságharc ágyúgolyóit. 1783-ban nagyolvasztó épült, ahonnan az 1840-es évekig szállították a vasat egész Magyarország területére. Nagyolvasztójában a XIX. század derekán a legtöbb nyersvasat állították elő. 1874-ben új nagyolvasztó kezdte meg működését. A XX. század elejére jelentős ipari központ lett számos gyárral, üzemmel. 1964-ben megszűnt a nagyolvasztó, és kohásziparát 1965-ben a Kassai Vasműbe költöztették át. A XVIII. században vasolvasztók működtek Kuntapolca területén, ahol 1830-ban nagyolvasztó is épült. A XVIII. század elején épült vasöntöde még ma is látható. Főként vasércet bányásztak Martonházán és vaskohók is működtek a falu területén. Határában egykor aranyat, vasat, ólmot bányásztak. A XVII. századtól a községben két papírmalom, nagyolvasztó és több vashámor is működött. Határában a XIX. században rézkohó is üzemelt. Oláhpatak területén már a XV. század elején vasat bányásztak és vashámor is működött itt. 1773-ban lakóinak nagy része a két vaskohóban dolgozott. A XIX. század elején vasolvasztó és vashámor működött a község területén. 1843-ban gróf Andrássy Károly nagyolvasztót építtetett, amely a század végéig üzemelt. A Károly kohó 1870-ból származó ipari műemlék, nagyolvasztója még ma is működőképes. A XVIII. században Koháryháza területén vasércet bányásztak. Itt volt a Coburg hercegi hitbizomány bányáinak igazgatási központja és egyik vasgyára. Murányalján a XVI. században vasat bányásztak és dolgoztak fel területén. 1823-tól fűrésztelep és kerámiagyár működött a területén. Nagyszaboson van Felső-Magyarország egyik legnagyobb, 1817-ben alapított papírgyára. Rimakokován és környékén 1787-től több üveggyárat alapítottak, az itteni 1930-as évekig működött. Jelenleg faiparáról, papírgyártásáról nevezetes a település. Az ide tartozó Újantalvölgyben azonban még működik az üveggyár. Cserepes lakói cserépkészítéssel és fazekassággal foglalkoztak. A XVIII. században porcelángyárat alapítottak a községben. A XX. század elejétől a Serényfalva lakossága a téglagyárban dolgozott. A talaj nagy részét alkotó agyagos üledék adta előnyöket kihasználva már akkor is működött a máig is termelő téglagyár.

   A vármegye történeti hagyományai a honfoglalás koráig nyúlnak vissza, amikor Huba vezér vitézeivel itt megtelepedett és az egyik vára az ő leányától Hajnácskától, a másik Gedő nevű hadnagyától kapta nevét. Tény, hogy a honfoglalás korában a legelső megszállt területek közé tartozik, de Hajnácskő és Gede várai feltehetően később épültek. Gömör a Magyar Királyság egyik legrégibb vármegyéje volt. Kezdetben a Sajóig elnyúló Hont vármegye része, de hamar kivált belőle. Kis-Hont pedig ekkor még egyben volt Honttal, melyhez ekkor még hozzá tartozott Nógrád felső része. Nógrád észak felé történő terjeszkedésével azonban Hont vármegye kettészakadt. Gömör, mint önálló vármegye már 1209-ben okiratilag szerepel és az egész XIV. századon keresztül Torna vármegye Gömörrel együtt tartja gyűléseit. Az ércekben dús bányák birtoklása hamar felkelti egyesek érdeklődését. Rozsnyót már 1291-ben kapta II. Endrétől az esztergomi érsek és így az az esztergomi érsekség birtokába jutott, amit Károly Róbert 1323-ban megerősített. Rozsnyó ettől kezdve egyik bányavidéknek középpontjává lett és széleskörű önkormányzattal bíró várossá fejlődött. 1326-ban a túlnépesedett Korpona lakóinak egy csoportja alapítja Dobsina városát. A déli vidéken az ajnácskői, gedei és serkei várak és a hozzájuk tartozó uradalmakért a Lorántffyak és Felediek közt a viszályok messze behúzódnak XVI. századba, amikor a perlekedő felektől Ráskay Gáspár az ajnácskői és gedei várakat kezére kerítette. Ettől Gedét Bebek Ferenc foglalta el, majd a gersei Pethők kerítették kezükre, míg egy 124 éven át húzódott per után az akkor már romban heverő várat a hozzá tartozó Feledy féle javakkal 1594-ben a Kubinyiak kapták meg. Ettől kezdve itt a Lorántffyak és Kubinyiak az uralkodó családok. Csetnek és Dobsina vidéke, a közös eredetű csetneki és a pelsőci Bebek családokhoz került IV. Béla 1243-ban kelt adománylevele alapján. Dobsina a Csetnekiek alatt virágzott fel. Az északi vidéknek egykori várai: Csetnek, Pelsőc, Jolsva, Murány, Krasznahorka. Mind hatalmas egymással rivalizáló családok fészkei, melyek közti viszályokról, és bányafoglalásokról szól a vármegye története egészen a mohácsi vészig. Az egyesített vármegye másik nevezetes középpontja a Rima völgyében 1268 táján a kalocsai érsekség birtokán keletkezett Rimabánya, amely később, a XV. században már, mint az ajnácskői vár tartozéka volt. Hont vármegye miután a XV. század elején két részre szakadt, Kis-Honttal hol önálló megyeként, hol Hont vármegye tartozékaként találkozunk, míg az 1729. évi XXIII. törvénycikk kimondta, hogy a Kis-Honti járás Hont vármegye mellett maradjon. Ezek mellett a 1440-től Giskra rabló hadai fészkelték itt be magukat a vármegye északi részébe és I. Mátyás királynak hívei, Loránd György gömöri főispán és Szapolyai István csak hosszas harcok után, 1459-ben vehették vissza tőlük megszállt területeit és legerősebb fészküket, Murányt. Rimaszombat többször is volt béketárgyalások színhelye Giskra és Mátyás közt. A török hódítás korában a híres kalandorok, Balassa Menyhért, Basó Mátyás és a Bebekek a királyokkal együtt változtatták a várak birtokát, folyamatos harcot viselve egymás és a királyi hadak ellen. A törökök több déli vár bevétele után Rozsnyóig, és Dobsináig portyáznak. Ekkor pusztul el a legtöbb vár, csak Murány és Krasznahorka maradt meg. Rimaszombat falai is ekkor tűntek el teljesen. A védművek nélküli Rozsnyót a török többször rabolta ki és égette fel. 1566-ban, amikor a császáriak Krasznahorkáról elmenekültek, a törökök a közeli Rozsnyót is kifosztották. 1584-ben ismét dúltak a városban, sok kárt okozva. A tizenöt éves háború mentette fel a vármegyét a hódoltság alól, bár egyes részei még a török kiűzéséig megszállva maradtak. Murányt 1609-ben Széchy Tamás szerezte meg és ettől fogva a Széchyek a vármegye nagy részének urai lettek. 1644-ben Wesselényi Ferenc nádor, aki akkor még a füleki vár kapitánya volt, vette be Murány várát és úrnőjének, a szép Széchy Máriának szívét, ezzel I. Rákóczi Györgytől III. Ferdinándhoz térítve a vármegyét is. Akinek fiával, I. Lipóttal már korántsem volt olyan felhőtlen a viszonya, melynek köszönhetően még Murányban szőtték a Wesselényi-féle összeesküvés fonalait. A nádor 1667-ben bekövetkezett halála után az összeesküvéssel kapcsolatos mindenféle gyanúokok miatt Széchy Máriának el kellett hagynia Murányt, Kőszegen halt meg száműzetésben. 1685-ben Rosznyónál szenvedett vereséget Thököly Imre Doria császári ezredestől. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket. Majd itt döntöttek a Habsburgokat trónfosztó ónodi országgyűlés összehívásáról. A hatalmas murányi uradalmat 1720-ben Koháry István vette meg, utódaitól az 1826-ban a Szász-Coburg-Gothai hercegi házra szállt. Krasznahorka tartozékaival az Andrássyaké volt. Ezen két főúri családnak érdeme a vármegyében történő nagymérvű bánya- és vasipari fejlődés. Rozsnyó 1776-tól római katolikus püspöki székhely. A püspökséget Mária Terézia alapította. 1786-ban Rimaszombat lett véglegesen Kis-Hont vármegye székhelye. Az 1802. IX. törvénycikk az anyamegyétől Nógrád területe által elválasztott Kis-Hontot Gömör vármegyéhez kapcsolta. 1849. február 26-án, Murány és Tiszolc közötti csatában győzte le a magyar honvédsereg a felkelő szlovákokat. 1849-ben Tornalján ütközött meg Dembinszky honvédserege Schlick tábornok császári seregével. 1849 júliusában Rimaszombaton kezdte meg az egyezkedést Görgey az oroszokkal. Az 1881. LXIV. törvénycikk mely Torna vármegyét Abaújjal egyesítette, annak volt Dernői járását Gömörbe osztotta be. Gömör és Kis-Hont egyesítésének emlékét egészen 1882. évig fenntartották úgy, hogy a vármegyei gyűléseket felváltva Rimaszombatban és Pelsőcön tartották, mígnem az 1882 márciusában Pelsőcön tartott rendkívüli vármegyei közgyűlésben véglegesen elhatározták, hogy az egyesített vármegyék székhelye kizárólag Rimaszombat legyen. 1883. márciusi közgyűlése a kormányhoz felterjesztést intézett, hogy a vármegye magát jövőben a Kis-Hont elhagyásával Gömör vármegyének nevezzék. Ez irányában azonban még felsőbb intézkedés nem történt. 1920-ban a vármegye legnagyobb részét megszállják a csehek, kivéve egy kis területet Putnok környékén, mely a székhelye is volt erre a rövid időre, és néhány települést a rimaszécsi járásból a vármegye déli részéből. 1923-ban a csonka megyét összevonták Borsoddal Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven. 1938-ban a vármegye nagy részét ismét Magyarországhoz csatolták az I. bécsi döntéssel. Ekkor az önálló Gömör és Kishont, illetve Borsod vármegyék újraalakultak, 1945-ben mikor északi területeit újra elveszti, ismét egyesültek, immár nem csak ideiglenesen, Borsod-Gömör megyeként. Ez a rövid életű megye azután az 1950-es megyerendezés során egyesült Abaújjal és Zemplénnel, így jött létre a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye.

   Terület 4.275 km2, lakosság 174.810, 54% magyar, 3% német, 42% tót. A községek általában kicsik, 5.000 lakosnál több csak Rimaszombatnak van. Népsűrűség 40,9 fő/km2 (1890). Területe 4.279 km2, népessége 188.098, 59% magyar, 2% német, 38% tót, népsűrűsége 44 fő/km2 (1910). A két népszámlálás közt a magyarok száma 18%-kal nőtt, a németeké 34%-kal, a tótoké 4%-kal csökkent. A csonka vármegye területe 318 km2, népessége 12.814, népsűrűsége 40,3 fő/km2 (1920). Borsoddal való egyesítés után, mikor visszatért a Felvidék déli része már önálló vármegyeként területe 1.993 km2, népessége 107.181, népsűrűsége 53,8 fő/km2 (1941). 1910-hez képest annyi változás történt, hogy két település a vármegye déli részén beolvadt Ózdba, így azokat átcsatoltam. Ennek megfelelően területe 4.255 km2, népessége 226.523, 36% magyar, 58% tót, 5% cigány. A járások népessége: Rimaszombati járás: 55.823 (a vármegye lakosságának 24,7%-a), Rozsnyói járás: 54.829 (24,2%), Tornaljai járás: 39.421 (17,4%), Rimaszécsi járás: 31.554 (13,9%), Nagyrőcei járás: 29.465 (13%), Garamvölgyi járás: 15.431 (6,8%). A magyarok a déli járásokban vannak többségben. Számuk, és arányuk is a Tornaljai járásban (79%) a legtöbb, de a Rimaszécsi járás (75%) se marad el sokkal. A középső járásokban már kisebbségben vannak. Arányuk azonban még a Rozsnyói- (26%), és a Rimaszombati járásban (19%) is jelentősnek mondható. A Nagyrőcei járásra (6%) ez már nem jellemző, míg teljesen északon a Garamvölgyi járásban arányuk már nem éri el az 1%-ot. A tótok értelemszerűen csak a Rimaszécsi- (18%), és a Tornaljai járásban (14%) nincsenek többségben. A Garamvölgyi járás (95%) ezzel ellentétben majdnem teljesen tisztán tót, de itt jelentős a cigányok száma is. Ugyanez van a Nagyrőcei járásban (87%), csak ott van még sok magyar is. Az éles nyelvhatár miatt még a Rimaszombati- (77%), és a Rozsnyói járásban (69%) is a vármegye átlag fölött van az arányuk. A cigányok száma és aránya egyaránt a Tornaljai járásban (7%) a legnagyobb. Népsűrűség: 53,2 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 év alatt a magyarság száma 14%-kal csökkent, a németek pedig teljesen eltűntek. Számuk jelenleg nem éri el az 1890-es 2%-át. Ellenben a tót száma 78%-kal nőtt.

   A vármegye, és a Rimaszombati járás székhelye Rimaszombat. 5.562, 88% magyar, 3% német, 9% tót (1890), 6.912, 90% magyar, 2% német, 6% tót (1910). 7.020, 94% magyar, 5% tót (1941). 14.191, 41% magyar (1960), 19.699, 41% magyar (1980), 25.088, 37% magyar, 59% tót, 3% cigány (2001).

   A Rozsnyói járás székhelye Rozsnyó, 4.812, 87% magyar, 6% német, 7% tót (1890). 6.565, 91% magyar (1910), 6.832, 94% magyar (1941). 11.805, 35% magyar (1970), 18.039, 36% magyar (1980), 19.261, 29% magyar, 69% tót, 1% cigány (2001). Tornaljai járás székhelye Tornalja, 1.510, 97% magyar, 1% német, 1% tót (1890). 2.033, 99% magyar (1910), 8.169, 63% magyar, 29% tót, 6% cigány (2001). Rimaszécsi járás székhelye Feled 849, 99% magyar (1890). 878, 99% magyar (1910), 2.259, 58% magyar, 32% tót, 8% cigány (2001). Nagyrőcei járás székhelye Jolsva, 2.419, 46% magyar, 2% német, 51% tót (1890). 2.846, 81% magyar (1910), 2.672, 84% magyar (1941), 3.538, 7% magyar (1970), 3.287, 5% magyar, 84% tót, 1% cseh, 9% cigány (2001). A Garamvölgyi járás 1900-ban vált ki a Nagyrőcei járásból. Szolgabírói hivatalának helye, és egyben járásszékhelye Nándorvölgy lett, úgy hogy az 1954-ig Királyhegyalja része volt. Ezért itt Királyhegyalját tekintem járásszékhelynek, és a két település közös adatait fogom közölni. 2.546, 3% magyar, 3% német, 93% tót (1890), 2.558, 11% magyar, 87% tót (1910), 1.796, 80% tót, 19% cigány (2001). Jelentősebb település még Nagyrőce, 1.817, 17% magyar, 2% német, 81% tót (1890). 1.925, 52% magyar, 2% német, 45% tót (1910), 5.966 (1970), 11.881 (1980), 13.466, 3% magyar, 92% tót, 4% cigány (2001).

   Látnivalók: Rimaszombaton az egykori vármegyeháza, 1798-ban épült. A régi vármegyeháza épülete a Főtéren, ma járási könyvtár. Az új vármegyeháza 1902-ben épült. Homlokzatán Gömör vármegye címere látható. A városháza 1801-ben épült. A Gömöri Múzeum épülete 1850-ben huszárkaszárnyának épült, majd iskola, 1882-től pedig múzeum lett. A Zathureczky-kastélyban ma mezőgazdasági kutatóintézet van. A Murányi-fennsík 938 méter magas Cigánka nevű szirtjére épült Murány vára, mely Magyarország egyik legmagasabban épült vára. Ahogy Petőfi mondta: „Tán még a villám is alatta születik.” A Murányalján Koháry-Coburg-kastély 1793-ban épült. A közelben a sísport kedvelőit jól kiépített, felvonókkal felszerelt síközpont várja. Először a XIII. század elején épült vár Jolsván, amely elpusztult, helyette a régi közelében 1327 után építettek várat. Az 1440-es években elfoglalták a husziták, ezután nem sokkal elpusztult, mert 1453-ban már nem szerepel, azóta rom. Ezek a várostól északkeletre emelkedő 810 m magas hegyen találhatóak. A főtéren álló Koháry-kastély a régi kolostor helyén épült 1800-ban. A városháza 1781-ben épült. Határában kis fürdőtelep található Jolsvatapolca néven. A település 25 °C-os ásványvízforrásáról nevezetes. Sajógömör egykori várból már csak a sáncok helyei vehetők ki. A templom előtt áll az urakat megkapáltató Mátyás király szobra. Ezt az eseményt a talapzaton található tábla is megörökíti. A falu közepén a Szent-Ivány-kastély áll. Krasznahorka várát a XIII. század második felében építették. 1575-től Andrássy birtok lett, akik 1578-1585 között reneszánsz erődítménnyé építették ki, majd 1676-ban pompás palotává alakították. 1812-ig lakták, 1817-ben a felsővárba villám csapott és legrégibb részei leégtek, de többi része ma is teljes épségben áll. A várban ma múzeum található. A fegyver- és bútorgyűjtemény mellett festmények és különleges kürtök is megtekinthetők. Csetnek egykori vára a XIII. században épült, a XVII. század elején várkastéllyá építették át, 1667-ben már négy emeletes. 1685-ben a kurucok felégették. A múlt század végén korszerűsítették, és ma is épen áll. A városháza 1780-ban épült. Pelsőc vára a XIII. században a várostól északkeletre emelkedő 427 m magas hegyen épült, a török időkben végvár lett. 1567-ben a császáriak lerombolták, azóta rom. Az egykori megyeháza 1720-ban épült. A Tiszolc feletti 893 m magas Várhegyen földvár állt. Itt állnak ma is egykori várának csekély romjai. Valószínűleg a XIII. század második felében építették. A régi városháza 1797-ben épült, 1845-ben átépítették. A város keleti részén forrás és fürdő található. A Várgede feletti hegyen állt egykor Gedővár, mely a XIII. század második felében épült. A Várhegy aljában gyógyvizű forrás van, melyre gyógyfürdő épült. A Várhegy keleti oldalán áll az 1865-ben épített Kubinyi-kastély. Ajnácskő feletti bazaltkúpon állnak várának romjai. Kastélya 1820-ban épült. Várromok találhatók még Gömörrákoson, Alsósajón és Derencsényben. Nagyrőcén a városháza épülete 1809-ben épült. A városi kórház pedig 1875-1877 között épült fel. A tornaljai városháza 1926-1928 között épült. A Tornallyay-kúriában gyermeknevelő intézet működik. A mai városi parkban áll az a hatalmas mészkőszikla amelyen a városnak nevet adó középkori őrtorony állt. A strandfürdő medencéit az egykor malmot hajtó Melegvíz nevű tengerszem vizével töltik fel. A Csevice nevű ásványvíz egyik forrása itt tör fel a mélyből. A városban négy kastély található. Betlér északi végén áll az Andrássy-kastély, amely a XVII. század végén várkastélynak épült. Itt lakott az Andrássy család, miután Krasznahorka várát elhagyta. A kastélyt 1880-ban korszerűsítették, teljes régi berendezése megmaradt. Híres vadásztrófea-gyűjteménye és 1793-ban Andrássy Lipót által alapított könyvtára van. A kastélyt gyönyörű díszpark veszi körül tóval, vízeséssel, kúttal, az egykori könyvtár és állatkert épületeivel. Jelenleg múzeumként funkcionál. Feled négy nemesi kúriája a XVI.-XVII. században épült, az egyik a Vécsey családé volt. Sokat időzött itt Vécsey Károly tábornok aradi vértanú. Temetőjében nyugszik, De La Motte francia ezredes, II. Rákóczi Ferenc tüzérségének megalapítója. A rozsnyói püspöki palota eredetileg a jezsuiták székházának épült, mai formáját 1777-ben átépítésekor kapta. A városháza 1810-ben épült. A városnak bányamúzeuma is van. A murányhutai Coburg-kastély 1951 óta szolgál a pszichiátriai intézményként. A közelben áll egy vadászkastély is. Az alsóvályi Bélik-kastély XVIII. századi eredetű, mai formájában 1843-ban épült. Jelenleg a községi hivatal és az óvoda működik benne. Nagy területű angolpark övezi. Harkácssánkfalva kastélya 1768-ban épült, 1826-ban átépítették. Másik kastélya 1778-ban épült, a XIX. század első felében építették át. Vámosbalogban a Koháry-kastély 1720 körül épült. A XIX. században a Coburg hercegi család birtoka lett, akik 1815-ben átalakították. Körülötte angolpark és halastó létesült. Ma egészségügyi létesítmény. Parkjában találhatók a XIV. századi vár romjai. Kálosa kastélya a XIX. század elején épült. 1939 óta községi tulajdon, melyet oktatási célokra alakítottak át. Ma iskola működik benne. A rimaráhói Ruthényi-kastély 1565-ben épült, a XVIII. és XIX. században átépítették. A kastélyban ma kertészeti szakiskola van. Gicén a Czékus-kastély a XVIII. században épült. A Fáy-kastély a XIX. században épült. Sajószentkirályon a Jankovich-kastély 1744-ben épült, egy korábbi kastély alapjain. A kastély jobb szárnya alkotja az 1752-ben épült Szent László templomot. Rimakokován Forgách-kastély található, mely a XIX. század elején épült. 1952-ben átépítették. A környező hegyeken több sípálya, és panzió is található. Serkén parkkal övezett Gömöry-Maróthy-kastély áll. Egykori várának már alig maradt nyoma. Berzéte várának csekély romjai a falu mellett emelkedő magaslaton láthatók. Kastélya 1729-ben épült. Putnokon a Serényi-kastély az egykori végvár helyén épült a XVIII. században. Mai alakját 1834-ben nyerte el. A Gömöri Múzeum pedig 1987-ben nyílt meg. Bánrévén a Vay-Serényi-kastélyban jelenleg óvoda működik. A gömörsidi Záborszky-kastély 1890-ben épült, ma a községháza van benne. Koháryházán kétemeletes Coburg-kastély van. További XVIII. században épült kastélyok vannak Licén kettő is, valamint Sajólenke Szilárdy-kastélya, Dernő és Oláhpatak Andrássy-kastélyai. XIX. században épült Kövecsesen a Jansen-kastély, valamint Gömörpanyit és Uzapanyit kastélya. Cserepesen a porcelángyár XVIII. században épült épülete ma is áll. A közelben ásványvizes forrás, és termálfürdő is található. Deresk híres fazekas falu, ahol a helyszínen tekinthető meg a különböző cserépedények készítése és a fazekasok műhelyei. Poloszkón az egykori vaskohászat emléke az 1814-ben épített vashámor épülete. Az egykori vasgyár épületei még láthatók a Szirkhez tartozó Vörösvágáson. Nyusta vasbányászatára emlékeztet a falu nyugati határában álló Rákóczi-korabeli vaskohó. Barka kastélya a XIX. század végén épült egy XVIII. századi udvarház alapjain. A közeli Hólyuk-barlang az UNESCO Világörökség listáján szerepel a Gömör-Tornai-karszt barlangjai részeként. A vidék további világörökségi helyszínei. Az Aggtelek közelében található 25 kilométeres kiterjedésű Baradla-barlangrendszer, mely a mérsékelt égöv leghosszabb aktív patakos barlangja. Az első írásos említése 1549-ből származik. Első felmérést 1794-ben Sartory József végezte el. A barlanglátogatás megkönnyítése érdekében, az első kiépítést 1806-ban végezték el. 1890-ben a Vörös-tónál mesterséges kijáratot létesítettek. 1922-ben a barlang végpontját jelentő Színpad folytatásában 500 m új szakaszt tártak fel, mely így 1928-ban a szomszéd vármegyében található Jósvafő felől új kijáratot kapott. A barlangrendszer Kecső felöli bejáratát 1926-ban pénzügyőrök fedezték fel csempészek után kutatva. A Dobsina határában levő 1870-ben felfedezett Dobsinai-jégbarlang kedvelt kirándulóhely. Szintén a világörökség része. A városháza 1870-ben épült. Az 503 m-es tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő Szilicei-jégbarlang a mérsékelt öv legalacsonyabban fekvő jégbarlangja, így nem csoda, hogy ez is része a világörökségnek. A 300 m hosszú Martonházi-aragonitbarlangot 1954-ben fedezték fel, és 1972-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A Várhegy északkeleti oldalán 660 méter magasan nyílik. Ez is a világörökség része, és a világ három látogatható aragonitbarlangjának egyike. Csíz földjében rejlő gyógyvizet 1860-ban egy helybeli gazda fedezte fel, aki kútásáskor ivásra alkalmatlan sós vizet talált. A később derült ki, hogy ásványi anyag tartalmú. Gyógyfürdőt létesítettek és a környék kedvelt üdülőhelye lett. A fürdőt a II. világháborút követően korszerűsítették és bővítették. Központi fürdőépülete a XIX. század végén épült. Meleghegyen található Felső-Magyarország legmelegebb vizű tava, hőmérséklete eléri a 27 °C-ot. Rekreációs központja a zenei fesztiválokkal a fiatalok kedvelt nyári pihenőhelye. A keleméri Mohos-tavak egyedülálló természeti látnivalók. A jégkorszak végén az akkor kialakuló lefolyástalan területeken víz maradt vissza, amelyet idővel a növényzet elfoglalt, és a víz tetején mintegy másfél méter vastagságban alkot a tőzegmoha egy szőnyegszerű növénytakarót. A fokozatosan vastagodó tőzegmohalápok ma is őrzik a jégkorszak néhány érdekes növényét. A Mohos-tavak jelenleg természetvédelmi területnek számítanak.