Győr vármegye

   Hazánk Duna jobb- és csak igen csekély részében annak bal parti részén található vármegye. Határai északon Pozsony, keleten Komárom, délen Veszprém, nyugaton Sopron és Moson vármegyék. Székhelye Győr.

   Területe a Rába, és a Duna mentén majdnem teljesen sík, csak délen vannak alacsony dombsorok (legnagyobb magassága, amely egyben a vármegye legmagasabb pontja a 317 m-es Szent Pál-tető). Síksága a Kis-Magyar-alföldhöz tartozik, és a Duna mentén legmélyebb fekvésű, és ezt a részét három folyóköz, illetve sziget képezi. Északi része a vármegye egyetlen Duna balparti területe, mely a Csiliz csatornáig elterülő Csilizköz. Ennek tengerszint feletti magassága mindössze 108-109 m. Tőle délre az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna közt a Szigetköz terül el (111-117 m), míg a Rába és Rábca köze a Tóköz nevet viseli (114-122 m). A dombság a Bakony legészakibb csoportja, a Sokoró. Három egymással párhuzamosan délkeletről északnyugat felé elnyúló kiemelkedést kis patakok völgyei választanak el egymástól. Ezen domboktól nyugatra, a Sokorói-Bakonyéren túl a Sokoróalja fekszik, mely a Rábáig tart, és annak ellenére, hogy 200 m alatti területről van szó, közel sem olyan sík, mint a Rábán túli rész. Folyóvizekben igen gazdag, és a szabályozás előtt a Duna, a Rába és mellékvizeik gyakran elöntötték. A folyókat terjedelmes mocsarak kísérték, ma azonban e mocsarakat a Rába és Rábca szabályozása teljes egészében megszüntette. Főfolyója az Öreg Duna, mely a vármegye északi részén folyik, és számos ágával, főként a Szigetközi részen, valóságos szigetlabirintuson haladt át. A felső Duna 1886-os szabályozásának megkezdése óta azonban a víz folyása teljesen megváltozott. Gönyűnél találkozik a rendkívül kanyargós Mosoni-Dunával, mellyel a Szigetközt képezi, míg baloldal felől már Nagybajccsal szemben folyik bele a Csiliz, melyről a Csilizköz a nevét kapta. A Mosoni-Dunába Győr város területén ömlik bele a Rába, mely Malomsoknál éri el a vármegye határát, és Rábaszentmihályig, míg észak felé folyik, addig Győr vármegye határát is jelöli. Onnan északkeletnek fordulva, a Tóköznek nevezett terület déli határát jelöli, melyet északról a Rábca határol. A Rábca egy rövid szakaszon Moson és Győr vármegyék közt képezi a határt, és a Rábának a Mosoni-Dunába való érkezése fölött, szintén Győr területén folyik a Mosoni-Dunába. Még Győr alatt szalad a Rábába a vele párhuzamos folyású, már szintén szabályozott Marcal, mely a Sokoróaljának és a dombvidéknek vizeit veszi magába. A vármegye keleti részének patakjai a Pándzsa és a Cuha a Rábába, illetve a Dunába öntik vizeiket. A vármegye régi mocsarai közül a Tóközben a mélyebb Fehér-tó és a Kónyi-tó van meg. Ásványvíz Győrben van.

   A vármegye déli, magasabb fekvésű részeiben, és a Rábca folyó kiszárított nagy ingoványai helyén nyert gazdag termő talajon jelentékeny gabonatermelés folyik. Azon vármegyék egyike, ahol a kenyérgabona vetésterületből elfoglalt magas aránya ellenére nem része a magyar búzakamrának. Természetesen ezt csak földrajzi elhelyezkedése indokolja. Emellett a kukorica és burgonya termelése említésre méltó. A burgonya Amerikából behozott kártevőjének első példányát a vármegyében, Héderváron találták. A cukorrépa régebben jelentős volt, de a cukorgyárak bezárása miatt erősen visszaesett. A szőlőterületnek vármegye déli részében vannak. A borvidék központja Pannonhalma. Már a pannonhalmi apátság alapítólevelében is szó esik a szőlőtermelésről, ami megélhetést jelentett a szerzetesek számára. A környék kiemelkedő gyümölcse a málna.

   Ásványkincsei nincsenek.

Győr, Frigyes laktanya

Győr. városháza

Győr, Kossuth-híd (Győrfi Orsi)

Győr, Strandsziget és a halfarkas lovon ülő lány szobra (Győrfi Orsi)

Győr, Széchenyi tér

Győr, történelmi belváros, előtérben a Püspöki Székesegyházzal (Győrfi Orsi)

Győr, városháza karácsonykor (Győrfi Orsi)

Pannonhalma, Bencés Főapátság

Pannonhalma, Milleniumi emlékmű

   A kezdetektől kereskedelemmel foglalkozó Győr az ipartelepítések idején komoly arculatváltozáson ment keresztül. Főleg az I. világháború után az ország 2. legnagyobb ipari centruma lett, és az iparból élők aránya még Budapestét is meghaladja. A ’20-as évek közepén már mintegy 35 nagyobb gyára van, így helyszűke miatt lehetetlenség az összessel foglalkozni. Győr legnagyobb ipartelepe már a századfordulón is a „Magyar waggon- és gépgyár részvénytársaság” gyára, mely akkorra világraszóló hírnévre tett szert és Magyarország gépgyárai között is elsőrangú helyet foglal el. A részvénytársaság 1896 végén alakult és a következő évben indult be a gyár. Az ugrásszerű fejlődés következtében a tengeren túlra is szállított vagonokat, de megrendelői közt találjuk a Londoni Földalatti Vasutat is. A Győrött készült első automobil próbaútját 1904-ben tartották meg. 1908-ban a Rábca hídjának áthelyezését a Vagongyár hídosztálya végezte. A ’30-as évek vége már a hadiiparra való áttérés jegyében telt. 1938-ban megkezdik a repülőgépmotor műhely építését. 1939-ben elkészül a Botond katonai terepjáró gépkocsi. 1940-ben megkezdik az önálló repülőgépgyártást is. 1944-ben a gyárat több súlyos bombatámadás érte. A gyár egyes üzemeit és a dolgozókat kitelepítették a környező községekbe. 1992-ben alakul újra részvénytársasággá, de mindvégig állami kézben marad. A holdinggá átszervezett Rába Rt. ma három üzletágban tevékenykedik: futómű, járműipari alkatrészek és speciális járművek. Győrnek a gépiparban illetve a járműiparban betöltött térségi központi szerepét elősegítette a Volkswagen csoport 1993-as letelepedése, amely mára cégcsoport legnagyobb, a világ második legnagyobb motorgyára. Magyarország egyik legnagyobb árbevételt, és legnagyobb exportbevételt elérő vállalata. 1998 óta autók összeszerelésével is foglalkoznak. 2001-ben átadták az új motorfejlesztő központot. A Graboplast Rt. elődjét a Grab család alapította 1905-ben. Fő profiljuk a viaszosvászon készítés volt. A cég a gazdasági válság éveiben tönkrement. 1948-tól államosítják, és egyesítik az egykori Grab-gyárakat. 1969 után veszik fel a Graboplast nevet. 1996-ban átveszik a kesztölci tapétagyárat is, majd 2004-ben teljesen átköltöztetik Győrbe, ami 2007-ben megszűnik. Az egykor textiliparban is érdekelt cég felhagyott ezzel a tevékenységgel, ahogy nem bírta a verseny az olcsó távol-keleti beszállítókkal az 1905-ben alapított Richards Richárd-féle finomposztógyár, és az 1911-ben alapított Gardénia csipkegyár. A Cardo bútorgyár 1916-ban alakult. 1993-ban egy nemzetközi matrac- és bútorgyártó cég kezébe került. Néhány év alatt a Cardo modern, piacvezető üzemmé vált. A szeszgyárat 1884-ben alapították. Alapításától napjainkig szeszipari termékek előállításával, valamint kereskedelmével foglalkozott. Története során többször került állami és magántulajdonba. A második világháborút követően teljesen újjáépítették, ezt követően mint "Magyar Likőripari Vállalat" működött. 1978-tól 1983-ig a Szeszipari Tröszt leányvállalata volt. A Győri Szeszipari Vállalat 1983-ban alakult meg önálló vállalatként. 1994-től részvénytársasággá alakul, majd kettéválik egyik része finomszesz gyártással, míg a másik a szeszesital gyártással foglalkozik. Az eredeti Back-malom 1845-ben épült, de tulajdonosa csődje következtében 1870-től 1874-ig üzemen kívül állt. Back Hermann ekkor vette meg, melyet azután bővített és fokozatosan fejlesztett, úgy hogy századfordulóra a Dunántúl legnagyobb malma lett. 1907-ben azonban leégett. Az hamarosan új malmot építettek a leégett helyére, 1910-ben részvénytársasággá alakítottak. A visszavonuló németek azonban 1945-ben az épületeket, és a berendezéseket teljesen megsemmisítették. A kesztyűgyár mára Európa egyik legnagyobb kötöttkesztyű gyára lett. 1929-ben a Heller és Askonas osztrák gyár alapította, az egykori ágyúgyár helyén. Harisnyagyártással kezdték, később került a profilba a kesztyűgyártás. A győrszigeti Kekszgyár a város egyik meghatározó élelmiszeripari létesítménye volt. Back Hermann győri malomtulajdonos 1880-ban az ország első kekszgyárává alakította át győrszigeti gőzmalmát, amely 1894-ig üzemelt. 1900-ban Koestlin Lajos vásárolta meg Backtól, és 50 szakemberrel elindította a gyártást. 1912-ben Koestlin megvásárolja az Albert keksz receptjét és gyártási jogát az egy angol cégtől. 1922-től csokoládé- és bonbongyártással is foglalkoznak. A ’30-as években a gyár már 334 féle terméket készített, és számos szabadalommal is rendelkezik. 1947-ben államosítják, és egy évre összevonják a szeszgyárral. 1989-ben egy osztrákokkal közös vegyesvállalat megalapítása után többszöri tulajdonosváltás következett. A gyárat 2007-ben jelenlegi amerikai tulajdonosa vette meg, és melynek főbb részeit 2009-ben elbontották. Egy épülete maradt meg raktárnak. A Győrben maradt édesipari áru termelését kiköltöztették az Ipari parkba.1851-ben szintén Győrszigeten megalapították az ország első gőzerővel működő növényolajgyárát. A gyár repce- és lenmag feldolgozására épült. A századfordulóra a Monarchia legnagyobb olajgyárává nőtte ki magát. 1949-ben államosították, majd 1955-ben összevonták a többi növényolajgyárral, amit 1992-ben holland tulajdonos vesz meg, de a ’90-es évek közepén a győri üzemet bezárják. A gyár még áll, és újrahasznosításra vár. Az első a győri ipartelepek közül Stadel Károly mezőgazdasági gépgyára, melyet 1845-ben alapították, és még a II. világháború után is üzemelt Kisalföld gépgyár néven. Az 1867-ben alapított gyufagyár helyén a ’30-as évektől a Lemezárugyár működött. Pannonhalmán már a török kiűzése után is települt egy téglaégető, amely a XIX. századra téglagyárrá fejlődött, és még ma is üzemel. Téten 1889-ben alapították meg a község első gyárát, amely a szódagyártó üzem volt. A helyi sajtgyár 1938-tól az 50-es évekig működött.

   Szent István a vármegyei szerkezet megalkotásakor szervezte a győri várispánságot is, és annak székhelyévé Győrt tette, ahol püspökséget is lapított. Szent István Győr vármegyei birtokaiból jelentékeny területeket ajándékozott a győri püspökségnek, valamint a pannonhalmi apátságnak, továbbá Wolfger és Hederich lovagoknak, a Héderváryak őseinek. A legenda szerint már Nagy Károly építtetett kápolnát a pannonhalmai dombra. Géza vezér monostor építését kezdette el. Szt. István 1001-ben adta ki Pannonhalma kiváltságlevelét. Pannonhalmán volt a Benedek rendieknek hazánkban első és máig legnevezetesebb kolostora. Itt keletkezett Magyarország első főiskolája. Az Árpád-házi királyoknak Németországgal való gyakori viszálykodásai alatt sokszor volt háború színhelye a vármegye. 1044-ben III. Henrik német-római császár Szent István király megbuktatott utódának, Orseolo Péternek segítségére volt Aba Sámuel magyar király ellen a trónviszályt eldöntő Győr melletti ménfői csatába. Aba Sámuel a csatatérről elmenekült, de menekülés közben elfogták és megölték. A tatárjáráskor Pannonhalma kivételével az egész vármegye elpusztult. Győr azonban rövidesen újraépül, és a törökök ellen már elsőrangúan megerősítik. 1270-ben Ottokár cseh király megtámadta Magyarországot, Győrnél sikerült megállítani a hódító hadakat. A kezdeti sikereik után V. István kiűzte őket az országból. Mivel a város lakóinak komoly szerepük volt a győzelem kivívásában, V. István király elismerésül 1271-ben Győrt szabad királyi város rangjára emelte. A város kiváltságlevelében a fehérvári polgárok jogait kapta meg, valamint árumegállító jogot is kapott, mellyel ekkor még csak Esztergom és Buda rendelkezett az országban. Így Győr a nyugatra irányuló kereskedelem kizárólagos irányítójává vált mintegy félszáz évre. 1273-ben a magyarországi belviszályai miatt Ottokár ismét rátámad az országra, és a vármegye több helységét felégette, valamint Győrt is elfoglalja. A külső veszély rákényszerítette az urakat a közös fellépésre, és véres küzdelem árán visszavívták Győrt. Ottokár azonban a teljes haderejét mozgósította és érdemleges ellenállás nélkül foglalta el a kulcsfontosságú határszéli várakat és megyéket. Szerencsés fordulatként Frankfurtban Ottokár ellenében Habsburg Rudolfot választották német királynak. Mivel a cseh király nem fogadta el a választást, az 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlés felhatalmazta Rudolfot, hogy Ottokárt megfossza tartományaitól. Lehetőség nyílott tehát az 1273. évi háborúban elvesztett területek visszaszerzésére. A magyarok Rudolf mellé álltak, és 1276-ban Ottokárt megadásra kényszerítették. Az Anjouk idején a Bécset kikerülő kereskedelmi utak kialakítását célzó gazdaságpolitika, melynek eredményeképp Sopron és Pozsony is árumegállító jogot kapott, Győr kizárólagos kereskedelmi központ szerepét megszüntette. A város fejlődése a XV. század elején szenvedett jelentős törést, amikor az 1405-ös országgyűlésen nem sorolták a szabad királyi városok közé. Zsigmond lánya, Erzsébet királyné, többször is Győrött keresett menedéket, és a várat is megerősítette. Ekkora tehető Győr régi várának az utolsó megerősítései. Ehhez III. Frigyes, német-római császártól és a győri vár zsoldos kapitányától jelentős kölcsönt vett fel, amit 1442-ben Győrben bekövetkezett halála miatt már nem tudott visszafizetni, így a várőrség és kapitánya III. Frigyes kezére játszotta Győrt. 1443-tól kezdve néhány éven át III. Frigyes császárnak a győri várban tartózkodó német és cseh zsoldosai rabolták a vármegyét. A várost végül a győri püspök vásárolta vissza. A vármegye a legnépesebbek közé tartozott már a mohácsi vész előtt. A mohácsi vész után a vármegyei nemesség egy része Szapolyaihoz pártolt, de nem sokkal később Ferdinánd adományaival a vármegye főbb nemeseit maga mellé állította.  1529 után Pannonhalma várjelleget kapott és mindinkább elszegényedett. A Bécs ellen induló török hadak gyakran megsarcolták a vármegyét, Buda eleste után pedig határvonal lett az a török hódoltság és az önálló országrész között. Székesfehérvár 1543. évi török elfoglalása után a vármegye Győrtől délre és keletre eső területe török hódoltsági terület, és a fehérvári szandzsákságba lett beosztva. Győr pedig Bécset védő végvár lett. 1593-ban Pannonhalma, a következő évben Győr is elesett, és ekkor a szigetközi rész kivételével az egész vármegye török terület lett. A törökök annyi adóval zaklatták a népet, hogy sokan elhagyták lakóhelyüket. A szentmártoni járás annyira elnéptelenedett, hogy az egész pusztává lett és a második világháború utánig megőrizte a Pusztai járás nevet. 1598-ban foglalta vissza a kor két kiváló hadvezére, Pálffy Miklós és Adolf von Schwarzenberg. A török megszállás elől elmenekült lakosság csak lassan szivárgott vissza. Német és horvát telepesek is érkeztek, akik idővel magyarrá lettek. Győr korszerűsítése csak az 1660-as években kezdődhetett meg. Az 1687. országgyűlésen is szorgalmazta a Duna szabályozását és a védőtöltések kiépítését. Mindez csak 200 évvel kezdődött el. A török uralom alatt elpusztult falvak közül több később sem lett felépítve, hanem helyettük új nevűeket építettek. A Rákóczi-szabadságharc alatt, mikor Heister tábornok Forgách Simon kuruc vezért Koroncónál legyőzte, a falvakat kirabolta, néhányat pedig teljesen felégetett. 1743-tól Győr szabad királyi város. A törökök által elpusztított Pannonhalmát, 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. 1722-ben Salgó főapát visszaszerezte a függetlenségét is. 1786-ban II. József császár eltörölte, I. Ferenc 1802-ben helyreállította a szerzetet, 3 más kolostort és 10 gimnáziumot rendelt a főapát vezetése alá. Békés fejlődését a francia hadak zavarták meg. 1809. június 14-én a francia csapatok a Győr melletti kismegyeri csatában legyőzték az osztrák-magyar hadakat. 24-én a győri vár védői feladták a várat, és kénytelenek voltak Komárom felé visszavonulni a túlnyomó francia erők elől. A francia csapatok a győri vár elfoglalása után Csilizköz kivételével Győr vármegye területét megszállták. 1809 augusztusától a francia csapatok megszállták Pozsony, Moson, Sopron vármegyéket, illetve Vas vármegyét a Rába folyó vonaláig. A területek Magyarországi megszállt területek néven francia katonai közigazgatás alá vonták. A székhelye Győr lett. 1809 novemberében a francia csapatok kivonultak a megszállt területekről. Ez idő alatt Pannonhalma a vármegye székhelye, és gyűléseit is itt tartják. Győr bástyáit 1820-ban bontani kezdik, a 30-40-es években tűzvész és árvíz is pusztítja. Az 1830-as években Győr a közvetítő kereskedelem legfontosabb hazai állomása lett. Évente több száz hajó fordul meg Győrött. 1836-ban híre érkezett annak, hogy Sina báró egy Bécset és Győrt összekötő vasút építését vette tervbe. Azonban 1840-ben a munkálatok abba is maradtak, mert az országgyűlés által is támogatott Dunai bal parti vasút került előtérbe. Csak a szabadságharc után 1855-ben adták át a forgalomnak a Bruck–Győr, majd 1856-ban a Győr–Újszőny közti vonalat. Az 1848-49-es szabadságharc alatt is több ütközet volt a vármegyében. 1849. január 28.-án Haynau itt verte meg Pöltenberget, majd 1849. június 28.-án Görgeyt. A bécs–győri vasút kiépítésével Győr a nyugatra irányuló közvetítő kereskedelem utolsó átrakodó állomása lett. A Győrbe hajón szállított termény vasútra került. Versenytárs hiányában még az a többletkiadást sem okozott gondot, hogy a hajóállomástól kocsin kellett a gabonát a vasútállomásra szállítani. 1871-ben megnyitották a Győr-Pápa, 1896-ban a Győr-Zirc vasútvonalat is. A Győr és Győrsziget közt folyó Rábcát 1908-ban terelték el, helyét feltöltötték. Így a két települést már csak egy széles utca választotta el egymástól. Az egykori hidat, amely a régi folyón ívelt át, uszályokra rakták, és átvitték jelenlegi helyére. Az országcsonkítás elveszi a vármegye Dunától északra fekvő területeit. 1923-ban Magyarországon maradt területeit a szintén csonka Moson és Pozsony vármegyékkel összevonták, létrehozva Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Darányi Kálmán 1938. március 5-én Győrött, a kormányzópárt, a Nemzeti Egység Pártja nagygyűlésén jelentette be az úgynevezett győri programot. Az egymilliárd pengős hadsereg fejlesztési program kidolgozója Imrédy Béla volt. A II. világháború után vármegye neve Győr-Moson vármegye lett. Ez az 1950-es megyerendezéskor egyesült Sopron megyével, így jött létre Győr-Sopron megye, melynek csak 1990 óta Győr-Moson-Sopron megye a neve.

   Terület 1.528 km2, lakosság 115.787, 97% magyar, 3% német. A települések középnagyságúak, de 5.000-nél több lakosa csak Győrnek van. Népsűrűség 75,8 fő/km2 (1890). Területe 1.534 km², népessége 136.295, 99% magyar, 1% német, népsűrűsége 88,9 fő/km2 (1910). A húsz év alatt a magyarok száma 20%-kal nőtt, a németeké pedig majdnem a felére esett vissza. Területe 1.397 km2, népessége 141.003, 99% magyar, 1% német, népsűrűsége 100,9 fő/km2 (1920). Győr, Moson és Pozsony egyesült vármegye területe 2.385 km2, lakossága 205.468, népsűrűsége 86,2 fő/km2 (1930). Területe 2.356 km2, népessége 217.295, népsűrűsége 92,2 fő/km2 (1941). Az 1910-es közigazgatási beosztás szerint a vármegye lakossága 219.232 fő, 99% magyar, 1% német. 10.000 fő fölött csak Győr van. A közigazgatási egységek lakossága: Győr város 129.412 (a vármegye lakosságának 59%-a), Tószigetcsilizközi járás: 40.719 (18,6%). A város és a hozzá tartozó járás összesen: 170.131 (77,6%), Pusztai járás: 28.221 (12,9%), Sokoróaljai járás: 20.880 (9,5%). A kisebbségek közül a Győrben található németek aránya közelíti meg az 1%-ot, ezen kívül minden más nemzetiség ez alatt marad. A vizsgált 111 év alatt a magyarság száma majdnem a duplájára nőtt, míg a németek száma 43%-ra csökkent. Népsűrűség: 142,9 fő/km2 (2001).

   Tószigetcsiliközi járás, székhelye Győr 22.795 (1890), ekkor még Győrsziget nélkül. Már a XVIII. században felmerült a két település egyesítésének gondolata, de erre csak 1905-ben került sor. Ekkor csatlakozott Győrsziget mellett Révfalu és Pataháza is. Győrsziget 4.967 (1890), Révfalu-Pataház 2.259 (1890). Együtt 30.021 (1890), 44.300 (1910), 50.035 (1920). 50.881 (1930). 57.109 (1941). 1950-ben beolvad Pinnyéd, majd 1966-ban Bácsa. Velük együtt 72.092 (1960). Az 1970-ben hozzácsatolt területei nélkül 112.849 (2001).

   Pusztai járás, székhelye Pannonhalma, mely 1965 előtt a Győrszentmárton nevet viselte. 3.059 (1890), 3.068 (1910), 3.270 (1920), 3.529 (1960), 3.907 (2001). Sokoróaljai járás, székhelye Tét. Pannonhalmához hasonlóan lakóinak száma az elmúlt évszázadban nem változott jelentősen. 3.265 (1890), 4.111 (1910), 4.861 (1960). 4.163 (2001).

   Látnivalók: Győr középpontja közvetlenül a pályaudvarral szemben van. Belvárosának szinte mindegyik épülete műemlék, vagy műemlék jellegű. A régi fellegvár helyén áll a püspökvár. A Bazilika alapjait Szent István ideje alatt rakták le. Benne őrzik a Szent László-hermát, mely a Szent Korona és a Szent Jobb mellett Magyarország legjelentősebb szakrális emléke. A városháza 1898-ban készült el. Vele szemben van a vasútállomás, és azon túl az 1897-ben épült Frigyes laktanya, melyet nemrég újítottak fel a mai kor igényeinek megfelelően, de az eredeti állapotok megtartása mellett. A régi városháza az 1560-as évektől állt. A mai épület 1753-54 közt készült el. 1898-ig, a jelenlegi Városháza megépüléséig, szolgálta eredeti célját. Jelenleg a város levéltára működik benne. A számtalan látnivaló közül ki kell emelni a Széchenyi teret, mely Győr barokk főtere. Itt található a város legszebb polgári műemléke, az Apátúr-ház. Jelenleg a Xántus János Múzeum működik benne, mely 1859-ben jött létre, így Magyarország első vidéki múzeuma. A tér keleti oldalát a Lloyd foglalja el. Helyén a XV. század végétől a káptalani vendégfogadó állt, mely az 1566-os tűzvészben elpusztult. Helyére barokk épület épült, melyet 1826-ban átalakítottak. Itt működött a Vigadó, Győr egyik kávéháza, mely a reformkorban fontos szerepet töltött be. A XVIII. század második felében a Győri Lloyd Általános Kereskedelmi Társulat székháza lett. Napjainkra a térrel együtt teljesen felújították. A városi fürdő őse ma idényjelleggel üzemelő strandfürdő, közel 5 hektáros területen, melyet Hajós Alfréd tervei alapján építettek 1931-ben. A győri vizet már a középkori krónikák is jegyezték, mert számos betegségre hatásos. Vizét 1978-ban minősítették gyógyvízzé. A jelenlegi gyógyfürdő 2004-ben nyitotta meg kapuit. Ménfőcsanak legvonzóbb történelmi nevezetessége ma kétségkívül a Bezerédj család kastélya és a kápolna. A kastély ma művelődési központként működik. Pannonhalmi Bencés Főapátság a magyar történelem egyik kiemelkedő emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központ, mely 1996 óta a világörökség része. Magyarország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja. A könyvtár előterében található a helytörténeti-régészeti kiállítás. A település és környékének tárgyi emlékeit állították ki. Híresek az oklevélmásolatok, amelyek közül az egyik az 1001-ből származó pannonhalmi alapítólevél másolata az alapító I. István király aláírásával, a másik az 1055-ös tihanyi alapítólevél másolata. A műemlék könyvtár számos könyvritkasággal rendelkezik: 30 kódex, 260 ősnyomtatvány és számos más ritkaság. Több mint 300 ezer kötetével, a világ legnagyobb bencés gyűjteménye. A magyar honfoglalás ezredik évfordulójára 1896-ban, Magyarországon hét millenniumi emlékművet emeltek, ezek egyike ma is látható Pannonhalmán. Az építményt eredetileg 26 méter magas, kupolája a magyar királyi korona rézlemezből domborított, hatalmas ábrázolásával, amelyet azonban 1937-38-ban megromlott állapota miatt le kellett bontani. Az épület ekkor nyerte el jelenlegi formáját. Belső tere két ablakkal megvilágított, osztatlan, kör alaprajzú terem. A körfalat Aba Novák Vilmos 1938-ban elkezdett, befejezetlen falképe díszíti. Nyúl község fölött húzódik Európa egyik legnagyobb eső vájta homokkő szurdokvölgye a Szurdik, amely 650 méter hosszú képződmény, 40-60 méter széles, helyenként 20-30 méter mély. Itt van Nyúl leghíresebb, termetes, U alakban kimélyített pincéje, a Sárkánylik, amely állítólag legalább 500 éves. Rábaszentmiklós lóhere alaprajzú temploma a XI. századból való. A Héderváron található Khuen-Héderváry kastély legrégebbi része a XIII. századig vezethető vissza. A mai formáját a XVIII. század második felében nyerte el. A kastélynak három tornya van. A hagyomány szerint azért, mert az épület három vármegye, Győr, Pozsony és Moson találkozási pontján állt. A kastélyt körülvevő angolparkba egzotikus fákat is telepítettek, mint pl. a kínai páfrányfenyő és az amerikai tulipánfa. 2002 és 2004 között a kastélyt felújították, és szállodaként működött. Hédervár másik nevezetessége, többek közt, a már említett kétes dicsőség melyet a krumplibogárnak köszönhetett a település, mely így szobrot kapott a községházával szemközti téren. Ez talán az egyetlen bogarat ábrázoló szobor az országban.