Háromszék vármegye

   Háromszék vármegye a Királyhágón túli részek délkeleti sarkában fekszik. Keletről és délről a Kárpátok öleli át, míg északról Udvarhely és Csík, nyugatról Brassó, és kis részen Nagy-Küküllő vármegyék határolják. Székhelye 1876-os megalapítása óta Sepsiszentgyörgy. De a korábban három különálló székely széket már 1652-ben egyesítették Sepsiszentgyörgy székhellyel, mely egyben Sepsiszéknek központja is. Kézdiszék központja Kézdivásárhely, Orbaiszéké pedig Kovászna. Mivel ez Magyarország legkeletibb vármegyéje, így itt található a legkeletibb település is, Sósmező.

   Háromszék központját a Felső-Háromszéki-medence foglalja el, melyet jelentékeny hegységek öveznek. A vármegye nyugati részében, az Olt folyó nagy kanyarulata által körülfogva, a Baróti-hegység (Görgő 1017 m) emelkedik. Északon a Hatod-hágó (710 m), és a Barót-patak választja el a vármegye területére kissé belógó Hargitától (Nagy-Murgó 1016 m). Az Olt folyó bal-partján kelet felé, vele párhuzamosan húzódik a Bodoki-hegység (Bodok-tető 1195 m, Kő möge 1241m). Tőle északra található a Torjai-hágó (940 m) és a Torja-patak által elválasztva a Kászonig terjedő Torjai-hegység (leghíresebb hegyei az 1143 m magas Büdös-hegy, melynek keleti oldalában, 1052 méteren található a Torjai Büdös-barlang, valamint a Bálványosvár 1056 m, legmagasabb pontja pedig a Cecele 1173 m). Kászonon túl a Keleti-Kárpátok hatalmas határhegységnek része a Nemere-hegység (Kis-Nemere 1627 m, Nagy-Sándor 1640 m) terül el, amely az Ojtozi-hágóig (866 m) tart, és a felőle fújó rettegett időszakos szél, mely a nevét is viseli, meghatározza az egész medence időjárását. A keskeny Ojtozi-szorostól délre van a vármegye legnagyobb kiterjedésű, és legmagasabb hegycsoportja, a Háromszéki-havasok (Lakóca 1777 m, mely a vármegye legmagasabb pontja is), a Bodzai-szorosig (642 m) tart.  A Bodzai-szoroson túl a Csukás-hegység csak északi végágaival (Piliske 1222 m) hálózza be Háromszék egy részét, amelyek a medencét délnyugat felől bezárják. Ezt a magas fekvésű (északon 600 m, délen 530-550 m) medencét a Nemere-hegységben eredő Feketeügy és mellékvizei táplálják, mely a vármegye legtermékenyebb és sűrűn benépesített része. Egerpatak és Maksa közt összeszűkül, de nyugat felé ismét kitágul, és folytatódik a Feketeügy és az Olt közt elterülő termékeny Szépmezőben, mely Brassó vármegye területére is áthúzódik. A vármegye legfontosabb folyóvizei az Olt, és a Feketeügy, melyek Kökös alatt találkoznak. A Feketeügy nagyobb mellékvizei jobb felől a Torjával egyesülő Kászon, bal felől a Kovászna és Tatrang. Az Oltba folyó több kisebb patak mellett mindössze a már említett Barót jelentősebb. A Csukásban eredő Bodza, és a Háromszéki-havasokban eredő, az Ojtoz és a Nagy-Bászka kelet felé folynak, és a Szeretbe ömlenek. Természetes állóvizek a vármegye területén nincsenek. A két nagyobb állóvize, a Besenyői-tó és a Rétyi-tó mesterségesen lett kialakítva. Ásványforrásokkal rendelkező helyei közül a legjelentősebbek a Torjához tartozó Bálványosfürdő, és Kovászna. Fürdő működik a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Sugásfürdőn, a Nagybaconhoz tartozó Uzonkafürdőn, Kézdivásárhelyen, és Kézdimartonoson. Ásványos forrásait felsorolni is lehetetlen, hiszen a vármegye szinte minden falujában van ilyen. Elsősorban kénes források találhatók nagy számban. Kihasználatlanságuk azonban nagyon szembetűnő, és elgondolkozásra ad okot. Az egykor jelentős fürdőhelyeknek, mint például Málnásfürdőnek és Előpataknak csak fényes múltja van, de jelene nincs. Sepsibodokon legalább a palackozó működik.

   A gabonafélék termesztésének adottságai Székelyföldön általában gyengébbek, de így is Sepsiszék és Alsó-Háromszék, mint búzatermő, Felső-Háromszék pedig, mint rozstermő vidék szerepel. Szőlő a vármegyében nem terem, a gyümölcs viszont a síkságon igen. A vármegye felét a hegységekben található erdők teszik ki, melyek legnagyobbrészt bükkösök. A magasabb hegyeket fenyves és havasi legelők borítják. Vannak csúcsok, amiket 3-4 hónapon keresztül hó borít, de az év legalább felében nem megy a hőmérséklet 0 °C fölé.  A hegységekben sok nagyvad is található. A kiterjedt erdőségeknek köszönhetően jelentős az erdőgazdálkodás.

   Barót lignitbányája 1873-tól üzemel. Valamint a környező települések, Bodos, Köpec és Miklósvár határában 1832-2007 között szintén lignitet bányásztak. Kőolaj-lelőhely található Sósmezőn, a Berecki-hegységben pedig vasérc fordul elő. Mikóújfalun hagyománya van a kőbányászatnak. Ma is működő kőbányáiban andezitet fejtenek.

   A vármegye amúgy sem jelentős ipara a rendszerváltás időszakában komoly vérveszteséget szenvedett el. Mára elsősorban a könnyűipar és a faipar mondható jelentősnek. Kiemelésre érdemes a Sepsibodokon működő ásványvíz palackozó üzem, valamint a Sepsibükszádon levő üveghuta, mely 1756 és 1916 között működött. Sepsiszentgyörgytől délre XIX. század végéig dohányt termesztettek, melynek hagyományai a XVIII. századig nyúlnak vissza. Az 1860-as években a mintegy 2850 szentgyörgyi lakosból 330-nak nyújtott megélhetést a dohány, melyet az aradi gyárnak adtak el. 1894-ben kormányjavaslat született egy székelyföldi dohánygyár építésére, mely hozzájárulna a lakosság tömeges kivándorlásának megakadályozásához. Sepsiszentgyörgy elöljárósága ezen ágazat hagyományaira is hivatkozott, amikor 1897-ben pályázatot nyújtott be dohánygyár létesítésére. Melyet meg is nyertek, de megfelelő épület hiányában az államkincstár 1897-től 1903-ig bérbe vette az éppen akkor felépült Bérpalota (a mai városháza) épületét. A csomagolt dohány és szivargyártás meg is kezdődött, 80 munkás foglalkoztatásával. 1901-ben az állam megvásárolta a Brassói úton a Wellenreiter család birtokában levő hatholdas telket. 1903-ra elkészült az igazgatói lakás és két egyemeletes épület, így a gyár még abban az évben beköltözhetett. 1905-ben épült a 31 méter magas víztorony. 1910-ben a foglalkoztatott alkalmazottak száma már 900 főre ugrott. Székelyföld egyetlen cigarettagyára folyamatosan üzemelt, de 2010 elején gondokkal küzdött és leállították a gyártást, visszavonták a gyártási engedélyt, és ideiglenesen bezártak. Majd a gyár visszakapta pénzügyi működési engedélyét és ismét munkába álltak az alkalmazottak, de a leállásnak azonban komoly következményei lettek. Jelentős megrendelésektől esett el a cég és leépítésekre is sor került. Aztán hosszas huzavona után végleg bezárták a 113 éves múltú gyárat.

Gelence, Római katolikus templom (Gál Levente)

Kézdivásárhely, Gábor Áron szobra (Péter János)

Kézdivásárhely, a város címere az egykori Vigadón

Kézdivásárhely, a városháza homlokzata

Sepsiszentgyörgy, Bazár (Sántha Imre Géza)

Sepsiszentgyörgy, Bazár

Sepsiszentgyörgy, Sugásfürdő (Sántha Imre Géza)

Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum főépülete (Sántha Imre Géza)

Sepsiszentgyörgy, a dohánygyár egykori tisztviselői lakásai (Sántha Imre Géza)

Bálványos vára (Hauk Tamás)

   Az Erdélytől keletre letelepedett kunok a XI. század folyamán három komolyabb betörést is végrehajtottak, de I. László király mindannyiszor kiűzte őket. Ellenük telepítették ide a későbbi Szászsebes, Szászkézd és Szászorbó vidékéről a székelyeket. Helyükre, valamint a Barcaságba németeket telepítettek. Eleinte még bizonyíthatóan éltek a székelyekkel szlávok, és a karluk-türkök egyik törzse a blakok, de ezek később beolvadtak. A lovagrendi németekkel azonban nem volt felhőtlen a viszony. A barcasági német lovagok nemcsak függetlenedni akartak az országtól, de a székelyekkel is háborúztak. 1840-ben Cófalván talált lelet egy ott lezajlott csatáról árulkodik. A tatárjárás erőteljesen érintette a vármegyét, hiszen a tatárok egyik hadoszlopa az Ojtozi-szoroson tört be. A vidék védelmére rendelt perkői Szentlélek várát, hatalmas küzdelem után, feldúlják, majd a megvívhatatlan Bálványosvár alatt kudarcot vallottak. Később 1285-ben az Aranyos melletti Kengürt-hegyen lévő várnál is győztek azok a kézdi székelyek a nogáji tatárok felett, akik ezért megkapták azt a területet, amit azóta Aranyosszéknek hívnak, a hegycsúcsot pedig átnevezték Székelykőnek. Bálványosvár nevét onnan kapta, hogy a vár az ősi magyar vallás egyik utolsó fellegvárának számított, a vár birtokosai, az Aporok ugyanis a magyarok keresztény hitre térése után is hosszú ideig megmaradtak őseik hitén. Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időszak idején a csellel magyar királlyá koronázott Ottó, a Szent Koronával együtt Erdélybe ment az ottani kiskirályhoz Kán Lászlóhoz, egyes források szerint azért, hogy feleségül vegye a főúr lányát. Kán László azonban elfogatta a királyt és Bálványosvárban tartotta fogva, egészen addig, míg Ottó le nem mondott a trónról, és meg nem ígérte, hogy soha többé nem teszi be a lábát az országba. Kán a koronát is elkobozta, amit csak később, 1310-ben adott át Károly Róbertnek. 1467-ben III. István moldvai fejedelem lázadást szított Erdélyben Mátyás ellen. A magyar király először leverte a felkelést, majd az Ojtozi-szoroson keresztül vonult ellene. A mohácsi vész után Háromszéken is többször vonulnak keresztül ellenséges csapatok. Péter moldvai vajda a szultán utasítására 1543-ban a Bodzai-szorosnál betört Háromszékbe, és azt végiggarázdálkodva, tovább ment Beszterce felé. 1550-ben öccse István tör be ugyanott, de őt a háromszéki és kászoni székelyek a Nyerges-hegy alatt csúfosan szétverték. A székelyek 1562-es lázadásának leverését követően a János Zsigmond király Segesvárra országgyűlést hívott össze, melynek alkalmával keményen megbüntették a lázadó székelyek vezetőit. Itt döntöttek arról, hogy a székelyek kiváltságait megvonják, állami tulajdonba veszik a székely nemzet tulajdonát képező vashámorokat, vas- és sóbányákat, az addig szabad székelyeket egyszerű jobbágyokként kezelik. Büntetésképpen a székelyek meg kellett, hogy építsék Udvarhely városában a "Székely támadt", Háromszéken Cófalva mellett pedig a "Székely bánja" várakat. Szintén 1562-ben jött létre az addig önálló Kézdiszék, Orbaiszék és Sepsiszék egyesülésével Háromszék. Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem 1599-ben a székelységet régi szabadságainak, jogainak és kiváltságainak visszaadásával csábította maga mellé. Akik Székelybánja várát is lerombolták. Az ígéretekből persze nem lett semmi, majd 1600-ban Lécfalván tartott országgyűlésen a székelyek ősi jogait és kiváltságait újra, sőt ez alkalommal még fegyvereit is elvették, adó alá és jobbágyságba vettették és a lerombolt várhegyi Székelybánja várának újra fölépítésére kényszeríttették. Mihály anarchiáját Basta rémuralma követte, aminek a Bocskai István felkelése vetett véget. A jogfosztogatások csak Báthory Gábornak 1608-ban fejedelemmé történt választásakor nyertek némi enyhítést. Az 1658-ban történt török támadás során több ezer állatot hajtottak el, és több ezer embert hurcoltak rabságba. Sepsiszentgyörgyöt is feldúlták. 1661-ben mikor az Ali pasa által fejedelemmé választatott Apafi Mihály ellen a székelyek fellázadtak, aki előbb Csíkba rontott, majd Háromszéket is behódoltatta. A vármegyét az is érintette, mikor Thököly 1690-ben Zernestnél csatát nyert, majd diadala, és fejedelemmé választása után a Bodzai-szoroson keresztül kiszorították Havasalföldre. A Rákóczi-szabadságharcnak már az elején felszabadították a vármegyét, és végig a kurucok kezén maradt. Nevezetes csata nem folyt a területén, de folyamatos összetűzések voltak, mivel a szomszédos Barcaság az osztrákok kezén volt. Az 1764-es székelymészárlás a háromszékieket is érintette. Sokan haltak meg ott közülük, és sokan választották inkább a Moldvába való áttelepülést. Az 1848. október 16-18-án, az udvarhelyi Agyagfalván megtartott székely nemzetgyűlést kimondta, hogy kiállnak a magyar kormány és az Erdélyt Magyarországgal egyesítő törvény mellett. Ez jelentette a székely népfelkelés kezdetét, és a székelység csatlakozását az 1848-49-es szabadságharchoz. A székely csapatok azonban több kisebb győzelem után Gedeon császári tábornoktól vereséget szenvedtek, és seregük szétoszlott. Novemberre Erdély, és egyben Székelyföld nagy részét megszállták a császári hadak. Csupán Háromszék állt ellen november végén is, lekötve ezzel a császári hadak jelentős részét. Háromszék ellenállása, lehetővé tette, hogy a végveszélybe került szabadságharc tovább folytatódjon. Sepsiszentgyörgyön, 1848. november 12-én Puchner császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel a várost, az összehívott népgyűlés megfelelő fegyverek hiányában már-már a megadás mellett döntött, amikor Gábor Áron felajánlotta, hogy ágyúkat kezd gyártani, és a maga öntötte ágyú torka elé áll, ha a próbalövéssel nem talál célba. Szavait a székelyek nagy lelkesedéssel fogadták. Az ágyúkat Gábor Áron ki is öntötte az udvarhelyi Bodvajon. Először november 30-án, a hídvégi csatában használták őket, ahol a túlerő ellenére a székelyek megnyerték az ütközetet. A bodvaji kohót az osztrák hadsereg 1848 decemberében feldúlta, ezért Gábor Áron Kézdivásárhelyen folytatta az ágyúöntést. A tüzéreket is ő képezte ki, főleg kézdivásárhelyi diákok közül. 1849. március 24-én Bem József tüzér őrnagynak nevezte ki. Májusban Debrecenbe, a kormány akkori székhelyére küldték, ahol Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának nevezte ki, a kézdivásárhelyi gyárnak pedig hatvanezer forintos segélyt utaltak ki. 1849. július 2-án a Kökösön a Feketeügy hídjánál zajlott az a csata, amelyben Gábor Áron elesett. Július közepén az odaérkező Bemmel együtt Gál Sándor ellentámadást indított és július 23-án Sepsiszentgyörgy mellett legyőzte Clam-Gallas altábornagy tizenötezer fős császári hadtestét. Ezután azonban augusztus 1-jén a Csík vármegyei kászonújfalui ütközetben döntő vereséget szenvedett, mellyel Székelyföld teljes egészében az ellenség kezére került. Háromszék az 1876-os megyerendezés során szűnt meg, amikor Felsőfehér vármegyének a területébe ékelődő községeit területéhez csatolva átalakították Háromszék vármegyévé. Sepsiszentgyörgyöt 1891-ben érte el a vasút. 1916 őszén egy rövid ideig megszállták az oláhok. Ekkor még felszabadul, de 1920-tól újra megszállás alá kerül, ahonnan csak 1940-ben szabadul fel ismét. De akkor sem teljesen. Déli része megszállva marad, majd 1945 után ismét elcsatolják a teljes vármegyét.

   Területe 3.801 km2, lakossága 130.008, 86% magyar, 1% német, 13% oláh. A települések közepes nagyságúak, de 5.000-nél több lakosa, csak Sepsiszentgyörgynek van. Népsűrűség 34,2 fő/km2 (1891). Területe 3.889 km2, népessége 148.080, 84% magyar, 1% német, 15% oláh, népsűrűsége 38,1 fő/km2 (1910). A két népszámlálás közt a magyarok száma 12%-kal, a németeké 12%-kal, az oláhoké 32%-kal nőtt. Területe: 3.032, lakossága 139.407, népsűrűsége 46 fő/km2 (1941). Az 1910-es közigazgatási határokon belül népessége: 227.743, 71% magyar, 28% oláh, 1% cigány. 10.000 lakos felett 4 település van. A járások lakossága: Sepsi járás: 119.616 (a vármegye lakosságának 52,5%-a), Kézdi járás: 53.108 (23,3%), Orbai járás: 32.864 (14,5%), Miklósvári járás: 22.155 (9,7%). A magyarok legnagyobb arányban a Kézdi járásban (94%), legnagyobb számban pedig a Sepsi járásban (62%) vannak. A járások mindegyikében a magyarok vannak abszolút többségben, így az Orbai- (69%), és a Miklósvári-járásban (66%) is. A legnagyobb számban, és arányban az oláhok a Sepsi járásban (38%) vannak. Hasonló az arányuk az Orbai járásban (31%) is, azonban a Miklósvári- (18%), és a Kézdi járásban (6%) ettől jóval kevesebben vannak. Ezen kívül a cigányok vannak még jelentős számban a vármegyében. Legnagyobb számban, és arányban a Miklósvári járásban (15%) vannak. Népsűrűség 58,6 fő/km2 (2002). A 112 év alatt a magyarok száma 44%-kal, az oláhoké 3,6-szorosára nőtt, a németeké 62%-kal csökkent.

   A vármegye, és Sepsi járás székhelye Sepsiszentgyörgy. 5.665, 97% magyar, 2% német, 1% cigány (1890). 8.665, 97% magyar, 2% német, 1% oláh (1910). 14.365, 97% magyar, 2% német (1941). A ’70-es évekig lassú növekedés volt tapasztalható, majd ekkor a népesség megduplázódott, és a tartós emelkedés a ’90-es évek elejéig tartott. Ekkor csökkenni kezdett a lakosság, mely folyamat azóta is tart. 39.524, 83% magyar, 14% oláh, 1% cigány (1977), 67.220, 76% magyar, 23% oláh (1992), 60.389, 77% magyar, 23% oláh (2002). 

   Kézdi járás székhelye Kézdivásárhely. Az 1883-ban kitört romániai vámháború következtében a helyi kisiparosok Romániába vándoroltak, ennek következtében 10 év alatt 10%-kal csökkent a népesség. 4.700 (1890). 6.079 (1910). 6.615 (1941). A század második felében itt is az játszódik le, mint Sepsiszentgyörgyön. Lakói addig szinte tisztán magyarok voltak. Ekkor kezd megnőni az oláh elem. 14.453, 92% magyar, 7% oláh (1977), 21.304, 92% magyar, 8% oláh (1992). 18.910, 92% magyar, 8% oláh (2002). Orbai járás székhelye Kovászna. 3.873, 83% magyar, 16% oláh (1890), 5.451, 77% magyar, 20% oláh, 1% ruszin (1910). 6.286, 83% magyar, 16% oláh (1941), 10.936, 67% magyar, 33% oláh (2002). Miklósvári járás, székhelye Nagyajta. 1.329 (1890). 1.417 (1910), 1.351 (1941), 939 (2002).

   Látnivalók: Sepsiszentgyörgyön áll a Székely Nemzeti Múzeum Kós Károly tervezte 1912-13-ban épített épülete. A múzeumot 1879-ben alapították. Az egykori vármegyeháza 1832-ben, a Városháza 1854-56-ban épült. A református vártemplom hagymasisakos harangtornya 1826-ban épült újra. Lőrésekkel és szuroköntőkkel ellátott XV.-XVI. századi hármas várfalából csak a belső maradt meg épen. A Bazár óratornyos épülete a város egyik jelképe, melyet 1867-73 között emeltek. Kézdivásárhely nevezetes arról, hogy fennmaradt úgynevezett udvarteres városszerkezete. A főtér körül több mint 70 udvartér található. A főtéren található Vigadó frissen restaurált épülete 1903-1904-ben épült, ma a Városi Művelődési Ház. Átellenben található a polgármesteri hivatal épülete, mely 1907-ben még Takarékpénztárnak épült, valamint közelében az régi városi tanácsház, a mai Céhtörténeti Múzeum. Itt látható még az ágyúöntő tüzérőrnagy Gábor Áron egészalakos szobra. A város határában van Fortyogófürdő nevű gyógyüdülőhely. Kovásznán az ásványvizekről való első írásos említés 1567-ből való. Jelenlegi ásványvizeit ivókúrában és fürdők formájában használják korszerű kezelőbázisokban, széndioxidos mofetta és gyógyszeres mellékkezeléssel. Itt működik Délkelet-Erdély legkorszerűbb szívkórháza is. A híres Pokolsár egy iszapos, kénes-széndioxidos gázkitörés Kovászna belvárosában, a Főtér keleti peremén, melyet kezdetben fürdőkúrára használtak. Első leírása 1818-ból való. A Kovászna és Kommandó közt található sikló egy páratlan ipartörténeti emlék. 1886-ban épült, ma már nem működik. Ezen szállították állványkocsikon a faanyagot Kommandóról és környékéről a kovásznai vasútállomásra. A találmány a gravitáció erejét használta fel. A lefelé szállított anyag, súlyánál fogva felhúzta az üres állványkocsikat. Energiára alig volt szükség, a környezetszennyezés gondja fel sem merült. Hossza: 1236 m, a szintkülönbség 327 m. Bálványosvár ovális kerítőfalból, északi oldalán négyszögletes toronyból és az ehhez tartozó ciszternából állt. A várat egykor belső és külső várfal is védte. A XVII. század elejéig az Aporok lakták, míg 1603-ban Apor László, a vár akkori ura el nem esett Székely Mózes ellen vívott brassói csatában. Ezt követően özvegye, Lázár Borbála otthagyta a várat és leköltözött a Torján épített kényelmes kastélyába. A vár ezt követően gyors pusztulásnak indult. Torján található a világ legnagyobb székelykapuja, mely 2006-ban épült, és 9,5 m magas valamint 15 m széles. A 14 méter hosszú torjai Büdös-barlang Európa legnagyobb természetes mofettája. A Büdös-hegy északi lábánál terül el a Buffogó borvizes ingóláp. A kisebb méretű borvizes „tavacskákban” hangosan buborékol (buffog) a vulkáni eredetű széndioxid. Innen a neve is. A vastag tőzegszőnyegen egy ritka tundrai mohafaj található, melynek ez a hely a legdélibb előfordulási helye. A kézdialmási Almás várával először Orbán Balázs foglalkozott. Ő készítette el a vár alaprajzát, illetőleg magának a falunak és a várnak a kapcsolatáról is ő írt először a Székelyföld leírása című könyvében. Orbán Balázs szerint a székelyföldi régi várak között Bálványosvár után Almás vára a legépebben fennmaradt és legtekintélyesebb várrom. A Kézdiszentlélek közelében lévő Perkő-tetőn álló XIII. századi római katolikus Szent István-kápolna, mely a tatárjáráskor elpusztított Szentlélek várának helyén épült. Árkosnak értékes arborétuma van a Zuhanás nevű helyen, ez övezi a Szentkereszti-kastélyt. Pazar, olykor a kényelmi túlzás határán lévő bútorzatát, berendezését Nicolae Ceauşescu román diktátor számára készítették. A kastély látogatható.  Az unitárius vártemplom egyik bástyájában tájmúzeum működik. A Kálnoky-kastély Miklósváron a XVI. század végén, a XVII. század elején épült. Restaurálása folyamatban van. Körülötte arborétum található. Van Kálnoky-kastély Sepsikőröspatakon is, mely a gróf Kálnoky család ősi kastélya. A XVII. század derekán épült régi kastély többszöri átalakítás eredménye. Jelenleg leromlott állapotban van. Az 1990-es évek végén a Kálnoky család tagjai újra birtokukba vehették az épületet, napjainkban a kastély felújítás alatt áll. Zabolán a Mikes-kastély valószínűleg a XV. században épült. Itt született a Mikes család több neves tagja. Itt nevelkedett 10 éves koráig Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc titkára. A kastélyt 1867-ben átalakították. 34 hektáros angol parkja arborétum. A parkban nyugszik gróf Mikes Kelemen honvéd ezredes, aki 1849. január 21-én Nagyszeben ostromakor esett el. Sírboltját 1944 után többször kifosztották, végül lebontották. 1998-ban avatták fel emlékművét. Zágonban Mikes Kelemen feltételezett szülőháza helyén a Mikes-kertben emlékmű található. Ebben a kertben láthatók a híres Mikes-tölgyek is. Mikes–Szentkereszty-kúriában Mikes Kelemen emlékkiállítás és Kiss Manyi emlékszoba van. Oltszem északi végében magaslaton látható az 1827-ben épített Mikó-kastély. A festői Gelence Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1245 körül épült, majd átalakították. Kazettás mennyezete 1628-ban készült. Lőréses erődfal övezi. 1802-ben a földrengés súlyosan megrongálta, be is kellett zárni. Majd 1932-ben teljesen helyreállították. A templomot 1330 körül készült híres falfestmények, és székely szimbólumok díszítik. Dálnokon született az 1514-es parasztfelkelés vezéralakja Dózsa György. A hagyomány szerinti szülőhelyén két emléket láthatunk. A régebbi egyszerű emléktábla, 1949-ben készült, a másik bazalt oszlopokon nyugvó Dózsa-bronzplakett, melyet kovácsoltvasból készült, kaszapengéket utánzó kerítés övez. Monumentális egészalakos szobra a település központjában áll. Baróton Erdővidék Múzeuma, a hely-, céh- és bányatörténeti kiállítások, a Baróti Szabó Dávid szülőháza helyén álló emléktáblával megjelölt épületben. A költő és nyelvújító mellszobra a róla elnevezett baróti líceum előterében látható. Kézdimárkosfalván született 1810-ben Barabás Miklós festőművész, márványszobra a falu közepén fekvő parkban áll. Csomakőrösön született Kőrösi Csoma Sándor ázsiakutató, nyelvész. Szobra a falu központjában található. A kultúrotthonban levő emlékszobában Kőrösi Csoma kiállítás tekinthető meg. Kökösön a 1849-ben lezajlott csata emlékhelye van a Feketeügy hídjánál. Eresztevény temetőjében helyezték örök nyugalomra a Kökösön elhunyt Gábor Áront. Sírhantja fölé Háromszék népe 1892-ben emeltetett méltó emlékművet. A falu határában látható még a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának emlékműve az Óriáspince-tető oldalában. Az emlékhelyre jelképes kis székely kapukon át lehet feljutni. A fából épült monumentális alkotást 45 kőszikla veszi körül, amelyekre Háromszék városainak, községeinek és falvainak neveit vésték fel. Sepsibükszádon üvegtörténeti kiállítás látható az általános iskolában. Az iskola előtt magyar történelmi emlékpark áll. Itt látható a Likas-kő is, ahol kálciumban és vasoxidban gazdag meleg vizű ásványvízforrások cementezték az Olt teraszát felépítő homokot, melyben egy függőlegesen álló fal keletkezett. Ezen át kör alakú utat vágott magának az Olt. Réty határában a híres Rétyi Nyír, az Orbán Balázs által Háromszék Szaharájának nevezett homokos, természetvédelmi területe fekszik, ritka növényekkel, tavakkal, gazdag állatvilággal. A műút túloldalán, az 1896-ban telepített millenniumi fenyves emlékerdő áll. Mögötte a kedvelt halászóhely, a Rétyi-tó található, mely a mesterségesen duzzasztott Feketeügyből alakult ki. Berecknél az Ojtozi-szoros bejárata előtt láthatók Veneturné várának maradványai. A székelyek hagyománya szerint várat IV. Béla uralkodása alatt a székely Benetur építette, innen a neve. Valójában a Római Birodalom limesét őrző katonai tábornak épült 117 és 138 között. 1241-ben a tatárok pusztították el. A településen született Gábor Áron. Szülőháza helyén álló házat emléktábla jelöli, 1992-ben felavatott szobra a római katolikus templom közelében áll. Bereckből az Ojtozi-hágóra kapaszkodó műút mentén, a történelmi Magyarország legtávolabbi vidékén ma is áll az az obeliszk, melyet Erzsébet magyar királyné emlékére állítatott a sepsiszentgyörgyi magyar királyi államépítészeti hivatal 1899-ben. De mert 1916-ban megrongálták az Ojtoznál betörő román katonák, a királyné halálának 100. éves évfordulóján az emlékműre új feliratot helyezett el a berecki Gábor Áron Alapítvány. Sósmezőn van a valamikori magyar–román vám- és határhely a Csernika-pataknál, mely Magyar Királyság határhelye, és az 1000 éves Magyarország legkeletibb pontja.