Komárom vármegye

   Hazánk Dunántúli részében, a Duna két partján, mely a vármegyét kettévágja. Északon Pozsony, Nyitra és Bars, keleten Esztergom és Pest-Pilis-Solt-Kiskun, délen Fejér és Veszprém, nyugaton Győr vármegye határolja. Amikor a vármegye önálló volt, a székhelye mindig Komárom.

   A vármegye legnagyobb része síkság. Csak délkeleti és déli részében emelkednek magasabb hegyek. A Duna két partján elterülő sík vidék a Kis-Magyar-alföldhöz tartozik és átlagos tengerszint feletti magassága 106-120 méter. Nyugaton a Kis-Duna, a Vág és az Öreg-Duna közt elterülő Csallóköz nyúlik be, északi részét a Mátyusföld foglalja el, nyugaton pedig kisebb dombsorok emelkednek (Hosszúhegy 287 m). Déli részében hullámos dombvidékbe megy át, mely a Vértes felé lassanként magasabbra emelkedik. Maga a Vértes (Nagy-Csákány 487 m), mely a vármegye többi hegyével együtt a Magyar-középhegység része, a vármegye déli határán a Móri- és a Tatai-árok között fekszik. A hegységtől az Által-ér völgye által elválasztva van ez az egyébként Bársonyosnak nevezett alacsonyabb dombvidék (270 méter). Az Által-értől keletre a Gerecse emelkedik. A hegység vármegyére eső legmagasabb pontja, ami a vármegye legmagasabb pontja is egyben az Öreg-Kovács (555 m). Folyóvizekben a vármegye igen gazdag. A Duna nyugat-keleti irányában mintegy 60 km hosszúságban hasítja ketté a vármegyét. Komáromnál magába veszi a Vágot, melybe Gútánál a Kis-Duna folyik, és közvetlenül Komárom városa fölött a Nyitra, mely Martosnál a Zsitvával egyesül. Nyugati határfolyója még a Csiliz. A Csallóközt ezen felül még jó pár csatorna hálózza be. Jobb felől számos ér fut a Vértesből a Dunába. Komolyabb viszont csak a Concó, és az Által-ér. Azonban nagyobb számmal vannak ezen a részen állóvizek. Ezek a tatai Öreg-tó, valamint Mocsa és Nagyigmánd mellett találunk több kisebb tavat. Naszály mellett van jó pár halastó, de a legjelentősebb mesterséges tava a Bokodi-víztározó. Ásványforrások találhatók Komáromban, Ógyallán, Bábolnán, Oroszlányban és Tatabányán.

   A Dunától északra eső területek a Nyitra és mellékvizei miatt vizenyős mélyföld volt, de a vízmentesítési munkáknak köszönhetően ma már első osztályú termőföld. Legnevezetesebb terménye elsősorban a búza, de van árpa, rozs, zab és kukorica. Ezeken kívül megemlítendő a cukorrépa, és a dohány is. Bár mára ezek termelése visszaesett. A vármegye Dunától délre eső szőlői az Ászár-Neszmélyi borvidékhez, a Dunától északra lévők a Nyitrai borvidékhez tartoznak. A legjobb bort a borvidék névadója Ászár és Neszmély, valamint Dunaalmás és Baj vidéke terem. A lótenyésztés tekintetében a kisbéri és bábolnai ménesek országos hírű intézetek. Mindkét ménesbirtokon nagyobb mérvű tehenészet, juhászat és sertéstenyésztés is van. Nevezetesebb állattenyésztés van még Komáromfüssön. Erdőségek elsősorban a Magyar-középhegységben találhatók. Ott igen magas az erdősültség aránya, ami elsősorban tölgyerdő. Fenyves csak igen kevés van.

   Tatabányán a szénmezők felfedezése előtt jelentős volt a kőbányászat. Az 1980-as évek végén azonban kimerültek a város környéki szénbányák. Vértessomlón, Környén és Oroszlányban szintén bányásztak szenet. Oroszlány utolsó mélyművelésű szénbányáját 2014 végén zárták be. Dunaalmás kőbányájából hordott kövekből építették fel például a komáromi várat, de már a rómaiak is bányásztak innen követ, Brigetio építkezéseihez, amit rabszolgák bányásztak ki, és szállították el a máig fennmaradt úgynevezett kőhordó úton keresztül. Ez Magyarország leghosszabb ismert és ép római kori útja. A kőfejtő egészen a második világháború idejéig működött. Ma természetvédelmi terület.

   Komárom legfontosabb ipari üzeme a hajógyár. A városban már 1898 óta működött, akkor még az Erzsébet-sziget nyugati részén. Hajójavítással, motoros vontatók, uszályok, monitorok előállításával foglalkozott. Az új hajógyár alapkövét 1947-ben tették le a város nyugati részén. Hamarosan a város legnagyobb munkaadójává vált. Az 1954-es és az 1965-ös árvizek súlyos károkat okoztak. A gyár fénykorában folyami és tengeri hajókat, kotrógépeket és uszályokat is előállítottak. 2000-es évek elején a csőd közelébe került, de állami beavatkozással sikerült megmenteni a bezárástól. Napjainkban már csak árnyéka önmagának. Az I. világháború idején Komáromban működött az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb lőszergyára. 1908-ban építették fel, és a hivatalos neve Császári és Királyi Tüzérségi Kutatóintézet volt. A legnagyobb fejlesztésére 1914 és 1916 között került sor, míg 1917-ben kiépítették a gyár területén a gőzfűtést. A gyár élén tábornoki rangú katonatiszt állt. A vesztes háború után az épületek előbb a csehszlovák helyőrség tulajdonába kerültek, majd később a dohánygyár és a villanytelep osztozott meg rajta. A dohánygyárat 1923-ban hozták létre, és a rendszerváltásig működött. A vármegyében Almásfüzitőn és Tatán is létesítettek cukorgyárakat, de ezek csak 1850-1873 között működtek. 1871-ben Ácson hoztak létre egy nagy cukorgyárat, mely 2001-ig folyamatosan működött. A bányászat beindulásakor, 1898-ban épült meg az első hőerőmű Tatabányán, majd 1934-ben Bánhidán. Ezzel párhuzamosan más iparágak is megtelepedtek a városban. 1901-ben a brikettgyár, 1912-ben a cementgyár, 1921-ben a karbidgyár, 1938-ban az alumíniumkohó kezdte meg a működését. A rendszerváltás után, sok helyi üzemről kiderült, hogy mennyire gazdaságtalanul működött. Elvesztették külföldi, főleg keleti piacaikat. Újabban viszont több közép- és nagyvállalat települt be, többek között autóipari beszállítók, gyógyászati segédeszköz gyártók, elektronikai cégek. Szőny keleti határában található MOL egyik telephelye, tartályparkja és kikötője. Ezt 1942-ben hozták létre, a később különváló Almásfüzitőn pedig 1908-ban épített az amerikai Vacuum Oil Company Rt. finomítót, akkor még a galiciából behozott kőolaj feldolgozására. Ugyanitt 1941-ben a német érdekeltségű Dunavölgyi Timföldipari Rt. a Magyar-középhegység bauxitvagyonára alapozott timföldgyár építését kezdte meg. A gyár 1997-ig üzemelt, ekkor veszteségessé vált, és bezárt.

Bokodi-tó

Vértesszentkereszt, bencés apátság romjai (Hauk Tamás)

Bajna, Sándor-Metternich-kastély

Komárom, városháza

Tata, Pálmaház

Tata, vár

Tatabánya, Turul (Radnai Tamás)

   A magyarok bejövetele előtt a vidéken szlávok tanyáztak. A Morva-birodalom déli része idáig elért. A Honfoglalás idején a vármegye területét a Kéri törzs, avar és székely segédcsapatokkal szállja meg. A hagyomány szerint Szvatopluk felett Bánhidánál aratták a döntő győzelmet, ennek állít emléket az 1907-ben felállított Turul. A vármegye területét az avar Ketel vezér kapta meg, és fiával Alaptolmával együtt építik fel a Vág és a Duna találkozásánál Komárom várát. A XI. században a mai Csillagerőd területén jött létre Rév Komárom, melynek lakói a rév körüli teendőket látták el. Ők biztosították a Dunán való átjutást a komáromi várba, illetve feleltek a biztonságos átkelésért. A középkori város az ekkor létrejött Komárom vármegye központja lett. A tatárdúlás ezt a vármegyét is elérte, kivéve a megerősített Komáromot, melyet fekvése is védett, és ahova a környékbeli udvarnokok, más népekkel együtt menekültek. A tatárok távozása után a terület többször is gazdát cserélt, majd szép lassan az egész Északnyugat-Magyarországot uraló Csák nemzetséghez vándorolt. 1146 körül alapítja Csák Ugrin a vértesszentkereszti apátságot. Gerencsérvárat szintén abban az időben. Várként emlegetik, de valójában a középkori, főúri lakótornyok egyik jeles példájaként tartják számon. Nem ellenséget megállító erősségnek építették, hanem királyi mulatónak. A vártorony valószínűleg a Vértesben fennmaradt épületek legrégibbje, I. Lajos király kedvelt vadászháza. 1366-ban falai között tanácskoztak a Velencei Köztársaság követeivel, egy esetleges török elleni hadjáratról. Komárom városi jogait forgalmas piaca, réve és kikötője miatt 1265-ben IV. Bélától kapta. A várat egy időben Csák Máté bitorolta, és birodalmának déli védőbástyájává tette. 1318-ban vették vissza a király seregei. Tata a XIII. századtól egészen 1326-ig, szintén a Csák család uradalmához tartozott. Az ő birtoklásuk idején kezdődött meg a vár építése is. A Csák nemzetség uralma után, Zsigmond királytól megkapta a mezővárosi jogot. 1410 után a tatai vár Zsigmond kedves tartózkodási helye volt. 1412-ben itt fogadta Jagelló Ulászló lengyel királyt, VII. Erik dán királyt, Marchiai Jakab főinkvizítort. A történészek az ő uralkodása idejét nevezik Tata első fénykorának. Valószínűleg a XIII. sz. végén építették a Csákok a Vértesben Oroszlánkő várát, melynek köveit 1733-ban a majki zárda építésekor hordták szét, és a hatalmas gesztesi várat. Bár a család az interregnum idején Károly Róbertet támogatták a trónért folytatott harcában, az uralkodó mégis félt a hatalmát veszélyeztető újabb főúri birtokkoncentrációtól, ezért 1326-ban más földekért cserébe megszerezte Gesztest. 1342 körül Nagy Lajos király utasítására teljesen lebontották, hogy helyébe egy kényelmesebb lakhatást biztosító vadászkastélyt emeljenek, amely a továbbiakban a vadakban bővelkedő vértesi vadászterületet sűrűn felkereső uralkodó rezidenciájául szolgált. A Zsigmond halála után trónra lépő Habsburg Albert alig másfél éves uralkodása után 1439-ben Neszmélyen halt meg. Felesége, Erzsébet királyné, hogy a koronát születendő fia számára biztosítsa udvarhölgyével, a visegrádi várból ellopatta. 1440-ben Komáromban megszületett a fiú, a későbbi V. László. Amikor a csecsemőt Komáromból Székesfehérvárra, a koronázásra vitték, a főúri kíséret és a magyar Szent Korona a tatai várban töltött egy éjszakát. Mátyás király a tatai várban nagyszerű palotát építtetett, dísz- és függőkerteket, mesterséges tavat, fürdőket és egy óriási parkot létesített. 1485-től miután székhelyét a frissen meghódított Bécsbe helyezte, Buda és Bécs között postaútvonalat hozatott létre, melynek egyik állomása Kocs községben volt. A szekérgyártással már akkor is foglalkozó község termékei számára ez nagy fellendülést jelentett, egyben ösztönzést adott a termék korszerűsítéséhez, fejlesztéséhez. A kocsi, mely nevét a településről kapta, részletes leírását 1518-ben Sigmund von Herberstein adta. Mátyás a komáromi várat is helyreállíttatta és új épületekkel díszíttette, Komáromnál horgonyzott egy hatalmas díszhajó, mely az udvar dunai kirándulásaira szolgált. Az 1510. évi országgyűlést, az országban dúló pestisjárvány miatt, Tóváros főterén tartották. Komárom vára 1527-ben félnapi ostrom után Szapolyai kezéről Ferdinandéra jut, majd 1529-ben meghódolt a Bécs ellen vonuló szultán serege előtt, de az nem hagyott benne őrséget, ezért kardcsapás nélkül került vissza. 1551-ben és 1594-ben a török, 1621-ben Bethlen, 1683-ben pedig Thököly ostromolja sikertelenül. Komárom vára soha nem került a hódítók kezére. A tatai vár ehhez képest aránytalanul sokat szenvedett. A mohácsi csatavesztés után portyázó török csapatok Tata környékét feldúlták, de gróf Cseszneky György kapitány a várat sikeresen megvédte. A törökök 1543-ban foglalták el, és a 145 éves török uralom idején kilencszer cserélt gazdát, ebből összesen tizenhat évig volt a vár török kézen. A XVI. században már a török hódítók fenyegették a Dunántúl középső részét is, amelynek természetes átjáróit zárta le a kicsiny vértesi végvárak sora. Gesztes 1529-ben még sikerrel verte vissza egy martalóc lovasportya rohamát, de 1543-ban már a vár feladására kényszerültek. Rövid idő múlva a magyarok visszafoglalták, de 1558-ban ismét török kézre jutott. Utolsó katonai akcióként, az 1683 őszén Bécs városa alatti katasztrofális török vereség hatására, kiürítették az Oszmán Birodalom katonái. A török hódoltság idején az Érsekújvár, Komárom és Tata végvárvonal táján örökös volt a harc, minek folytán a XVII. sz. végén a vármegye lakossága körülbelül 12.000 főre olvadt le. Komárom vármegye területe, illetve fennhatósága néha a szomszédos Pilis, Esztergom és Fejér vármegyék jelentős részeire is kiterjedt, de volt, amikor csak a mai csallóközi járásában szorongott. 1606-ban a török hódoltság egyik legjelentősebb eseménye történt a vármegyében, mikor a Dunaradványhoz tartozó Zsitvatőn megkötötték a tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki békét. Ezzel a békekötéssel kezdődött a törökök magyarországi uralmának hanyatlása. A komáromi erődöket 1663 és 1673 között erősítették tovább, ekkor épült a modern Újvár, illetve sor került a hídfőerődök felújítására is. A város és az erődök azonban súlyosan megrongálódtak az 1682-es árvízben. Mivel utóbbiak jelentősége a török kiűzésével lecsökkent, a Rákóczi-szabadságharc 1711-es leverése után felszámolásuk is felmerült. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben, a Bottyán János vezette dunántúli hadjárat során rövid időre a kurucok kezére került a vár. Ezen kívül meg sem próbálkoztak Komárom ostromával. A vármegye többi része azonban kuruc kézen volt. Komárom 1715-re az ország ötödik legnagyobb városa lett. Igaz, hogy nagyszámú „menekült” zsúfolódott össze, akik később elhagyták a várost, és mentek vissza a felszabadított országrészükbe. Tata és a környező falvak 1727-ben az Esterházyakhoz került. A mezővárosba hívott építészek, mérnökök keze nyomán 1721-1811 között Komárom vármegye egyik legszebb, barokk stílusú épületekben gazdag mezővárosává fejlődött, a mocsaras területeket lecsapoltatták. Bár a Kárpát-medencében ritkák a földrengések, Komárom szeizmikusan az ország egyik legaktívabb területe. Így 1763-ban egy igen erős földrengés érte Komáromot, amely mind a mai napig a legerősebb mért földmozgás Magyarország területén. A Richter-skálán 6,3-as fokozatú. A város épületeinek fele összedőlt, vagy komolyabban megsérült, 63 ember pedig meghalt. A nagyobb földmozgások ezután egyre csökkenve többször ismétlődtek. Az 1783-as földrengésben beomlott az egyik újonnan épített erőd, és további 500 épület vált romhalmazzá. Ekkor II. József a vár elbontását rendelte el, majd 1785-ben a városnak adta. 1808-ban ismét bővítették és megerősítették, kiépült külső erődrendszere. A kalapos király a gyakori földrengések miatt Komárom városát még a Duna jobbpartjára is át akarta telepíteni, de erre a komáromiak a Vágon folytatott fakereskedés miatt nem álltak rá. Komárom és Esztergom vármegye első egyesítésére 1786-ban került sor, amikor II. József Tata székhellyel összekapcsolta őket. Az egyesített vármegye az uralkodó halálát követően 1790-ben szét is vált, Esztergom és Komárom visszakapták megyeszékhelyi rangjukat. 1809-ben a franciáktól elszenvedett győri vereség után I. Ferenc udvarával két hónapig Tatán, a grófi kastélyban tartózkodott. A kastély északi toronyszobájában írta alá 1809. október 14-én a schönbrunni békét. A szerződés értelmében Franciaország megkapta Fiume, Isztria, Trieszt, Horvátország egy részét, Karintia és Krajna területét. Majd elrendelte a komáromi erődök megerősítését, felújítását valamint két új jobb parti erőd építését. A vármegye az 1848-1849-es szabadságharc egyik szimbolikus helyszíne, hiszen a komáromi vár Világos után egyedül képviselte a nemzeti ellenállást. Több jelentős csata zajlott a vármegye területén. A bábolnai ütközet a szabadságharc téli hadjáratának egy ütközete volt, melynek során 1848. december 28-án egy Ottinger Ferenc parancsnoksága alatt álló császári különítmény Bábolnánál megtámadta Görgey Artúr visszavonuló feldunai hadseregének unokaöccse Görgey Kornél által vezetett utóvédjét. A magyar csapatok jelentős veszteséget szenvedtek. Innentől kezdve az osztrákok folyamatosan ostromolták Komáromot. A várost 1849. április 22-én mentette fel a Damjanich János és Klapka György vezetésével érkező magyar sereg. 4 nappal később, 1849. április 26-án határában zajlott az első komáromi csata, amelynek során sikerült áttörniük az ostromgyűrűt. Ezt a csatát sokan a szabadságharc legfontosabb csatájának nevezik, mivel ez döntötte el Magyarország sorsát, és ennek következménye volt az oroszok segélyül hívása. Görgey 24.000 embere vívott Schlick osztrák tábornok 30.000 emberével. Az osztrákok vesztesége 2.000 ember volt, a magyaroké 800. Görgey ezután Tóvárosba helyezte főhadiszállását, és május 3-án innen indult Buda ostromára. A második komáromi csatában a vár védői, valamint az ostromló osztrák-orosz sereg között zajlott 1849. július 2-án. A fiatal magyar sereg bátor helytállásával és fegyelmezettségével sikeresen verte vissza a számbeli fölényben levő ellenség támadását. Görgey itt megsebesült. A harmadik csata július 11-én folyt Klapka vezetése alatt, az osztrák ostromzár áttöréséért, de a túlerő miatt nem sikerült. Klapka 1849. július 25-én Kosztolányi Mór ezredest a tatai vár elfoglalására küldte. A védők a harmadik ágyúlövés után kinyitották a kaput, és megadták magukat. A foglyokat, a fegyvereket, a lovakat és a postakocsit, melyben megtalálták az osztrákok felvonulási tervét, éjjel Komáromba vitték. A világosi fegyverletétel után az osztrák hadsereg Komárom bevételét tűzte feladatául, melyet továbbra is Klapka tábornok védett. Többszöri sikertelen felszólítás és fenyegetés után, szeptember 1-én kezdődtek meg az alkudozások, amikor a komáromi őrség 11 pontban állapította meg feltételeit. Ez alkupontok elfogadását osztrák részről megnehezítette az, hogy első pontjai az egész országra kiterjedő feltételeket szabtak. Csak miután ezeket feltételeket kihagyták, akkor kötötték meg 1849. szeptember 27-én Haynau főhadiszállásán a hódolati szerződést. A vár így csak jóval a fegyverletétel után október 2-án kapitulált. 1851-ben a két vármegye Duna jobb partján lévő részét Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a bal parti részeket pedig Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték át. Az így kialakított vármegyék csak 1860-ig működtek. Az 1850-es években Komáromot továbbépítették és hatalmas, 60.000 katonát befogadó erődítménnyé vált. Az építkezéseinek folytatása 1850 és 1878 között megélénkítette Újszőny életét. Már az első vasútvonal érintette a vármegyét, de az 1850-ben átadott Budapest-Pozsony vonal, csak Kürt és Udvard között haladt át egy kis szakaszon. Az első jelentős vonal, amikor Újszőnyt 1856-ban összekötötték  Béccsel a Győr-Újszőny vasútvonal révén. 1860-ban épült meg a Székesfehérvár–Újszőny vasútvonal, majd 1884-ben elkészült az Újszőny-Budapest vonal, így teljes lett a Bécs és Budapest közti vasúti kapcsolat a Dunától délre is. 1891-ben ebből ágaztak ki Almásfüzitőnél Esztergom felé, valamint 1902-ben Bánhidánál Pápa felé az új sínpárok. Komárom először 1896-ban a Szigetközön keresztül kapcsolódott Pozsonyhoz, majd 1910-ben Érsekújváron hozzákapcsolódik a már említett Budapest-Pozsony vonalhoz. Már az 1870-es években merült fel egy állandó híd szükségessége a komáromi sziget és Újszőny között, de a hidat csak 1892-ben adtak át a forgalomnak. Az 1777-től önálló Újszőny 1896-tól Komárom része lett. Az I. világháború után a vármegye északi részét megszállták a csehszlovákok. A magyar csapatok 1919. április 30-án egy eredménytelen kísérletet tettek az elszakított Észak-Komárom visszafoglalására. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye Esztergom székhellyel az 1923. évi XXXV. törvénycikk rendelkezései alapján jött létre Komárom vármegye és Esztergom vármegye, továbbá Komárom törvényhatósági jogú város Magyarországon maradt területrészeinek az összevonásával. Megszűnésére 1938-ban az I. bécsi döntés nyomán került sor, amikor mindkét egykori vármegye teljes területe újra magyar birtok lett, és ezért a két vármegyét ismét különválasztották. Ekkor azonban Komárom területe azonban jelentősen megnövekedett, mivel az egykori Pozsony vármegye Magyarországhoz szintén visszacsatolt Csallóközi területét bekebelezte. A II. világháborút követő moszkvai ideiglenes fegyverszünet következményeként visszaálltak az 1937. december 31-i országhatárok. Ennek megfelelően került sor a közigazgatás ideiglenes rendezésére, melynek során Komárom és Esztergom vármegyék megmaradt területeit immár újra, Komárom-Esztergom vármegye néven egyesítették. 1945-ben a megszállt Komárom magyar lakosságából 9.000 főt kitelepítettek, helyükre szlovákok jöttek. 1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött a mai Tatabánya. Az 1950-es megyerendezés során Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. 1990-től ismét Komárom-Esztergom megye lett a neve.

   Területe 2.841 km2, lakosságának száma 159.504, 88% magyar, 7% német, 4% tót. A települések közül 3-nak van több mint 5.000 lakosa. Népsűrűsége 56,1 fő/km2 (1890). Terület 2.834 km², népesség 201.850, 89% magyar, 7% német, 4% tót, népsűrűség 71,2 fő/km2 (1910). A húsz év alatt a magyarok száma 28%-kal, a németeké 8%-kal, a tótoké 12%-kal nőtt. Az országcsonkítás után területe 1.442 km², lakóinak száma 104.972, 83% magyar, 13% német, népsűrűsége 72,8 fő/km2 (1920). 1923-1938 közötti Esztergommal való egyesítésének idején területe 1.932 km2, lakossága 179.121, 86 % magyar, 11 % német, 3% tót, népsűrűsége 92,7 fő/km2 (1930). Majd mikor visszakapta északi területeit, és a korábban Pozsony vármegyéhez tartozó Csallóközt is megkapta, területe 3.554 km2-re nőtt. Lakossága 294.013, népsűrűsége 82,7 fő/km2 (1941). Az 1910-es közigazgatási beosztás szerint népessége 342.392, 86% magyar, 2% német, 11% tót. 10.000 fő feletti lakossággal rendelkező települése 5 van. A járások lakossága: Komárom önálló város: 56.982 (16,6%), Tatai járás: 147.015 (42,9%), Udvardi járás: 50.986 (14,9%), Csallóközi járás: 44.450 (13%), Gesztesi járás: 42.958 (12,6%). A magyarok a déli részeken döntő többségben vannak. A Gesztesi járásban a kisebbségek összlétszáma is mindössze 300 fő, a Tatai járásban (95%) csak a németek vannak nagyobb számban jelen. Nem sokkal marad el azonban a Csallóközi járás (86%), és Komárom város (76%) magyarjainak aránya sem. Mindössze az Udvardi járásban (61%) kevesebb kissé. Így értelemszerűen ebben a járásban (37%) a legnagyobb a tótok aránya. Jelentős még Komáromban (22%), és a Csallóközi járásban (13%). Máshol elhanyagolható. A németek egyedül a Tatai járásban (4%) vannak nagyobb számban, a többi járásban arányuk nem éri el az 1%-ot. Ezeken felül a cigányok a Tatai járásban vannak a legtöbben, de arányuk az Udvardi járásban a legnagyobb. Azonban itt sem haladja meg sokkal az 1%-ot. Népsűrűség: 120,8 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 év alatt a magyarok száma több mint a duplájára nőtt, viszont a tótoké 5,5-szörösére. A németek száma viszont csökkent, 53%-kal.

   A vármegye székhelye Komárom önálló város. Újszőnyt 1896-ban csatolták hozzá, de népességük együtt 14.876, 93% magyar, 4% német, 2% tót (1890), 19.996, 86% magyar, 6% német, 7% tót (1900), 22.337, 90% magyar, 6% német, 3% tót (1910), 23.678 (1920), 28.663 (1930), 30.811 (1941), 33.843 (1960). 1977-ben hozzácsatolják Szőnyt is, amivel teljesen összeépül. Népességüket együtt 56.982, 75% magyar, 22% tót (2001). Szőny népessége előtte a következőképpen alakult 2.700 (1890), 3.528, 94% magyar, 2% német, 3% tót (1900), 4.285, 97% magyar, 2% német (1910), 3.509 (1920), 4.088 (1941). 1958-ban kivált belőle a 3.061 fős, de előtte párszáz lakosú Almásfüzitő, így nélküle 4.604 (1960). A Csallóközi járás székhelye Nemesócsa. 1.444 (1890), 1.567 (1900), 1.782 (1910), 2.356 (1941), 2.654, 92% magyar, 7% tót (1991), 2.627, 90% magyar, 8% tót (2001). A Gesztesi járás székhelye Nagyigmánd. 2.199 (1890), 2.254 (1900), 2.219 (1910), 2.361 (1920), 3.271 (1960), 3.186 (2001). A Tatai járás székhelye Tata 6.925, 95% magyar, 4% német, 1% tót (1890), 7.220, 97% magyar, 2% német (1900), 6.580 (1910), 6.467 (1920). Tóvárossal csak 1938-ban egyesül. 4.257, 87% magyar, 10% német, 2% tót (1890), 4.960, 92% magyar, 5% német, 1% tót (1900), 4.760 (1910), 5.085 (1920). Már együtt 12.325 (1941), 17.315 (1960), 24.598 (2001). Az Udvardi járás székhelye Ógyalla. 2.362, 79% magyar, 1% német, 19% tót (1890), 2.441, 95% magyar, 4% tót (1900), 2.576 (1910), 2.654 (1919), 3.256, 93% magyar, 5% tót (1941). 1971-ben beolvadt a szomszédos szintén magyar többségű Bagota, vele együtt 8.153, 51% magyar, 45% tót (2001). Ez elsősorban a lakosságcserének köszönhető. Jelentős település még a vármegyében Tatabánya, mely Alsógalla határában keletkezett, és 1902-ben alakult községgé, ekkor lakossága 4.881 fő. Az 1947-ben hozzácsatolt Bánhida, Alsógalla és Felsőgalla községekkel együtt 9.652, 36% magyar, 34% német, 21% tót, 9% lengyel, cseh és vend. 1910-re a települések összlakossága hatalmasat ugrott, és elérte a 22.927 főt, ebből 69% magyar, 18% német, 1% horvát, 6% tót, 1% oláh, 2% lengyel, 2% cseh, 1% vend. A többi településen tapasztalható népesség csökkenés többek közt ennek tudható be. 28.205 (1920), 37,955 (1941), 52.079 (1960), 72.470 (2001). Gúta 7.088 (1890), 7.723 (1900), 8.912 (1910), 11.494 (1941). Ezt a települést is érintette a lakosságcsere, népessége ezért csökkent. 10.823, 82% magyar, 17% tót (2001). Valamint a kis faluból kinőtt bányászváros Oroszlány 1.679 (1890), 1.663 (1900), 1.644 (1910), 1.927 (1920), 1.742 (1941), 13.082 (1960), 20.280 (2001).

   Látnivalók: Komárom fő nevezetessége az erődrendszer, részei egyrészt a Duna bal partján fekvő két vára, másrészt az ahhoz kapcsolódó erődök a Duna jobb oldalán. A 1848–49-es szabadságharcot követően a Monarchia legerősebb katonai erődrendszere épült ki, amely 200.000 fős hadsereg befogadására is alkalmas volt. Ez Európa legnagyobb hasonló létesítménye. Mindhárom erőd ma látogatható. A Csillagerőd az erődrendszerének legidősebb tagja. Elődje 1586-ban épült. Sorsa hányatatott, egy időben szükséglakásokat alakítottak ki benne, majd raktárként is funkcionált. Az Igmándi erőd az erődrendszer legfiatalabb tagja. 1871–1877 között épült. Érdekességei az ellenséges tűz szilánkhatásai ellen védelmet szolgáló harántsáncok, amelyek eredeti állapotukban láthatóak. Kazamatáiban tekinthető meg a Klapka György Múzeum kőtára. Az erődhöz közel található a Rüdiger-tó és egy kis park. Közép Európa legnagyobb újkori erődje, a Monostori erőd 1850–1871 között épült. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédség laktanyaként és kiképzőközpontként használta. 1945-től 1991-ig a szovjet déli hadseregcsoport legnagyobb fegyverraktára volt. Ma már katonai szerepe megszűnt, kiállításoknak és kulturális rendezvényeknek ad otthont. Itt található a Kenyérmúzeum. A város történelmi magja keletről a komáromi várral, az egybeépült Ó- és Újvárral szomszédos, mely a legutóbbi időkig katonai használatban volt, így a vár és a város élete élesen elkülönült. A középkori Komárom a mai Újvár helyén terült el. A várat a várostól az Anglia-park választja el, mely a városi termálfürdőnek is otthont ad. Tőszomszédságában található a város központi tere, a Klapka-tér, melynek legfontosabb nevezetességei Klapka tábornok szobra, a Zichy-palota és a városháza. A Tiszti Pavilon U alakú hatalmas épülete 1858-1863 között épült. A Nádor-utcában van az 1913-ban épült Kultúrpalota múzeummal és könyvtárral, és a pénzügyi palota. A Széchenyi-utcában a törvénykezési palota. A Király József utcában található Jókai Mór szülőháza, a Megye utcában az utca névadója a kétemeletes 1813-ban épült vármegyeháza. 1885-ben itt helyezték el a megyei könyvtárat is, melyet 1827-ben alapítottak. Majd 1907-ben a városi népkönyvtárat is. A Kultúrpalota felépültéig működtek itt a könyvtárak. 1918 után járási hivatalként szolgált. 1938 októberében emeleti tanácstermében folytak a szlovák-magyar határmegállapítási tárgyalások Kánya Kálmán és Jozef Tiso részvételével. 1938-1945 után ismét vármegyei hivatalként, majd 1945 után járási hivatalként működött. Bejárata felett a vármegye domborművű címere látható. Újszőny központja a Szabadság tér, amelyet az 1929-ben épült Városi Székház és a Petőfi Sándor Általános Iskola fog közre. A Városi Székház épületében tengerészeti múzeum is helyet kapott. A Pénzügyi Igazgatóság szintén 1929-ben épült. A pénzügyőri laktanya ma a Klapka György Múzeumnak ad otthont. 1965-ben a lengyár áztatóüzeméhez vízforrást kerestek, ám a kutatóforrásból 62 Celsius fokos termálvíz tört fel. Ezt 1967-ben gyógyvíznek minősítették. A gyógyvíz köré fürdő épült. Tata közepén az Öreg-tó terül el, partján áll a Tatai vár. A vár mellett az Esterházy-kastély áll. Tata óvárosának központjában van a városháza. Felette magasodik a Kálvária-domb, a kilátótoronnyal és a geológiai parkkal. A tóvárosi városrészben található az Országgyűlés tér, ahol az 1510-ben lezajlott országgyűlés emlékét őrző Harangláb látható. További érdekességek az Angolkert a Cseke-tóval a műromokkal és a kis-kastéllyal. A városban levő vízfolyások mellett, fellelhetők az egykori vízimalmok. Tatabánya iparváros jellegéből adódóan sok látnivalóval nem rendelkezik, azonban a Turul-emlékmű Európa legnagyobb madárszobra. A Szelim-lyuk egy fokozottan védett barlang. Jelentős régészeti lelőhely, amelyhez számos monda fűződik. A Gerecse hat fokozottan védett barlangja közül az egyik. A Turul-emlékműtől egy néhány éve épült tanösvényen át juthatunk a barlanghoz. Szőny szívében található kórháza, amelyet a második világháború után alakítottak ki az 1904-ben épült Gyürky-kastélyból. A kastély kertjében botanikai ritkaságok is találhatók, például az elsőnek nyíló téltemető virág. Bábolnai Szapáry-kastélyban ma a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok központja van. Az 1700-as években épült. 1810-ben újjáépítették, ekkor építették az emeleti részt, és alakították ki a jelenlegi formáját. Tiszti Kaszinó Eredetileg csárdának és fogadónak épült 1758-ban. Tiszti kaszinónak 1902-ben alakították át. 1995-ben a Bábolna Rt. felújította és reprezentatív kávéházat, éttermet és különtermeket alakítottak ki. Itt kapott helyet a ménesbirtok történetét bemutató múzeum is. A lovardát 1809 után építették. A méteres falak, a korábbi ménesbélyegzővel díszített üvegablakok, a tetőszerkezet művészi ács munkája, a kovácsoltvas csillárok és falikarok a néhány évvel ezelőtti felújítás eredményeként ma teljes pompájában tekinthető meg. Kocsimúzeum a ménesudvarban található. Hősök kapuja a Lovardával szemben 1938-ban épült. A Pozsony vármegyei Modor kapujának másolata. Az átjáró falán lévő márványtáblák a ´48-as szabadságharcban illetve az I. és II. világháborúban elesett bábolnai hősökre emlékeztetnek. Kisbér királyi állami ménesét 1853-ban alapították. Az magyar királyi lovarda 1858-ban épült. Máig Közép-Európa legnagyobb fedett lovardájának számít. A Batthyány-kastély 1770-ben épült, majd 1840-ben átalakították. Az épületben sokáig kórház működött. A Tiszti kaszinó épületében a háború után kollégium, ma a polgármesteri hivatal működik. Bokod mellett található a Vértesi Erőmű hűtőtavát az 1960-as évek elején létesítették. A tavat az Által-ér táplálja. Az erőmű által termelt hulladékhőnek köszönhetően télen sem fagyott be a tó felszíne, így folyamatos horgászati lehetőséget nyújtott a horgászoknak. Erre horgászturizmus is épült. Bokodtól csaknem 8 km-re az erdőben megbújva található a régi bencés apátság, a vértesszentkereszti apátság romjai. Helyét sajnos semmilyen tábla nem jelzi. Jelenleg nem látogatható. Tőle 2 kilométerre délre Gerencsérvár az Oroszlány-Pusztavám közötti út mellett, egy erdős síkon emelkedett. Várgesztesen a gesztesi vár gazdátlan védőműveit és épületeit a lakosság kezdte lebontani, sőt köveiből készítették el a majki kamalduli rendház épületegyüttesét is. 1795-ben a várat már romként említették. 1932-ben turistaház épült a vár délnyugati részén. Állagmegóvásra csak az 1960-as években került sor. A belső vár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő üzemelt, míg a külső vár falai szinte az alapokig lepusztultak. Mára életveszélyessé vált, nem látogatható. A Vitányvárat a Vértes hegység északi lejtőjén, Vértessomlótól keletre egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk. Szép kilátás nyílik a várból a környező dombokra. A Vértessomlói-barlang egy fokozottan védett barlang. Bejárata le van zárva. Látogatásához engedély, valamint alapfelszerelés és kötéltechnika alkalmazása szükséges. A téli álmot alvó denevérek nyugalmának fenntartása miatt a telelési időszakban tilos bemenni a barlangba. Vértesszőlős neve az 1960-as években vált ismertté szerte a világon, ekkor fedezték fel az előemberrel kapcsolatos lelet-együttest. 1965 tavaszán itt talált Samu névre keresztelt Homo erectus paleohungaricus átmenet a felegyenesedő és az értelmes ősember között. A szabadtéri múzeum jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítóhelye. Oroszlány külterületén Majkpusztán található, valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban. A barátlakokon kívül a komplexum része a templomból megmaradt, ma csonkán álló torony, illetve a főépület is, amelynek falai között, miután II. József rendelete nyomán a rendet megszüntették, az Esterházyak alakították ki vadászkastélyukat. Az Oroszlányi Bányászati Gyűjtemény az oroszlányi szénbányászatot bemutató, külső kiállítása. A XX. akna Majk szomszédságában, a kolostortól mintegy 700 méterre található. A látogató megismerkedhet a bányászat történetével annak kezdetétől a végéig. Eredeti állapotában tartották meg számos elemét, így a laikusok számára is szinte testközelbe hozza a szénbányászat fázisait. Kocson találjuk a Kocsi Múzeumot. Fűrön a Zichy-kastély a XVIII. század második felében épült. 1830-ban átalakították, majd 1887-ben átépítették. Ma szociális otthon működik benne. Hatalmas ősparkja elhanyagolt állapotban van. Az Ógyallán létesített obszervatórium, az első vidéki obszervatórium az Osztrák-Magyar Monarchián belül. Jelenleg tudományos munkával, megfigyelésekkel és oktatással foglalkoznak az intézetben. A látogatók számára a régi csillagvizsgálóban kialakított múzeum, valamint a planetárium található. A régi csillagvizsgálóból csak a nagykupola eredeti, a többit életveszélyességre hivatkozva a 80-as években lebontották, így a mai látogatók csak annak újraépült mását láthatják. A településen több régi kúria is volt, de sajnos ezek közül több vagy megsemmisült, vagy nagyon rossz állapotban van. Említendő a Konkoly-Thege-kúria és a Feszty-kastély, melyek a XIX. század elején épültek, valamint Steiner-kastély, ami 1901-ben épült, és a rendszerváltás után vendéglővé alakították át. Ácson az Esterházy-Liechtenstein-Zichy-kastély a település központjában található. Eredetileg földszintes épület, melyre 1920-ban építettek egy emeletet. Felújították és jelenleg városi művelődési otthonként és könyvtárként működik. Napjainkban a cukorgyári emlékkiállításnak is otthont ad. Az egykor 70 hektáros kastélypark egy része ma is látható, ebben az egykori díszkutat medencévé alakították, sporttelepet hoztak létre és új építményeket emeltek. Nagyigmánd határában fakadó keserűvíz Európának keserűsóban leggazdagabb vize volt. Az Igmándi keserűvíz gyógyító hatását Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész fedezte fel 1862-ben, aki 1863-ban a gyógyvíz palackozását is megkezdte. Rendkívül nagy töménységének köszönhetően az ásványvíz előbb országos, majd világhírnévre tett szert, számos európai országba, valamint a tengerentúlra is eljutott. Főleg gyomorbántalmakra és más emésztőszervi bajokra alkalmazták, több mint 125 éven keresztül. 1989-ben azonban a vizet adó kutakat lezárták, és ezzel egy időben a keserűvíz palackozása is megszűnt. Épített öröksége a Thaly-kúria, a Melkovics-kúria, a Bóday-kúria, valamint a Ghyczy-kastély, mely 1855 körül épült. Ma látható formáját 1866-ban kapta. 1950-ben államosították. Az épület ezután a termelőszövetkezet kezelésébe került, amely szolgálati lakásokat alakított ki benne. 1985-ben teljesen fel lett újítva. Ez a helyreállítás azonban nem az eredeti állapotoknak megfelelően történt. A rendszerváltozás után magántulajdonba került. Csicsó kastélyát még Zichy István kezdte építtetni 1657-ben, majd egy négybástyás erődítmény lett. Később többször átépítették. 1945 után iskolává alakították át. A rendszerváltás után a Kálnoky-család visszakapta és felújíttatta az épületet. A kastélyhoz értékes park tartozik, melyet a XIX. század második felében létesítettek. Gyermely közelében található a XIX. században épített Sándor-Metternich-vadászkastély és a parkjában álló 1789-ben épült műemlék sírkápolna. Gyönyörű oltára és faragott padjai az olaszországi Velencéből származnak. Kriptájába temették el Sándor Móricot, az „ördöglovast” A kápolna mögötti kriptában pedig, gazdájának akarata szerint, kedvenc lovát, Tatárt helyezték el. A puszta a halastóval, kastéllyal, parkkal és a felettük sötétlő, fenyő borította heggyel a Gerecse egyik legfestőibb tája.