Liptó vármegye

   Hazánk Duna balparti részének egyik vármegyéje, mely a Felvidék északi részén terül el. Határai északon Árva vármegye és Galícia, keleten Szepes, délen Gömör és Kishont valamint Zólyom vármegyék, nyugaton Turóc vármegye. A vármegye székhelye először a Benkháza határában található liptói vár, később Németlipcse volt. 1677-től a székhelye Liptószentmiklós.

   Határai majdnem kivétel nélkül természetesek. Liptó vármegye hazánk leghegyesebb vármegyéi közé tartozik, melyet három nagy hegység zár körbe. A Kárpátok, az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra. Ezen hegységek közt a Vág tágas völgye terül el, mely keletről nyugat felé húzódva, a vármegyét két részre osztja. A völgy tengerfeletti magassága 500 és 950 méter közt váltakozik. Rózsahegynél a síkság hirtelen véget érve, keskeny völgybe megy át, melyen át a Vág a turóci medence felé rohan. A Vág jobboldalán emelkedő Kárpátok hatalmas láncolatából Liptó vármegye területére három főcsoport esik. Ezek az Árva-Liptói mészkőhegység (Nagy-Kócs 1613 m), a Liptói havasok és a Magas-Tátra. Az Árva-Liptói mészkőhegység az Árva völgyétől a Liptóhutai-hágóig (789 m) húzódik, de főgerince már a vármegye határán kívül esik, Liptó vármegyébe csak a mély völgyek által elválasztott déli mellékágak nyúlnak át. Jóval magasabb és zordabb jellegű a Liptói havasok hatalmas gerince, mely a Liptóhutai-hágótól kezdve egészen a Magas-Tátra határpontjának tekintett Liliom-hágóig (1947 m) tart. A két hegységet a Béla-patak völgye választja el egymástól. Főbb csúcsaival (Banikov 2178 m, Bisztra 2250 m) a Magas-Tátra magasságát közelíti meg. Magának a Magas-Tátrának (Kriván 2496 m, mely a vármegye legmagasabb pontja is egyben), csak nyugati része esik a vármegye területére. A Kárpátok ezen hatalmas láncolatával szemben, és vele párhuzamosan a Vág völgyétől délre az Alacsony-Tátra hegység terül el (Gyömbér 2043 m, Chopok 2024 m). Az Alacsony-Tátrát a Stureci-hágó (1010 m) választja el a Rőce völgyétől nyugatra emelkedő Nagy-Fátrától (Krizsna 1575m, Rakitov 1567 m). Míg Szepes vármegye felé egy aránylag széles fennsík nyílik a Vág völgyben, addig Turóc vármegye felé mindössze a Kralováni-hágón (441 m) keresztül juthatunk, mert itt a Nagy-Fátra és az Árva-Liptói mészkőhegység a Vág két oldalán emelkedik. Igaz, hogy a Liptói-medencét teljesen körülzárják a hegyek, de az említetteken felül több hágón is található. Az Árva-Liptói mészkőhegységen át a Bresztovai-hágón (730 m) keresztül vezet az út Rózsahegyről Alsókubinba. Az Alacsony-Tátrán az Ördöglakodalma-hágón (1238 m) át jutunk a Garam völgyébe. A lengyelországi Zakopanéba pedig a Tyichai-hágón (1689 m) is mehetünk. Liptó és Szepes vármegye határát nagyjából vízválasztónak is tekinthetjük, hiszen itt ered a Vág, a Poprád és a Hernád is, de míg a Vág nyugat felé tart, addig utóbbi kettő keletnek. Mindössze pár patakot találunk Csorba környékén melyek kelet felé folynak, és a Poprádba ömlenek. Minden más vízfolyás a vármegyében a Vág vízrendszeréhez tartozik. Vágot két folyó, a Magas-Tátrában eredő Fehér-Vág és az Alacsony-Tátrában fakadó Fekete-Vág alkotja. A két ág Királylehotánál egyesül, és Sztankófalvánál hagyja el a vármegyét. A vármegyében a Vágnak nagy számmal vannak mellékvizei, a jelentősebbek a Béla-patak és a Rőce. A határon folyik bele az Árva. A Kriván alatt sok tengerszem található, de csak a Csorba-tavat emelném ki. A vármegye közepén terül el a mesterségesen létrehozott két részből álló Szentmáriai-víztározó. Ásványos forrásai nagy számmal vannak: ezek közül jelentősebbek Besenyőfalu, Fenyőháza, Háromszlécs, Lucski, Csikótelke, Liptószada, Koritnyicafürdő, Liptószentiván.

   A vármegye termőterülete az éghajlatnak köszönhetően elég kicsi. Fő terménye az árpa, a zab és a burgonya. A vármegye híres volt a szövőiparáról ezért termelnek kendert és lent. A gyümölcstenyésztés igen jelentéktelen, a szőlő pedig egyáltalán nem terem meg. Az erdőségek a vármegye területének nagy részét elfoglalják, mely csekély lomberdő kivételével fenyves. Az állattenyésztés sem jelentős, az állatállomány nagy része juh. A vadállomány viszont gazdag, a hegyi patakokban gyakoriak a pisztrángok. Liptószadán pisztrángtenyészet is van.

   A vármegye bányászata nem jelentős, csak régebben volt jelentős bányaművelés, de napjainkra ez szinte kivétel nélkül mindenhol megszűnt. Rózsahegy határában ezüstöt és rezet bányásztak. Liptószadán a XVIII. században aranybányászattal kísérleteztek. Dubrava határában a XVIII. századtól a XX. századig antimon- és vasércbánya működött. A középkorban Lubella környékén főként aranyat bányásztak. A XVIII. századtól indult meg az antimon bányászata. Királyboca határában már a XI. században aranybányászat folyt, melyet elsősorban a Szepességbe telepített német bányászok végeztek. Ezután azonban visszaesett a kitermelés, mely a település hanyatlásához vezetett. XIX. század közepén vált önállóvá. Határában vasat, antimont és aranyat bányásztak. A XVIII. század végén vashámor is működött a községben. Egykori bányászházait sorra üdülőkké alakítják át. Királylehotának egykor vasérc és rézbányái működtek. 1765-ben építették Maluzsina első kohóját, mely környéken bányászott rezet dolgozta fel. A vörösréz bányászata 1807-ben indult meg és az 1860-as évekig tartott. Németlipcse települést a korponai és selmeci szászok alapították a XIII. század elején, akik a környező arany és ezüstbányákra kaptak szabadalmi jogot. Első kiváltságait 1270-ben kapta. A XIV.-XVI. században a legjelentősebb liptói város lett. A XIX. századra azonban már nem tudott lépést tartani az ipari fejlődéssel, és hanyatlásnak indult. Szentivánbocát a XII. században német bányászokat telepítettek ide, ők alapították. A XIII. században hibbei lakosok bányásztak itt aranyat. 1554-től a terület egy részét a besztercebányai kamara szerezte meg, ahol új bányákat nyitottak és aranyat, ezüstöt, rezet valamint vasércet bányásztak. A század végére a bányák termelése visszaesett és 1810-ben meg is szűnt.

   Rózsahegy XIX. századi fellendülését főleg faiparának és papírgyártásának köszönheti. Fokozatosan a tótok pénzügyi, ipari és kulturális központja lett. Jelentős a textilipar is. Akárcsak Liptószentmiklóson. Liptóújváron 1792-ben a helyiek rézhámort és nagyolvasztót építettek. A vági tutajozás kiinduló helye lett, fát, vasércet, rezet, sajtot szállítottak. A XIX. század közepére faipari központ lett.

Csorba-tó (Hauk Tamás)

Csorba-tó, a távolban a Magas-Tátra csúcsaival (Hauk Tamás)

Liptómáriai-tó

Mattyasóc, Szent László templom

   Liptó, mint önálló vármegye az egész Árpádkorban át nem szerepel, hanem Zólyom vármegyének tartozéka, mint királyi birtok. Ezért sűrűn tesznek innen adományokat királyaink a magyar uraknak és a szász vendégeknek is. A szászok tömeges telepítése a XII. században történt. Erre mutat az, hogy a liptói szászok is, úgy mint a szepesiek, V. István királytól 1271. kapták szabadalomlevelüket, melynek egyes kifejezései a szepesiekével szó szerint egyezik. Ezen szászok Királybocán, Szentivánbocán, Liptóújvár környékén és a Rőce völgyében már a XIII. században kiterjedt aranybányászatot folytattak. Szabadalmaikat Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond, I. Mátyás több ízben megerősítették. A tatárok 1241-ben ide is betörtek, de kisebb pusztítást hajtottak végre, mint az ország sűrűbben lakott területein, a rekonstrukció gyorsan ment. Rózsahegy várost szász bányászok alapították a fontos kereskedelmi utak kereszteződésénél fekvő vadrózsával benőtt Horka nevű dombon a XIII. században. Már 1318-ban városi jogokat kapott, melyeket Károly Róbert kiszélesített. 1390-ben azonban kiváltságait elvesztve a likavkai uradalomhoz csatolták. Várai közül legkorábban a Benkháza melletti Liptóvár épült, a XIII. század második negyedében építették. A XIV. század elején Csák Máté foglalta el. Melynek halála után újra a királyé, Dancs mester zólyomi ispán uralma alatt. 1397-ben IV. Vencel cseh király serege foglalta el. 1406-ban Gara Miklós kapta meg a várat és a liptói ispáni címet. 1441-ben elfoglalták a husziták. 1454-ben Hunyadi János a Pongráczoknak adta. 1459-ben Hunyadi Mátyás Komorovszky Péter árvai és liptó ispánnak adományozta. Komorovszky azonban később összetűzésbe került vele, így Likavkával és Liptóújvárral együtt 1474-ben visszafoglalta tőle, és Árvába zavarta. Liptóvárat ezután lerombolták. A már említett Likavka várát valószínűleg a XIII. század második felében építették. 1431-ben leégett, majd 1440-es újjáépítésekor átalakították. A husziták elfoglalták, de tőlük Mátyás visszafoglalta, akinek egyik kedvenc tartózkodási helye volt a vadban gazdag vidék. A Komorovszkytól történő visszafoglalás után sokáig lakott itt Mátyás fia, Corvin János is, aki mint liptói gróf kapta Likavát. A XVI–XVII. században épültek a külsővár erődítményei. Liptóújvár épül legvégül a XIII. század végén. Számtalan tulajdonosa után ez a vár is Corvin János kezében köt ki. Tőle a Szapolyaiak szerzik meg, ahogy az egész vármegyét, ami ezután a két ellenkirály háborújának is az ütközőterülete lesz. Liptószentmiklós a többihez képest később létesül, de 1360-ban Nagy Lajos királytól városi rangot és piactartási jogot kapott. A XV. század végére Közép-Liptó kereskedelmi központja lett. 1677-ben az egész Liptó vármegye székhelye. A XVII. század vége felé Likavka, mint a Thököly család birtoka, Liptó vármegyét egyik támaszpontjává tette a Thököly-féle felkelésnek. 1682-85 között a Felső-Magyarországi Fejedelemség része. Rákóczi hadai 1703-ban Likavkát, 1706-ban Liptóújvárt bevették, ahonnan aztán kiszorították őket, de mindkettőt sikerült visszafoglalni. Azonban a harcok során olyan károkat szenvedtek, hogy azóta elhagyatottan állnak, és mindkettő rom. Liptóújvár mai települése csak a XVIII. század elején keletkezett az itteni só-, vas- és rézlerakat körül, a liptóújvári uradalom királyi alkalmazottai hozták létre. 1768-ban Európában Liptóújvár erdészeti iskolája nyílott elsőként. Ezután a vármegye fokozatos eltótosodása miatt  Liptószentmiklós lesz a tót nemzeti ébredés központja. 1829-ben itt létesült az első tót könyvtár, 1830-ban az első tót színtársulat, 1844-ben a Tatrín kulturális egyesület. 1848-ban itt dolgozták ki a szlovák nemzet 14 pontból álló kiáltványát. A 1848-49-es szabadságharcból ettől függetlenül nagyjából kimaradt. Csak egyszer zavarta meg a fegyverek zaja, amikor 1849 telén honvédjeink végrehajtották a Rőce- és Vág-völgyén át a Szepesség felé tett híres hadi átvonulásukat. A Kassa–Oderbergi Vasút 1866-ban kapta meg a koncessziót, hogy a sziléziai porosz vasúthálózatot a legrövidebb útvonalon kösse össze Magyarországgal. A nehéz nyomvonalú, 362 km hosszú, Oderbergtől Kassáig húzódó vasútvonal 1869 és 1872 között készült el. A társaság igazgatósága Budapesten, míg üzletvezetőségei a sziléziai Teschenben és Kassán voltak. A vármegyei szakaszt 1871-ben adták át. Két jelentősebb leágazása van a fővonalnak. Az egyik a Csorbatói Fogaskerekű Vasút, mely 1896 óta a mai napig üzemel, és az 1908-ban megépült a Rózsahegy-Liptószada-Koritnyicafürdő keskenynyomtávú vasútvonal. Ez megkönnyítette a környék erdeiben kitermelt fa szállítását. Egészen 1974-ig üzemelt, amikor megszüntették. Az 1920-as országcsonkítás során a vármegye teljes területe cseh megszállás alá került.

   Területe 2258 km2. Lakóinak száma 76.850, ebből 3% magyar, 3% német, 93% tót. Települései kicsik, csak Rózsahegynek van több mint 5.000 lakosa. Népsűrűség: 34 fő/km2 (1890). Területe 2246 km2, lakossága 86.906, ebből 6% magyar, 3% német, 90% tót, népsűrűsége 39 fő/km2 (1910). Húsz év alatt komoly magyarosítás ment végbe a vármegyében, ennek következtében a magyarok száma 2,4-szeresére nőtt, míg a németeké 1%-kal, a tótoké pedig 8%-kal emelkedett. Az 1910-es közigazgatási beosztás szerint népessége 138.652, ebből 1% magyar, 96% tót, 1% cseh, 2% cigány. 2 település lakosainak a száma haladja meg a 10.000-et. A járások lakossága: Rózsahegyi járás: 54.367 (39,2%), Liptószentmiklósi járás: 43.955 (31,7%), Liptóújvári járás: 28.211 (20,4%), Németlipcsei járás: 12.119 (8,7%). Minden járásban a tót elem van döntő többségben. Arányuk a Liptóújvári járásban a legkevesebb (94%), mivel itt találunk egy jelentős cigány (4%) közösséget. A magyarok a Liptószentmiklósi járásban (1%) vannak a legtöbben, ahogy a csehek (2%) is. Népsűrűség: 62 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 év alatt a magyarok száma a felére csökkent, addig a tótok száma kis híján megduplázódott. A németek ebből a vármegyéből is eltűntek.

   A vármegye és a Liptószentmiklósi járás székhelye Liptószentmiklós. 1.854, 16% magyar, 36% német, 47% tót, 1% lengyel (1890), 2.993, 22% magyar, 23% német, 54% tót, 1% lengyel (1900), 3.251, 28% magyar, 20% német, 51% tót, 1% lengyel (1910), 5.858 (1921), 6.800 (1955). A XX. század folyamán 13 egykor önálló községet olvasztott magába. Ezekkel együtt 33.007 (2001). A Rózsahegyi járás székhelye Rózsahegy. 6.879, 6% magyar, 6% német, 87% tót, 1% cseh (1890), 8.198, 8% magyar, 5% német, 85% tót, 1% cseh (1900), 12.249, 15% magyar, 8% német, 68% tót, 2% oláh, 1% legyel, 5% cseh (1910), 14.220 (1921), 23.600 (1960), 30.417 (2001). A Liptóújvári járás székhelye Liptóújvár. 640, 30% magyar, 13% német, 57% tót (1890), 697, 35% magyar, 9% német, 56% tót (1900), 667, 40% magyar, 8%, 52% tót (1910), 887 (1921), 1.430 (1950), 8.232 (2001). A Németlipcsei járás székhelye Németlipcse. 2.234, 2% magyar, 3% német, 95% tót (1890), 2.176, 4% magyar, 1% német, 95% tót (1910), 1.285 (2001).

   Látnivalók: Liptószentmiklóson az Illésházy-kúria a XVII. század végén épült, és akkor ez lett Liptó vármegye székhelye. A XIX. század második felében és a XX. század elején átépítették, ma Irodalomtörténeti Múzeum van benne. A Palatinus-ház 1713-ban épült késő barokk stílusban, ez volt egykor a vármegyeháza. A XVIII. század második felében bővítették, ma múzeum. A Pongrácz-kúria a XV. század közepén épült. Rózsahegynek a Vág túloldalán található részén álló Zsófia-kastély eredetileg vízivár volt. A vár 1397-ben már castellumként szerepel, később többször átépítették. A Liptói Múzeum 1912-ben létesült, 1937 óta van a mai épületben. Benkháza területén állnak Nagyvár romjai, amely a XIII. század óta Liptóvár néven királyi vár a liptói ispánság igazgatása alatt. A XV. században Mátyás király romboltatta le. Már nem építették újjá, azóta pusztul. Liptóújvár várának romjai körüli Várerdő arborétum. A vár melletti kis tó sziklaszigetének tetején apró kápolna áll. Az 1802-ben épült várkastély ma is ép, benne működik a Felső-Liptói Néprajzi Múzeum. Az erdei iskola 1799–1800-ban épült, valamint láthatóak még XIX. századi klasszicista lakóházak. A közelben egy régi kohó maradványai is megtalálhatók, ahol ma a liptói bányászat és kohászat emlékeit állították ki. Likavka községtől keletre lévő hegy tetején állnak Likava várának több emelet magas romjai. Madocsán kastélya 1830 körül épült. Korábban park és gazdasági épületek övezték. Turapatak XVIII. századi klasszicista kastélya van, melyet a XIX. század első felében átépítettek. Nagyselmec faluban áll egy XVII. századi várkastély, melyet 1750-ben átépítették, majd 1880-ban két további toronnyal bővítették. Liptószentandrásnak egy XVI. századi kastélya van. A XVIII. és XIX. században átépítették. Királylehota nemesi múltjára 8 klasszicista kúria emlékeztet. Itt áll Strobl Alajos egykori gótikus tornyos XIX. század végi villája. Kispalugyát 1283-ban a Palugyai család szerezte meg és a család birtoka volt egészen 1848-ig. Kastélyuk a XVIII. század második felében épült. Szentkereszt evangélikus temploma Közép-Európa egyik legnagyobb faépítménye, 1974 és 1982 között szállították ide Kispalugyáról, melyet a Szentmáriai-víztározó építésekor vízzel árasztottak el. Eredetileg 1693-ban épült. A kereszt alaprajzú templom 6000 személy befogadására alkalmas. Fából készült oltára 1693-ból származik. Eredeti XVIII. századi harangjait az első világháború idején rekvirálták, a jelenlegiek 1922-ből és 1924-ből származnak. Mattyasóc Szent László templomát Mattyasovszky László építtette. Később a lakosok többségben az ellenreformáció hatására újra katolikusok lettek. Szent László temploma a XVI. század elején épült, XVII. századi lőrésekkel, sarokbástyákkal ellátott erődfal védi. Nagyolaszinak XVI. századi kastélya van. Kisolaszi kastélya a XVIII. században épült. Szmrecsán  Szmrecsányi-kastély a XVIII. század közepén épült, 1810-ben átépítették, ma szociális otthon. Prószék kastélya a XVI. században épült, a XIX. században felújították. Határában fekszik a Prószéki-völgy, melyet különféle alakzatú sziklaszirtek, vízesések és barlangok szegélyeznek. Besenyőfalu nyugati részén álló saroktornyos kastélyát a XVII. században a Dvornikok építették, a XVIII. században átépítették. Ma a Liptói Múzeum vadászgyűjteménye van benne. A falunak közkedvelt, egész évben üzemelő termálfürdője van. A falu gyógyforrásait elsőként Wernher György Magyarország csodálatos vizei című 1549-ben kiadott művében említi. A község határában 14 forrás található. A gazdag ásványtartalom vöröses barnára festi a források környékét. A termálfürdő 6 medencéjét tápláló 1987 m mélységű, 60 °C hőmérsékletű vizet adó kútját 1987-ben fúrták. A község északi határában, több mint 3 hektár területen fekvő travertin lépcsők ásványi lerakódásai szintén a forrásvíz által jöttek létre. Fenyőháza már a XIX. században kedvelt fürdőhely volt. Erdei kisvasútját 1904-ben létesítették. Klimatikus gyógyfürdő, melynek fürdőpalotája, strandfürdője, vízgyógyászata van. Fürdőépületei a XIX. század végén épültek. Lucski fürdője 1761-óta ismert amikor Turánszky Ádám első fürdőházát felépítette. Gyógyvizének híre gyorsan terjedt, 1777-ben már számos vendége volt. 1820 és 1824 között a fürdőt tovább bővítették, majd 1945 után újabb gyógyintézetekkel bővült. A gyógyfürdő parkjában 12 m magas vízesés zúdul alá. A közeli Kelemenfalu területén természetes termálvizű tó található. Liptószada A településhez tartozik a tőle délre fekvő Koritnyicafürdő. A fürdőtelep a XIX. században keletkezett. Háromrőce környéke különösen alkalmas a téli sportolásra, több sípálya és kiszolgáló létesítmény várja a téli sportok kedvelőit. Liptószentivánon a XVI. századtól kezdték felismerni meleg vizű forrásainak jelentőségét is. A község területén 9 meleg vizű forrás található. A fürdőt 1929–1930-ban építették ki. A Szentiványi családnak a faluban három kiskastélya áll. Legismertebb a XVII. században épített fürdőházas kastély, melyet később felújítottak. Szentivánboca tornácos, fából készített bányászházai ma is láthatóak. A XX. században a falu egyre inkább sportközponttá vált, ahol a téli sportok szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek. Liszkófalu A Liszkófalvi-barlang egyike Liptó legjelentősebb barlangjainak. A Deménfaluhoz tartozó Deménvölgy turisztikai fellendülése a barlangok felfedezése és a sízés fellendülése után kezdődött. A barlangokat már 1299-ben is említik, híresek azonban csak 1723-ban, Bél Mátyás leírása után lettek, összesen 21 km hosszú folyosókból állnak. A Szabadság-barlangot 1921-ben fedezték fel, 1924-óta látogatható. A 8400 m hosszú barlangból 1800 m. Gazdagon díszítik cseppkövek, barlangi tavak és vízesések. A deménvölgyi jégbarlang az 1880-as évek óta látogatható, majd az 1950-es években nyitották meg újra. A barlang 1750 m hosszú, ebből 650 m látogatható. A barlang alsó részében gyönyörű jégalakzatok láthatók. Vágfalva határában egy 1923-ban felfedezett cseppkőbarlang is van, amelynek egy része már régebben is ismert volt a helyiek körében. Az 1954-ben megnyitott barlang teljes hossza 530 méter, ebből 235 méter látogatható. Levegőhőmérséklete egész évben 7 – 7.5°C körül mozog. A barlang őslénytani leletekben rendkívül gazdag, többek közt a barlangi medve maradványainak egyik lelőhelye. Csorbató modern szállodákkal, jól felszerelt sípályákkal rendelkező üdülőtelep a Magas-Tátrában, a Csorba-tó mellett, melyről nevét kapta. A tó melletti telepet először 1644-ben említik. 1719-ben idősebb Buchholtz György az itteni fenyőolajkészítést említi meg. 1848-ig a Szentiványi család birtoka volt. 1860-ban még lakói megkísérelték a Csorba-tó leeresztését is. Az addig értéktelennek hitt terület a XIX. század végére vált egyre inkább turisztikai központtá. Első épülete a Szentiványi József által 1872-ben felépíttetett vadászlak volt. A következő évben a turisták számára is megnyitották. A birtokos hamarosan a Magyarországi Kárpát-egyesületnek engedélyezte egy újabb ház építését, melyet 1875. augusztus 2-án, az ünnepélyes felavatáskor tiszteletére József-laknak kereszteltek. 1896-ra elkészült a fogaskerekű vasút, egyre több villa épült területén. A 19. századvégén a tóba halakat telepítettek, télen különösen tiszta jegét termelték ki. A telepet 1895-ben hivatalosan is fürdőtelepüléssé nyilvánították, a területet 1901-ben a magyar államkincstár vásárolta meg. A Grand Hotel építését az első világháború után fejezték be. Első ízben 1935-ben rendeztek itt sívilágbajnokságot, majd 1970-ben ismét. A háromszög alakú Pátria Szálló 1976-ban épült. Perbenye 1991-ben alapított falumúzeuma van, ahová a Szentmáriai-víztározó által elárasztott 11 falu értékeit mentették. A skanzen településszerkezete a XIX. század végi liptói községekét szemlélteti, közepén vásárok tartására szolgáló terjedelmes térrel, amely jelenleg számos rendezvényeinek helyszíne. A szegényebb és módosabb gazdák korabeli lakóházai mellett helyet kapott az eredeti használati tárgyakkal és bútorokkal berendezett falusi iskola és tanítólak is. Ezenkívül ide költöztették át, és építették újjá a víztározó által elárasztott párisházai kastélyt, a Nagypalugyáról származó 1858-ban fából épített nemesi kúriát, valamint a liptószentmáriai Szűz Mária templomot. A népi mesterségeket számos műhely szemlélteti. Az erdei vasút gőzmozdonyát és vasúti kocsijait a skanzen hátsó felében állították ki. Ezenkívül itt tartják meg a Szentmáriai-víztározó által elárasztott községek egykori lakosainak találkozóját is. A Szentmáriai-víztározó 1965 és 1975 között épült a Liptói-medence közepén, a Vág folyón, Liptószentmiklós és Nagyolaszi között. Kiterjedése 22 négyzetkilométer, legnagyobb mélysége 45 méter. Nevét az egykori Liptószentmária község után kapta, amelyet több más településsel együtt elárasztottak az építésekor. A Vág mentén futó Kassa–Oderbergi Vasút egy szakasza szintén a tómederbe került, akárcsak a mellette húzódó országút is, ezek helyett a tározótól délre építettek új közlekedési vonalakat. A vasúton a tározó partján Dechtár állomást létesítették a turistaforgalom kiszolgálására. A Szentmáriai-víztározón számos lehetőség nyílik a horgászatra, és itt hajókirándulásokat is szerveznek. A víztározó megszámlálhatatlan lehetőséget kínál a vízi sportok kedvelőinek.