Abaúj-Torna vármegye

   Vármegye Magyarország Tisza jobb parti részén, a Hernád alsó folyásán. Északon Szepes és Sáros, keleten Zemplén, délen Zemplén és Borsod, nyugaton pedig Gömör-Kishont vármegye határolja. A vármegye székhelye 1647-ig Abaújvár, 1647 és 1881 között Kassa volt. A törvényesen egyesült Abaúj-Torna székhelye 1881–1920 között, majd 1938–1945 között ismét Kassa, 1920–1938, majd 1945–1950 között Szikszó volt.

   Nagyobb részében hegyes terület. A vármegye két nagyobb folyóvölgyből áll, melyek egyike, a Hernádé északról délnyugat felé, másik, a Bódváé keletről nyugatra húzódik. A Hernád völgye a vármegyét két részre osztja. Keleti részét az Sátor-hegység (másnéven Eperjes-Tokaji-hegység) ágazza be, melyet a Kassától Keletre levő, mélyre aláereszkedő Dargói-nyereg (473 m) választ ketté. Északra az úgynevezett Sóvári-hegység terül el, míg az attól délre emelkedő terjedelmes hegység, legmagasabb pontja a Nagy-Milic (894 m) és átnyúlik Zemplén vármegyébe, amiről újabb nevét kapta. Nyugati részén a Gömör-Szepesi-érchegység nyúlványai és az ahhoz csatlakozó mészkőhegységek vannak. Ezt a Bódva két részre osztja. Északi részében van az ásványkincseiről ismert Szomolnok-Kassai-hegység, mely a Nagy-Csükerészben (1187 m, a vármegye legmagasabb pontja), továbbá a tőle északra emelkedő Kloptanyában (1153 m) éri el legmagasabb pontját, és a karsztos, barlangjairól híres Gömör-Tornai-karszt. Déli részletében a Cserehát dombvidéke (Magas-hegy 321 m) terül szét. A Nagy-Magyar-alföld a Hernád völgyén majdnem Kassáig felnyúlik, így a Nagy-Magyar-alföldhöz tartozik már a vármegye déli része. A Hernád, Kassánál hagyja el keskeny völgyét és innentől kezdve egyre szélesedő síkságon folydogál tovább, végighúzódva a vármegye teljes hosszában. A Bódva, mely a vármegyében a már említett Nagy-Csükerész lábánál ered, végigfolyik a tornai síkságon, és Perkupánál elhagyja a vármegyét. A vármegyének vannak ásványos forrásai és fürdői: Stószon, Ránkfüreden és Somodin.

   A vármegye földjét tekintve a gazdagabb vármegyék közé tartozik. A legtermékenyebb a Hernád, a Bódva és az Ida völgye. A hegységek és a Cserehát erdős, míg a Hernád völgyét szegélyező hegyek inkább szőlőben és gyümölcsben gazdagok. Nevezetesebb bortermő helyek Aszaló, Gönc, Boldogkőváralja, Fony, valamint Abaújszántó, amely egyedül a Tokaj-hegyalja borvidékhez tartozik, a vármegye többi területe az Abaúj-miskolci borvidék része. Kiemelkedő gyümölcstermelés folyik Fancsalon, Jabloncán és Körtvélyesen.

   Ásványkincsekben gazdag területnek számított a vármegye északi része. Jelentős volt az arany, az ezüst, a réz, a vas, a kő, a kaolin, a gipsz bányászata, de mára mindenhol visszaesett, vagy teljesen megszűnt a termelés.

   Az ipar fő központja Kassa, amelyben korábban az élelmiszeripar volt jelentős, de ez mára a nehézipar felé fordult. A kassai vasmű a legnagyobb foglalkoztató a vármegyében. Híres ipari tevékenységei közé sorolhatjuk a Stószon lévő késgyártást, mely 1732-ben késes céhek megalapításával indult, és 1803-ban megnyílt az első késüzem is. A XIX. század elején Mecenzéfen 215 vashámor működött, melyekben mintegy 500 kovács dolgozott. A hámorok többsége a Bódva völgyében működött. A század végére a hámorok száma 109-re csökkent, az itt dolgozóké pedig 198 volt. Apátkán rézolvasztó, Aranyidán ezüstkohó, Kassahámorban vasgyár működött. 1855-ben Hernádcsányon épült fel Európa akkori legnagyobb gőzmalma. Porcelángyárai közül előbb a telkibányai 1825-ben, majd ennek mintájára a hollóházi 1832-ben nyílt meg. Ez utóbbi még mind a mai napig működik, és világhírre tett szert. Gönc fontos szerepet töltött be a tokaj-hegyaljai borokkal való kereskedelemben, és a hordógyártásban. A 136,6 literes úgynevezett gönci hordó mértékegységgé vált.

Boldogkő vára

Füzér vára

Kassa, Dóm

Kassa, Állami színház

Áji-szurdokvölgy egyik vízesése

   Abaúj Szent István korában alakult. II. Géza idejében németek telepedtek meg a vármegyében. Րk alapítják Kassát is. Lengyelország és Erdély felé élénk kereskedelmet indítanak meg. Torna később alakult ki. De a szomszédos vármegyék mindig Torna rovására nagyobbodtak. A vármegyében található várromok olyan sziklaváraknak a maradványai, melyek hajdan szinte bevehetetlenek voltak, és amelyek közelében véres csatákat vívtak egykor. Ezen várak egyikétől, Abaújvártól, melyet az Abák nemzetsége 1038-ban épített, kapta a vármegye is a nevét. Ezen nemzetség még az Árpádokkal is rokonságba került, valamint Aba Sámuel személyében még királyt is adott az országnak. Ekkor Abaúj még Sáros és Heves vármegyékkel egybe tartozott, de ezek később kiváltak. A tatárjárás a jólétnek véget vet. 1241-42-ben Abaúj vármegye egyik részét és Kassa városát egészen feldúlták, lakóit kipusztították. 1285-ben ismét a mongolok pusztították a két vármegyét, mely alkalommal Torna különösen sokat szenvedett. A kiskirályok idején Aba Amadét volt a terület korlátlan ura, aki Göncre helyezte székhelyét. Mivel III. András halála után egyik trónkövetelőt sem ismerte el, saját udvartartása volt, és királyi felségjogokat is gyakorolt. 1304-től Károly Róbert híve lett, és nádorként részt is vett a rákosi országgyűlésen, ahol Károly Róbertet elismerték királynak. Ugyanígy részese volt 1308-ban a királyválasztásnak és 1309-ben a koronázásnak. 1311-ben azonban Kassán meggyilkolták, és fiai szembe fordultak a királlyal, akiknek seregét 1312-ben Károly Róbert a Kassához közeli Rozgony mellett győzte le. Kassa város katonasága a király támogatta, így nem csoda, hogy az Anjouk alatt ismét fellendül a vármegye, és Kassa az ő idejükben lesz a Felvidék középpontja. I. Nagy Lajos 1374 szeptemberében kiadja a kassai privilégiumot, melyben a leányági örökösödés elismerése fejében bővíti a lengyel nemesség előjogait. 1440-től Giskra János és a husziták uralják a környéket. A magyar belháborúban a Tokaj melletti csata után másodszorra Ferdinánd és János király seregei 1528-ban Abaújszinán csaptak össze. A csata osztrák győzelemmel ért véget, úgy hogy János királynak menekülnie kellett. A vármegye a Felső-Magyarországi Főkapitányság része lesz, és Habsburg megszállás alá kerül. Igaz ez után még egy párszor gazdát cserél. 1556-ban Ferdinánd seregei Nagyida várát dúlják fel, és rombolják porig. A török hódoltság nem ér el idáig, de Szikszót többször felégetik. 1588-ban Szikszó sokadik megtámadásnál Rákóczi Zsigmond, az akkori egri várkapitány, későbbi erdélyi fejedelem, a Rákóczi család vagyonának és hatalmának megalapozója, a török túlerő felett nagy győzelmet arat. Kassa város 1604-ben Bocskay István pártjára áll, aki itt tartja azután udvarát. Decemberben Basta sikertelen ostromot hajt végre Kassa ellen. Utána a város és a vármegye Bethlen Gábor birtokába jut, amikor lemond a királyi címről a nikolsburgi béke értelmében, Abaúj és hat másik felső-tiszai vármegye 1621-29 és 1645-47 között Erdélyhez kerül. 1622-ben Bethlen Gábor Kassán országgyűlést tart. 1631-ben Kassa I. Rákóczi György kezére kerül és ezután a Rákócziak birtoka marad a család lehanyatlásáig. Az 1647. CIX. törvénycikkben teszik meg Kassát Abaúj vármegye állandó székhelyéül, ahol a város beleegyezésével székházat épít. Azért, mert, ahogy a törvénycikk fogalmaz: „Ismeretes továbbá némely szabad városoknak és királyi mezővárosoknak a konoksága, a melyek még a vármegyék bíráit sem bocsátják be falaik közé, hogy hivatalos teendőiket elvégezzék.” 1682-85 között Thököly Imre Felső-Magyarországi Fejedelemségének része lesz, de előtte a török és Apafi seregei végigtarolja a vármegyét. 1687-ben Caraffa állíttatta fel az eperjesi vésztörvényszéket, melytől Abaúj és Torna is sokat szenvedett. Kegyetlenkedése már olyan méreteket öltött, hogy a nádor és a magyar főurak követelésére I. Lipót kénytelen volt Bécsbe visszarendelni. A vármegyéket érintette a Rákóczi-szabadságharc is. Kassát 1704-ben foglalják el a kurucok. 1785-ben II. József által kerületekre osztott ország egyik székhelye Kassa lesz. 1848 decemberében Schlik császári tábornok megverte a magyar honvédsereget, és bevonult Kassára. Sikerei komoly aggodalmat keltettek, ezért mintegy jelentős haderőt vontak össze Miskolc környékére. A hadtest parancsnokságát Mészáros Lázár vette át, de december 28-án a szikszói ütközetben, majd 1849. január 4-én a kassai ütközetben vereséget szenvedett. Ekkor Klapka Györgyöt nevezték ki parancsnoknak, aki újra szervezte a felső-tiszai hadtestet, és február 9-én Hidasnémetinél megverte az osztrák csapatokat. Az osztrákok elvonultak, és így 1849. február 15-én bevonultak a honvédek Kassába, de június 24-én megszállták oroszok. Abaúj-Torna a két vármegye egyesítésével jött létre az 1881. évi LXIV. törvénycikk szerint. A két közigazgatási egység először 1782 és 1790, másodszor 1848 és 1859 között, harmadszor pedig 1881-től egyesült. Az egyesüléskor Stósz bányavárost is a vármegyéhez csatolták Szepestől, viszont 7 község Tornától Gömör vármegyéhez került. Az egyesítés előtt Torna vármegyének két járása volt: a felső (a tornai) és az alsó (a szinai), az egyesítés óta az egész vármegye területe csak egy járást képez, a tornai járást. 1920-ban a vármegye északi részét elfoglalják a csehek. 1938-ban az I. bécsi döntés értelmében visszakapja elcsatolt területeinek jelentős részét. Mikor Abaúj-Torna vármegye területe ismét kiegészült az északi résszel, székhelye újra Kassa lett. 1945 után újra megcsonkítják, az 1950-es megyerendezés pedig összeolvasztja Borsod, Gömör-Kishont és Zemlén vármegyékkel.

   Területe 3.324 km2. Népessége 179.884, 67% magyar, 6% német, 27% tót. A községek többnyire aprók, 5.000-nél több lakosa csak Kassának van. Népsűrűség: 54,1 fő/km2 (1890). Területe 3.317 km2. Lakóinak száma 202.288, 75% magyar, 4% német, 17% tót. Népsűrűsége: 61 fő/km2 (1910). Ezen időszak alatt a magyarok száma 31%-kal nőtt, a tótoké 25%-kal csökkent. A csonka vármegye területe 1.672 km2, népessége 85.545, népsűrűsége 51,2 fő/km2 (1920), majd 1.679 km2, és 91.428 fő, melyből csak elenyésző kisebbség nem magyar. Népsűrűsége 54,5 fő/km2 (1930). 1938-ban mikor Kassával együtt visszatért a vármegye nagy része, akkor területe 2.943 km2 lett, lakossága 228.331, 90% magyar és 8% tót. Népsűrűsége: 77,6 fő/km2 (1941). Az 1910-es közigazgatási viszonyok mellett lakossága: 409.050, 24% magyar, 69% tót, 4% cigány, jelentős még, de 1% alatt van a németek, a csehek és a ruszinok száma. 10.000-nél több lakosa csak Kassának van. A járások lakossága: Kassa város: 213.678 (52,2%), Kassai járás: 53.168 (13%), a járás és a város összesen: 266.846 (65,2%), Szikszói járás: 41.087 (10,1%), Csereháti járás: 34.252 (8,4%), Füzéri járás: 33.574 (8,2%), Tornai járás: 17.563 (4,3%), Gönci járás: 15.728 (3,8%). A járásokat tekintve a tornaiban (76%), a szikszóiban (84%) és a gönciben (91%) van abszolút többségben a magyarság. De a Csereháti- (34%), és a Füzéri járásban (22%) is jelentős az arányuk. Kassán és a Kassai járásban viszont csak szórványban élnek a magyarok (7% illetve 8%). A tótok csak a megye északi részén élnek, délen szinte nem is találhatóak meg. Arányuk viszont sehol sem éri el a 90 %-ot. Kassán (88%), a Kassai- (86%), és a Füzéri járásban (75%) így is jelentős a többségük. A Csereháti járásról (59%) ez már nem mondható el, és a Tornai járásban (13%) pedig már kisebbségben vannak. A németek nagy számban csak Mecenzéfen és környékén, valamint Kassán vannak. Népsűrűsége: 123,3 fő/km2 (2001). A 111 év alatt a magyarok száma 18%-kal csökkent, a tótok száma majd 6-szorosára nőtt. A németek száma 2001-ben az 1890-es 11%-a.

   Igazán jelentős települése csak Kassa: 28.884, 50% magyar, 14% német, 33% tót (1890), 44.211, 76% magyar, 7% német, 15% tót (1910). 52.898 (1921). A két háború közt igyekeztek telepítésekkel a magyar etnikai tömböt kisebbségbe helyezni, 1941-ben azonban visszaálltak a régi arányok. 70,117, 17%-a magyar, 5% német, 60% „csehszlovák” (1930), 66.981, 84% magyar, 11% tót (1941). 62.729 (1950). 202.368 (1980). 213.678, 7% magyar, 88% tót, 2% roma, 1% ruszin, 1% cseh (2001).

   A járási székhelyek: Csereháti járás székhelye Szepsi 1.765, 93% magyar, 3% német, 3% tót (1890), 2.197, 98% magyar (1910), 2.336, 95% magyar (1941). Jelentős népességnövekedés a II. világháború után következett be, de ezzel együtt megnő a tótok aránya is. 8.796, 50% magyar, 47% tót (1991), 9.525, 44% magyar, 50% tót (2001). Napjainkban Szepsi a második a Kassa után. Füzéri járás székhelye csak a századforduló után lett Hernádzsadány, addig közvetlenül Kassa irányította a járást. 671, 44% magyar, 3% német, 53% tót (1890). Csak járásszékhellyé válása után lett igazán magyarrá, és kezdett fejlődni 970, 82% magyar, 12% tót (1910). 1938-ban visszatért ugyan, de a Füzéri járást felosztották Kassa és Szikszó közt, így rövid fejlődése nem is folytatódott. 1.016, 69% magyar, 31% tót (1941), 1.335, 1% magyar, 97% tót (2001). Gönci járás székhelye Abaújszántó sokáig a második legtöbb lakosú település a vármegyében, de miután csökkenésnek indul, a sorban is egyre hátrébb kerül. 4.156, 98% magyar (1890), 4.940 (1910), 4.908 (1941), 4.586 (1960), 3.784 (1980), 3.504, 97% magyar, 2% cigány (2001). Szikszói járás székhelye Szikszó 3.893 (1890), 4.678 (1910), 5.570 (1941), 6.110 (1960), 6.453 (1980), 6.146, 97% magyar, 3% cigány (2001). Tornai járás székhelye Torna 1468, 96% magyar, 4% német (1890), 1699, 99% magyar (1910), 1703, 99% magyar (1941), 2.737, 64% magyar, 34% tót (1991), 3.213, 44% magyar, 43% tót, 8% cigány (2001). További jelentősebb települések: Mecenzéf 2690 (1890), 2.658, 23% magyar, 73% német, 3% tót (1910), 2.350 (1950), 3.871, 3% magyar, 18% német, 70% tót (1991), 3.667, 2% magyar, 15% német, 75% tót (2001). Gönc 3.130 (1891), 2.819 (1910), 3.306 (1941), 3.086 (1960), 2.710 (1980), 2.429, 94% magyar, 6% cigány (2001). Hollóháza 635, 24% magyar, 6% német, 71% tót (1890), 688 (1910), 711 (1941), 1.003 (1960), 1.191 (1980), 1.114, 92% magyar, 7% tót (2001). Telkibánya 1.419 (1890), ekkor még a Füzéri járás legtöbb lakossal rendelkező települése volt, de lassan elfogyott. 1.285 (1910), 1.333 (1941), 1.370 (1960), 1.032 (1980), 686 (2001). Encs 806, 98% magyar, 1% német, 1% tót (1890). Mivel a kettészakadt Abaúj-Torna vármegye magyar területen maradt részének középpontjában fekszik, ezért az I. világháborút követő évtizedekben folyamatosan fejlődött. Az 1920-as évektől a Csereháti járáshoz csatolták, és 1938-ig a járás székhelye. 1.617 (1930). 1962-ben egyesítették az encsi, az abaújszántói és a szikszói járásokat, és ennek lett székhelye. 1984-ben városi rangot kapott. Ekkor hozzácsatolták Abaújdevecser, Fügöd és Gibárt községeket, az utóbbi azonban 2006-ban ismét önálló községgé alakult. 1.937 (1960), 5.977 (1980), 7.064 (2001).

   Látnivalók: Kassán a rengeteg látnivalót felsorolni is nehéz lenne, úgyhogy kiemelnénk a Szent Erzsébet püspöki székesegyházat, vagyis a kassai dómot, mely a gótikus építészet legszebb alkotásai közé tartozik. Szerencsére a jelentősebb látnivalók is a dóm környékén, a városközpontban vannak, úgymint a XIII. századból való Mihály-kápolna és az Orbán-torony. Tőle északra az Állami színház épülete. A keleti oldalon a régi városháza (1790), a vármegyeház, a Fekete Sas és a Lőcsei-ház a nevezetesebb épületek. A nyugati oldal házait is érdemes végignézni. Többek közt az első vármegyeházát, a Csáky-, a Kátay- és a Mégay-házat, a Hadik-palotát, valamint az egykori és a jelenlegi Püspöki palotát. A városi parkkal szemben találjuk a csodaszép Jakab Palotát. Az Eperjes-Tokaji-hegyvidéken található a porcelánjáról híres Hollóháza. Az egykor arany- és ezüstbányászata révén ismert Telkibánya, melyben Érc- és Ásványbányászati Múzeum van, a régi porcelángyár épületében. Göncön íródott, és a vizsolyi nyomdában lett kinyomtatva a Károli Gáspár által írt, első magyar nyelvű teljes bibliafordítás. Meg is tekinthető az egyik eredeti példány, egy nyomdatörténeti kiállítással egyetemben. Gibárton található, a ma már ipari műemlékké nyilvánított, 1901-ben tervezett, 1902-ben épített és 1903-ban üzembe helyezett gibárti vízerőmű. Magyarországon itt épült az elsők között vízi erőmű, a Hernád folyón. A ma is üzemelő törpe erőmű, kategóriájában hazánk legrégebbi, magyar gyártású, ma is eredeti alapgépeivel működő villamosenergia-termelő telepe. Füzér vára az egyik legkorábbi váraink egyike. 1526–1527-ben ebben a várban őrizték a magyar koronát. A török idők után hadászati jelentőségét elvesztette, 1676-ban a császári katonaság lakhatatlanná tette és elhagyta. A gyönyörű fekvésű, de igen nehezen megközelíthető, meredek hegy tetején épített vár, az egyik legszebb látványt nyújtja hazánkban. Ezért renoválás nehézségekbe ütközik, de folyamatosan folyik a munka, és dolgoznak a helyreállításán. A vár bizonyos részei mára látogathatóvá váltak. A regéci vár a XIII. században épült. Igazi jelentősége Thököly Imre idejében volt, aki innen szervezte mozgalmát. Bukása után 1686-ban azonban elfoglalták a császári csapatok, akik azon nyomban le is rombolták. Azóta rom. A Nagyszalánc feletti 510 m magas hegyen emelkednek Szalánc várának romjai. 1678-ban foglalták el, és rombolták le. A hegy alatt áll a XVIII. században épült Forgách-kastély. Boldogkő messziről is jól látszó sziklaszirten lévő vára a tatárjárás után épült, és ezt is a török veszély elmúlása után akarták lerombolni. 1701-ben védőműveit részben felrobbantották. A birtokot a várral a jezsuiták kapták meg, akik gabonaraktárnak használták. Tőlük vásárolta meg 1753-ban Péchy Gábor királyi tanácsos. A XIX. század végén komoly helyreállítási munkálatokat végeztek a váron. 1945-ben a birtokkal együtt államosították, és további munkálatokat végeztek rajta. Jelenleg múzeumként több kiállításnak is helyet ad. A vár alatt található Boldogkőváralján a már említett Péchy Gábor 1768-ban kastélyt építettet. Az U alakú kastélyhoz szintén U alakú melléképületek csatlakoznak, amik így egy díszudvart zárnak közre. A kastély több hektáros parkja védett. A park különleges mikroklímájának kialakításában nagy szerepet játszik a patak által táplált tó. Ma a kastélyban Egészségügyi gyermekotthon működik, így nem látogatható. A vármegye nyugati részén van az Aggteleki Nemzeti Park egy része, valamint egyik központja: Jósvafő. A nemzeti park többi része, és Aggtelek a szomszédos Gömör-Kishont vármegyében található. Viszont a híres Baradla-barlangrendszer egyik bejárata a faluban van, amely a világörökség része a közeli Körtvélyesi-barlanggal együtt. Az Aggteleki-karszt erdeire és a Bódva-völgyre festői kilátás nyílik a szögligeti Szádvár romjaitól. Itt találjuk Derenk romfalut is. Érdemes még meglátogatni a tornanádaskai Hadik-kastélyt, és a tornai klasszicista volt vármegyeházát. A Torna városa fölött látható várrom egykor Kassa és a Bódva-völgyi kereskedelmi út védelmére épült. Innen nem messze van a két párhuzamosan futó, 3-400 méter magas sziklafalak közt húzódó Áji-, és a Szádelői-szurdokvölgy. A vármegye északi része is bőven kínál látnivaló. Egykor itt dolgozták fel a közelben bányászott érceket. Az apátkai, 1770 körül épült későbarokk stílusú rézolvasztó hámor, még ma is látható. Kassától nyugatra találjuk az egykori vasipari városkát Mecenzéfet. Itt 1356 óta verték a vasat a hámorok vízikalapáccsal. Hámorai ipari műemlékek. Tőle nyugatra van Stósz, mely a Bódva völgyének az egyik legfestőibb települése, Fábry Zoltán író és publicista lakhelye volt. Egykori háza ma emlékház, sírja felett pedig szobra áll. Stószhoz tartozik az 1883-ban alapított klimatikus fürdőhely: Stószfürdő, melyet légúti betegségekre is ajánlanak. Jászó mellett található a Károly Róbert idején épült vár romjai, és a híres Jászói-barlang. Ránkfüred jódos, vasas, szénsavas vizét évszázadok óta használják gyógykezelésre. Nevezetessége a gejzír is, melynek forrását 1875-ben 404 m-es fúrással találta meg Zsigmondi Vilmos geológus. 16 °C-os vize 32-36 óránként 30-35 m magasra tör fel vastag sugárban. Somodin fürdőtelep, ásványvízforrás és cseppkőbarlang is található. A kékedi gótikus Melczer-kastélyban 1979-től folytak műemléki helyreállítási munkálatok, jelenleg kastélyszállóként működik. Bárcán van a Bárczay-család három kastélya, valamint a repülőtér közelében a Repülőgép Múzeum. A helyi aeroklub szabadtéri múzeumában megközelítőleg húsz légi jármű található. Aki többet akar megtudni a vármegyéről, az látogassa meg a Forrón található Abaúj Múzeumot, ahol a vármegye történetével ismerkedhet meg.