A Csíki- és a Gyergyói-medence
Hazánk kistájait bemutató sorozatom első darabja Székelyföld keleti részét mutatja be pár mondatban. Illusztrációként egy olyan térképet rajzoltam ami a középkori térképekhez hasonlóan madártávlatból láttatja a tájat a szemlélővel.
A két medencét köröskörül hatalmas hegységek veszik körül várfalként, mégis kifelé minden irányban átjárhatók a hegyek. Kelet felé a Tölgyesi-, a Békás-, a Gyimesi- és az Uzi-szoros, észak felé a Maros, dél felé az Olt és Kászon völgye, nyugat felé a Kereszthegy-, a Bucsin-, a Libán-, és a Tolvajos-hágó képeznek természetes átjárót.
A folyók mély völgyeket vágtak a tájba. A Maros forrásvidékén emelkedő alacsonyabb hegyek választják el a Gyergyói-medencét a Felcsíktól, melyet a csíkszeredai dombok különítenek el az Alcsík síkjától. Két utóbbi síkság az Olt, és mellékvizeinek mentén terül el, és együtt alkotják a Csíki-medencét. Terjedelmes fennsíkként terül el, a Gyergyó vidéke a vármegye északnyugati részében a Maros mindkét partján. Ezek nem alföldek csak egybefüggő sík vidékek, hiszen a Gyergyói síkság tengerfeletti magassága 780 métertől 700-ig, a Felcsíké 720-660 m, az Alcsíké 680-640 m közt ingadozik.
A Maros forrásától nem messze északkeletre ered az Olt, mely délnek fordulva, a Csíki-medencét szeli át. Nagyobb mellékvizet csak kelet felől vesz fel, a Hargita felöl csak rövid patakok folynak bele.
A vidék tavai közül nevezetes a Gyilkos-tó, mely a Békás természetes eltorlaszolása után keletkezett, és a Szent Anna-tava a tusnádi fürdő közelében.