Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

A csiga-hadművelet

   Szokásunkhoz hűen csapjuk fel kedvenc történelemkönyvünket, és lapozzunk bele! Aki egy kicsit jártas a témában annak folyamatosan ott motoszkálhat a fejében, hogy ami most történik, azt én már láttam valamikor, valahol. Nem kell a hadtudományok doktorának lenni ahhoz, hogy átlássuk a helyzetet, de ha nem értünk hozzá, akkor inkább csendben kéne maradni.

   Elemezgessük hát az elmúlt egy évet, és nézzük meg, hogy mi várható.

   A 2014-es jóslataimat, melyek rohamléptekkel közelítenek a megvalósuláshoz, továbbra is fenntartom. Ahogy azt is, hogy a határok drasztikus megváltozása, csak véres háborúk árán lehetséges. Országok felbomolhatnak alkotórészeikre, hiszen erre is láttunk már példát, de ez a ritkább. Földrésznyi átrendezés sosem ment eddig békés úton.

   Most pedig ez történik.

   Ezért nem értem, hogy miért csodálkozik rá mindenki a most zajló eseményekre. Mondjuk, ha már itt tartunk, emellett még nagyon sok mindent nem értek az emberek reakciói közül.

   Egy független ország megtámadott egy másik független országot.

   Döbbenet! Ilyenre emberemlékezet óta nem volt példa! Vagy igen? Természetesen volt. A reakció ugyanez volt? Természetesen nem. Pedig nem is mindig a világcsendőr USA volt a támadó. Mindenkinek a 2. világháború van a fejében, hogy azóta nem történt ilyen nyílt agresszió. Nézzük. A koreai háború, az arab-izraeli háború, a vietnámi háború, irak-iráni háború, a két afganisztáni háború, a jugoszláv polgárháború, iraki háború, Szerbia megtámadása, orosz-grúz háború, és akkor lehet, hogy még egy jópárat ki is hagytam. Az okok lényegtelenek, a végeredmény számít. Mind nyílt katonai agresszió. A „casus belli”, csak egy utólagos magyarázkodás az utókor felé, hogy az agresszor lépéseit minden esetben jogosnak lehessen feltűntetni. Úgyhogy a témában minden erre utaló dolog, csak felesleges szószaporítás.

   Mi is történt pontosan az elmúlt egy évben?

   Mindenki hirtelen átképződött virológusból katonai szakértővé. A Covid pánik az első puskalövésre megszűnt. Ahogy idővel nemzetközi szinten a globális felmelegedés is ment a kukába. Németország az eddig működő 31 ezer szélkereke mellé tervezett még 42 ezret építeni, majd mikor rájöttek, hogy a terv csődöt mondott, még a meglévők közül is elbontottak párat, hogy ki tudják bányászni alóla a lignitet. Ugyanígy fog összeomlani az Európai Unió is, ahogy a német klímacélok. Előjöttek a közös piac hátrányai. Az évek során olyan szintű lett az egymásra utaltság, hogy egy páran bizonyos területeken elkezdtek külön utakon járni, és ebből a többieknek komoly hátrányai lettek. Itthon is most kezdődnek vergődni a kritikusok azügyben, hogy az ország miért nem tudja ellátni magát legalább élelmiszeripari szempontból. Pont azok a leghangosabbak, akik annak idején rábólintottak a cukorkvótára, meg az uborka görbületének szabályozására. A csatlakozás első éveiben mindent feladtunk, hogy kapcsolódhassunk a közös piachoz, és most ennek isszuk meg a levét.

   A nyugat pedig továbbra is diktál. Úgy ahogy neki tetszik.

   A tökéletesen működő szankciók patikamérlegen vannak kiszámolva de úgy, hogy a magországok egyike se szenvedjen hiányt. Legalábbis ne akkorát, mint a feláldozható peremterületek.

   Hogy jutottunk el idáig?

   Egy furcsa háborúval, amire szokás szerint már volt példa a történelemben.

   Semmi új nem történik, ahogy semmi váratlan sem. Az elején mindenki az orosz villámháborús kudarcról zengett, pedig egy percig sem volt ilyen terv. Ahogy azóta is folyamatosan az orosz kudarcok éltetik a nyugati közvéleményt, és tartják nyitva a pénzcsapokat.

   Voltak egyáltalán orosz kudarcok?

   Annyi amennyi egy háborúban benne van. Ezt a háborút ugyanis tényleg az élet írja, és nem valami hollywoodi firkász. Az csak Zelenszkij karakterének megformázásában segédkezett. Sajnos pont a szuperhősös filmek időszakát éljük, és ennek megfelelően írták a szerepet a világtörténelem legnagyobb ripacsára. A statisztái is csak ezt a szintet hozzák. A fő gond az, hogy ezek a statiszták például az amerikai kongresszusban ülnek. Vagy felállva tapsolnak, ha éppen elmegy hozzájuk imádatuk tárgya. Amíg ez van, addig sajnos a háború tartani fog.

   Vége lehet egyáltalán?

   Előbb-utóbb muszáj lesz. Hogy maradjunk a filmes hasonlatnál, több forgatókönyv is van. Én természetesen maradok a sajátomnál. Az még nem okozott csalódást, és elég sok mindenre megvan benne a válasz.

   Például arra, hogy miért húzódik el ennyire ez a háború.

   Többek között, amit pár sorral fentebb már említettem. A nyugati pénzcsapok nyitva vannak, és Ukrajnának rendelkezésére áll pénz, paripa, fegyver. Minden, ami szem szájnak ingere. Ha ez megszűnik, akkor lesz vége a dalnak. Addig viszont tart. Váltakozó sikerrel. Tehát az egyik vagy másik fél pillanatnyi erőre kapását felesleges végső győzelemnek kikiáltani. Ha visszaemlékszünk az 1. világháborúra, ott csak az isonzói csatákból volt 12! Folyamatosan ment oda-vissza a front, városok cseréltek tucatszor gazdát. De voltak híres állóháborúk, ahol éveken keresztül lőtték egymást a felek, több millió (!) halálos áldozatot követelve, mint például a verduni vérszivattyú. Engem azonban a háború mostani szakasza a címben is idézett „csiga offenzívára” emlékeztet. A szövetségeseknek majd másfél évig tartott az út a Róma alatt húzódó Gustav-vonaltól a Pó-alföldig. Most ez van. Lassú, kimért előrenyomulás mellett, a hátország folyamatos terrorbombázásával, az ellenség szisztematikus felőrlése.

   Ki nyer?

   Ukrajna biztos nem. A nyugati világ meg már rég a vesztes oldalon áll, úgyhogy számunkra az lenne a fontos, hogy végre tűzszünet legyen, és konszolidálják a helyzetet. Ha nincs háború, azzal már kicsit előrébb lennénk, bár egy befagyott konfliktus nem tudom, hogy számunkra mennyivel jobb alternatíva. Talán annyi az előnye, hogy nem halnak meg fegyverek által emberek. Hanem máshogy. A világgazdaság szempontjából viszont ez részletkérdés. A tűzszünet ugyanis nem oldaná meg a felszínre került feszültséget. A megoldás megszületéséhez vezető út jellemzésére szintén tökéletesen megfelel a „csiga offenzíva”. Nem mostanában lesz béke, és nem mostanában lesz rend. A tűzszünethez is csak egy út vezet, amit az oroszok folyamatosan próbálnak elérni. Mégpedig azzal, hogy azt a bohócot eltávolítja a hatalomból a saját népe. Azért megy a lassú felőrlés, hogy a nép fellázadjon, és kikényszerítse a békét. Másképp nem megy. De ez is csak nehezen, mert az USA vigyáz a kis védencére.

   Amíg ez nem következik be, addig meg zajlik a csiga-hadművelet.

Szólj hozzá!