Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

Ki vagyok én?

   Újfent a szkeptikusoknak hozok egy kis gondolatébresztőt. Az évek hosszú sora alatt elég sok népszámlálási adatsort kellett átböngésznem. Csak a Kárpát-medencei statisztika miatt 8 különböző országét, de úgy magával ragadott ez a dolog, hogy nem álltam meg itt. Nem mondom, hogy a nemzetiségi statisztikák rabjává váltam, de jelentős lökést adott a böngésző vágy felkeltéséhez. A szkeptikusok folyton a nemzetiségi adatokkal zaklatnak. Hogy milyen jelenleg a helyzet, és mit csinálnánk ennyi idegen ajkúval. Nekik hozok egy kicsit távoli példát, ami viszont a jelen kor erőviszonyai miatt nagyon is közel van hozzánk. Hiszem, és vallom, hogy az emberek nem feltétlenül ragaszkodnak már úgy a nemzetiségi hovatartozásukhoz, mint azt jó páran gondolják. Erre nem mást hozok példának, mint az Amerikai Egyesült Államok 1990-ben és 2000-ben lezajlott népszámlálásának eredményeit. Az ottani internacionalista gondolkodás hűen tükröződik a számokból, pont ezért a hatalmas különbségek tökéletesen alkalmasak arra, hogy bizonyítsam állításaimat. Sokan nem is tudják, hogy az USA-ban nemzetiség szerinti népszámlálás is folyik, hiszen mindenki csak azt látja, a statisztikákban, hogy ennyi fehér, ennyi fekete, ennyi sárga, stb. él Amerikában. Holott ez nem igaz. De lássuk a számokat. A teljes lakosság 248,7 millióról 281,4 millióra nőtt 1990 és 2000 között. Ez 10 év alatt 32,7 milliós növekedés. Gondolnánk, hogy a nemzetiségek számai is ennek megfelelően – különböző mértékben – növekedtek. Ez azonban nem így van. Tény, hogy például a mexikóiak száma közel 7 millióval nőtt, ami a bevándorlás miatt nem meglepő, de majd 8 millióval több lett 10 év alatt az úgynevezett „amerikaiak” száma is. (Ez hasonló lehet, mint ami egykor volt tőlünk délre, hogy "jugoszláv". Nos ők például Horvátországból a különválás után egyszerűen eltűntek. Pedig előtte voltak egy páran.) Az egykor különálló nemzetek fiai azonban sokat vesztettek létszámukból. Nem hinném, hogy a természetes fogyásnak köszönhető, hogy 10 év alatt másfél millióval kevesebb holland, 2 millióval kevesebb francia, 8 millióval kevesebb angol, 15 millióval kevesebb német, és 8 millióval kevesebb ír él az Egyesült Államokban. Az írek fogyása azért is feltűnő, mert ehhez képest összesen 4 és fél millió ír él Írországban. Más kérdés, hogy az egész világon összesen 85 millióan vallják magukat írnek. Az ő példájuk számomra a legfőbb intő jel. Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy mi alapján döntjük el, hogy melyik etnikumhoz tartozunk? És a végére még egy szösszenet. Amit mindig megemlítek. Az erdélyi cigányok, a román többségű területeken románnak, a magyar többségű területeken magyarnak vallják magukat. Hogy is van ez?

Szólj hozzá!