Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

Vae victis!

   Itt az ideje, hogy újra kiénekeljek kicsit a kánonból.
   Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban kezdett fellépni egy olyan dolog, ami a Covid sokadik hónapjában lépett fel, és találóan a „Covid-fáradság” nevet kapta. Kezdett az embereknek elegük lenni abból, hogy minden a vírusról szól, attól függetlenül, hogy a saját életét már jó ideje nem befolyásolja. Sok ember meghalt, egy keveset ismert közülük, de a döntő többségét nem. Globálisan egy kicsit több ember halt meg, mint egy átlagos évben, csak ezek folyamatosan szerepeltek a hírekben, és egy idő után az emberek már másra vágytak. Megunták a folyamatos riogatást, és elegük lett a folyamatos hátrányokból, amik a fejük fölött születtek, és csak a bosszantásukra volt jó. Mindig azt hallották, hogy ezek a javukat szolgálják, de egy idő után kiderült, hogy ebből semmi se igaz.
   Mielőtt a Covid-fáradság olyan méreteket öltött, ami beláthatatlan következményekkel járt volna, Oroszország megtámadta Ukrajnát. 2022. február 23-ról 24-re virradóra egy nap alatt megszűnt a Covid veszély, és olyan szinten, mint ahogy egykor tombolt, sose került elő újra. Pedig semmi se változott 24 óra alatt, csak elsöpörték a világpolitikai események, és a továbbiakban „érdeklődés hiányában elmarad”.
Az analógiát folytatva, az elmúlt időszakban kezdte felütni a fejét az úgynevezett „Ukrajna-fáradság”. Az embereknek elegük van a háborúból. Látják a hírekben, hogy rengeteg ember meghal Kelet-Európa végtelen síkján, de ugyanúgy halnak meg emberek Jemenben, Szíriában, Nigerben, a Kaukázusban, és a világ számtalan pontján, viszont az ottani vadidegenek halála nincs semmiféle hatással az életükre. Olyan emberek, akik nem szeretnék a világ háborúit, fizetik az árát az egész őrületnek. Közben azok az emberek, akik tudják nagyon jól, hogy tetteiknek következményeit emberéletekben lehet mérni, gátlástalanul tömik a saját zsebüket, és mindent elkövetnek, hogy a helyzet semmit se változzon.
Ennek az „Ukrajna-fáradságnak” vetett véget az izraeli háború.
   Igen, háború! Mindenki terrortámadásról beszél, de az nem ilyen. Egy terrorszervezet felfegyverzett egységei támadtak meg egy országot, de egy másik ország területéről, amelynek nincs reguláris hadserege, tehát gyakorlatilag ez a „terrorszervezet” gyakorolja a hatalmat. A módszer innentől kezdve mindegy, kijelenthető, hogy egy szuverén ország megtámadott egy másik szuverén országot.
   Többek közt ezért tér el a véleményem a fősodortól, és természetesen minden, ami ebből következik. Már csak a mérete miatt nem lehet klasszikus terrortámadásnak minősíteni. Bár klasszikus hadműveletnek se lehet nevezni, hiszen nem a területszerzés, és nem védőállások kiépítése volt a cél, hanem csak a gyilkolás. Elég betegnek tűnik ez az egész, de nem példa nélküli. Vehetjük a különböző SS alakulatokat, vagy a kamikaze repülősöket, de a hadseregek elengedhetetlen tartozékai már régóta a különböző szabotőr, vagy dezertőr csapatok.
   A globális következmények nagyon mélyrehatóak lesznek. Ukrajna eddig annak köszönhette a harcának sikerét, hogy egyedül volt a figyelem középpontjában. Ez a kitüntetett figyelem egyik napról a másikra megszűnt. Ráadásul egy nyugati szempontból sokkal lényegesebb helyen robbant ki háború. A kőolaj pedig sokkal fontosabb az étolajnál. A megkezdett kivonulás Ukrajna területéről folytatódik, de még az is elképzelhető, hogy fel is gyorsul. Izrael megtehetné, hogy gyorsan lezárja ezt a konfliktust, de nem ez fog történni. Izraelnek nem lezárás kell, hanem egy teljes megszüntetés. És itt jön be egy újabb történelmi példa. A rómaiak a 3. pun háború után belátták, hogy ha nem oldják meg végérvényesen a problémát, akkor folyamatosan ott lesz velük, és senkinek sincs kedve folyamatos csatározások közt élni. A végeredményt mindenki ismeri. Elfoglalták Karthágót, porig rombolták, felszántották, és beszórták sóval.
   Izrael számára is csak ez az egy megoldás létezik Gázával szemben.
Szólj hozzá!