Miért bombáznak az oroszok iskolákat, kórházakat, színházakat? Tényleg gátlástalanul támadják az ártatlan civileket? A Hobbista csapata némi történeti áttekintést adott - az összeállításban egy történész is segítséget nyújtott - arról, honnan erednek azok a taktikák, miszerint az egyik fél polgári létesítményekbe telepít katonaságot, fegyvereket, a másik fél pedig igyekszik ezeket mielőbb megsemmisíteni.
Mottó: „Sose szakítsd félbe az ellenséget, ha éppen hibát követ el.” Bonaparte Napóleon
Már két hete zajlik az a háború, amiről sejtelmünk sincs, hogy milyen szinten fogja megváltoztatni a teljes eddigi életünket. Pedig meg fogja. Ha tetszik, ha nem.
Ez elmúlt két hét rengeteg kérdést vetett fel. Olyanokat, amikre eddig nem gondoltunk. Olyanokat, aminek eddig nem volt létjogosultsága. Olyanokat, amik abból adódnak, hogy a szemünk előtt zajló folyamatoknak látszólag semmi értelme.
Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megmondjuk, 2022. február 24-e be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Hogy milyen felütéssel, arról még sejtésünk se lehet, hiszen senki sem tudhatja, hogy ez az egész incidens meddig fog tartani, és mi lesz a vége. A hetven és a harminc éves háború is csak utólag kapta a nevét, ahogy az első világháborút csak a második után keresztelték át az addigi Nagy Háborúról. Ezek nem meglepő dolgok, hiszen az elemzés már az utókor dolga, ők látják komplexen az egészet.
Napjainkban állandó témát biztosít az egyes körök által fenntartott klímahiszti. Az emberek folyamatosan a „holnap mind meghalunk” állapotban lebegnek, és mindig valami új tömeghisztériának megfelelő pánikkeltéssel riogatnak a világvégéről. Tény, hogy van benne valami, hiszen egy olyan bolygón élünk, ahol korábban kipusztultak a dinoszauruszok, tehát gyaníthatóan ránk is ez a sors vár, de a folyamatosan zengett „24. órában vagyunk” szöveg eléggé visszás.
Nem a probléma felvetésével van a gond, hanem a problémára adott válaszokkal. Mindig az aktuális lobbi szervezetek kénye kedve szerint alakul a „végső megoldás”.
Mottó: „A gyönge emberek és a tömegek hozták a törvényeket. Arra voltak tekintettel, ami nekik hasznos. Ebben az értelemben határozták meg, mi a dicséretre méltó, és mit kell elgáncsolni. El akarták ijeszteni az erősebbeket és a tehetségesebbeket, nehogy ezek többre törjenek, mint az átlagember.” Kalliklész
Az ember mindig vágyik a jövő megismerésére. Több neves gondolatkísérlet is volt már az elmúlt száz évben, amik igen elgondolkodtatóak. Ezek természetesen a megszületésük pillanatában nem többek szimpla játéknál. Mélyebb vizsgálatra akkor érdemesek amikor elérjük azt az évszámot ami jóslatban szerepel. Akkor tudjuk megállapítani, hogy helyesek voltak-e a korabeli megállapítások, vagy sem.
Az elmúlt hónap nálam a térképrajzolásról szólt, ennek köszönhetően két újabb térképpel tudtam bővíteni a Térképcentrumot. A térképeket ide nagyobb felbontásban töltöttem fel, de aki szeretné őket még ettől is nagyobb felbontásban megkapni, az nyugodtan szóljon. A szokásos havi bejegyzések közül talán csak a játéknak volt különösebb apropója.
Többek közt az úzvölgyi események miatt kissé megcsúsztam a szokásos összefoglalóval. Elég sűrű volt a hónap eleje, és több helyen kellett helytállnom, így az elmúlt hónap bejegyzéseire már nem maradt időm. Az időhiány folyamatosan gátat szab nekem, de ettől függetlenül mindenki nyugodtan kereshet különböző kérésekkel, kérdésekkel.
Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy segíteségemre lehetne, ha nem egyedül kéne készítenem az oldalt. Folyamatosan kapom a kritikus megjegyzéseket, melyek egy része jogos, másik része jogtalan.
Korábban már elkészítettem Magyarország etnikai térképét a 2002-es adataim alapján, de akkor vármegyei lebontásban tettem közzé. Ebből született a fanyalgóknak szóló írásom, melyet azóta is a legtöbbek által olvasott blogbejegyzés az oldalon.
Már jó ideje nem kellett komoly változásokat eszközölnöm az oldalon, úgyhogy joggal gondolhatom azt, hogy elértem a végső állapotot, és már csak a bővítésre kell figyelnem. Mivel maga az oldal ebben az újfajta irodalmi formában készül, amit blognak (periódikusan bővülő webnapló) neveznek, így szükségét látom, hogy régebbi bejegyzésekre is felhívjam a figyelmet, hiszen új olvasóim valószínűleg nem találkoztak régebbi bejegyzésekkel.
