Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

A fanyalgóknak

   Amikor az elcsatolt területek visszaszerzésének témája felmerül, folyamatosan azzal az ostoba frázissal találom magam szemben, hogy nem lenne jó, mert az elcsatolt területek mára tele vannak románnal, szlovákkal, stb. Többek közt ez is vezérelt a munkám során, hogy bebizonyítsam, ez mekkora blődség. Valahol a fanyalgóknak is igazuk van, ez tény. A tények pedig makacs dolgok. Tény az is, hogy ha a történelemből veszünk példákat, akkor nem tévedünk akkorát, mint ők. Azok ugyanis már megtörtént dolgok, és mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát. Ez is tény, és sokkal kézzel foghatóbb, mint a „mi lett volna ha..." játék. Kiszámoltam ugyanis, hogy milyen nemzetiségi arányok vannak jelenleg a Kárpát-medencében, és megdöbbentő felfedezésre jutottam. Az ezredfordulós népszámlálások alapján ugyanis kiderült, hogy a történelmi Magyarország (Horvátország nélkül) összlakosságának 46,3%-a magyar. Elég kevés mondhatnák a fanyalgók, de nekik is tartogat meglepetést a történelem. Ugyanis az 1890-es népszámláláskor Magyarország össznépességének 48,6%-a volt magyar. Tehát semmivel se rosszabb a helyzet, mint akkor.

   A jelenlegi helyzetet egy térképpel is illusztrálom. Ez a magyarok arányát mutatja be a történelmi Magyarországon, a 2000-es népszámlálások felhasználásával, a vármegyékre lebontva. Egy pár szóval egészíteném csak ki a látnivalót. A szürke és a sárga terület jelöli azt, ahol csak elvétve találkozunk magyarokkal, de számuk igazából csak Árva és Lika-Korbava vármegyékben mondható csekélynek, azokon kívül arányuk mindenhol 1%, vagy az fölötti. A sárgákban, mint látható, még a 10%-ot is meghaladja. Ezeken kívül még a zöld vármegyék ahol csak szórvány magyarság van, vagy alacsony a számuk az összlakossághoz képest, azonban a 30% (világoskék) feletti arány már jelentős tömbmagyarságot feltételez. A 40-49% közötti értékeket mutatók (türkiz, Szatmár és Maros-Torda) már hozzák a Horvátország nélküli, "országos átlagot". Ami ettől sötétebb kék, ott már mindenhol a magyarság van abszolút többségben. Említésre méltók még a 90% feletti értékeket mutató fekete színű vármegyék. Külön kiemelve a Kelet-Magyarország szívében fekvő Udvarhely vármegyét, amelyet nem tudott megtörni a több évtizedes megszállás sem, és a 97%-os (!) arányával 8. a vármegyék rangsorában. Csak olyanok előzik meg, amelyeket nem csonkítottak meg Trianonban.

   A tényekhez kívánkozik még, hogy az 1890-es népszámlálás után 20 évvel 1910-ben már 55% volt a magyarok aránya. Ha ezzel meg is tudnék győzni akárkit is, jön a következő duma. Mi legyen azzal a rengeteg kisebbségivel. Szívem szerint azt válaszolnám, hogy azt kéne velük is csinálni, amit ők tettek anno a magyarokkal, de inkább humánusabb megoldást választok. Az lenne velük, ami 1938-ban, és 1941-ben, Dél-Felvidék és Észak-Erdély visszatérésekor. Sokan rájönnének, hogy ők voltaképp magyarok, és alkalmazkodnak az új világrendhez. Sokan elmennének, mert félnének az impériumváltástól, de helyükre mehetnének a közép-magyarországi részről olyan emberek, akiknek nincs lehetőségük szülőhelyükön boldogulni. Akkor is ez történt. Valószínűleg most is ez történne. Miért történne másként? A történelem mindig ismétli önmagát.

Szólj hozzá!