
Még egy gondolat az összelopott országról
Mivel csak tegnap jutott eszembe, hogy tőlünk északra a január 1-e nem csak az új esztendő eljövetele miatt munkaszüneti nap, ezért gyorsan kedveskedek egy újabb bejegyzéssel a jó tót atyafiaknak.
A címben nem véletlenül használom folyamatosan az „összelopott ország” formulát, hiszen nincs másról szó. Ez az ország innen-onnan úgy lett összelopkodva. Aki a következő pár mondatot merő gonoszkodásnak tartaná, az nyugodtan utánanézhet az 1980-as években Kiss Lajos által papírra került, a Földrajzi nevek etimológiai szótárában.
Pozsonyról van szó, mely szerintem sokakat érdekelhet, hogy honnan kapta a mostani, semelyik korábbihoz nem hasonlító, szlovák nevét. Pozsony, mint köztudott nevét első várispánjáról kapta. A „Bratislava” megalkotásához, viszont kitalálói egy kicsit korábbra szeretettek volna visszanyúlni. Mellényúltak. Egészen 907-ig kell visszamennünk az időben, amikor a híres pozsonyi csatát vívták meg eleink. Természetesen ekkor a várost még nem Pozsonynak hívták, mivel ezután kerül végérvényesen magyar fennhatóság alá, és szerveződik meg a későbbiekben 1000 évig fennálló várispánság. A települést ekkor még a korabeli leírások „Braslavespruch”-nak nevezik. Ezt a nevet egykori uráról egy frank hűbéres, állítólag szláv hercegről kapta, akit „Braszlav”-nak hívtak. A „pruch” a német „burg” (vár) torzulása. A német nyelvterületen használt „Pressburg” is ennek a korábbi névnek a rövidülése, ugyanezzel a jelentéssel. Innen alkották meg a szlovákok előbb a „Presporok” változatot, majd ezt változtatták tovább a Bratislavára. Ami szintén ezt jelenti, de sokkal egyedibb. Van vele azonban egy kis gond. A méltatlanul híres szlovák történész Safárik alkotása ez a név. 1837-ben találta ki, amikor nagyon régi szlovák ősök után kutatott. A Braslavot azonban valamiért Bratislavnak hitte, és így sikerült egy nem létező személyről elneveztetnie a később ellopott fővárost. Igaz egy összelopott országtól nem is várnánk mást.