Újra a farkasok koráról
Mikor legutóbb az általam elnevezett korszakot, a farkasok korát elemeztem, úgy fejeztem be, hogy szép lassan kirajzolódik, hogy ki van a farkasok, és ki a bárányok között.
Most már egyre tisztábban látszik az a két tömb, amire a világ szétosztódott. Ismét a világ újrafelosztását láthatjuk, ahogy ez korábban már megszokott volt. A hegemón túl régóta volt hatalmon, és a feltörekvők igyekeznek megdönteni a hatalmát. Ez az állatvilágban is így van, mivel az alárendeltek rendszeresen lázadnak az alfahím ellen, több-kevesebb sikerrel.
A két tömb több résztvevőből áll, akik lassan, de biztosan elfoglalják a helyüket a megfelelő oldalon. Hogy mikor kezdődött ez az egész, azt nehéz megmondani, mert egy lassú folyamat kiteljesedése a jelenlegi állapot.
Az első lépésnek én azt jelölném meg, hogy az USA mindenáron függetlenné akart válni a nyersanyag piactól. Politikai cselszövésekkel felverte a kőolaj és a földgáz világpiaci árát, hogy a baromi drágán kitermelhető palaolaját, és palagázát piacra tudja dobni. Ezzel párhuzamosan azonban a korlátlan nyersanyagforrással rendelkező Oroszország is jól megszedte magát az üzleten. Lett pénze, és végre vissza tudta magát helyezni a világtérképre. Az ambícióinak megvalósításához azonban kevés volt az extraprofit, amit a piacon megszerzett. Aki nagyban gondolkodik, az nem állhat meg félúton. A következő lépés kézenfekvő volt. Kikötők kellenek, hogy még több pénzt lehessen keresni. A világpiac fő színtere a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán. Az ehhez meglévő kikötők az elégséges alatt voltak. Vlagyivosztok a világ túlfelén van, Szocsi egy üdülőváros, talán csak Rosztov a célra alkalmas hely, de nem egy Rotterdam. Ezért kellett a Krím, és nagyjából a teljes fekete-tengeri partvidék egészen Odesszáig.
2014-ben meglett a Krím, és a hegemón USA már kezdte érezni, hogy bajban van. Maga mellé állította az ukránokat, akik a fekete-tengeri kikötőik nélkül nagyjából Koszovóval lennének egy szinten, és az oroszok könnyedén egy vazallus állammá tudnák tenni, mint ahogy Fehéroroszországot.
Az USA elkezdte kiépíteni a védelmi falát Európában Oroszországgal szemben. Lengyelország, Ukrajna, Románia, Bulgária és Törökország volt hivatott elszigetelni az ellenséget. A számításba azonban hiba csúszott. Törökország elkezdett különutas politikát folytatni, így katonailag még jó szövetséges, de politikailag már nem teljes a támogatás. Bulgáriában megbukott a beejtőernyőztetett kormány, és a velejéig korrupt állam már korántsem olyan megbízható. Hasonló a helyzet Romániában, amiről már korábban mondtam, hogy képesek az amerikaiaknak békében több kárt okozni, mint az oroszok háborúban. Ukrajna hadban áll, csak Lengyelország maradt. Belőlük kell középhatalmat csinálni, és hozzájuk csapták a balti államokat, amolyan mi baj történhet alapon.
A front-Európa az USA szempontjából tehát elég lyukas. A mellékhadszíntereken azonban talán sikereket elérniük. Örményország megszállásával sikerülhet elvágni egymástól Oroszországot és Iránt. Viszont az összképet tekintve nem biztos, hogy jó az irány. Már alapból az, hogy egymásra tolták Oroszországot és Iránt nem kifejezetten pozitív, de további latorállamok is csatlakoztak a szövetséghez. Kína és India után Oroszország mellé állt Észak-Korea, nagyjából egész Közép-Ázsia és Afrika azon része is, amelyikben van önrendelkezés, és nem az a tábornok az aktuális vezető, aki reggel korábban kel fel. Korábban azt hittük, hogy a puccsöv aktivizálódása a Dél-Szaharában a folyamat része, de kiderült, hogy semmi különös, csak az ottani napi rutin. Ellentétben Gáza támadása Izrael ellen. Az már ide tartozik, csak annyi a különbség, hogy a palesztinok egy fel nem dobott labdát ütöttek le. Ahogy az azeri-örmény háború, úgy ez is a keletkezett hullámokra való spontán felugrás. A harcoló feleknek ez az új front úgy kellett, mint a sántának egy púp, de ha már ott van, akkor használjuk ki.
Hogy kinek lesz jó, az még rejtély, de az eddigi meneten már egy jókorát fog csavarni, ez biztos. Ukrajna ki fog kerülni a figyelem középpontjából, és az oroszok minden eddiginél komolyabb csapást tudnak mérni az ellenfelükre. Az ukránok harcát nem fogja segíteni, ha újabb frontok nyílnak majd, de valószínűleg erre is hamarosan sor kerül. Gázát Egyiptom és Izrael kordában tudja tartani, de minden esély meg van rá, hogy nem állunk meg itt. Szíria és Irak kérdése már régóta lezáratlan, de terítékre fog kerülni Libanon és Transz- valamint Ciszjordánia is. Szaúd-Arábia új szerepben fog tetszelegni, és megvan az ereje ahhoz, hogy az USA-tól függetlenül a térséget az irányítása alá vonja.
További frontok várhatók Észak-Afrikában, ahol Marokkó és Algéria teszi meg ugyanezt a Szahara életképtelen államaival. Rendezésre vár a Nyugat-Balkán is. Bosznia-Hercegovina egy mesterségesen összetákolt valami, ami ezer sebből vérzik, de Koszovó és Észak-Macedónia napjai is meg vannak számlálva. Tartok tőle, hogy a front-Európa projekt teljesen megbukik, és Lengyelország magára marad. A balti államokat pedig elírhatjuk járulékos veszteségnek.