A túl gyakran ismétlődő kérdések
Mottó: „Sose szakítsd félbe az ellenséget, ha éppen hibát követ el.” Bonaparte Napóleon
Már két hete zajlik az a háború, amiről sejtelmünk sincs, hogy milyen szinten fogja megváltoztatni a teljes eddigi életünket. Pedig meg fogja. Ha tetszik, ha nem.
Ez elmúlt két hét rengeteg kérdést vetett fel. Olyanokat, amikre eddig nem gondoltunk. Olyanokat, aminek eddig nem volt létjogosultsága. Olyanokat, amik abból adódnak, hogy a szemünk előtt zajló folyamatoknak látszólag semmi értelme.
Sokan ki vannak akadva, hogy egyik vagy másik fél miért csinálja azt, amit csinál, mivel ő nem úgy csinálná. Nekik felhozok egy extrém példát. Muszáj ilyet hoznom, mert ezzel talán könnyebb megérteni. Számomra a háború művészet. Még mielőtt mindenki kiakadna ezen a mondaton bele lehet gondolni, hogy valakinek az ökölvívás gyönyörű sport, valaki pedig azt mondja, hogy két hülye péppé veri egymás fejét. Ahogy vannak harcművészetek, úgy létezik hadművészet is. Ez egy olyan dolog, hogy hogyan győzd le az ellenfeledet. Ezt „játszhatjuk” a futballpályán vagy a csatatéren is. Jelen korunkban ezek elég kemény szavak, de jelzem, hogy az eddigi világnak, ami oly szép, és barátságos volt, nagyjából vége. Azt, amit eddig gondoltunk róla, nyugodtan elfelejthetjük. Jobb, ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy egy új világrend van kialakulóban. A legnagyobb baj azonban nem ez. A régi nem fogja szépen átadni a helyét az újnak, hanem recsegve-ropogva, hangosan összeomlik, és a romokon fog kinőni az új. Hőböröghetünk, hogy mi ezt nem akarjuk, meg nem ezért küzdöttünk idáig, de aki lerombolja a világunkat, az pont azért teszi, mert őt nem érdekli a mi érzéseink.
Ha szerencsénk van, akkor a harcoknak hamarosan vége lesz. Ha nincs szerencsénk, akkor nem. Mivel az utóbbi időben ritkán van szerencsénk, így már jósolni sem merek. Korábban már megtettem, és akkor azt mondtam, hogy 1-2 héten belül az oroszok elérik a hadicélt, és befejezik a háborút. Ebben nem tévedtem. A csapások arra mennek amerre én is mondtam. Nem kellett hozzá nagy tudás. Aki kicsit is jártas a hadi tudományokban, és nem egy álomvilágban él, az tisztán látta, hogy mi fog történni. Én kicsit nagyobb ukrán ellenállásra számítottam. Például nem gondoltam, hogy szinte harc nélkül átadják Európa legnagyobb atomerőművét. Sokan azzal érveltek, hogy ez egy elavult háborús stratégia, és a harckocsikkal nem fognak az oroszok sikereket elérni. Nos, ahogy nézem nem ezeknek a hangoknak lett igazuk, ugyanis az orosz tankokat eddig csak a Facebookon sikerült megállítani. Az orosz előre nyomulás szisztematikus, és szervezett. Lassan nyomulnak előre, a városokat csak bekerítik, de nem szállják meg. Az egyetlen jelentős város, amit elfoglaltak az Herszon. Nem is lesz több. Ezt el kellett foglalni, mert stratégiaileg fontos volt. A többire vigyázni kell, hiszen el akarják csatolni. Folyamatosan azt hallom a szakértőktől, meg a nem szakértőktől, hogy Putyin elszámolta magát. Nem jött be a terve. Kijevet se tudja elfoglalni, sőt még bekeríteni se sikerült! Miért kellene elfoglalni egy 3,5 milliós várost? Hogy utána a kormány elmeneküljön mondjuk Lembergbe? Semmit nem érnek el vele, viszont lenne egy csomó felesleges veszteségük.
Valamiben azonban tévedtem.
Nem gondoltam volna, hogy az európai vezetők a felmerülő kérdések mindegyikére, csak és kizárólag rossz válaszokat adnak. Miután megjelent az elemzésem sokan letámadtak, és elkezdték tolni nekem azt, amit a média szajkózott össze nekik. Ott értettem meg, hogy miért volt ez a sok baklövés. Ugyanis nem hajlandók eltérni a fő sodortól. Belekerültek egy olyan mókuskerékbe amiből nincs kiszállás. Hiába változik körülöttük minden, de ők nem hajlandók változni. Ki kell ábrándítanom mindenkit, aki Oroszország összeomlására vár, ugyanis előre nem várt helyről kapott segítséget. Kína, India és Pakisztán bejelentkezett az Európa által elvből elutasított gázra. Az Északi Áramlat II. körüli balhénak annyi következménye lesz, hogy Pakisztánban ott is lesz vezetékes gáz, ahol eddig nem volt. Az EU szankcióival Oroszország elveszít egy 450 milliós piacot, de szerzett helyette egy 3 milliárdost.
Európa sokadszorra a történelem folyamán lábon lőtte magát. Eddig nem volt versenytársa, így ezeket az öngyilkos merényleteket aránylag olcsón megúszta. Gyanítom, hogy most nem lesz szerencsénk.