Egy kisebb diplomáciai bonyodalom keveredett abból, hogy Orbán Viktor megjegyezte, hogy Magyarországnak volt tengere, de elvették tőle. A baloldali sajtó azonnal farkast kiálltott, és történelemhamisítással vádolta a magyar miniszterelnököt. A horvátok pedig felültek az irredenta vonatra. Mivel én egy komoly tanulmányban feldolgoztam Fiume történelmét, így a Politikai hobbista csapatával ismét összedobtunk egy hiánypótló anyagot.
Napjainkban állandó témát biztosít az egyes körök által fenntartott klímahiszti. Az emberek folyamatosan a „holnap mind meghalunk” állapotban lebegnek, és mindig valami új tömeghisztériának megfelelő pánikkeltéssel riogatnak a világvégéről. Tény, hogy van benne valami, hiszen egy olyan bolygón élünk, ahol korábban kipusztultak a dinoszauruszok, tehát gyaníthatóan ránk is ez a sors vár, de a folyamatosan zengett „24. órában vagyunk” szöveg eléggé visszás.
Nem a probléma felvetésével van a gond, hanem a problémára adott válaszokkal. Mindig az aktuális lobbi szervezetek kénye kedve szerint alakul a „végső megoldás”.
Mottó: „A gyönge emberek és a tömegek hozták a törvényeket. Arra voltak tekintettel, ami nekik hasznos. Ebben az értelemben határozták meg, mi a dicséretre méltó, és mit kell elgáncsolni. El akarták ijeszteni az erősebbeket és a tehetségesebbeket, nehogy ezek többre törjenek, mint az átlagember.” Kalliklész
Az ember mindig vágyik a jövő megismerésére. Több neves gondolatkísérlet is volt már az elmúlt száz évben, amik igen elgondolkodtatóak. Ezek természetesen a megszületésük pillanatában nem többek szimpla játéknál. Mélyebb vizsgálatra akkor érdemesek amikor elérjük azt az évszámot ami jóslatban szerepel. Akkor tudjuk megállapítani, hogy helyesek voltak-e a korabeli megállapítások, vagy sem.
Korábban már elkészítettem Magyarország etnikai térképét a 2002-es adataim alapján, de akkor vármegyei lebontásban tettem közzé. Ebből született a fanyalgóknak szóló írásom, melyet azóta is a legtöbbek által olvasott blogbejegyzés az oldalon.
A történelemben vannak időszakok amikről vajmi keveset tudunk. Az ókorban sok olyan társadalom létezett, amiről mindössze annyit lehet tudni, hogy volt. A régészek találnak használati tárgyakat, töredékeket, mindenféle emberi tevékenységre utaló nyomot, ami alapján feltételezhetjük, hogy az adott helyen emberek éltek.
Szokták mondani, hogy a téma az utcán hever, csak le kell érte hajolni. A migráció kérdése sajnos nem engedi meg, hogy csak úgy elmenjünk mellette. Ahogy rendszeres olvasóim már megszokhatták tőlem, olyan módon fogom ezt a témát újra boncolgatni. Egyszer már feldobtam az asztalra, és bemutattam, hogy mi magyarok miért utasítjuk el zsigerből a migrációt,
Vannak dolgok amikkel szükségszerű foglalkoznunk, és vannak dolgok amikkel nem. Én legalábbis így vagyok vele. Aki ismer, az tudja, hogy alapvetően egy nyugodt ember vagyok, és nagyon nehéz kizökkenteni a komfortzónából. Ezért is tartom magam ahhoz, hogy nem foglalkozok aktuálpolitikával. Vannak ezzel kapcsolatban unalomig ismételt mondataim, aki már olvasta az úgyis tudja, aki meg nem, az keressen vissza utánuk.
Kicsit messziről indítom az értekezésemet, és elég sok mindent fogok érinteni, de aki ismer, az már megszokhatta tőlem. Kezdjük Mongóliával. A mongolok jelentős többsége két országban él. Mongóliában, és Kínában. Mongóliában önállóak, Kínában még az autonóm tartományukban is kisebbségben élnek. Ettől függetlenül a Kínában élő mongolok száma jóval meghaladja a mongóliai mongolokét.