Brüsszel ostroma
A második furcsa háború lassan a végéhez ér. A felek kezdik kiteregetni a lapokat. Sajnos olyan lap is kikerül, amit nem feltétlenül szerettek volna megmutatni a másiknak. De hát ilyen ez a világpolitika. Nem mindig az történik, amit szeretnénk. Ezt a filmet az élet írja.
Most az a legújabb vitatéma, hogy ki, mit szivárogtatott ki, és miért. Megy a dobálózás a számokkal, hogy most akkor mennyi van, vagy mennyi nincs, ki hazudik, és mi vele a célja. Sok mindent figyelembe vesznek az okosok, de egy jelentős tényt nem.
Ezeken a papírokon szereplő adatok nem szimpla számok, hanem emberek!
Európa nyugati felén mindenki a tavaszi offenzívára van ráizgulva, és ez teljesen hidegen hagyja. Pedig pont ezért nem lesz tavaszi áttörés. Ugyanis ez továbbra sem egy számítógépes játék, mint ahogy sokan elképzelik. Hadianyagot talán még le tudsz gyártani záros határidőn belül, de az ember az hamar elfogy, és nem lehet könnyen pótolni.
A hadi veszteségekről változatos adatok állnak a rendelkezésünkre. Ukrajna emberi veszteségeit 10.000 és 110.000 közé teszik, míg Oroszországét 20.000 és 180.000 közé. Tegyük a szívünkre a kezünket, elég nagy a szórás. Ember legyen a talpán, aki ebből megmondja a frankót. Pontos adatok úgyis csak a háború végén fognak rendelkezésre állni. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy ezt mennyiből kell levonni.
Onnan indultunk, hogy Ukrajna hadereje 209.000 fő, Oroszországé 900.000. Ezek azok a katonák, akik a hadsereg állományába tartoznak. Ebbe elég sok mindenki beletartozik. A tábornok előterese ugyanúgy, mint a minisztériumi pocakos őrnagy, akinek fél éve van a nyugdíjig. Továbbá egy hadsereg nem is csak harcoló alakulatokból áll, tehát például egy áttörésnél nem lehet beleszámolni azokat a logisztikai alakulatokat, akik majd az utánpótlást biztosítják, mivel ők a konkrét ütközetben nem fognak részt venni, de nélkülük nincs háború. Érdemes azt is hozzávenni, hogy a híradások szerint Oroszország 190.000 fős sereggel támadt neki Ukrajnának, tehát két közel azonos nagyságú sereg csapott össze. Valószínűleg ezért nem tudnak dűlőre jutni. Az orosz fölény csak a nagyobb tartalékoknak köszönhetően tudott kialakulni.
A korábban bedobott számokon túllendülve vegyük azt, hogy a szakértők közel azonos veszteséget mutatnak ki mindkét oldalon. Ez nagyjából 30-50 ezer halott. Azonban ez nem a teljes veszteség. Nem csak az esik ki a harcokból, aki meghal.
Ezek továbbra is emberek!
A veszteséget növeli az is, aki fogságba esik, megsebesül, vagy eltűnt. Ezek nincsenek benne a halottak között, de a harcértékük ugyanúgy nulla. Számuk általában a halottak háromszorosa szokott lenni. Tehát így érdemes számolni. Máris karcoljuk alulról a 200.000-et. Ez egy év vesztesége. Ha hozzáadjuk az ukrán hadsereghez azt a 102.000 fő paramilitáris haderőt (Azov ezred és társai), akkor is brutális a veszteség. Ukrajna a komoly harcértéket képviselő katonáinak legalább 80%-át már elvesztette az eddigi harcokban. Akiket most nyugaton kiképeznek nem az elit alakulat tagjai. Azok a szerencsétlenek valószínűleg inkább olyanok, mint Vászja, akit összeszedtek Lemberg külsőn, majd bezsuppoltak egy teherautóba, és megpróbálnak katonát faragni belőle. Szegény azonban csak arra jó, hogy rommá törjön egy harckocsit.
Ez az, ami miatt a harcok áttevődtek a nyugati hadszíntérre. Brüsszel került ostromgyűrűbe.
Ez a háború egyre többe kerül. Az USA foggal-körömmel küzd a gyarmatáért, de Európában már nem mindenki ilyen lelkes. Macron már az utóbbi időben szeretett volna kilépni a németek árnyékából, de a Mutti mellett csak másodhegedűs lehetett. Most azonban eljött az idő. A töketlen kancellár helyét von der Leyen igyekszik átvenni, de ő is csak arra jó, hogy egy hokedlira leültessék a sarokban, amíg a nagyok megtárgyalják a tutit. Ha ő lesz a következő kancellár, nem tennék rá nagy összeget, hogy ő fogja Németországot kirángatni az apátiából. Ráadásul európai körökben olyan népszerű, mint anno Hitler Bergen-Belsenben.
Minden adott, hogy Európa szétszakadjon. A francia vezetésű déliek ki akarnak maradni a háborúból. Van gondjuk elég. Nem akarnak még egyet, ráadásul nekik ez az ukrajnai buli nem is olyan jó üzlet. Nincs sok pénzük, és arról a kevésről se szeretnének lemondani egy magasztosnak hazudott cél érdekében. Meloni már kiáll Macron mellett, úgyhogy alakul a rebellisek szövetsége, amihez csatlakozni fog az egész háborúellenes Dél-Európa. Ők most a fukarok, nem azok, akik korábban voltak, és most számolatlanul tolják bele Ukrajnába a milliókat, mert ezt a parancsot kapták. A lengyelek vérszemet kaptak, és nagyon tetszik nekik az új szerep, hogy ők az Egyesült Államok európai helytartói. Húzzák magukkal a németeket, akiknek mindegy, csak menetelhessenek. Bár volt olyan német parlamenti képviselő, aki jelezte, hogy nem oly rég egyszer már küldtek tankokat Ukrajnába, az oroszok ellen. Annak az lett a vége, hogy az oroszok szétlőtték Berlint.
Nem mondom, hogy nincsenek józan hangok északon, de most ők vannak kevesebben. Nem lesznek elegen ahhoz, hogy megállítsák ezt az ámokfutást. Ugyanis kell az élőerő. Amint korábban már levezettem kifogytunk az ukránból. Ha akarnak valamit, amivel áttörést lehet elérni ahhoz már Ukrajna csak területet adhat. 80.000 embert akarnak a tavaszi offenzívához. Darabra lehet, hogy megvan, de semmit sem ér. Ahogy ámíthatjuk magunkat azzal is, hogy a Wagner-csoport csupa börtöntöltelék, és 90%-os veszteséggel harcol Bahmutban. Ehhez képest folyamatosan nyomul előre. Ne legyenek illúzióink. Ezt a háborút már elbuktuk. Hogy minél kevesebb legyen a veszteségünk nekünk is csatlakozni kell a rebellisekhez, és szét kell verni a jelenlegi Európai Uniót.
Volt már olyan Európa, amit a németek égisze alatt akartak egyesíteni, nem volt benne sok köszönet. Most se lesz.