Igazságos volt-e Trianon?

   Na, most fognak nekem esni sokan, hogy hogy lehet ekkora blődséget kérdezni?! Nem is azért kérdeztem, mert nem vagyok vele tisztában, hanem azért, mert arra vagyok kíváncsi, hogy más tisztában van-e vele? Ugyanis mindenki csípőből rávágja, hogy igazságtalan volt, mert elcsatolták a területének 2/3-át, a lakosságának meg az 1/3-át! Ez tény. De sajnos nem csak erről van szó. És ezt kéne végre felfogni. Ez a két számadat, amit mindenki fejből tud, édeskevés ahhoz, hogy egy nem hozzáértőt meggyőzzön. Ugyanis elvesztettünk egy háborút, és ezért csonkították meg az országot. A háborúk már csak ilyenek. Vesztess, fizess! Egy háború mindig erről szól. Kisebb vagy nagyobb területek birtoklásáért robbannak ki, és aki győz, azé lesz az a kisebb, vagy nagyobb terület. Egy háború mindig azért robban ki, mert az egyik félnek érdekében áll azt kirobbantani. Okot ráér később is találni. És akármilyen furcsa, mindig találnak is. Végig lehet nézni az összes jelentősebb háborút a történelem folyamán. Mind egy kaptafára készültek.

   A békék már nem ennyire egyértelműek. Nem biztos, hogy a vesztes mindig rosszul jár. Vannak élő példák. A vasvári béke 1664-ből, vagy a trianonihoz egy kicsit közelebbi, a bukaresti béke 1918-ból. Mindkét alkalommal a vesztes járt jobban. Az okokat ne firtassuk, és számtalan példát lehetne még hozni, de kevés lenne a hely, mindet felsorolni.

   A trianoni béke mégis kicsit másabb, mint a többi. Nagyjából Lengyelország hármas felosztásához lehetne hasonlítani, de az még a sötét középkor volt, amikor úgy adták-vették a fele királyságokat, mint ahogy a népmesékben szokás. Miért jelenthetjük ki, tehát nyugodt szívvel, hogy igazságtalan volt Trianon? Mert nem azoknak az értékeknek a mentén jött létre, amit végig hangoztattak a béketárgyalások résztvevői. Alapból az, hogy egy béketárgyalás úgy zajlik le, hogy csak a győztes fél képviselői vannak jelen, már megkérdőjelezi az egésznek a jogosságát. Bár Clemenceau az elején kijelentette, hogy: „A békekonferencia alapját Wilson elnök fektette le, mi többé nem kisebb, vagy nagyobb területekért csinálunk békét, mi a népek számára teremtünk békét.” Kár, hogy ebből semmi sem jött be, és inkább Vix alezredes mondott igazat: „Egyetlen tekintély érvényesül: az erősebb joga.” 1919. február 10-én az USA, 1919. június 1-én Nagy-Britannia és 1919. június 6-án Francia-ország elismeri a Szerb-Horvát-Szlovén királyságot, mint államot. Van ember, aki komolyan elhiszi, hogy 1920. június 4-én dőlt el Magyarország sorsa? Berthelot francia tábornok már 1919. januárjában a következőket mondta: „Ha betartjuk ígéreteinket, Romániával egy több mint 15 millió lakosú valóságos francia gyarmatra teszünk szert, ahol fejleszteni tudjuk kereskedelmünket és iparunkat, s úgy érezhetjük magunkat, mintha otthon volnánk.” Be is tartotta az ígéreteit, meg is lett a jutalma. Június 4-ére már minden le volt játszva. Az már csak egy színjáték volt, és annyira lehetett csak komolyan venni, ahogy a végén a magyar küldöttség tagjai is tették. Tökéletesen felkészülve, mindenre elszántan indultak neki a „tárgyalásoknak”, és elhitték, hogy meg tudják győzni az ellenfelet, de a végére be kellett látniuk, hogy tévedtek, és sorshúzással döntötték el, hogy ki írja alá a diktátumot.

   Van, aki ettől függetlenül azt mondja, hogy igazságos volt Trianon, és mindig a soknemzetiségű Magyarországgal takarózik. Az elnyomott népek kivívták önrendelkezési jogukat, és kiszakadtak az elnyomó magyar iga alól. Van benne némi igazság. De az a baj, hogy csak némi. A féligazságoknak pedig megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy tulajdonképpen hazugságok! Nézzük meg ezeket az „jogos jussukat” megszerző népeket. Egy táblázat szemléletesebben tudja mutatni a tényeket.

   Az utolsó sor azt hivatott mutatni, hogy mennyi lett volna tényleges „jogos juss”, ha már a népek önrendelkezéséről papolunk. Tehát mennyi magyar, rác, oláh és cseh élt akkoriban Magyarországon. És nem kell jönni az újabb csúsztatással, hogy a rácokhoz jönnek a horvátok, a csehekhez meg a szlovákok, mert ez is csak mellébeszélés! Ugyanolyan féligazság, mint a korábban említettek. Itt egyértelműen jogtalan hódításról volt szó, hiszen mindenki tudja az összefüggést a trianoni-Magyarország határai és a körvasút között. Szétvertek két soknemzetiségű országot, ahol egy-egy nemzet uralkodott a jelentős számú kisebbségén, hogy a romjain létrehozzanak három ugyanilyen országot. Romániának csak 65%-a volt román, Csehszlovákiának csak 45%-a volt cseh, és Jugoszláviának mindössze 38%-a volt szerb. Az egyéb dolgokról pedig inkább nem beszélek, mivel könyvtárnyi irodalma van, és a későbbiekben én is fogok majd a témával kapcsolatban olyan dolgokat elemezgetni, amikről kevesebb szó esik.

   Végül pár személyes gondolat. Hogy miért lettem revizionista? Jó pár évvel ezelőtt olvastam egy korabeli újságot, amely 1920. január 18-án a következőket hozta címlapon, pedig akkor még sehol sem volt Trianon. „Amit széjjeltéptek, újra összeforr majd, akit most elnyomtak, újra szabad lesz még. A szívünk vérzik, de nem vérzik el, a karunk ellankad, de nem bénul meg örökre, a lelkünk megdermed, de a hitünk él. Élni akarunk! Élni fogunk! Mert nem hal meg, akinek igazsága erősebb a halálnál!” Én ehhez tartom magam. Jó lenne, ha lennének még egy jópáran rajtam kívül.