Az igazságos Trianon

   Nos, annyit szögezzünk le mindjárt az elején, hogy Trianon elkerülhetetlen volt. Akárki akármit mond, elvesztettük a háborút, és ennek egyenes következménye volt, hogy megcsonkítják az országot. Minden háború így zajlik, hiába mondta azt a wilsoni elvekre hivatkozva Clemenceau, hogy: „A békekonferencia alapját Wilson elnök fektette le, mi többé nem kisebb, vagy nagyobb területekért csinálunk békét, mi a népek számára teremtünk békét.”  Tudjuk nagyon jól, hogy ezt ő sem gondolta komolyan. Tettei egyértelműen bizonyítják. Inkább az volt a mérvadó, amit Vix alezredes mondott: „Egyetlen tekintély érvényesül: az erősebb joga.” A mai napig érezzük a saját bőrünkön, hogy ezek ott a Párizs-környéki békék során nem néztek se istent, se embert. Vittek mindent, mint az adu ász. Hiszen az náluk volt.

   Itt most nem csinálok mást, mint egy újabb fikciót vázolok fel. Azonban nem a „mi lett volna, ha...”, hanem a „milyennek kellett volna lennie, ha…” kezdetű mondat következik. Tehát hogyan kellett volna felosztani Magyarországot a békeszerződés során, ha azokat a sokat emlegetett wilsoni elveket követik, és a népek önrendelkezési joga lett volna a fő csapásirány, nem pedig az, hogy minél jobban szétdaraboljuk Magyarországot. Hiszen mindenki tudja, hogy a vasútvonalak voltak a mértékadók Trianonban, és nem az etnikai határok. Mert ha azok lettek volna, akkor nagyjából így kellene kinéznie Magyarországnak napjainkban, mint ahogy bemutatom. A térképen is jól látszik, de azért fűzök hozzá néhány magyarázó mondatot. A kiindulási pontunk az a 325.411 km2-nyi ország a maga majdnem 21 millió lakosával, amiből valamivel több mint 10 millió a magyar, ami mellett még találunk közel 3 millió románt, valamint nagyjából 2-2 millió németet, horvátot és szlovákot, 1 millió szerbet és fél millió ruszint. Ezek természetesen kerekített számok, ahogy a felosztásnál is mindössze járási szintig mentem le. Ha településenként akartam volna megcsinálni száz év alatt se végeznék. Mivel nem így történt Magyarország szétdarabolása, ezért úgy vélem nem is annyira nagy gond ez. Amint látni fogjuk a végén, még így is igazságosabb, mint ami valójában történt.

   Az nyilván mindenkinek feltűnik, hogy elég furcsa lett a végleges alakja a pirossal jelölt Csonka-Magyarországnak. A feltüntetett települések tájékozódási pontként szolgálnak, és egyértelműen mutatják, hogy például a német dominanciájú Brassó, Segesvár vagy éppen Temesvár a magyar oldalon maradt. Ahogy a ruszin többségű Kárpátaljáról, úgy a magyar-román nyelvhatáron lévő német szigetekről is azt gondoltam, hogy miért kellene elcsatolni? A magyar uralom alól áthelyezni egy másik nép fennhatósága alá? Ez lenne a népek önrendelkezési joga? Nem hiszem. Így azokat a német területeket, amik nem Ausztriával voltak határosak, magyar uralom alatt hagytam. A ruszinok Magyarországon történő maradása vitán felül áll, hiszen ők sosem akartak elhagyni minket. A magyar-horvát unió ebben a verzióban szintén megmaradhatott, mivel azt egyik fél sem akarta megszüntetni, mindössze a dolog ismert alakulása miatt került sor a szakításra. Ezért egy kis határmódosítást végeztem a két ország között, és Zala vármegyéből két horvát többségű járást Varasd vármegyéhez csatoltam. Minden más maradt a régiben. Még Fiume is. Van még más érdekesség is, ami magyarázatra szorul. Az erdélyi folyosó. Muszáj voltam ugyanis egy folyosót csinálni, ami összeköti az anyaországot a színmagyar Székelyfölddel. Mondhatnánk, hogy Németországtól is elválasztották Kelet-Poroszországot, de ott azért megmaradt a tengeri kapcsolat. Nem hinném, hogy itt is megcsinálják, ha valóban olyan lojálisak lettek volna, mint amennyire nem voltak azok. Tény, hogy itt a kelleténél több románt kellett magyar fennhatóság alatt tartanom, de ha figyelembe vesszük, hogy a kérdéses területen 320 ezer románt találunk, akkor azért gyorsan hozzátenném, hogy 230 ezer magyart is! Minden más esetben az etnikai túlsúlyt vettem figyelembe. A németek és a ruszinok mindenhol a mérleg nyelvét képezték. Az így létrejött ország 168.684 km2 lett, aminek 74%-a magyar. A kicsit több mint 12,3 millió lakosból 9,1 millió. A teljesebb képhez azonban hozzátartozik, hogy emellett még magyar uralom alatt maradt 1,1 millió német, 400 ezer ruszin, és valamivel több mint 100 ezer horvát. Ez már így közel 87%. A trianoni Magyarország ugyebár 88,4% magyart és 7,3% németet tudhatott magáénak. A kisebbségben maradt 790 ezer román, 390 ezer szlovák és 180 ezer szerb. A románok közül 80 ezer a székelyföldi szórvány, a többi a határok menti vármegyékben található. A szlovákoknál érdemes megjegyezni, hogy ebből a számból le kell vonni azt a több mint 180 ezret, akik az Nagy-Magyar-alföld illetve Erdély vármegyéiben élnek. Őket nehéz lett volna az új államalakulathoz csatolni.

   Nézzük azonban az elcsatolt területeket. Kezdjük a legnagyobb rabló Romániával. Trianonban majdnem az összes románjukat sikerült „felszabadítaniuk”, de vittek mellé közel 2,5 millió más nemzetiségűt is. Én két részletben adtam nekik 62.380 km2 a ténylegesen megkapott 103.093 km2 helyett. Ezt a kék szín jelöli. De itt az összlakosság lett 2,8 millió, amiből valamivel több mint 2 millió a román. Ez 71,5%. Az elcsatolt 390 ezer magyar nagyjából 14%, de ezek a teljesen szórványban élők, és mégsem közel 1,7 millió. A 300 ezer német 10,5%. A sárgával jelzett Szlovákia jelentős csonkításon esett át. Ott egyértelműbb a nyelvhatár, így nem véletlen, hogy az 1 millió magyar helyett, nálam „csak” 226 ezer került át. 33.082 km2 területhez 1,9 millió lakos jár, aminek 12%-a a magyar. Viszont közel 77%-a az a majd másfél millió szlovák ami szintén itt található. Jelentős kisebbség csupán 120 ezer német, és 50 ezer ruszin. Szerbia esetében már nem tudtam ilyen ügyesen megoldani a problémát. Ezt két világoszöld folt jelöli. Ők Trianonban 1 millió szerb mellé megszereztek több mint 400 ezer más nemzetiségűt. Nálam közel azonos területet szerzett meg, csak ebben benne van az is, amit Horvátországtól csatolt el. 20.229 km2 és 1,1 millió lakos. Ebből csak 615 ezer szerb (54%). 400 ezer magyar, német és horvát nagyjából egyforma arányban, valamint 70 ezer román és 30 ezer szlovák. A barna Horvátországot Trianonban Szerbia szőröstül-bőröstül megszerzi, nálam csak a szerb többségű területeit veszíti el. A már említett két magyarországi járással együtt területe 32.437 km2, 2,1 millió lakossal, amiből 75% horvát. Említsük még meg, hogy 569 km2 (csak a sötétzöld Kelet-Árva) és 23 ezer fő (68% lengyel) Lengyelországhoz kerül, valamint a nyugati határszél németjeit Ausztriához csatoltam, ami igazából tudjuk, hogy szintén értelmetlen, hiszen két vesztes állam között történt határmódosítás. Ez a lilával jelölt terület viszont kicsit nagyobb, mint Burgenland. 4.569 km2 és 360 ezer fő (65% német, 19% magyar). Tény viszont, hogy Sopront Trianonban is el akarták csatolni, de a város hűséges marad az országhoz.

   Ez tehát az én Trianonom, és látható, hogy sokkal igazságosabban is meg lehetett volna csinálni az országcsonkítást. Tudom, hogy most megint mindenki nekem esik, de ezért igyekeztem rögtön az elején lefixálni a tényeket. Azért ne feledjük el, hogy ez ismét egy játék, de lényegesen komolyabb, mint a másikak. Célja viszont ugyanaz, mint azoknak. Rávilágítani arra, hogy mit műveltek velünk azon a júniusi napon, és ne feledjük el soha. Ha elfeledjük, az egyenlő a beletörődéssel. Ezt viszont nem tehetjük. Ennyivel tartozunk azoknak, akik a megszállt területeken kellett, hogy leéljék az életüket. Ne nyugodjon idegen földben az, aki Magyarországon született.