Összenő, ami összetartozik. De ami nem...

   Kicsit messziről indítom az értekezésemet, és elég sok mindent fogok érinteni, de aki ismer, az már megszokhatta tőlem. Kezdjük Mongóliával. A mongolok jelentős többsége két országban él. Mongóliában, és Kínában. Mongóliában önállóak, Kínában még az autonóm tartományukban is kisebbségben élnek. Ettől függetlenül a Kínában élő mongolok száma jóval meghaladja a mongóliai mongolokét. Az önálló államban élő mongolok világviszonylatban egy elmaradott államban élnek, akikhez a Kínában élő mongoloknak (hiába az „elnyomás”) eszük ágában sincs csatlakozni. Tehát Willy Brandt után szabadon, itt nem fog összenőni semmi, hiába tartozik össze. Attól függetlenül, hogy az egykori kancellár szavait idéztem a címben, nem a német újraegyesítést akarom felhozni példának, hanem a 100 évvel ezelőtti „nagy egyesülés”-t. Első körben a jubileumi ünnepségsorozat bakisorozata miatt akartam a témával foglalkozni, de aztán az utána következő események kicsit túlléptek rajta. Az elmúlt napok eseményei bebizonyították, hogy nem csak a 100 éves Romániát szimbolizáló autó robbant le. Nagyon úgy tűnik, hogy itt már nem lesznek olyan segítőkész emberek akik segítenek betolni. Tehát visszakanyarodva Brandthoz ami erőszakkal nő össze, az sose fog igazán összetartozni.

   De kezdjük az elején. Már ha tudnánk, hogy melyik az eleje.

   Az egyesült Románia történelme egészen a messzi 1861-ig nyúlik vissza. Mi, akik már a millecentenáriumi ünnepségeinken is túlvagyunk, elismerően bólinthatnánk, de várjunk egy kicsit. 1861-ben ugyanis a két évvel előtte puccsal hatalomra jutott Alexandru Ioan Cuza fejedelmet a szultán megerősítette hatalmában (ha megnyerte, hadd vigye alapon), és egyesítik a két fejedelemséget. Persze nem ők, hiszen 1832 óta orosz protektorátus a két fejedelemség, de a töröknek fizetik továbbra is a hűbéradót, és a fejedelmet az orosz cár és a török szultán jóváhagyásával jelölik ki. Tehát önálló Romániáról még mindig nem beszélhetünk, mivel még a neve sem az. Moldo-Valahiá-nak hívják. A Románia névvel először 1866-ban illetik, amikor a korábban emlegetett puccsista Cuzát, szintén puccsal megbuktatják. Az ekkor hatalomra kerülő Ion Ghica nevéhez fűződik az elhíresült újsághirdetéses fejedelem kereső casting. A történet nyilván mindenkinek ismerős az álruhában, hamis útlevéllel az országba csempészett későbbi I. Károlyról, úgyhogy ezt nem is részletezném. A lényeg az, hogy 1878-ban a San Stefano-i béke mondja ki Románia függetlenségét, és ekkor koronázzák királlyá Károly fejedelmet a zsákmányolt török ágyú acéljából öntött koronával. Tehát, ha rendesek akarnánk lenni, akkor azt mondanánk, hogy Románia idén lett 140 éves. De ők mást mondanak. Szerintük csak 100! Akkor jó. De mi is volt 1918. december 1-én? Gyulafehérváron összesereglett párezer román, akik még annyian se lettek volna, ha a magyar kormány nem szállítja őket a helyszínre ingyenvonatokkal, merő jófejségből. Ugyanis Károlyiék, kicsit megkésve, elkezdtek alkudozni a kisebbségekkel, és ezért csináltak ilyen „hangulatjavító intézkedéseket”. Persze nem az lett belőle aminek szánták, hanem ez a nagygyűlés kimondta Kelet-Magyarország és Románia egyesülését. Jó. És? Mi történt ezután? Megtörtént az egyesülés? Nem. Ezzel egy időben ugyanis további nagygyűlések szerte az országban a magyar államközösség fenntartását mondták ki. A november 13-án a Maros folyó mentén meghúzott demarkációs vonaltól délre eső területeket december 24-ig a menet közben többször az ellenséghez átálló (ez időben épp az antant oldalán voltak) román hadsereg egységei megszálltak. Ez történt 1918-ban. Semmi más. Ez is csak azért, mert a fegyverszünet miatt a Romániát megszállva tartó erők August von Mackensen tábornok vezetésével kivonultak a térségből. Ami ezután történt szintén sokaknak ismerős, de ne menjünk bele, hiszen a téma szempontjából lényegtelen. Az igazi egyesítés ugyanis 1920. június 4-én történt meg, amikor a Trianoni békeszerződés átengedte Kelet-Magyarországot Romániának. Hivatalos formát tehát vitathatatlanul ekkor öltött a dolog. Miért nem ezt ünneplik meg? Mert ahhoz semmi közük? Mert ezt más csinálta meg, nem ők? Igaz. De legalább nem kamu, mint a december 1.

   Mindegy. Lelkük rajta. Ugorjunk is gyorsan 100 évet. Persze nem lehet azt a bizonyos 100 évet teljesen figyelmen kívül hagyni, hiszen menet közben elveszett Moldva egy része, és Észak-Erdélyre is visszatért pár évre a magyar világ, úgyhogy a „Nagy Egyesülés” szenvedett némi csorbát, de a románoknak sikerült a térségben így is maradandót alkotniuk. Mondjuk ehhez nem kellett semmit se csinálniuk. Szó szerint. Hagytak mindent lepusztulni. Hogy aztán 2018. december 1-én mindezt méltóképpen megünnepelhessék. Igazi román módra. Szerintem az ünnepi felvonulás lerobbanó autója, a felszállásképtelen repülők, és a traktor vontatta harckocsi csak a hab volt a gyulafehérvári Facebook-emlékmű torta tetején. Ahogy én látom a többségnek most szaladt tele az a bizonyos testrésze az egésszel, és most elsősorban románokról beszélek. Méghozzá erdélyi románokról. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és nagyon úgy tűnik, hogy Erdély elengedi a Regát kezét. Az erdélyi románok között felütötte a fejét a „ghermanizmus”. Sabin Gherman szavai (az 1998-ban írt „Elegem van Romániából” című kiáltványa) 20 év után végre szélesebb körben meghallgatásra találtak. Az első tétova kísérlet Bukarest megleckéztetésére még Klaus Iohannis megválasztása volt, ahol az erdélyiek úgy gondolták, hogy a saját emberük majd meghozza a kívánt változást. Nem így történt. Az erdélyi szászról ugyanis kiderült, hogy románabb akármelyik oltyánnál. Nagyszeben egykori első embere tökéletesen alkalmatlannak bizonyult arra a szerepre, hogy kicsit megregulázza Bukarestet. Főleg azután, hogy a Liviu Dragnea és csapata átvette a hatalmat. Az a belpolitikai kabaré amit leművelnek egyenesen vezetett oda, hogy most már olyanok is kihátráljanak mögüle, akikkel egykor egy követ fújtak. Továbbra se kedvelem az aktuálpolitikát, legyen szó a Föld bármelyik országáról, és nem is akarok messzemenő következtetések levonni, utána várva, hogy bejött-e amit állítottam, vagy nem. Itt sem teszem. Megteszi helyettem más. Főleg azok, akik most egyszerre összezártak, és úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább a csodára. Az ugyanis nem fog magától eljönni. Nem mondom, hogy most aztán darabokra hullik Románia, attól függetlenül, hogy akár ez is benne lehet a pakliban, de valami lesz az tuti. Ahogy eltelt ez a 100 év, még 100 év nem tud így eltelni. Románia sem a korlátolt idióták hazája. Vannak olyan emberek ott is, akik jobban akarnak élni, és elegük van belőle, hogy annyit fejlődtek az elmúlt évszázadban, hogy nemzeti színűre van festve minden pottyantós kerti budi. Erdély mindenképpen ki tudna lépni Bukarest árnyékából. Nem Erdélynek szüksége Bukarestre, hanem éppen fordítva. Ezért ragaszkodnak az oltyánok hozzá foggal-körömmel. Fordítva már nem olyan erős a kötődés. Amennyiben elkezdődik a különutas politizálás, akkor a Regátnak komoly gondjai lesznek. Minden szempontból. Reménykedjünk, hogy nem kapnak észbe, és dobálják tovább a mára már teljesen hatástalan (illetve most már inkább ellenkező hatású) magyar-kártyát. Az erdélyiek pedig kihasználják a történelmi lehetőséget, és megteszik amit meg kell tenniük.

   Itt jön vissza a bevezetőben megpendített mongol-húr. 1918-ban összenövesztették azt ami nem tartozott össze soha. A sokkal jobb körülmények között, de megszállás alatt élő románok egyesültek az elmaradott szinten vegetáló, szabad románokkal. Mindenki azt hitte, hogy jó lesz, de az idő bebizonyította, hogy ez nem igaz. Ahelyett, hogy az elmaradottak fejlődtek volna fel, inkább igyekeztek lehúzni a saját szintjükre a magasabban lévőket. Nyilván azért, mert ez az egyszerűbb, de az is egyértelmű, hogy a másik félnek ebből előbb-utóbb elege lesz. Ahogy mondani szoktam, a kor embere nem tudja, hogy épp történelmet ír, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy majd az utókor eldönti, hogy a közelmúlt eseményei valóban sorsfordítóak voltak-e, de én szeretném azt hinni, hogy igen.