Az 1941-es határok napjainkban

   Nem is oly rég egy térkép ütött szöget a fejembe. Egy szöveggel együtt bolyongott a facebook oldalain, mely szerint inkább ennek a területnek a revízióját kéne erőltetni, hiszen a ´41-es határok jórészt az etnikai határok mentén lettek meghúzva, és így ez jogosabb követelés a „mindent visszánál". Ugyanis kevesen tudják, de ezeken a határokon belül a mai napig a magyarok élnek többségben. Mivel kidolgoztam a teljes Kárpát-medence etnikai térképét, ezért arra gondoltam, hogy miért ne számolhatnám ki pontosan, milyen az 1941-es Magyarország etnikai összetétele napjainkban? Szerencsére a gondolat felvetőjének nem kell csalódást okoznom. Az 1941-ben Magyarország felügyelete alatt álló 172.204 km2-nek ugyanis közel 70%-a magyar. Azonban nem ennyire egyszerű a dolog. Némi magyarázat elkel.

   Kerekített számokat fogok használni, az egyszerűség kedvéért. A 17,3 milliós lakosságnak tehát több mint 68%-a magyar, ami 11,8 milliót tesz ki. Azonban nem ez a lényeges adat. Hanem az, hogy míg a csonka hazában a Kárpát-medencei magyarság mindössze 76,6%-a él, addig itt már a magyarok 96,1%-a a határokon belülre kerülne! Sajnos azonban az évtizedes elcsatolás miatt a nemzetiségi határok eltolódtak, és nem a mi javunkra. Jelentős kisebbségi tömbök jöttek ugyanis létre. Az egyik legjelentősebb a ruszinoké, akik közel 1,1 millió (6%) fővel képviselik magukat, azonban ha rajtuk múlt volna se 1920-ban, sem 1945-ben nem hagytak volna el minket. A Kárpátalja visszatérésekor olyan széleskörű autonómiát kaptak a magyaroktól, amit azóta is visszasírnak. Ung, Bereg és Máramaros vármegye ruszinok által lakott területe ugyanis külön közigazgatás alatt állt, „közigazgatási kirendeltség" néven. Ehhez hasonló sem a Szovjetunióban, sem Ukrajnában nem illette meg őket. Jelenleg, mint ismeretes nem is kezelik őket külön nemzetiségként, pedig nagyon is azok.

   A legnagyobb tömb természetesen a románoké. Րk valamivel több mit 2 millióan vannak. Ez az összlakosság 12%-a. Egységes tömböt azonban csak az egykori Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék környékén alkotnak. Ezt kiegészítve Észak-Kolozs, Kelet-Szilágy, Kelet-Szatmár és Dél-Máramaros vármegyékkel találjuk a teljes románság 57%-át, nagyjából 1,2 millió főt. Ezen a területen élő lakosság 84%-át ők alkotják. Ezen kívül még a Partiumban van egy olyan tömb, mely a Nagyváradtól a Királyhágóig fekvő területet foglalja el. Itt a románok 10%-a él, és a lakosság 71%-át ők alkotják. Érdekesség még a Székelyföld helyzete. Udvarhely vármegyét külön kell említeni, mivel az egyébként sem jelentős, de pár nyugati, román többségű faluja elvesztésével még tovább csökkenő románajkú népessége, az összlakosság alig több mint 1%-át alkotja. Ez még szórványnak is kevés. Csík és Háromszék összes románja a teljes románság 4%-a. Ez pedig a két vármegye teljes lakosságnak kevesebb mint 22%-a.

   A következő nemzetiség a szlovákok. Րk az északi határ mentén élnek elsősorban. Számuk 767.000, ami valamivel több mint 4%. Komoly többséget azonban csak négy kisebb, egymástól különálló területen tudnak alkotni. Ezek az Érsekújvár és Léva közti terület, Losonc környéke, Kassa környéke, és a Szlovákiától keletre eső területek. Az itt élő több mint 400 ezer szlovák a teljes szlovákság 55%-a, és az ott élő népesség 83%-a. Ezeken kívül egy tömbben találjuk a szlovének 90%-át, a szerbek 60%-át, és a horvátok felét. Ezek az ottani lakosság 89, 74, és 95%-át teszik ki.

   A számolások után a következő gondolat természetesen ezeknek a tömböknek a leválasztása volt. Azonban nem akartam megcsonkítani újra Magyarországot, csak az tűnt fel, hogy mindössze négy várossal (Kolozsvár, Nagyvárad, Kassa és Újvidék), melyek területe összesen mindössze 678 km2, közel 400 ezer román, több mint 200 ezer szlovák, és majdnem 150 ezer szerb csatolható le. Azonban ezekkel a városokkal eltávozna majdnem 140 ezer magyar is, úgyhogy inkább a történelem segítségét kértem. Megnézetem, hogy hogyan változtak az etnikai összetételek az 1930-as és az 1941-es népszámlálások közt. Kolozsvárott a magyarok aránya 47%-ról 87%-ra nőtt, a románoké pedig 36%-ról 10%-ra csökkent, úgy hogy a lakosság valamivel több mint 10%-kal nőtt. Ha ugyanez a tendencia lejátszódnak, akkor a jelenlegi 19-79-es magyar-román arány 60-37-re változna 11 év alatt, az össznépesség 35%-os csökkenésével. Nagyváradon a helyzet úgy alakult, hogy míg 1930-ban a román népszámlálás szerint a lakosság mindössze 54%-a volt magyar, addig 1941-ben már 92%! A románok aránya értelemszerűen csökkent 26%-ról 5%-ra. Ez a mai viszonyokra úgy hatna, hogy a magyarok jelenlegi 28%-a 76%-ra nőne, a románok 70%-a 22%-ra csökkenne. Az összlakosság szintén csökkenne, mégpedig 30%-kal. Kassában még ettől durvább volt a helyzet! 1930-ban állítólag a lakosság csak 16%-a volt magyar, míg a „csehszlovákok" aránya 60%. Ez az arány 84-11-re változott 1941-ben. Napjainkban a szlovák népszámlálás mindössze 4%-nyi magyarságot talált, 89%-nyi szlovák mellett. Ez az arány 58, illetve 31%-ra változna, úgy hogy a lakosság száma felére csökkenne. Újvidék számaival sajnos nem szolgálhatok, ugyanis sem az 1930-as szerb, sem az 1941-es magyar nemzetiségi arányok nem állnak a rendelkezésemre, de elég sokatmondó adat, hogy Újvidék lakossága a két népszámlálás közt 8%-kal csökkent, ahogy Kassáé is. Érdemes még megnézni a teljes népesség alakulását is. Dél-Felvidék lakossága 1930-tól 1941-ig mindössze 2%-kal nőtt. A magyarok száma azonban másfélszerese lett, a szlovákoké viszont 29%-ra csökkent. Így több mint félmillióval csökkenne a számuk. A románoké az Észak-Erdélyi népszámlálások alapján a már jelzett 2 millióhoz képest 200 ezerrel lenne kevesebb.