Már többen a szememre vetették, hogy kedvenc mondásom, miszerint a történelem ismétli önmagát, elég kevés ahhoz, hogy épkézláb elméleteket gyártsunk. Javaslom azonban nekik, hogy nézzenek egy kicsit a múltba, és egy csomó jelenleg felmerült problémára azonnal választ kaphatnak. Mivel ezzel foglalkozok, látom, hogy korábban olyan dolgokat csináltak eleink, ami elgondolkodásra adhat okot.
A dátumokkal mindig hadilábon álltam. A születésnapokkal főként így vagyok. Főleg, ha egy olyan valakié, aki nem nagyon érdekel. Most azonban történt valami, ami eszembe juttatta, hogy volt pár napja egy születésnap, amiről illene valahogy megemlékezni. Igaz, nem valami kerek évfordulóról van szó, hiszen a 22. messziről se olyan, hogy mindenképp lépnem kellene az ügyben, de mit csináljak, ha egyszer fél Európa azon röhög, hogy Szlovákia megszületésének évfordulóján tartott katonai parádézás alkalmával, egy légvédelmi ágyúval, szétlőttek egy kandelábert.
Mikor belevágtam a téma utáni kutatatásba nem gondoltam, hogy ennyi ellentmondást találok, abban a botrányosan kis számú műben, ami egyáltalán veszi a fáradságot, és soraiból néhányat szentel az egyik legősibb kincsünk, a magyar rovásírás megismertetésére. Talán ez is az egyik ok, amiért ezt a témát választottam. A másik sokkal prózaibb.
Nemzetünk 5000 éves történelmének letagadása az a tény, ami világosan mutatja, hogy a magyarság történelmét mindig más népek írták. 1770-ig szó sem volt a finnugor elméletről, de akkor Sajnovics János kitalálta, hogy a magyar és a lapp nyelv azonos. Ezt a munkát átdolgozta Gyarmathy Sámuel, aki kidolgozta a finn és a magyar nyelv rokonságán alapuló téziseit.
Alsófarkadin egy kis jelentéktelen település Erdélyben, Hunyad megyében. Hátszegtől öt kilométerre nyugatra, a Ruszka-havas lábánál fekszik. 1870 körül Lónyay Menyhért tette tizenkilencezer holdas, főként erdőkből álló birtokának központjává. Ezt a faanyagon kívül vasércben is bővelkedő területet, a vajdahunyadi vasgyártás fellendülésére számítva vásárolta.
A statisztikusok szerint a számok nem hazudnak. Ez tény. Szerintem is inkább a statisztikusok hazudnak. A címben szereplő, állítólag Churchilltől való idézet szerint is, a statisztika nem a legtisztább dolog a világon. Személy szerint a népszámlálási statisztikák világába nyertem igen mélyreható betekintést, amiből sikerül ezeket a messzemenő következtetéseket levonnom.
Vád ért, hogy a vármegyék földrajzi bemutatásánál a tájegységek magyar neveit használtam. Annak ellenére, hogy ez nem reprint mű kénytelen voltam a korabeli kifejezéseket használni, hiszen a Kárpát-medencét egységként kezelem, és minden határt az 1910-es állapotoknak megfelelően mutatok be. Így például az ország közepén furcsán mutatott volna az Északi-középhegység.
Nem is oly rég egy térkép ütött szöget a fejembe. Egy szöveggel együtt bolyongott a facebook oldalain, mely szerint inkább ennek a területnek a revízióját kéne erőltetni, hiszen a ´41-es határok jórészt az etnikai határok mentén lettek meghúzva, és így ez jogosabb követelés a „mindent visszánál". Ugyanis kevesen tudják, de ezeken a határokon belül a mai napig a magyarok élnek többségben.
