A szelek szárnyán
Napjainkban állandó témát biztosít az egyes körök által fenntartott klímahiszti. Az emberek folyamatosan a „holnap mind meghalunk” állapotban lebegnek, és mindig valami új tömeghisztériának megfelelő pánikkeltéssel riogatnak a világvégéről. Tény, hogy van benne valami, hiszen egy olyan bolygón élünk, ahol korábban kipusztultak a dinoszauruszok, tehát gyaníthatóan ránk is ez a sors vár, de a folyamatosan zengett „24. órában vagyunk” szöveg eléggé visszás.
Nem a probléma felvetésével van a gond, hanem a problémára adott válaszokkal. Mindig az aktuális lobbi szervezetek kénye kedve szerint alakul a „végső megoldás”. Ebben a németek mindig élen jártak, és mivel csak végletekben tudnak gondolkodni, nem is nagyon akarnak változtatni azon, amit anno Endlösung-nak hívtak. Igaz, hogy átnevezték Energiewende-re, de abban, hogy ezt is túltolják, nincs különbség.
Miről is van szó?
A Németországban 2002-ben elindult terv 2011-ben kapott hatalmas kormányzati lökést. Eredetileg úgy volt, hogy 2022-re bezárják az összes atomerőművüket, de tavaly december 31-én csak a felét zárták be, úgyhogy már látszik, hogy a lendület kissé alábbhagyott. Hogy miért nem fogja a tervezett 15 millió szélerőmű biztosítani Németország energiaellátását nem egyetemi matematika. Úgyhogy lássuk.
Jó pár évet éltem a nyugati végeken, ott testközelből láttam, hogy mi van. Ausztriában Zurányban (Zurndorf) volt a gyár ahol építették a szélerőműveket. A nyitóképen a zurányi gyár látható. Egyből feltűnhet a sok betongyűrű ami a szélturbina lábához kell. Nos ezek szimpla vasbetonból készülnek, amelynek az előállítása nem kimondottan környezetkímélő, ráadásul nem is újrahasznosítható. A selejt, vagy elhasználódás után keletkező betont összetörik, és legfeljebb utak alapjába lehet felhasználni az aszfalt alá. De ott se szeretik. Tévhit, hogy az új betonhoz hozzá lehetne keverni, hiszen olyan szinten tele van szennyeződéssel, hogy az új betonelem statikai tulajdonságait rontaná. Mivel a telepítés és az építés rendkívül drága, ezért különböző trükkök kellenek. Erről a burgenlandi földművelők biztos ódákat tudnának zengeni. A potom pénzért kisajátított, majd használhatatlan méretűre felparcellázott földeken rengeteget lehet spórolni. A minimum 120 méter magas (a németek legalább kétszer ilyen magasakat szeretnének) tornyok építése nem gyerekjáték, de aránylag sűrűn lehet őket telepíteni, viszont mindhez kell megközelíthetőség. Az utak sűrű hálója teljesen kinyírja a mezőgazdasági termelést.
Azonban a tömeges telepítésnél figyelembe kell venni, hogy nem lehet akárhová szélfarmot telepíteni. Folyamatos és egyenletes szél szükséges hozzá. Ahol ez nincs, ott nem sok értelme van. Azt is elfelejtik, hogy nemcsak a szélcsend az ellensége, hanem az erős szél is. Van az a szélsebesség ami felett már le kell állítani, mert tönkremegy. Egy bizonyos fordulatszámot nem szabad túllépni. Minimális szélsebességnél szintén nem éri meg bekapcsolni, mert akkor meg veszteséges. Ugyanis van működési költsége. A lapátokban van fűtőszál, valamint ha valaki nem tudná a fejeket forgatni kell az optimális szél irányába. Mivel az uralkodó szélirány nem azt jelenti, hogy mindig ugyanazon a szögben éri a szél a lapátokat. Viszont ezeket a szeleket használják a madarak is, így az útban lévő szélkerekek tömegmészárlást rendeznek köztük, hiszen ők is pont ideális magasságban vannak. Minél nagyobb egy szélfarm, annál több madarat tud kivégezni, és emellett tönkre teszik a vándorlási útvonalakat is. Az ideális ívtől eltérve, csak nagy kerülővel tudják majd elérni a céljukat. És ha már szóba kerültek a gyilkos lapátok, ne felejtsük el, hogy ezek igen környezetszennyezőek. Előszeretettel hangoztatják, hogy újrahasznosíthatóak, mert ledarálják, és belekeverik a cementbe, amiből a tornyok épülnek. Ha a már említett fűtőszálakat, és az egyéb műanyag alkatrészeket kiveszik a lapátokból akkor sem lehet sehova felhasználni, a betonba pedig főleg nem, ahogy arról már korábban volt szó. Ezek a lapátok ugyanis üvegszálból készülnek, ami elhasználódás után csak szemét. Így nem tudnak mást csinálni, mint elássák őket a földbe. Ennyit a környezetvédelemről. Ez azért is érdemel külön említést, mert a lapátok nagyon gyorsan elhasználódnak. Jó esetben folyamatosan mozgásban vannak, és az se tesz nekik jót, hogy egyfolytában ki vannak téve a környezeti eróziónak. Ezt ráadásul meg se tudják akadályozni, mivel csak olyan helyre lehet telepíteni ahol ez a hatás éri őket.
De tegyük fel, hogy optimálisan működik, sőt még pluszt is termel. Mi történik ekkor? A fel nem használt áramot rendkívül környezetszennyező akkumulátorokba táplálják, hogy mikor alacsonyabb a termelés, akkor azt tudják felhasználni. Tehát ugyanott tartunk. Nagyjából olyan ez, mint az elektromos autó, aminek nulla káros anyag kibocsátása van, viszont a gyár ahol ez készül olyan ritka földfémeket használ, amik kitermelése során annyi káros anyag kerül a levegőbe, mint az USA teljes robbanómotoros gépparkjából. Ugyanez van a napelemnél. A gyártásukhoz kőolaj kell, valamint nagy termőterületeket fednek el. Ha a sivatagba rakják őket, akkor azt mondom rendben van, de mezőgazdasági területeket kivonni ilyen céllal elég nagy felelőtlenség. Szerintem hamar rájönnek majd, hogy az áramot nem lehet megenni.
Tehát akkor nem is a megújuló energiáé a jövő? De! A fosszilis anyagok elégetéséből származó energia tényleg idejét múlt, és több sebből vérzik, mint a most kitárgyalt szélenergia. Bár az utóbbi időben felvetődött, hogy a vulkánok sokkal több káros anyagot bocsátanak a légkörbe, mint a szénerőművek valaha fognak, át kell állni, és ténylegesen végre kell hajtani az Energiewende-t. Persze nem úgy, mint a németek. Nekünk vannak speciális lehetőségeink amikkel élni kellene, de sajnos jelenleg ez kiaknázatlan. Magyarországon a szél szempontjából mindössze egyetlen hely van a szélerőművek tömeges telepítéshez, ez pedig a nyugati kapu. Nekünk a geotermikus energia lehetne a jövő. Magyarországon kétmilliárd hordó olajjal egyenértékű hévízkészletet mutattak ki. Azonban amíg a gázlobbi ilyen erős addig nem lesz előrelépés. A forró vizet keringetni kellene, és nem a hátsónkat áztatni benne.