Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

Kőváry László a székelyekről

   A tegnap útjára indított sorozat következő része már önmagában is különleges, hiszen miért veszi a szerző külön a magyarokat a székelyektől? Erre ő maga ad választ a leírásban, és jelzi is, hogy jogos a felvetés. Ahogy az előző részben, úgy itt is arra szeretnék rávilágítani, hogy egy 1847-es leírásban hogyan látják a kor emberét, és gondolkodjunk el azon, hogy mi hogyan látjuk napjainkban ugyanezt a népet.

A székelyek

   A székelyeket, mint a kik ugyanazon nyelvet beszélik és beszélték a magyarokkal, nem is soroztuk volna más osztályba, de minthogy törvényeinkben a kettő, mint külön nemzet jön elő, mivel jogaiban és jellemében más nép, külön adjuk elő.

(…)

   Lakhelyük ma is az, mit két ezredév előtt elfoglalának. Erdély keleti határszéle, azon kevés kivétellel, hogy a kászoni székelyekből V. István király a kunok és tatárok ellen kimutatott hűségök s vitézségükért, Torda-megyében az eredeti 4 székely székhez az ötödiket, Aranyos-széket telepité. Ezen táj a legtisztább magyarsága nem csak Erdélynek, hanem az egész magyar világnak. Mert földén tiszta székelység lévén, idegen nyelvvel nem vegyülhetett, sőt az idegen nyelvűek ha közikbe jutának, azoknak saját nyelvökről le kellé mondaniuk. (…)

Jelleme.

   A székely nép mióta fegyvert hord, sokat vesztett eredeti typusából. Azért mégis ma sem kevésbé magyar, mint a magyarság. A magyar bátor, a székely merész; a magyar büszke, a székely becsvágyó; a magyar perlekedőnek, a székely prókátornak született; a magyar birtoka , a székely fegyvere mellett szegény; a magyar jószivvel látja vendégit, a székely jóságával megbetegiti. Átalában a két nemzetnek ugyan azon vonásai, de a székelyben kirívóbbak. Szóval jogvédőbb, szorgalmatosabb , megkülönböztetést keresőbb, tartózkodóbb, pedig szive még nyíltabb. Paget utazásában, büszkesége- szegénysége- szorgalma- és vállalkozó szelleménél fogva a scotokkal hasonlítja. S jól mondja rolók azt, hogy ők a confortban, kéj elemben, minden népek és nemzetek után vágynak. Nagyrészint oldalos hegyes kopár fenlapályt turva, néha élelmöket sem képesek a földből kiszerezni. A scottali hasonlatát perlekedő szelleme is folytathatja, mert nem oly rég jött az , hogy az angol parliament megparancsolá a scotoknak hogy nadrágot hordjanak, s ők hordani is kezdék a hátukon. Ilyen a székely eszejárása is. (…) A székely alakja szálosabb mint a magyaré, legtöbbnyire barna piros, kerek képpel, Nőji különösen a határszél felé igen szépek, izmos testi erővel, honnan nem egyet említ a história, hogy fegyvert ragadott. A mádéfalvi bujdosáskor sokan az erdőkön a hó hátán szülének. (…) Nyelve mint mondám a legtisztább magyar, azon megjegyzéssel, hogy néhol a kettős e-t (mint ember) az utolsó helyen ő-vel, a kettős a-t elől á-val cseréli mint anyám, apám , álmát stb. s egyéb apró eltéréseket, melyek székenként vagy vidékenként is különböznek, szoktak csinálni.

Szólj hozzá!