Telekinek volt egy piros térképe. Nekem fekete térképem van. Hogy miért csináltam ezt a térképet? Amikor az elcsatolt területek visszaszerzésének témája felmerül, folyamatosan azzal az ostoba frázissal találom magam szemben, hogy nem lenne jó, mert az elcsatolt területek mára tele vannak románnal, szlovákkal, stb. Többek közt ez is vezérelt a munkám során, hogy bebizonyítsam, ez mekkora blődség.
Egy korábbi írásomban már szó volt róla, hogy miért nem a jelenlegi neveket használom az egyes földrajzi tájegységeknél. Ott bemutattam Magyarország természetes határait, és érintőlegesen megemlítettem az általam használt neveket, de most készítettem egy térképet is róla. Nem bontottam szét a legapróbb részletekig, mindössze a nagytájakat tüntetem fel. A vármegyékhez tartozó térképeken úgyis jelezve vannak a jelentősebb kistájak is.
Tovább bővítem a Kárpát-medence természeti látnivalóit bemutató tárlatomat. Ezúttal egyik kedvenc hegyemet hoztam el, melyet saját képeimmel igyekszek bemutatni. A szőlőhegyet, a Somló várat és a hegy legmagasabb pontján lévő kilátót. Kevesen tudják, hogy ez Magyarország legkisebb borvidéke. Látogassanak el oda, és ne hagyják ki a Tornai Pincészet bormúzeumát sem.
Egy hónapja volt az utolsó bejegyzés a blogban. Nem véletlenül. Az utóbbi időben a játékok mentek inkább. Viszont, hogy azért a vármegyékkel is haladjak, most abból is elkészítettem egyet. A királyság legeldugottabb vármegyéjére került most sor. Lika-Korbava gyaníthatóan sokaknak fehér folt.
Ez a cikk is annak idején a hódoltsági magyarok témakörben íródott, de itt csak a „hódoltsági területen” lévő magyar városokról lesz szó. Itt elsősorban arról szeretnék említést tenni, hogy a Magyarország különböző területein elhelyezkedő városok idegen elemeinek miként változott a száma.
Lassan kezd mániámmá válni a török időkkel való példálózás, de mit tegyek? Teljesen olyan időket élünk, mint akkor. Aki ezt nem látja be, annak érdemes lenne egy kicsit jobban elmerülnie a történelem tanulmányozásában. Ebben próbálok egy kicsit segíteni.
Úgy voltam vele, hogy nem csinálok úgynevezett „mérföldköveket”, de most valami olyan történt, ami előtt illik kalapot emelni. A fanyalgóknak címzett írásom ugyanis elérte célját, és igen komoly olvasótábort szerzett magának. Csak ezt az egy írást 10.000-en olvasták el eddig.
Megvan egy újabb vármegye. Hont volt a következő áldozat. Ha úgy veszem, kész van az úgynevezett „első kötet”, hiszen fent van 24 vármegye. Ez már az egyharmada a teljesnek. Még nagyon sok van vissza, és nem lesz egyszerű, de ettől függetlenül élvezem a munkát, és minden egyes vármegyét újabb kihívásnak veszek.
Ismét egy kis átalakításról tudok beszámolni, és ezért mondom mindig, hogy érdemes ide folyamatosan visszatérni. Látványos változás lett, hogy megújultak a megosztás gombok, így már több közösségi oldalon is meg lehet osztani a bejegyzéseket, és jóval egyszerűbb. Neked csak egy gombnyomás, nekem pedig egy visszajelzés, hogy tetszik az, amit csinálok.
895-ben a nem sokkal korábban alakult magyar törzsszövetség elhatározta, hogy megtámadja a Duna menti bolgárok birodalmát, mely a Balkán hegységtől a Tiszáig tartott. Az okokat, és az előzményeket már egy másik tanulmányomban kitárgyaltam, ahol arról is volt szó, hogy a magyar seregek egyike a bolgárok főseregével vette fel a harcot a Duna mentén.
