Szokásomhoz hűen ismét kiéneklek a kánonból. Az már egyértelmű, hogy az orosz-ukrán konfliktus már kezd a közvélemény számára unalmassá válni, ezért próbálnak új híreket kreálni. Előjöttek újra az UFO-k, de bedobták a köztudatba egy új világjárvány rémét is. Egyik sem ugrotta meg a szintet, úgyhogy tovább kell keresgélni. Természetesen most is csak a vakrepülés megy.
Eljöttek a nehéz idők. Most lenne szükség az erős emberekre. Legalábbis nekünk európaiaknak. Ugyanis a világ tele van erős emberekkel, csak nekünk nem jutott belőle. Az új világrendben mi kimaradtunk az osztogatásból. Lehet, hogy azért, mert eddig Európa kiváltságos helyzetben volt. Nem volt konkurencia, mert az erős emberek erről a kontinensről irányították az egész világ sorsát. Ezek az idők azonban már elmúltak. Jobb lesz megbarátkoznunk a gondolattal, hogy az új világrend kártyapartijában nem hozzánk kerülnek az erős lapok.
Egy kisebb diplomáciai bonyodalom keveredett abból, hogy Orbán Viktor megjegyezte, hogy Magyarországnak volt tengere, de elvették tőle. A baloldali sajtó azonnal farkast kiálltott, és történelemhamisítással vádolta a magyar miniszterelnököt. A horvátok pedig felültek az irredenta vonatra. Mivel én egy komoly tanulmányban feldolgoztam Fiume történelmét, így a Politikai hobbista csapatával ismét összedobtunk egy hiánypótló anyagot.
Megtörtént az amitől mindenki félt. Az orosz-ukrán háborúban először érte támadás Kárpátalját. Számunkra ez lélektanilag fontos. Ez az a terület ami a Szent Korona országainak része, és kitüntetett figyelemmel követjük ami itt történik. Azonban hamar kiderült, hogy ez a dolog nem arról szól, hogy a háború már visszavonhatatlanul itt van a nyakunkon. Akkor mi történt?
Aki eddig csak olvasott tőlem, az most élőben is megnézhet, ugyanis egy elég izgalmas beszélgetést sikerült megejtenünk Stier Gábor Oroszország szakértővel, a fent nevezett témában. A beszélgetés Kroó Zita és Ambrózy Áron moderálása mellett zajlott.
Már az orosz-ukrán háború 9. napján megírtam az első elemzésemet a témával kapcsolatban. Azóta eltelt több mint egy hónap, és csak minimális változtatást kellett rajta eszközölni. Mivel a Politikai Hobbista csapata egy újabb értekezés megírására kért fel, ezért frissítettem a korábbi írást, és a rendelkezésükre bocsátottam. Ők pedig egy igen izgalmas videót csináltak belőle.
Szokták mondani, hogy az ember képzelete nem ismer határokat. Nos ez nem igaz. Az emberek többségének képzelete ugyanis csak nagyon szűk határok között tud mozogni. Alapvetően az ember lehetőségeit behatárolja az, hogy minden, amit elképzel el van helyezve térben és időben, valamint rendelkezik anyaggal. Mielőtt nagyon mély, filozófiai mélységekben merülnénk, inkább pontosítok.
A háborúnak vége. Lépjünk túl rajta. Sokáig rágódni nincs értelme, mert aki késlekedik az megy a történelem süllyesztőjébe. Gyorsan kell cselekedni, mert aki időt nyer, az életet nyer. Nekünk pedig nincs időnk azon álmélkodni, hogy mi történik. A jelenlegi harcmezőn ezekben a pillanatokban lép túl a háború. A kezdeti politikai csatározások egyik napról a másikra a csatatéren folytatódtak véres emberáldozatokat követelve. Ezrek haltak meg látszólag értelmetlenül, de ami ezután fog jönni, ahhoz képest minden eddigi csak szolid előjáték volt.
Miért bombáznak az oroszok iskolákat, kórházakat, színházakat? Tényleg gátlástalanul támadják az ártatlan civileket? A Hobbista csapata némi történeti áttekintést adott - az összeállításban egy történész is segítséget nyújtott - arról, honnan erednek azok a taktikák, miszerint az egyik fél polgári létesítményekbe telepít katonaságot, fegyvereket, a másik fél pedig igyekszik ezeket mielőbb megsemmisíteni.
