Az elmúlt hónapban bepótoltam az elmaradásaimat. Annak idején nem mindig éreztem szükségét, hogy minden egyes cikkemhez legyen illusztráció, de ez megváltozott. Most már mindenhol találhat képeket az olvasó, melyek kifejezik az írás mondanivalóját.
A Trianoni gyászévforduló apropóján szeretném közzétenni a székesfehérvári Bory-várban készült fotómat, mely a mester Magyar sors című szobortervéről készült. Sajnos nem lett belőle köztéri szobor, pedig megérdemelné.
Háromszék központját a Felső-Háromszéki-medence foglalja el, melyet jelentékeny hegységek öveznek. A Torjai-hágó és a Torja-patak által elválasztva a Kászonig terjedő Torjai-hegység. Kászonon túl a Keleti-Kárpátok hatalmas határhegységnek része a Nemere-hegység terül el, amely az Ojtozi-hágóig tart, és a felőle fújó rettegett időszakos szél, mely a nevét is viseli, meghatározza az egész medence időjárását.
Az elmúlt hónap elsősorban valóban a frissítésről szólt. Öt bejegyzés kapott új illusztráció, így már egyre kevesebb van amihez nem tartozik kép. Amikor ezt az egész dolgot útjára indítottam akkor nem éreztem, hogy ez feltétlenül szükséges, mára viszont megváltozott a véleményem.
Az elmúlt hónap ténylegesen a frissítésről szólt. Több régi bejegyzésem kapott új illusztrációt. A hónap blogbejegyzésénél például ez volt az ok a kiválasztásra. Az egyik alapírásom volt ez, melyben először elemeztem a népszámlálási őrületekkel kapcsolatos tapasztalataimat. Ez pedig A szemenszedett hazugság, és a statisztika című értekezésem volt.
A történelem tele van furcsa történetekkel. Ez volt az ami miatt én annak idején megszerettem. Sokaknak csak az évszámok magolása az ami megmarad a történelemtanulásból, pedig jóval többről van szó. Mindig szoktam mondani, hogy a kor gyermeke sosincs tisztában azzal, hogy éppen „történelmet ír”, ugyanis a nagy sorsfordító események jelentős része, még csak véletlenül sem annak indult, mint ami végül lett belőle.
Egyre több olyan bejegyzéshez kerül illusztráció, melyhez a megíráskor nem helyeztem el semmit . Egyrészt azért mert akkor nem éreztem szükségét, másrészt nem volt meg a technikai háttér ahhoz, hogy megfelelő kép kerüljön a szöveg mellé. Írásaim mellé igyekszek olyan képeket illeszteni melyeket én készítettem, és így próbálom még egyedibbé tenni a műveimet.
Egy mozgalmas hónap kerül most lezárásra. A Címer rajzolás Facebook-oldalának elindítása mellett elindítottam egy új sorozatot is, mely Magyarország tájait mutatja be. Több makrorégiót fogok bemutatni az elkövetkező hónapokban, amihez saját rajzolású térképeket készítek. Ezeket a középkori térképek ihlették, és hasonlóan azokhoz madártávlatból mutatják be az adott területet.
A hegyesebb vármegyék egyike. Hegyei a Keleti-Kárpátok hegyrendszeréhez tartoznak. Az északkelet-délnyugati irányban hasító Nagy-Szamos és a Beszterce folyók völgyei hegységeit 3 nagy csoportra osztják. Északi részében a Radnai-havasok, keleten a Borgói-hegység tömegei, délen a Kelemen-havasok széles háta emelkedik. Csak délkelet felé megy át a magas hegyvidék az Erdélyi-medence felgyűrődött alacsonyabb hegyeibe.
Egy korábban már megpendített húrt szeretnék újra megszólaltatni. A történelmi lant ugyanis ismét olyan dallamot játszik ami fülemnek igazán kedves. Azt mindenki kívülről fújja, hogy Erdély nem Románia. De, hogy a Kárpátok és Prut között elterülő Moldva sem az, már gondolom kevesebbeknek ismerős. Pedig ez így van. Történelmi mélypontra süllyedt Moldova és Románia viszonya.
