A mellékhadszíntér
895-ben a nem sokkal korábban alakult magyar törzsszövetség elhatározta, hogy megtámadja a Duna menti bolgárok birodalmát, mely a Balkán hegységtől a Tiszáig tartott. Az okokat, és az előzményeket már egy másik tanulmányomban kitárgyaltam, ahol arról is volt szó, hogy a magyar seregek egyike a bolgárok főseregével vette fel a harcot a Duna mentén. A másik az északi mellékhadszíntéren a Kárpát-medencében harcolt a birodalom északi részén. A Duna menti harcoknak az volt a lényege, hogy a bolgárok főerőit elvágják a Kárpát-medencében harcolóktól, így a kettévágott birodalom északi részét teljes egészében megszállják, és saját a birodalmukhoz csatolják. Ott már azt is kitárgyaltam, hogy hogyan zajlottak a magyar-bolgár háború Duna menti hadmozdulatai. Most azt szeretném bemutatni, hogy mi zajlott a háború mellékhadszínterén. Azon a mellékhadszíntéren, amely számunkra sokkal fontosabb volt. A háború, és az utána következő hadmozdulatok Honfoglalás néven kerültek be a magyar történelembe.
Az északi hadszíntéren a fősereg a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. A korábbi hadjáratokban már teljesen feltérképezték a területet1, és a korábbról itt maradt rokon népek2 segítségével könnyedén megszállják azt. De előbb nézzünk egy kicsit vissza az időben. A magyar-bolgár háború közvetlen előzményeit már tehát tudjuk, de hogy a magyarokat miért volt olyan könnyű rávenni a hadjáratra, és mit kerestek a már említett rokon népek, arra tényleg egy jóval korábbi időpontban kell keresnünk a választ.
A hun birodalom romjain felépült avar birodalom a térség vezető államává növi ki magát, amely több mint 3 évszázados fennállása végén szembe találja magát Európa egy másik hatalmával, Nagy Károly frank birodalmával. Így ír Borovszky Samu az avar-frank csatározások végéről.
"...Károlynak sikerült kikezdenie az avarok hatalmát, s ha más vállalatai meg nem kötötték volna kezét, országukat már a következő években eltörölte volna a föld szinéről.
Az avar nép (...) ekkor egy Tudun nevűt választottak kagánnak, ki tüstént követséggel kereste fel Károlyt, azzal a kijelentéssel, hogy népével egyetemben a frank király oltalma alá veti magát és szivesen fölveszi a keresztséget is. Nagy Károly ridegen elutasította az avarok követeit, kik épen e miatt igen leverten tértek vissza hazájokba. Nemsokára ezután az olaszországi hadsereg karinthiai és friauli osztálya Herich herczeg vezérlete alatt Pannoniára ütött, s a Duna balpartján is megindult a nyugati hadsereg Pippin király parancsnoksága alatt. Károly ismét két oldalról támadt Hunniára, azzal a czéllal, hogy most előnyomul egészen a Tiszáig. Herich 796 tavaszán megrohanta az avarok egyik belső ringjét s ott tömérdek zsákmányt foglalt el, melyet egyenesen Aachenbe küldött. A fiatal Pippin király pedig a Tiszáig nyomulván, abban a dicsőségben részesült, hogy bevette a kagánok ringjét, mely a nemzeti kincseknek valóságos tárháza volt. A kétségbeesett Tudun kegyelemért könyörgött, Pippin azonban nem nyugodott addig, míg az avarok fejedelmi székhelyén ki nem tűzte zászlaját. A béke a kagánok ringjének romjain köttetett meg s Pippin kisérve Tudun és a legelőkelőbb avar főnökök által, bevonult Aachenbe, hol atyja várakozott reá. Pippin nagy diadalmenettel tért vissza a birodalom fővárosába. Előtte vitték az ellenségtől elfoglalt zászlókat, fegyvereket, s hosszú sor fedetlen kocsiban az avar királyok kincseit. (...) Károly nem tartotta meg magának az avaroktól elvett zsákmányt, hanem szétosztotta egyházi és világi hívei közt. Mindenekelőtt a pápáról emlékezett meg s tömérdek kincset küldött Rómába."3
Több érdekes dolog derül ki ebből a pár sorból. Az első, ami megjegyzendő, ami még Borovszkynak elkerülte a figyelmét, hogy a tudun nem személynév, hanem rang. A türk népeknél az úgynevezett vallási vezetőt, vagyis a legfőbb táltost hívták így. Sokat mondó, hogy ő vette magához a hatalmat, tehát ő lett a kagán, vagyis a király. Mint egykori vallási vezető tisztában volt vele, hogy ez az egy járható út van számukra. Megpróbálta kijátszani a vallási kártyát, és úgy gondolta, hogy népét megmentheti azzal, hogy ha meggyőzi Károlyt, hogy felveszik a kereszténységet. Károly azonban potenciális riválist látott az avarokban, ezért a teljes megszállás mellett döntött. A terület viszont túl messze feküdt, így csak megsemmisíteni sikerült az avarok birodalmát, és a romokra lecsaptak a keselyűk. A Dunántúlon hűbéres germán őrgrófok vertek tanyát, de a Felvidék nyugati részét a morvák, az Alföld keleti, és Erdély déli részét pedig a bolgárok szállják meg. Az avarok szétszóródnak a Kárpát-medencében, ahogy a kincseik szerte Európában. 826-ot írunk ekkor, és mint tudjuk, a magyarok ebben az időben a közelben, a Meotiszi-tenger partján tartózkodnak. Nem is kell sok idő, hogy az avarok felvegyék velük a kapcsolatot. Az első hadjáratot 862-ben vezetik Pannoniába, amit az elkövetkező 30 évben még több követ. Az, hogy a magyarok számára sokkal közelebb eső, és sokkal gazdagabb Krím helyett a Kárpát-medencébe járnak fosztogatni azt a pár szegényes szláv putrit, szintén sok mindent elárul. Szerintem egyértelműen látszik a cél, ami később meg is valósult a Honfoglalás formájában. Igaz az utolsó hadjáratokat már Etelkuzuból4 vezetik. Az ide történő átköltözés5, véleményem szerint, már közvetlen előzménye volt a Honfoglalásnak, és már csak az úgynevezett háborús okra kellett várni. Ez meg is érkezik, amikor a bizánciak felkérik Árpádot, hogy segítsen nekik, egy a bolgárok ellen megvívandó háborúban. A honfoglaláskor ugyanis már Árpád a kagán, mivel addigra Álmos már meghal. Valószínűleg a magas kora miatt, és nem azért mert megölik.
Álljunk meg itt megint egy kicsit. Mi ez a megölés dolog? Az a baj, hogy ezt egyedül a Képes Krónika említi6, de ettől függetlenül valahogy beleivódott a köztudatba. Az, hogy például Anonymus7, és Kézai Simon8 is másként tudja, már senkit sem érdekel. Érdekesség még, hogy ezekben a krónikákban9 úgy van, hogy a Vereckei-hágón keresztül érkeztek a magyarok, míg a Képes Krónika Erdély felőli érkezést ír le, és ott mészárolják le ismeretlen okból Álmost. De más pontatlanságai miatt is fenntartásokkal kell kezelni az ott leírtakat, azonban vannak használható részei. Ahogy az összes többi korabeli kútfő is csak részleteiben tartalmaz olyan elemeket, amiknek az „összefésüléséből” ki lehet hozni egy olyan leírást, ami nagyjából megfelelhet a valóságnak. Én ezt teszem, és hozzáteszem, hogy ez az én verzióm. Lehet vele vitatkozni, meg egyet nem érteni, de mindenkit inkább arra buzdítok vele, hogy kutasson, és próbálja meg felállítani a saját elméletét, és ne ezt akarja mindenáron megdönteni. Nézzük akkor, hogy hogyan is történtek a Honfoglalás főbb hadmozdulatai.
A fősereg a Vereckei-hágón keresztül érkezett, de kisebb egységek a környező hágókon is. A későbbi Zemplén, Ung, Bereg és Máramaros vármegyék felől érkezve, a Bodrog és a Tisza összefolyásánál a Tarcal-hegyen vernek először tábort. Seregeik itt egyesültek a rájuk váró avar, székely és horvát10 seregekkel, és innen történt a belső területek megszállására irányuló hadmozdulatok irányítása.
Elsőként a Tiszától északra eső területek megszállása történt. Avar törzsek szállták meg a Bükk és a Mátra vidékét, valamint a Sajó és a Hernád felső folyásánál elterülő vidékeket. A Sajótól északra Bors vezetésével, aki Borsod várát építtette Edelény mellett. Ed és Edömén, akiktől az Abák származnak, és Sámuel személyében királyt is adtak Magyarországnak, a Zagyva és a Sajó közét, valamint a Hernádtól keletre eső területen telepedtek le. A Kürt-Gyarmat és a Keszi törzs a Partium felé nyomulva megszállja azt a területet, és a Meszes-hágónál létesít országhatárt. A Kürt-Gyarmat a Nyírségbe a Keszi Biharba települ.
A legfőbb törzs a Megyer, Árpád vezetésével megszállja a Duna-Tisza közét, és a Tarcal-hegyről a Magyar-révhez teszi át központját. A Kéri törzs serege Bors seregével a Garam mentén a hatalmas Zólyomi-erdőig tolja ki az északi határt. Ők építik fel Zólyom és Bars várát ahonnan ezt a határrészt ellenőrzik. Innen indul ki a Kéri törzs székelyekkel és avarokkal megerősített csapatainak támadása a morvák ellen. Fővárosuk Nyitra elfoglalásával megtörik az ellenállásukat, és a Kárpátokon túlra üldözik őket. A Kisalföldet a Kéri törzs szállja meg, a Vág mentére pedig székelyeket telepítenek határőrnek. Az avarok a mai Komárom vármegye déli részén telepednek meg.
A Nyék és a Jenő törzsek hadereje támadott a Havasalföldön át a bolgárokra. A Tisza mentén pedig a Megyer, és a Tarján törzs vonult kiegészítve avar és horvát csapatokkal. Tiszaalpár magasságában ütköztek meg, és teljesen megsemmisítették az ellenséget. A Tarján törzs birtokba vette Csongrád környékét, melyet a horvátok segítségével építettek. A hadjáratban résztvevő avarok a Nagykunságban11 telepednek le. A Nyék és a Jenő törzs tovább vonult Szlavóniába, és a Száváig birtokba vette azt. Legyőzik az akkoriban karatánoknak hívott szlovéneket, és a Nyék törzs letelepedik a Balatontól délre eső területen. A Jenő visszatér a Duna-Tisza közének déli részére. Ezután Árpád, Vajta avar seregeivel kiegészülve, átkel a Dunántúlra, és megszállják a Mezőföldet, és a Bakonyt, és oda telepítik őket.
Legvégső lépésként a Keszi törzs Tétény vezetésével átkel a Meszes-hágón, és megszállja az Erdőn túli vidéket, ott olyan birodalmat létesít, melynek autonómiája még majd 100 évvel később, Géza fejedelemsége idején is megmarad. Csak diplomáciai házassággal tudja maga mellé állítani, mikor Tétény unokájának, Zombornak lányát, Saroltot veszi feleségül. A teljes önállóságot István számolja fel katonai erővel.
Az ezt követő hadmozdulatok, már „magyar kalandozások” néven került be a történelemkönyvekbe, és egy teljesen különálló fejezete a magyar történelemnek. Erről talán majd legközelebb.