Aki eddig csak olvasott tőlem, az most élőben is megnézhet, ugyanis egy elég izgalmas beszélgetést sikerült megejtenünk Stier Gábor Oroszország szakértővel, a fent nevezett témában. A beszélgetés Kroó Zita és Ambrózy Áron moderálása mellett zajlott.
Már az orosz-ukrán háború 9. napján megírtam az első elemzésemet a témával kapcsolatban. Azóta eltelt több mint egy hónap, és csak minimális változtatást kellett rajta eszközölni. Mivel a Politikai Hobbista csapata egy újabb értekezés megírására kért fel, ezért frissítettem a korábbi írást, és a rendelkezésükre bocsátottam. Ők pedig egy igen izgalmas videót csináltak belőle.
A háborúnak vége. Lépjünk túl rajta. Sokáig rágódni nincs értelme, mert aki késlekedik az megy a történelem süllyesztőjébe. Gyorsan kell cselekedni, mert aki időt nyer, az életet nyer. Nekünk pedig nincs időnk azon álmélkodni, hogy mi történik. A jelenlegi harcmezőn ezekben a pillanatokban lép túl a háború. A kezdeti politikai csatározások egyik napról a másikra a csatatéren folytatódtak véres emberáldozatokat követelve. Ezrek haltak meg látszólag értelmetlenül, de ami ezután fog jönni, ahhoz képest minden eddigi csak szolid előjáték volt.
Miért bombáznak az oroszok iskolákat, kórházakat, színházakat? Tényleg gátlástalanul támadják az ártatlan civileket? A Hobbista csapata némi történeti áttekintést adott - az összeállításban egy történész is segítséget nyújtott - arról, honnan erednek azok a taktikák, miszerint az egyik fél polgári létesítményekbe telepít katonaságot, fegyvereket, a másik fél pedig igyekszik ezeket mielőbb megsemmisíteni.
Mottó: „Sose szakítsd félbe az ellenséget, ha éppen hibát követ el.” Bonaparte Napóleon
Már két hete zajlik az a háború, amiről sejtelmünk sincs, hogy milyen szinten fogja megváltoztatni a teljes eddigi életünket. Pedig meg fogja. Ha tetszik, ha nem.
Ez elmúlt két hét rengeteg kérdést vetett fel. Olyanokat, amikre eddig nem gondoltunk. Olyanokat, aminek eddig nem volt létjogosultsága. Olyanokat, amik abból adódnak, hogy a szemünk előtt zajló folyamatoknak látszólag semmi értelme.
Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megmondjuk, 2022. február 24-e be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Hogy milyen felütéssel, arról még sejtésünk se lehet, hiszen senki sem tudhatja, hogy ez az egész incidens meddig fog tartani, és mi lesz a vége. A hetven és a harminc éves háború is csak utólag kapta a nevét, ahogy az első világháborút csak a második után keresztelték át az addigi Nagy Háborúról. Ezek nem meglepő dolgok, hiszen az elemzés már az utókor dolga, ők látják komplexen az egészet.
A statisztikusok szerint a számok nem hazudnak. Ez tény. Szerintem is inkább a statisztikusok hazudnak. A címben szereplő, állítólag Churchilltől való idézet szerint is, a statisztika nem a legtisztább dolog a világon. Személy szerint a népszámlálási statisztikák világába nyertem igen mélyreható betekintést, amiből sikerül ezeket a messzemenő következtetéseket levonnom.
