A történelem viharában
Manapság megint olyan napokat élünk, amik pár évtized múlva szerepelni fognak a történelemkönyvek lapjain. Az a furcsa egyébként ebben az egészben, hogy a kor embere sosem fogja fel úgy a körülötte zajló eseményeket, mint ha valami sorsfordító történne vele. Pedig csak az elmúlt 20-25 évben annyi minden történt, hogy belegondolni is hosszadalmas. Az általános iskolai földrajz atlaszom mára történelmi atlasszá vált. Olyan országok tűntek el, amik abban még szerepelnek. Egyesült a két Németország, felbomlott a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia is. Szerbia Koszovó kiválásával lassan teljessé teszi a maga kis „Trianonját”. Ők évek alatt élték meg azt, ami nekünk pár hónap alatt ment végbe. Halkan jegyzem meg, hogy remélhetőleg ez a folyamat még nem zárult le, és az utolsó még megmaradt jogtalanul birtokolt terület is leválik róla, és visszakerül jogos tulajdonosához. A határok nincsenek kőbe vésve, ahogy egy laza tollvonással el tudták törölni a mi ezer éves határainkat, úgy bármelyik határral meg lehet csinálni ugyanezt. Nem is értem miért ragaszkodik mindenki ilyen veszettül ezekhez a jelenlegi határokhoz. Már születésük pillanatában csak a gond volt velük.
Csehszlovákia és Jugoszlávia darabokra hullása után úgy tűnik egy újabb szomszédunk fog atomjaira hullani. Akárki akármit mond, Ukrajna napjai meg vannak számlálva. Putyin amolyan XXI. századi hitleri szerepben tetszeleg. Folyamatosan szembe megy a világgal, és a maga kis sajátos módján rendezi el a dolgokat. A világ meg csak árgus szemekkel bámul, és a fenyegetőzésen kívül nem nagyon történik semmi. Pont, mint az 1930-as években. A Krím és Gdanszk között azért van egy árnyalatnyi különbség. Most senki sem akar világháborút. Még az USA sem. Főleg nem Ukrajnáért. Egyedül nem tudná térdre kényszeríteni Oroszországot, Európa pedig nem fog neki segíteni. Hiába hőbörög, a háborút csak megszálltként látott Dánia által delegált, NATO főtitkár, az EU az orosz kőolaj és földgáz rabláncában vergődik. Sőt ha Putyin halad a már kitaposott „hitleri” úton akkor sikeresen még jobban meg tudja osztani Európát. Ha elfoglalja az oroszok lakta kelet- és dél-ukrajnai területeket el fog érni Moldáviáig. A románokat ott maga mellé tudná állítani azzal, hogy elcsatolja, az amúgy is különálló Transznisztriát, a Dnyeszteren túli Moldáviát pedig segít megszállni. Ugyanígy odadobhatná Magyarországnak Kárpátalját, Lengyelországnak pedig Ilyvóval (Lemberg, Lvov) az egykori Kelet-Galíciát.
Szakértők szerint, ha Putyin kicsit türelmesebb, akkor egyszerűen megvárhatta volna, amíg Ukrajna magától szétesik, és létrejön a területén 4-5 teljes életképtelen állam, mint mondjuk Koszovó, amelyek pár év múlva csatlakoznak egy másik államhoz. Szerintem számunkra ez lenne a legjobb. Ha Kárpátalja folytatná azt az utat, amit elkezdett, és hathatós magyar segítséggel kivívna függetlenségét. Pár év múlva pedig visszatérhetne a Szent Korona alá, ahonnan sosem akart kimenni, csak mások elrabolták. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy a szakértők szerint Putyin nem az a türelmes fajta…