Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

Játékok

Europa Nova

Kettős mérce

   Eltelt egy újabb nap, és a világ vezető hatalmai ismét hülyét csináltak önmagukból. Egyre inkább azt látom, hogy ebből az ukrán válságból nyugaton jól már nem tudnak kijönni. Az egész bagázs kezd egyre hiteltelenebbé válni. Kezdve azzal, hogy az amerikai elnök osztja az észt az orosznak, azok után, hogy katonái bemasíroztak Irakba és Afganisztánba, és lebombázták Szerbiát. Apropó Szerbia! Mikor Koszovó egyoldalúan kikiáltotta a függetlenségét Szerbiától, senki sem hőzöngött, hogy Szerbia területi egysége sérthetetlen! Pedig mi a különbség? Koszovót az első Balkáni-háború után 1912-ben szerezte Szerbia Törökországtól. 1963 óta autonóm tartomány volt Szerbián belül. Területe: 10.887 km2, lakóinak száma 1,8 millió, melynek 88%-a albán, de mindig az albánok voltak többségben. A Krím azonban már 1783-ban Oroszországhoz került, amikor az utolsó tatár kán jó pénzért lemondott az oroszok javára. Csak 1954-ben adták át az Ukrán SZSZK-nak, de mivel mindenki a Szovjetunió része volt, ez csak jelképesen történt meg. Ennek ellenére már akkor tiltakozásokat váltott ki. Ahogy 1991-ben Ukrajna függetlenné válása óta ez folyamatos probléma. A Krím-félsziget egyébként 26.100 km2, 2 millió lakossal, melynek 60%-a orosz. Nem értem, hogy miért nem működik a népek önrendelkezési jogára való hivatkozás a Krímben, ha Koszovóban működött? Nekem úgy tetszik, hogy ez a folyamat már megállíthatatlan, itt már komoly változások lesznek, és nem a másik földrészről fogják megmondani mi a frankó. Európa, mióta az itt élő első ember meghúzta a maga kis határvonalát, azóta nem bír elnyugodni. Itt nincsenek kőbe vésett határok. Itt csak olyan határok vannak, amiket évről évre átfirkálnak. Egy másik bejegyzésemben, előre vetítettem a következő pár év változásait. Lehet fogadásokat kötni, hogy melyik jön be.

Szólj hozzá!