Magyarország futballtérképe II.

   Régen volt ilyen hálás téma Magyarország futballjával foglalkozni, mint ezekben a napokban. A legutóbb bemutatott két kerület után most újabb kettőt hozok. Itt már nagyobb szelet érintett a csonka Magyarországból, mint az előző részben, így érdemes egy kicsit részletesen is elemezni miként alakultak ki a nemzeti ligák.

   Magyarországon a világháború alatti hadibajnokság elég vegyes képet mutat. A Trianon és 1926 közötti időszakkal pedig nem is érdemes mélyebben foglalkozni. 1926-ban alakult meg a profi liga, amikor már vidéki csapatok is szerepeltek az első osztály küzdelmeiben. Innentől már árnyaltabb képet kapunk az erőviszonyokról. Jugoszláviában a Vajdasági csapatok már az első perctől jelen vannak, de liga rendszerű bajnokság csak a ’30-as években kezdődik. Igaz 1941-ig továbbra is csak a körzeti bajnokságok győzteseivel. Romániában a profi liga már 1928-ban megalapításra kerül, de az első egycsoportos bajnokság csak 1934-ben kerül kiírásra. Addig a regionális bajnokok kieséses rendszerben játszanak az országos bajnoki címért. A kárpátaljai csapatok erejét szinte lehetetlen még megbecsülni is. 1934-ig Csehszlovákiában is regionális bajnokságok voltak, de a szlovákiai csapatok is csak nagy nehezen fértek a legjobbak közé, Kárpátalja pedig mindig is mostohagyerek volt abban az országban. Aztán szerencsére jött a magyar világ, de sajnos az nem tartott sokáig, majd a Szovjetunió, ami süllyesztő volt a térség számára. Az önálló Ukrajnában pedig visszatértek a csehszlovák idők.

   Ezektől a hátráltató tényezőktől függetlenül próbálom a két kerületet elemezni.

DÉLI KERÜLET

   Mint említettem itt könnyebb dolgom van, így ezzel kezdem. Ez a kerület két alosztályra volt osztva 1914-ben, de nem alosztályközponttal kezdem, hanem a kerület tényleges központjával, Temesvárral. Itt is a legnagyobb csapattal, ami biztosan más sorsra jut Trianon nélkül. Ez pedig a Temesvári Kinizsi SE (1910). Már a vidékbajnokságban is kiemelkedő szereplő volt, de megszállása után a román futballélet meghatározó szereplője. Egymás után 6-szor lett román bajnok, de mivel tele volt magyarokkal nem tűrhették sokáig. Fokozatosan leépítették, és a román alapítású temesvári csapatokat helyezték előtérbe. Majd 1946-ban egyesült a szintén magyar Temesvári MTE-vel (1911), amely még párszor szerepelt az első osztályban, de a ’50-es évekre teljesen megszűntek. Mivel azonban 1912-től a Kinizsit a MÁV támogatta tekinthetjük utódjának a szintén lila-fehér Temesvári Vasutast (1933). A Kinizsi helyét előbb a Dacia Ripensis nevű, a mai észak-nyugat Bulgáriában található, római provinciáról elnevezett Ripensia (1928) veszi át. Ez volt a város első profi csapata, amelyik részt vett a profi ligában, amit a második világháborúig 4-szer meg is nyert. A háború után már nem játszik szerepet, de szerintem a megalakulása is elmaradt volna. Ahogyan Temesvár egyetemi csapata is másféle szerepet töltött volna be, ha egyáltalán létrejön. A temesvári egyetemmel egy időben alapították, 1921-ben. A második világháború után a vasutascsapat mellett ők képviselik Temesvárt, és jelentősnek mondható, 45 élvonalbeli szereplést is magukénak tudhatnak. Több-kevesebb sikerrel. Néha a csapat kijutott a nemzetközi porondra is, de első fellépése az UEFA kupában 1978-ban a mi szempontunkból elég pikáns lett, hiszen az első fordulóban az MTK-val, a másodikban a Budapesti Honvéddal került össze. Aztán a ’90-es évek elején, és a közelmúltban szerepel újra, de bemutatkozhatott a BL-ben is. Mindenhol mérsékelt sikerrel. Az utolsóként említésre méltó csapat a Temesvári AC (1902). Ezt a klubot alapították a városban legelőször, és ők játszották a bánáti térség első futballmeccsét. A vidékbajnokságban a Kinizsivel vívott nagy csatát az első helyért, de a háború után már nem tudott maradandót alkotni. 1936-ban még a Kinizsi előtt beolvadt a TMTE-be, hogy aztán vele együtt szűnjön meg. A következő jelentős település az egyik alosztályközpont, Arad. A város első csapatát angol vasútépítők alapították 1879-ben, ez az Aradi TE. Kiemelkedő eredménnyel nem büszkélkedhet, de a két háború között ez volt a magyarok csapata. A regionális bajnokságát egyszer tudta megnyerni, és bekerült az országos rájátszásba, itt a végső győztes Temesvári Kinizsi állította meg. Ugyanúgy sikertelen volt a megszállás éveiben Arad háború előtti elsőszámú csapata az 1899-es alapítású AC. A világháború éveiben, majd a ’20-as években az Aradi MTE (1910) lett Arad csapata. Majd pár évnyi hullámzás után a ’30-as évek második felében folyamatosan az első osztály tagja volt. 1938-ban az aradi textilgyáros Neumann Ferenc meg is akarta vásárolni, mert szeretett volna egy csapatot magának, de nem sikerült megszereznie. Ezért a háború után, 1945-ben megalapította a híres IT Aradot, amely rögtön az első élvonalbeli szereplésekor agyonverte a teljes mezőnyt. Ezt további 5 bajnoki cím követte, és 2 kupagyőzelem. A nemzetközi színtéren már kevésbé volt ilyen szerencsés a csapat. Legalábbis a BEK-ben. Viszont 1971-72-ben az UEFA kupában a legjobb 8 közé sikerült beverekednie magát, ahol a végső győztes Tottenham állította meg. A másik alosztályközpont már nem tudott ennyire sikeres lenni, de rengeteg csapatot adott a magyar labdarúgásnak, melyek közül csak a legsikeresebbeket emelem ki. Szeged elsőszámú csapata sokáig a Szegedi AK (1899) volt. 1926-ban alapítója a profi ligának, melynek egy év kihagyással 1943-ig folyamatosan tagja volt. Igaz ebbe csak egy 3. hely fért bele. A második világháború után újra tagja lesz az elitnek, de már nem ilyen stabilan. 1951-ben, amikor másodszorra is kiesik, már nem jut vissza soha többé. A háború éveiben egy másik csapat is képviseli Szegedet a legjobbak között, ez pedig a Szegedi Vasutas SE (1919). Mindössze kétszer kerültek be az első osztályba, de mindkétszer azonnal kiestek. 1951-ben is egy évig két szegedi csapat volt az NB I.-ben, az AK mellett az 1948-ban Szegedi TK-t (1912) bekebelező Szegedi Honvéd (1932), melyet 3 első osztályú év után a Honvédelmi Minisztérium megszűntet, és helyette az addig harmadik vonalban szereplő Szegedi Egyetemi AC-t (1921) szerepelteti a továbbiakban. 1921-ben a Kolozsvári Egyetem Szegedre költözésével lett újjá alakítva az egyetemi csapat. Az együttes Észak-Erdély visszatérése után is fennmaradt. Az első osztályba helyezése előtt azonban nem volt meghatározó csapat. 1954 után viszont inkább a hullámvasutazás volt jellemző az egyesületre. Az anyagi nehézségekkel küzdő klub 1968-as kiesik, de az olajipar megsegíti a csapatot. Ekkor veszi fel a SZEOL SC nevet, és egyből vissza is jut. 1976-ban beolvasztja a SZAK-ot, így megalakul a SZEOL AK, amely 1991-ig még egy pár idényt eltölt a legjobbak között, majd ez után már nem kerül vissza, ahogyan Szegednek sem lesz többé NB I.-es csapata. Eredményeiben Újvidék megelőzi Szegedet, de a jelentős csapatok számában nem. Mindössze két csapat tudott az évek során kiemelkedni a mezőnyből a városi csapatok közül. Az egyik a magyar alapítású Újvidéki AC (1910), a másik a szerb alapítású FK Vojvodina (1914). Az elcsatolás után azonos körzetbe kerültek, és harcoltak az országos döntőbe jutásért, ahova a Vojvodina került többször. Szerb csapatként jobban favorizálták. Annyira, hogy az 1945-ös második megszállás után az AC fel is oszlik, és a Vojvodina egyeduralkodó lesz a városban. Kétszer meg is nyeri az országos bajnokságot, és egyszer a kupát is. A belgrádi csapatok mögött rendre a harmadik helyen végez, és elég sokszor el is tud indulni a nemzetközi kupákban. A mi szempontunkból azonban érdekes a szerepe. Ugyanis 1918 előtt, valamint 1941 és 1945 között nem volt hajlandó elindulni a magyar bajnokságokban, pedig lett volna rá lehetősége. A csapat a támogatást egyértelműen a szerb gyökereinek köszönheti, ami a magyar királyságon belül nem lett volna meg. Az Újvidéki AC pedig, amikor szerepelhetett a magyar bajnokságban nem alkotott maradandót. A legjobb helyezése egy 6. hely. Ráadásul Újvidék szerepe is kérdéses. Ugyanis a vármegyében jelentőségében lényegesen elmarad a háromszor akkora lakossággal rendelkező Szabadka mögött, és az ipari fejlesztések se valószínű, hogy úgy áradtak volna a városba. Dunai kikötőként sem lehetett volna egyeduralkodó, mivel azon a részen még ott van Zimony, Pancsova és még Vukovár is. Szabadka a perifériára szorulás, és a szerbmentesség miatt hamar kiszorul a futballéletből, pedig jelentős csapatokkal, és komoly eredményekkel rendelkezett még a háború előtt. A legjelentősebb klub a Bácska Szabadkai AC (1901) a kerület meghatározó csapata volt a vidékbajnokság éveiben. Aztán a megszállás alatt a Vojvodinával kellett megküzdenie a vajdasági körzetben, de az Újvidéki AC-hez hasonlóan csak néha sikerült győznie. A Hazatérés bajnokságban jól szerepelt, és a harmadosztályba kapott besorolást, ahonnan feljutott, és ha nem szól közbe az újabb megszállás, akár még a legjobbak közé is felkerülhetett volna. De nem így történt, és a jugoszláv bajnokságban az 1947-ben alapított Szpartak Szabadkai vette át a helyét, és ők szerepeltek az első osztályú küzdelmekben. Igaz kevés sikerrel. Rajtuk kívül csak a Szabadkai MTE-t (1911), a Szabadkai SE-t (1894) és a Szabadkai Vasutas AK-t (1914) érdemes megemlíteni, de ők csak az 1918 előtti években voltak számottevőek. Ahogy a kerület többi települése sem tud komolyabb eredményt produkáló csapatot felmutatni. A legkiemelkedőbb a középcsapatok mezőnyében az a Békéscsabai Előre MTE (1912). A második világháború után egy összevont első osztályt hoztak létre, amiből kialakították az NB I. illetve az NB II. mezőnyét. Ekkor volt először tagja az első osztály mezőnyének, de nem tudott megragadni. A következő feljutásig majdnem 30 évet kellett várni, 1974-ig, ahol több kihagyással 25 idényt töltöttek el. Inkább a mezőny hátsó felében helyezkedtek el. Egy bronzérem és egy kupagyőzelem a kimagasló eredmény. Ennek köszönhetően be is tudtak mutatkozni a nemzetközi kupában is, ahol viszont nem sikerült meglepetést okozniuk. Végül, de nem utolsósorban a Resicabánya csapatát kell megemlíteni, mely 1926-os alapítású, azonban a csapat névsorát elnézve, nem teljesen román. A román bajnokságot a két háború között egyszer megnyerte, egyszer pedig második lett, és 16 idényt húzott le az első osztályban. 1954-ben másodosztályúként megnyerte a román kupát. A Kúlai AFC (1912) a régebbi alapítású klubok közé tartozik, de csak az utóbbi években tudott a legmagasabb osztályba kerülni. További régi klubok az Óbecsei FC (1911), a Zombori MTE (1912), a Verseci AC (1913), a Zentai AK (1883) és a Lugosi MTE (1902). Jelentősebb futballvárosok a kerületben: Hódmezővásárhely, Gyoma, Baja, Zsombolya, Ada, Apatin, Bezdán, Nagykikinda, Nagybecskerek és Temerin.

KELETI KERÜLET

   Ez a kerület két alosztályra oszlott. Az egyik alosztály központja Nagyvárad. Múltja alapján ki is emelkedik a térségből. A város futballélete olyan pályán volt, amit csak a második megszállás tudott teljesen megtörni. Egészen másként alakult volna a sorsa, ebben teljesen biztos vagyok. Igazán kiemelkedő csapata viszont csak egy lett, a legendás Nagyváradi AC (1910). A háború előtt a kerület legjobb csapata volt, de a megszállás kissé visszavetette. A ’20-as években felváltva jutottak be az országos rájátszásba a Nagyváradi Törekvés MTE-vel (1912), de jelentős eredményt csak az AC tud felmutatni. Kétszer lettek másodikak, mindkétszer a Temesvári Kinizsi mögött. A ’30-as évektől aztán a Törekvés helyére lépett az 1929-ben románok által alapított nagyváradi klub, és ők harcoltak az AC ellen. Az 1940-es hazatérés után pedig az AC lett az egyeduralkodó Nagyváradon. Bejutottak az első osztályba, amit egyszer meg is nyertek, és lett egy második helyük is. A Törekvés csak alacsonyabb osztályokban bizonyíthatott. A második világháború aztán megpecsételte a sorsukat. Az AC még át tudta menekíteni a formáját Romániába, és 1949-ben megnyerte a román bajnokságot is, de szép lassan leépült. A Törekvést 1958-ban, a Nagyváradi AC-t 1963-ban szüntették meg. Az 1954-ben átalakított klub pedig átvette a helyüket. Több neve is volt az egyesületnek, de FC Bihar néven szerepelt inkább az első osztályban. Összesen 18-szor, de 7.-nél jobb helyezést nem tudott elérni, úgyhogy a nagyváradi sikerek örökre a múlt homályába vesztek. Nem így az alosztály másik jelentős városának csapata, mely inkább a közelmúltban írta be magát a futball nagykönyvébe. Ez a Debreceni Vasutas SC (1902). Kiemelkedő csapattá a kerületben csak Trianon után válik, amikor Nagyvárad megszállás alá kerül. Majd 1926-ban mikor meg megalapítják a Bocskai FC-t jelentős érvágás lesz számára, hogy 9 játékosát csábítja el a profi klub, amely 1927-ben fel is jut az első osztályba, majd egy bronzérem és egy kupagyőzelem után 1940-ben megszűnik. Ekkor kezd a Vasutas komolyabban foglalkozni a profi szerepléssel, és 1943-ban sikeresen fel is jut a legjobbak közé. 5 idény után kiesik, és egy igazi hullámvasutas csapat válik belőle. Még a harmadosztályt is megjárja, de 1993-ban végleg sikerül megragadnia a legjobbak között. Annyira, hogy 1995-ben elérik a klub addigi legnagyobb sikerét, egy harmadik helyet. A 2000-es éveknek pedig egy az egyben meghatározó csapata lesz összesen 7 bajnoki címmel, és 6 kupagyőzelemmel. A BL-ben és az EL-ben is bejut a csoportkörbe. Több első osztályú csapata nem lett a városnak, de érdemes megemlíteni a legrégebbi alapítású Debreceni TE-t (1867) és a több kiscsapatot is magába olvasztó Debreceni MTE-t (1910). A kerület másik alosztályának központja Ungvár. Itt csak két csapatot érdemes kiemelni, az egyik az Ungvári AC (1906), a másik az Ungvári Ruszin SK (1926). Csak ez a két csapat tudott maradandót alkotni az évek során. Az AC már a kerületi vidékbajnokságnak is meghatározó csapata volt, de a megszállás évei alatt inkább a szláv csapatokat favorizálták a csehszlovákok. A nemzetiségi alapon szervezett csapatok közül a Ruszin SK kiemelkedett a mezőnyből. Mivel azonban Ungvárnak 1910-ben csak csekély számú ruszin lakosa volt, és valószínűleg ez így is maradt volna, megalapítására sem biztos, hogy sor kerül. Mindenesetre a két háború között Kárpátalja meghatározó csapata lett, és egyetlen csapat volt a kerületből, amely be tudott jutni a csehszlovák első osztályba. Kárpátalja visszatérése után is ez a két csapat dominált, de az AC volt az, amelyik 1944-ben megnyerte a másodosztály küzdelmeit, és feljutott az NB I.-be. A Ruszin SK csak a másodosztály középmezőnyébe tudott küzdeni. De közbejött az újabb megszállás, és az Ungvári AC megszűnt, a Ruszin SK pedig átalakult. A szovjet időkben több névváltozás után már nevében sem volt ruszin. Többnyire magyarok játszottak benne. Mivel a szovjet bajnokság első osztályába nem kerülhetett fel, ezért nem lehet megállapítani a tényleges erejét. A ’40-es ’50-es években az ukrán bajnokságban rendszeresen tönkreverte a teljes mezőnyt, és módszeresen vitték el a tehetségeket Moszkvába és Kijevbe. A szovjet B-osztályban mindössze kétszer szerepelhet. Ezért mondtam az elején, hogy a Kárpátaljával nehéz dolgom lesz. Mára azonban teljesen leépült, és jelenleg az ukrán első osztályban szerepel, de a legjobb helyezése eddig a 12. hely volt, úgyhogy már nem nevezhetjük meghatározó csapatnak. Az említetteken felül a kerületben nem nagyon van több kiemelkedő egyesület. Csak Nyíregyházán a Nyíregyházi Vasutas SC (1928), Szatmárnémetiben a Szatmárnémeti Vasutas SE (1921), és Nagybányán a Nagybányai SC (1918) amelyik első osztályban szerepelt párszor, de egyikük sem alkotott maradandót. Rajtuk kívül említésre méltó még a régi egyesületek közül a Máramarosszigeti SE (1911), a Munkácsi SE (1910) és a Kisvárdai SE (1911). Futballközpontnak számít még a kerületben Nagykároly, Nagyszalonta, Aknaszlatina, Beregszász, Csap, Huszt, Királyháza és Nagyszőlős.